Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-11-28 / 47. szám
Másfél éves huzavona anya, apa és anyós között Szeptember elején levelet kaptunk a szerkesztőségbe, melyben a tornaijai Ozeta ruhagyár néhány alkalmazottja kért segítséget egy kolléganőjük számára. Egy anya számára, akitől elszakították gyermekét... A lőkősházi Bodolló Aranka szerelemből ment férjhez huszonegy évesen. Szülei ellenezték a házasságot, mert a férfi rokkantként nem dolgozhatott. O azonban kitartott szerelme mellett, vállalta, hogy ő fogja eltartani a családot. A fiatal pár a férj szüleihez költözött a Tornaijához közeli Méhibe és itt kezdődtek a bonyodalmak. Bár külön háztartásban éltek, magánéletük mégsem volt. Az anyós miatt. A viszony főleg azután éleződött ki, hogy Arankának megszületett a kisfia.- Anyósom mindenbe beleszólt, a gyerek etetésébe, öltöztetésébe, nevelésébe, s emiatt sokszor összevesztünk. A férjem minden esetben az anyja pártját fogta - emlékszik vissza arra az időszakra a fiatalasszony. - A házasságunk egyre romlott, már mi is sokat veszekedtünk. Tudtam, ha elköltöznénk, minden rendbe jönne, de a férjem erről hallani sem akart. Ő nem tudott elválni az anyjától, aki teljesen a befolyása alatt tartotta. Aranka végül nem bírta tovább, s egy viharos családi jelenet után fogta a kisfiát, és visszaköltöKié legyen Tamás? zött szüleihez, Lőkősházára. Az elköltözés után azonnal beadta a válópert és a kérvényt, hogy a gyermeket nála helyezzék el. A férj az eset után többször meglátogatta Arankát és a hároméves Tamást. A gyereket olykor el-elvitte sétálni. És egy ilyen alkalommal történt, hogy amikor a gyanútlan anya jóhiszeműen újból elengedte a kisfiút az apjával, az fogta a gyereket és magával vitte. Aranka hiába futott azonnal a rendőrségre, mivel a bíróság még nem döntött a gyerek elhelyezése ügyében, az apa nem követett el törvénybe ütköző cselekedetet. Aranka tulajdonképpeni kálváriája akkor, másfél évvel ezelőtt kezdődött. Gyerekét azóta csak az anyósa és férje beleegyezésével láthatja, ám minden egyes látogatása megaláztatások, megfélemlítések sorozata. „Nem játszhatok veled...“- Az eset után rögtön leutaztam a férjemhez, de nem engedett be a gyerekhez, s Tamást sem hozták ki az udvarra, hogy legalább láthassam. Azóta is csaknem minden héten leutazom, de csak akkor láthatom a gyereket, ha a kedvük úgy tartja. Ha olykor-olykor beengednek és beszélhetek a kicsivel, azt tapasztalom, hogy a gyereket tiltják tőlem. „Azt mondta a mama, hogy nem játszhatok veled“ - mondta egy alkalommal a kisfiam. Máskor, amikor megcsókoltam, letörölte az arcát, mivel azt mondta neki az anyósom, hogy így tegyen. Csoda-e, hogy teljesen el vagyok keseredve? Aranka a Tornaijai Körzeti Hivatal gyermekvédelmi osztályához fordult segítségért. Az elköltözése után azonban a férje is beadta a kérvényt a gyerek elhelyezésével kapcsolatban. Az osztály dolgozói természetesen megvizsgálták a körülményeket, mind a férj, mind a feleség oldaláról.- A mi véleményünk az, hogy a gyerek jobb helyen lenne az anyjánál - ismerteti az osztály álláspontját Csernák Barnabás szociális dolgozó. - Bár a szüleivel együtt élő anyánál nincsenek olyan jó körülmények, mint a férjnél, de a gyerek fejlődéséhez sokkal fontosabb a kiegyensúlyozott családi légkör, a nyugodt környezet. A mi döntésünk persze nem ér fel a bíróság döntésével, mi javasolhatunk, de a bíróság munkájába nem szólhatunk bele. Mária Boselová, aki a bírósági tárgyaláson a kiskorú Tamás jogi képviselője, szintén az anyát látja alkalmasabbnak a gyerek nevelésére. Véleményét a következőképpen indokolta. Kezdetben még meg tudtam érteni, hogy ez a beteg férfi ennyire ragaszkodik a gyerekhez, de hovatovább azt tapasztalom, hogy ez a ragaszkodás már-már beteges fanatizmusba hajló és szemmel látható, hogy a férj teljesen az anyja befolyása alatt áll. Megkíséreltem összebékíteni a házasfeleket, hogy tegyék félre sérelmeiket és együtt neveljék fel a gyereket. Sikertelenül. A férj és az anya azóta látni sem akar engem. Azt üzenték, ne próbáljak a házuk közelébe menni. Bár a kisfiú jogi képviselője továbbra is én vagyok, jó egy éve én sem láttam őt. Mikor legutoljára találkoztam vele, úgy tapasztaltam, a gyerek ragaszkodik az anyjához, és az volt az érzésem, mintha a férj és annak anyja a gyereket erőszakkal tartaná magánál, mindenáron meg akarják akadályozni, hogy a kis Tamás bármilyen kapcsolatba kerülhessen az anyjával. Meggyőződésem, hogy a gyereknek az anyja mellett jobb helye lenne. Fellebbezés... fellebbezés... Az ügyben már másfél éve tart a bírósági eljárás. Tanúkat hallgattak ki, többek között a férj öccsét és feleségét, akik megerősítették, hogy az anyós viselkedése nem volt jó hatással a család életére, ők is miatta költöztek el a szülői házból. A férj viszont mindenáron azt próbálta bizonyítani, hogy felesége lelki beteg, ezért alkalmatlan a gyermeknevelésre. A járási bíróság végül az anyának ítélte a gyereket. Az ítélet megszületése után történt, hogy a félj anyja megpróbálta megvesztegetni a gyermek jogi képviselőjét, azt remélve, hogy segítségével sikerül az anyára nézve kedvezőtlen orvosi szakvéleményt szereznie, amivel a fellebbezési kérelmét alátámasztaná. Noha a megvesztegetési kísérlet sikertelennek bizonyult, a férj mégis elérte, hogy a járási bíróság az ügyet a kerületi bírósághoz továbbította, az pedig elrendelte mind az anya, mind az apa pszichikai és pszichológiai kivizsgálását. A vizsgálatok eredményeként a szakorvosok a gyereknek az anyánál való elhelyezését javasolták. A bíróság megerősítette az előzőleg született ítéletet, de a férj fáradhatatlannak bizonyult, újra fellebbezett, újabb orvosi vizsgálatokat kért. A kerületi bíróság által kinevezett szakorvosok ismét kivizsgálták tehát a szülőket, és újra csak az anyát nevezték meg, mint a gyerek nevelésére alkalmasabb felet. A félj pedig újra fellebbezett...- Egyértelmű, hogy időt akarnak nyerni. Azt szeretnék elérni, hogy a gyerek végképp elidegenedjen az anyától, s hogy az is teljesen tönkremenjen idegileg - állítja a körzeti hivatal szociális osztályának dolgozója, Varga Jolánka. Most, másfél év és három ítélet után Aranka még mindig csak néhány percre láthatja a fiát. Érthető, hogy elkeseredett. Az első ítélet kihirdetése után kísérletet tett arra hogy mint mondja, „visszalopja“ a gyerekét. Az eset után anyósa és férje feljelentést tett ellene, azt állítván, hogy bántalmazta őket, amiben a körzeti hivatal dolgozói is segítették...- Nem tagadom, el akartam hozni a gyereket, felkaptam az ölembe, de amikor az anyósom az egyik, a férjem a másik oldalról kezdte el ránci- gálni, inkább elengedtem, nehogy valami baja essen. De hogy én nekik támadtam volna? Tessék rám nézni: úgy nézek én ki, mint aki el tudna bánni két emberrel? A vádak természetesen hamisak voltak, ezt tanúk is bizonyítják, akik a körzeti hivatal szociális osztályának képviseletében szintén jelen voltak az esetnél.- A fiatalasszonnyal ketten mentünk be a házba- meséli a tanúk egyike, Varga Aranka. - Egyik kollégánk és egy rendőr pedig az udvaron várakozott. Aranka felvette a gyereket, de mindjárt el is engedte, mikor azok ketten rácsaptak. Hazugság, hogy ő, illetve mi bántalmaztuk volna őket. Az eset után a körzeti hivatal dolgozói nemkívánatos személyek lettek az anyós portáján.- Azelőtt sem láttak bennünket szívesen - mondja Csernák Barnabás. - Noha még azt is mindig megkérdeztük, bemehetünk-e az udvarra. Viszont elég fura érzés egy szociális dolgozó számára, aki szeretne az ügyben pártatlan maradni, és objektív véleményt alkotni, amikor kulcsra zárják mögötte a ház ajtaját, az udvar kapuját, az udvarban pedig egy szabadon engedett farkaskutya sétál... „Az igazságnak ki kell derülnie...“ Természetesen szerettük volna hallani a férj, Bodolló Vlastimil és az anyja véleményét is. Bejelentés nélkül érkeztünk meg a faluba. Mivel a kaput zárva találtuk, egy ideig tanácstalanul álldogáltunk a ház előtt. Az udvarban barátságtalan farkaskutya futkározott fel és alá. Végül a fiatalasszony hívására valahonnan a hátsó udvarból előjött a férj. Az alacsony, sovány, hajlott tartású férfi kézenfogva vezetett egy kisfiút. Alig pár másodpercig láthattuk a gyereket, mert azonnal bevitte a házba, és ő csak egyedül jött a kapuhoz. Közben megérkezett az anyja is, aki még mielőtt a fia szóhoz jutott volna, emelt hangon kijelentette: ők nem nyilatkoznak, amíg a bíróság nem döntött. Az igazságnak ki kell derülnie- harsogta erőteljes hangon a termetes asszonyság. Majd ő elmegy a tévébe és elmond mindent, mondta sértődötten. Hogy miért nem akarja nekünk elmondani az igazságot, arra nem kaptunk választ. A fia közben szótlanul állt mellette, majd mikor az ő véleményét is megkérdeztük, szinte szóról szóra elismételte anyja szavait. A fiatalasz- szony kérte, engedje ki a kisfiút, szeretné látni. Kérése süket fülekre talált. Nem adhatta át még az ajándékokat sem, amit a gyerekének hozott. A nem éppen csöndes jelenet után mindannyian felzaklatott állapotban távoztunk. A kis Tamás elhelyezésének Ugye immár másfél éve húzódik. A hároméves kisfiú azóta csak percekre láthatja anyját. Vajon tudják-e, akik ezt a helyzetet előidézték, milyen bűnt követnek el a gyerekkel szemben? £. Forgon Szilvia AZ BSÖSÖK iiiUWTOWK-1993 A somorjai alapiskola I. A osztálya Felső sor: Bartal Tibor, Csehy László, Csenkey Marek, Ajpek Marian, Czingel Dávid, Fehér Mátyás, Bartalos Dávid, Iván Róbert, Bándy László, Ambrus László, Csóka Balázs, Ferenic Tibor, Cséri Péter, Horváth Péter, Czvedler Tibor. Alsó sor balról: Csenkey Anita, Farkas Veronika, Csölle Kati, Cséfalvay Veronika, Grünfeld Judit, Balián Melinda, Bartal Erika, Csanda Zoltán, Méry János, Fiedler Denis Ürge József igazgató, Bab Éva osztályfőnök A lévai alapiskola I. A osztálya Ülő sor: Balogh Mária, Révész László, Kovács Barna, Andruska Zoltán, Wirth Gabriella, Tóth Katalin, Taliga Etelka, Vígh Aranka, Schenkó Alexandra Álló sor: Dálnoky Annamária, Czigányi László, Lőrincz Tamás, Csekei Csilla, Palicz Katalin, Sipos József, Gubík László, Pölhös Eszter, Danczi Zsuzsanna, Mojzes Gergely Újváry László igazgató, Szalai Pálné osztálytanító, Drenka Zsuzsanna nevelő A gűtai alapiskola I. B osztálya Alsó sor: Tánczos Tamás, Kiss István, Őszi Károly, Bakos Olivér, Vontszemű Norbert, Molnár Imre Középső sor: Rigó Szabolcs, Tóth Tímea, Vörös Erik, Dómján Viktória, Csontos Csaba, Szabó Beáta, Hajkó Hajnalka Felső sor: Tóth Beáta, Gogh Dávid, Fülöp Éva, Gurányi Tamás, Mészáros Krisztián, Németh Tamás, Sztojka Tamás Kucsera Erazmus igazgató, Csémi Erika osztályfőnök
