Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-04 / 2. szám, kedd

1994. JANUÁR 4. lőrszöi LAPOZGATÓ 8 KEMÉNY DIÓ A mezőgazdasági és élelmiszeripari dolgozók aggodalommal várták, hogyan dönt a parlament az állami költségvetésről. De már régen tudták, hogy nincs miből megszőni a remény vékony hálóját sem - javítva ezzel a gazdasági helyzeten, csökkentve az adók, a hitelek, a dotációk miatt rájuk háruló terheket. Ennek ellenére azt várták, hogy a kormány és a parlament végre megérti: természetes dolog az élelmiszerpiac és a racionális táplákozás védelme. (...) Az ágazat vezetői látják, hogy a kormány - főleg a zöld jelentés parlamenti megtárgyalása óta - úgy viszonyul a mezőgazdasági és az élelmiszer-ipari vállalatokhoz, mint egy elégedett szülő. A mezőgazdasági szövetkezetek szövetségének, a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari kamarának, illetve több politikai pártnak - Szlovák Nemzeti Párt, Kereszténydemokrata Mozgalom, Demokratikus Baloldal Pártja - a vezetői viszont nem elégedettek, ők ellentétes nézeteket vallanak. (...) A mezőgazdászok állítása szerint a termelők (akik a különféle ármódosítások mellett is képesek termelni és árban hozzáférhető, jó minőségű élelmiszert a piacra szállítani, illetve versengeni a külfölddel) ostorozása megállításának egyik lehetősége a minimális felvásárlási árak rendszerének érvényesítésében s abban rejlik, hogy tiszteletben tartják a szállító és a megrendelő közötti megállapodással született árakat. A mezőgazdasági dolgozóktól eltérően a földművelési miniszter úgy véli, hogy az idei gazdasági eredmények jobbak, mint a tavalyiak, s megállt az ágazat degradálódása. A kamara képviselői szerint azonban a javulás csupán a mezőgazdasági vállalatok vagyonának értékcsökkenése nyomán következett be. 1990 óla a vagyon értéke 17 százalékkal lett kisebb. Vannak olyan szövetkezetek, amelyek esetében az egy hektár földterületre eső hitel meghaladja a 20 ezer koronát is. Mind ez ideig csak a 10 százalékuk indult el a szabad vállalkozói stuktúra kiépítése felé. Végül is az idei gazdasági eredményeket nagy mértékben torzítja az a tény, hogy 1992-ben 2,8 milliárd korona bértömegadót engedett el az állam, s a számvitel szempontjából ez az idei gazdasági eredményekben tükröződik majd. Ez egyúttal azt jelenti, hogy a mezőgazdászok az elengedett adó mintegy 50 százalékát most visszafizetik az államnak. A mezőgazdászok és az élelmiszer-ipari dolgozók mintha ördögi körbe kerültek volna. Senki sem válaszol arra a kérdésükre, hogy a kormány miért nem összpontosítja figyelmét egy olyan fontos területre, mint amilyen a költségvetés állandóan csökkenő bevételi része. Hiszen a földművelési ágazat is részt vesz ebben az áldaüan folyamatban, amely részben abból ered, hogy ez a szféra is padlóra került. Kemény diót kell feltörni, hogy a helyzet jobbra forduljon. A polgár még viszonylag nyugodt. Van mit ennie, de csak addig, amíg meg tudja fizetni az egyre drágább élelmiszert. Lehet, nincs tudatában a következő alapigazságnak: az állam minél jobban lefaragja az élelmezési költségvetést, a polgárnak annál mélyebbre kell nyúlnia pénztárcájába. (...) EVA NAGYOVÁ, Práca A KÖZÖLT CIKKIK N K M FELTÉTLENÜL TÜKRÖZIK AZ ÜJ SZÓ VÉLEMÉNYÉT Összeállította: MADI GÉZA KACSINGATÁS - KELET FELE Az utóbbi időben többen felhívták a figyelmet arra, hogy a szlovák politika és gazdaság kelet felé orientálódik. Mivel olyan politikusok nyilatkozatairól van szó, akik nagyban befolyásolják a közvélemény alakulását, e téren úgymond rendet kell teremteni. Szemfüles megfigyelő bizonyára megjegyezte, hogy néhány politikus az ország „ keleti orientációjára" való figyelmeztetésből mankót eszkábált a kormánypolitika ellen irányuló érveinek alátámasztására. Bizonyára abban reménykednek, hogy minden kormánykritika éppen úgy jó az elégedetlen közvélemény számára, mint nekik. Ennek az elégedetlenségnek azonban teljesen eltérő a színezete: míg a közvélemény a rá nehezedő gazdasági és szociális problémákkal küszködik és rugalmasabb megoldást kívánna, addig a politikusok egyszerűen politizálnak. Makroökonómiai szempontból szót érdemel Sergej Kozlík, gazdasági kérdésekkel foglalkozó miniszterelnök-helyettes nyilatkozata a keleti piacokon levő, 20 milliárd korona értékű kinnlevőségről. Csak naiv ember hagyhatja figyelmen kívül ezt. Ez olyan adat, AZ BIZTOS, HOGY ÉRKEZIK HOZZÁNK KÜLFÖLDI TÖKE... amely teljesen meggyengíti a „keleti orientációval" kapcsolatos érveket. Viszont nem az egyedüli. Nemrég beszélgettünk Ľubomír Hanusszal, a Szlovák Kereskedelmi és Ipari Kamara külkapcsolatokkal foglalkozó osztályvezetőjével, egy olyan emberrel, aki intenzíven figyeli a piacok helyzetét. Nyilatkozatából több érdekes dolgot tudtunk meg. „Ezek nehezen megtartható piacok, de több érv is létezik arra, hogy megtartásukra törekedjünk. Vegyük csak a németeket, akik ott vannak a keleti piacokon, viszont negatív értelemben nyilatkoznak róluk. Ilyen argumentálást nem tartok másnak, mint politizálásnak. Ismerek szlovák cégeket, amelyek sikeresen vállalkoznak e térségben - elsó'sorban barterkereskedelem formájában, de készpénzért is. A régió kereskedelmi partnereinek rendelkezésére áll keményvaluta arra, amire nagy szükségük van. Szlovákia azonban hátrányos helyzetű: Németország vagy Japán erős gazdasága megengedheti magának, hogy várjon a nyereségre, míg nem stabilizálódnak a keleti piacok. Viszont a mi gazdaságunknak most van szüksége pénzre." CSAK NEM TUDJUK, MIKOR ÉS MELYIK OLDALRÓL (ĽUBOMÍR KOTRHA rajza, Pravda) Az osztályvezető arról is tájékoztatott bennünket, hogyan látják „keleti orientáltságunkat" az Európai Unió szakértői, akikkel nemrég tárgyalt. „A nyugati szakemberék logikusnak tekintik a keleti piacokra való betörésre irányuló erőfeszítéseinket. Nekünk is ugyanaz a célunk, mint nekik." A szlovák gazdaság 40 milliós piac számára rendelkezik termelési kapacitásokkal. A szerkezeti változások és a termeléscsökkenés ellenére nem engedheti meg magának, hogy a szükségesnél fájdalmasabban vegye ezt az akadályt. Minden piacnak megvannak a sajátosságai. A keletiek nem stabilak. A térségben azonban emberek élnek, s mindent megtesznek annak érdekében, hogy túléljék a változásokat, stabilizálódjon gazdaságuk. Lehet, hogy ez több évig el fog tartani, viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni: Szlovákiának minden piacra szüksége van. A nyugat-európaiak sem várnak bennünket tárt karokkal. Ugyanis mindenki védi saját piacát. Például a japánoknak 11 ezer előírásuk van az ottani piac védelmére. Tehát aki nem tesz meg mindent a perspektív piacokra történő betörés érdekében, az jövőbeni prosperitásáról mond le. És még valami. Nem is volt olyan régen, amikor fájdalmasan tapasztaltuk gazdaságunk egyoldalú orientációjának a hátrányait. A hollandiai munkáltatók szervezetének egyik tagja mondta e sorok írójának: „Tanulsággal szolgálhat önök számára az, ami bennünket ért. Ha valaki Németországban megbetegedik, Hollandiában mi is köhögünk. Veszélyes egy gazdaságra rákapaszkodni." Ha tehát bárki síkraszáll bárminemű piaci egyoldalúság mellett és ignorál egyeden piaci térséget is, akkor az vagy nem tudja, mit mond, vagy egyszerűen a saját politikai jóléte acélja. STEFAN MISTRÍK Slovenský Profit RETORIKA (...) Manapság mindenki szlovákul beszél, dc mintha mégis más-más nyelven. Atomizálódtak a gondolatok: a nyelvtan megmaradt, viszont minden sző mögött más jelentést kell keresni. Ügymond, a sorok között kell olvasni. Ha valaki például azt mondja, szeretnénk támogatni a vállalkozásokat, akkor ez a kijelentés másképpen hangzik, ha valaki más teszi. Egyesek bizonyos kockázat vállalásával is vállalkozni kívánnak, mivel ebben látják a jelenlegi katasztrofális gazdasági helyeztből kivezető egyetlen utat, mások viszont csupán fogódzkodót keresnek, amelyet annyira azért nem kell komolyan venni. De ezzel olyanok malmára hajtják a vizet, akik megfelelnek elvárásaiknak. Ídólíözbcn csendben tönkremegy több ezer, sőt lassan már több tízezer vállalkozó. Alkalmazottaikkal, családjukkal akarva-akaratlanul, eredeti elképzeléseikkel ellentétben az állam nyakán maradnak. Az állam azonban közömbös marad; úgy tűnik, mintha nem lenne számára fontos, hány embernek fizet munkanélküli-segélyt. A mi szájhó'sködó' retorikánkban pedig elveszik az ember, aki hajlandó volna szolgáltatásokat nyújtani. Szolgáltatásokat - nem butikokat nyitni, hanem tisztítót, apró javítóműhelyeket. Az ilyennek nincs esélye, nem engedheti meg magának - ha nincs családi háza -, hogy fizesse az úgynevezett nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletéért kért horribilis összegeket. És erre mindannyian ráfizetünk. ZUZANA ŽEMLOVÁ Slovenský denník VILLÁMINTERJÚ Ahol az olaj, ott a pénz... A SME villáminterjút közölt Jozef Cimborával, a pozsonyi Slovnaft kőolajvásárlási és privatizálási igazgatójával. A lap munkatársa, VLADO POPELKA mindenekelőtt arról kérdezte a hivatásából eredően munkaidejének jelentős részét Oroszországban töltő igazgatót, hogy legutóbb miről tárgyalt. - A mostani utam során elsősorban a decemberi kőelajszállltmányokról tárgyaltam, illetve partnereinkkel pontosítottuk a jövő évi szállítási kilátásokat. A helyzetet bonyolították a nagy oroszországi fagyok, ami miatt mintegy 20 százalékkal esett vissza az orosz kőolajexport. Ez bennünket is érintett. Dc ha nem történik semmilyen más rendkívüli dolog, akkor Szlovákia számára sem ebben a hónapban, sem pedig a jövő év elején lényegesen nem változnak a kilátások. • A kockázatot fokozza-e a politikai helyzet? - Bizonyos kockázat van, de a helyzethez mért, és köztudott, hogy a világ más térségeiben is létezik rizikó. Ott, ahol kőolaj van, nagy pénzek forognak, s a politikai és gazdasági érdekek középpontjában is ez a nyersanyag áll. Szerintem bárhogy is végződjenek az oroszországi választások - kemény valutára mindenkinek szüksége van. (Tekintettel arra, hogy az interjú készítésekor még nem ismerték az oroszországi választások eredményeit, Jozef Cimbora csupán találgatásokba tudott bocsátkozni azzal kapcsolatban, hogy vajon várhatók-e változások a nyersolajszállításokban. Szerinte a Gajdar köré tömörülő piacorientáltságú csoport győzelme előnyt jelentene Szlovákia számára, mert emelkedne az exportőrök száma, és jobb árak érhetők el. Az igazgató véleménye szerint, ha Csemomirgyin marad kormányon, akkor a kőolajexport stuktúrája nem volátozik - a szerk. megj.) • Nem kockázatos, hogy a kőolaj Ukrajnán keresztül érkezik? - Ez a Független Államok Közösségének problémája. Mi nem tárgyalunk Ukrajnával. A kőolaj olyan fontos Oroszország számára, hogy a csapok esetleges elzárása háborút jelenthet. Ennek Kijev is Oldatában van. Rajtunk kívül ezen a vezetéken érkezik olaj Magyarországra, Szlovéniába és részben Horvátországba is. • Napjainkban más térségekből is hozhatnánk be kőolajat? - Jelenleg ez vezetéken nem lehetséges. Az Adria kőolajvezeték egy szakaszát a szerbek ellenőrzik. Ez piacgazdaság? Manapság sokat hallunk a piacgazdaságról és arról, hogy mi egyáltalán nem tudjuk, mi az, s ezért meg kell tanulnunk. A kínálat egyenlő a kereslettel, ezt mindenki megérti. Ha valaki külföldről olcsóbban kínál valamit, amire szükségünk van, de mi drágábban gyártjuk, akkor papagáj módjára kántáljuk, hogy „ez a paiegazdaság", és megvesszük az olcsóbb külföldi árut. Fokozatosan vállalatokat zárunk be, hiszen menedzsmentjük nem életképes, mert a piac törvényei szerint nem tudnak olcsóbban termelni, sőt olyan áron sem, mint a külföldi gyártók. Nyilvánosan ítéljük el a vállalatok vezetőit és egyre gyakrabban vásárolunk nem ritkán jóval rosszabb minőségű termékeket - csak szebben csomagolva. Elmúlik két-három év, bezártunk már mindent, amit lehetett, és egyszeresük külföldi gyártóink azt mondják, hogy emelik az árakat. Hogy lehet ez? Hiszen eddig olcsóbban adták árujukat nekünk annál, amennyiért mi képesek voltunk előállítani. Nos, mit lehet tenni, ez a piaci mechanizmus - megveszed vagy nem. Csakhogy nekünk már vásárolnunk kell, hiszen saját vállalatainkat hagytuk elveszni. Fokozatosan alkalmazni kezdjük gazdaságunk aláásásának azon módszerét, miszerint minden javunkon veszteséggel adunk túl: a vásárló pedig olyan külföldi vállalatok közül kerül ki, amelyek gyakran nem tudnak mit kezdeni a túltermelésből származó árucikkeikkel. Mondjuk az első három évben veszteségesek voltak, de a negyedik esztendőben elért nyereségük elegendőnek bizonyul az addigi veszteségek kiegyenlítésére. A posztszocialista ország pedig csak csodálkozik, hogy milyen - enyhén szólva - balgaságot követett el. A termelést azonban már nem olyan egyszerű felújítani. A piacgazdaság kérlelhetetlen. Aki megértette lényegét, csendben revalvál, nyilvánosan devalvál. Az okosabb idejében lépett, és bár veszteséggel, dc exportált, a balga pedig importált, mivel megvolt győződve arról, hogy ez a helyes piaci szabály. Az objektivitás kedvéért azonban hozzá kell tennünk: a vállalatok vezetői a végtelenségik húzzák-halasztják, arra hivatkoznak, hogy még nem hagyták jóvá cégük privatizálási tervét. Az alkalmazottaknak azonban munkára van szükségük, az államnak pedig termelésre. A kérdés az, vajon mi lesz, ha nem privatizálják őket. Nehogy úgy megszokják az egy helyben Uldögélést, hogy végül nem tudnak felállni. Egyszerű dolog parancsolgatni menedzseri fizetésér, de hol vannak az eredmények? A csillagokban? STANISLAV HÁBER Hospodárske noviny