Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-11-28 / 47. szám

Másfél éves huzavona anya, apa és anyós között Szeptember elején levelet kaptunk a szerkesztő­ségbe, melyben a tornaijai Ozeta ruhagyár né­hány alkalmazottja kért segítséget egy kolléga­nőjük számára. Egy anya számára, akitől elsza­kították gyermekét... A lőkősházi Bodolló Aranka szerelemből ment férjhez huszonegy évesen. Szülei ellenezték a há­zasságot, mert a férfi rokkantként nem dolgozha­tott. O azonban kitartott szerelme mellett, vállal­ta, hogy ő fogja eltartani a családot. A fiatal pár a férj szüleihez költözött a Tornaijához közeli Méhibe és itt kezdődtek a bonyodalmak. Bár külön háztartásban éltek, magánéletük mégsem volt. Az anyós miatt. A viszony főleg azután éle­ződött ki, hogy Arankának megszületett a kisfia.- Anyósom mindenbe beleszólt, a gyerek ete­tésébe, öltöztetésébe, nevelésébe, s emiatt sok­szor összevesztünk. A férjem minden esetben az anyja pártját fogta - emlékszik vissza arra az időszakra a fiatalasszony. - A házasságunk egyre romlott, már mi is sokat veszekedtünk. Tudtam, ha elköltöznénk, minden rendbe jönne, de a fér­jem erről hallani sem akart. Ő nem tudott elválni az anyjától, aki teljesen a befolyása alatt tartotta. Aranka végül nem bírta tovább, s egy viharos családi jelenet után fogta a kisfiát, és visszaköltö­Kié legyen Tamás? zött szüleihez, Lőkősházára. Az elköltözés után azonnal beadta a válópert és a kérvényt, hogy a gyermeket nála helyezzék el. A férj az eset után többször meglátogatta Arankát és a három­éves Tamást. A gyereket olykor el-elvitte sétálni. És egy ilyen alkalommal történt, hogy amikor a gyanútlan anya jóhiszeműen újból elengedte a kisfiút az apjával, az fogta a gyereket és magá­val vitte. Aranka hiába futott azonnal a rendőr­ségre, mivel a bíróság még nem döntött a gyerek elhelyezése ügyében, az apa nem követett el tör­vénybe ütköző cselekedetet. Aranka tulajdon­képpeni kálváriája akkor, másfél évvel ezelőtt kezdődött. Gyerekét azóta csak az anyósa és fér­je beleegyezésével láthatja, ám minden egyes lá­togatása megaláztatások, megfélemlítések soro­zata. „Nem játszhatok veled...“- Az eset után rögtön leutaztam a férjemhez, de nem engedett be a gyerekhez, s Tamást sem hozták ki az udvarra, hogy legalább láthassam. Azóta is csaknem minden héten leutazom, de csak akkor láthatom a gyereket, ha a kedvük úgy tartja. Ha olykor-olykor beengednek és be­szélhetek a kicsivel, azt tapasztalom, hogy a gye­reket tiltják tőlem. „Azt mondta a mama, hogy nem játszhatok veled“ - mondta egy alkalommal a kisfiam. Máskor, amikor megcsókoltam, le­törölte az arcát, mivel azt mondta neki az anyó­som, hogy így tegyen. Csoda-e, hogy teljesen el vagyok keseredve? Aranka a Tornaijai Körzeti Hivatal gyer­mekvédelmi osztályához fordult segítségért. Az elköltözése után azonban a férje is beadta a kér­vényt a gyerek elhelyezésével kapcsolatban. Az osztály dolgozói természetesen megvizsgálták a körülményeket, mind a férj, mind a feleség ol­daláról.- A mi véleményünk az, hogy a gyerek jobb helyen lenne az anyjánál - ismerteti az osztály álláspontját Csernák Barnabás szociális dolgozó. - Bár a szüleivel együtt élő anyánál nincsenek olyan jó körülmények, mint a férjnél, de a gye­rek fejlődéséhez sokkal fontosabb a kiegyensú­lyozott családi légkör, a nyugodt környezet. A mi döntésünk persze nem ér fel a bíróság dön­tésével, mi javasolhatunk, de a bíróság munkájá­ba nem szólhatunk bele. Mária Boselová, aki a bírósági tárgyaláson a kiskorú Tamás jogi képviselője, szintén az anyát látja alkalmasabbnak a gyerek nevelésére. Véleményét a következőképpen indokolta. Kez­detben még meg tudtam érteni, hogy ez a beteg férfi ennyire ragaszkodik a gyerekhez, de hova­tovább azt tapasztalom, hogy ez a ragaszkodás már-már beteges fanatizmusba hajló és szemmel látható, hogy a férj teljesen az anyja befolyása alatt áll. Megkíséreltem összebékíteni a házasfe­leket, hogy tegyék félre sérelmeiket és együtt neveljék fel a gyereket. Sikertelenül. A férj és az anya azóta látni sem akar engem. Azt üzen­ték, ne próbáljak a házuk közelébe menni. Bár a kisfiú jogi képviselője továbbra is én vagyok, jó egy éve én sem láttam őt. Mikor legutoljára találkoztam vele, úgy tapasztaltam, a gyerek ra­gaszkodik az anyjához, és az volt az érzésem, mintha a férj és annak anyja a gyereket erőszak­kal tartaná magánál, mindenáron meg akarják akadályozni, hogy a kis Tamás bármilyen kapcso­latba kerülhessen az anyjával. Meggyőződésem, hogy a gyereknek az anyja mellett jobb helye lenne. Fellebbezés... fellebbezés... Az ügyben már másfél éve tart a bírósági eljárás. Tanúkat hallgattak ki, többek között a férj öccsét és feleségét, akik megerősítették, hogy az anyós viselkedése nem volt jó hatással a család életére, ők is miatta költöztek el a szülői házból. A férj viszont mindenáron azt próbálta bizonyítani, hogy felesége lelki beteg, ezért alkal­matlan a gyermeknevelésre. A járási bíróság vé­gül az anyának ítélte a gyereket. Az ítélet meg­születése után történt, hogy a félj anyja megpró­bálta megvesztegetni a gyermek jogi képviselőjét, azt remélve, hogy segítségével sikerül az anyára nézve kedvezőtlen orvosi szakvéleményt szerez­nie, amivel a fellebbezési kérelmét alátámaszta­ná. Noha a megvesztegetési kísérlet sikertelen­nek bizonyult, a férj mégis elérte, hogy a járási bíróság az ügyet a kerületi bírósághoz továbbítot­ta, az pedig elrendelte mind az anya, mind az apa pszichikai és pszichológiai kivizsgálását. A vizsgá­latok eredményeként a szakorvosok a gyereknek az anyánál való elhelyezését javasolták. A bíróság megerősítette az előzőleg született ítéletet, de a férj fáradhatatlannak bizonyult, újra fellebbe­zett, újabb orvosi vizsgálatokat kért. A kerületi bíróság által kinevezett szakorvosok ismét kivizs­gálták tehát a szülőket, és újra csak az anyát nevezték meg, mint a gyerek nevelésére alkalma­sabb felet. A félj pedig újra fellebbezett...- Egyértelmű, hogy időt akarnak nyerni. Azt szeretnék elérni, hogy a gyerek végképp elidege­nedjen az anyától, s hogy az is teljesen tönkre­menjen idegileg - állítja a körzeti hivatal szociá­lis osztályának dolgozója, Varga Jolánka. Most, másfél év és három ítélet után Aranka még mindig csak néhány percre láthatja a fiát. Érthető, hogy elkeseredett. Az első ítélet kihir­detése után kísérletet tett arra hogy mint mondja, „visszalopja“ a gyerekét. Az eset után anyósa és férje feljelentést tett ellene, azt állítván, hogy bántalmazta őket, amiben a körzeti hivatal dol­gozói is segítették...- Nem tagadom, el akartam hozni a gyereket, felkaptam az ölembe, de amikor az anyósom az egyik, a férjem a másik oldalról kezdte el ránci- gálni, inkább elengedtem, nehogy valami baja essen. De hogy én nekik támadtam volna? Tes­sék rám nézni: úgy nézek én ki, mint aki el tudna bánni két emberrel? A vádak természetesen hamisak voltak, ezt tanúk is bizonyítják, akik a körzeti hivatal szociá­lis osztályának képviseletében szintén jelen vol­tak az esetnél.- A fiatalasszonnyal ketten mentünk be a házba- meséli a tanúk egyike, Varga Aranka. - Egyik kollégánk és egy rendőr pedig az udvaron vára­kozott. Aranka felvette a gyereket, de mindjárt el is engedte, mikor azok ketten rácsaptak. Hazug­ság, hogy ő, illetve mi bántalmaztuk volna őket. Az eset után a körzeti hivatal dolgozói nemkí­vánatos személyek lettek az anyós portáján.- Azelőtt sem láttak bennünket szívesen - mondja Csernák Barnabás. - Noha még azt is mindig megkérdeztük, bemehetünk-e az udvar­ra. Viszont elég fura érzés egy szociális dolgozó számára, aki szeretne az ügyben pártatlan marad­ni, és objektív véleményt alkotni, amikor kulcsra zárják mögötte a ház ajtaját, az udvar kapuját, az udvarban pedig egy szabadon engedett farkasku­tya sétál... „Az igazságnak ki kell derülnie...“ Természetesen szerettük volna hallani a férj, Bodolló Vlastimil és az anyja véleményét is. Be­jelentés nélkül érkeztünk meg a faluba. Mivel a kaput zárva találtuk, egy ideig tanácstalanul álldogáltunk a ház előtt. Az udvarban barátság­talan farkaskutya futkározott fel és alá. Végül a fiatalasszony hívására valahonnan a hátsó ud­varból előjött a férj. Az alacsony, sovány, hajlott tartású férfi kézenfogva vezetett egy kisfiút. Alig pár másodpercig láthattuk a gyereket, mert azon­nal bevitte a házba, és ő csak egyedül jött a ka­puhoz. Közben megérkezett az anyja is, aki még mielőtt a fia szóhoz jutott volna, emelt hangon kijelentette: ők nem nyilatkoznak, amíg a bíró­ság nem döntött. Az igazságnak ki kell derülnie- harsogta erőteljes hangon a termetes asszony­ság. Majd ő elmegy a tévébe és elmond mindent, mondta sértődötten. Hogy miért nem akarja ne­künk elmondani az igazságot, arra nem kaptunk választ. A fia közben szótlanul állt mellette, majd mikor az ő véleményét is megkérdeztük, szinte szóról szóra elismételte anyja szavait. A fiatalasz- szony kérte, engedje ki a kisfiút, szeretné látni. Kérése süket fülekre talált. Nem adhatta át még az ajándékokat sem, amit a gyerekének hozott. A nem éppen csöndes jelenet után mindannyian felzaklatott állapotban távoztunk. A kis Tamás elhelyezésének Ugye immár más­fél éve húzódik. A hároméves kisfiú azóta csak percekre láthatja anyját. Vajon tudják-e, akik ezt a helyzetet előidézték, milyen bűnt követnek el a gyerekkel szemben? £. Forgon Szilvia AZ BSÖSÖK iiiUWTOWK-1993 A somorjai alapiskola I. A osztálya Felső sor: Bartal Tibor, Csehy László, Csenkey Marek, Ajpek Marian, Czingel Dávid, Fehér Mátyás, Bartalos Dávid, Iván Róbert, Bándy László, Ambrus László, Csóka Ba­lázs, Ferenic Tibor, Cséri Péter, Horváth Péter, Czvedler Tibor. Alsó sor balról: Csenkey Anita, Farkas Veronika, Csölle Kati, Cséfalvay Veronika, Grünfeld Judit, Balián Melinda, Bartal Erika, Csanda Zoltán, Méry János, Fiedler Denis Ürge József igazgató, Bab Éva osztályfőnök A lévai alapiskola I. A osztálya Ülő sor: Balogh Mária, Révész László, Kovács Barna, Andruska Zoltán, Wirth Gabriella, Tóth Katalin, Taliga Etelka, Vígh Aranka, Schenkó Alexandra Álló sor: Dálnoky Annamária, Czigányi László, Lőrincz Tamás, Csekei Csilla, Palicz Katalin, Sipos József, Gubík László, Pölhös Eszter, Danczi Zsuzsanna, Mojzes Gergely Újváry László igazgató, Szalai Pálné osztálytanító, Drenka Zsuzsanna nevelő A gűtai alapiskola I. B osztálya Alsó sor: Tánczos Tamás, Kiss István, Őszi Károly, Bakos Olivér, Vontszemű Norbert, Molnár Imre Középső sor: Rigó Szabolcs, Tóth Tímea, Vörös Erik, Dómján Viktória, Csontos Csaba, Szabó Beáta, Hajkó Hajnalka Felső sor: Tóth Beáta, Gogh Dávid, Fülöp Éva, Gurányi Tamás, Mészáros Krisztián, Németh Tamás, Sztojka Tamás Kucsera Erazmus igazgató, Csémi Erika osztályfőnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom