Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-12 / 36. szám
100 éve született Szent-Györgyi Albert Ha alaposabban megvizsgáljuk azoknak a magyar (illetve magyar származású) tudósoknak a munkásságát, akiket Nobel- díjjal tüntettek ki (Bárány Róbert, Békésy György, Gábor Dénes, Hevesy György, Lénárd Fü- löp, Szent-Györgyi Albert, Wig- ner Jenő, Zsigmondy Richárd), akkor az esetek többségében azt tapasztalhatjuk, hogy a megtiszteltetés olyanokat ért, akik tevékenységükkel nem betetőztek valamit, hanem új fejezetet nyitottak egy-egy tudományterületen. Az úttörők dolga egyetlen korban sem volt könnyű, de még nehezebb azoké, akik egy kis lélekszámú nemzet tagjaiként szerezték meg a világ elismerését. Szent-Györgyi Albert 1893. szeptember 16-án született Budapesten. Apja egy tehetős erdélyi gazdatiszt volt, aki elsősorban a család anyagi biztonsága felett őrködött. A művészetek és a tudományok iránti vonzalmat az édesanya ébresztette föl a kis Albertben, aki - egy évtizedekkel később írt önvallomása szerint - a későn érő gyerekek közé tartozott. Anyai nagybátyja, a nemzetközi hírű orvosprofesz- szor, Lenhossék Mihály eleinte elképzelhetetlennek tartotta, hogy unokaöccse vigye valamire, később megenyhült iránta, de még sokáig kételkedett abban, hogy helyes volt-e a fiatalembert az orvosi pályára engedni. Szent-Györgyi első értekezését még egyetemi hallgató korában írta a végbél szöveteiről, de fokozatosan rádöbbent arra, hogy őt igazából az élő szervezetben lejátszódó folyamatok érdeklik, nem a szövetek és a különböző struktúrák. Mielőtt azonban belefoghatott volna elképzelései megvalósításába, váratlanul közbeszólt a történelem. Az első világháború kitörése orvostanhallgatóként érte, s annyi más fiatal társához hasonlóan neki is a frontra kellett vonulnia. A háborút gyűlölte, s hogy szabaduljon ebből a pokolból, inkább a saját karjába lőtt, hogy hazatérhessen. Az egyetemi tanulmányok befejezése után egy ausztriai katonai kórházba került, ahol egy idősebb kollégája olasz hadifoglyokon végzett veszélyes kísérleteket. Szent-Györgyi felháborodott ezen az embertelenségen és jelentette az esetet, aminek az lett a következménye, hogy ismét kivezényelték a frontra. Szerencséjére a háború néhány hét múlva véget ért, így leszerelhetett. A pozsonyi egyetemre került tanársegédnek, de alig három hónap múlva már innen is távoznia kellett, mivel Magyarország egykori fővárosát cseh katonaság szállta meg. Néhány munkatársával még sikerült kimenekítenie - az éjszaka leple alatt — az egyetemen található legfontosabb műszereket és azokat a zajló Dunán, rozoga csónakokban Győrbe szállította. A hőstettet megköszönték ugyan, de megfelelő állást nem tudtak adni neki, ezért nyakába vette a világot. Prága, Berlin, Hamburg fogadta be őt rövid időre. A hamburgi Trópusi Higiéniai Intézetben már azzal a gondolattal kacérkodott, hogy valamelyik afrikai gyarmatra megy orvosnak (állítólag a szükséges kellékeket, így egy parafakalapot is megvette már), de ismét közbeszólt a véletlen: felajánlottak számára egy hollandiai ösztöndíjat. A Hollandiában eltöltött években került közelebbi kapcsolatba azokkal a tudományos problémákkal, amelyeknek a tanulmányozására szánt mintegy tizenöt esztendőt. Az idő tájt komoly tudományos vita támadt akörül, hogy mi módon lélegeznek a sejtek és hogyan termelődik az életet fenntartó bioenergia. Otto Warburg és hívei szerint ebben az oxigén aktiválása játssza a főszerepet, Heinrich Wieland és tanítványai viszont a hidrogénatomokra esküdtek. Szent-Györgyi Albert mutatott rá arra, hogy a viszálykodás teljesen fölösleges, mivel mind az oxigén, mind pedig a hidrogén egyaránt fontos, s a vitatkozók ugyanazt a problémát két ellentétes oldalról közelítették meg. Kutatásai során lépten-nyomon belebotlott olyan vegyületekbe, amelyeket a szerveskémikusok dikarbonsa- vaknak neveznek, s amelyekről hovatovább kiderült, hogy közük van az energiatermelő anyagcsere-folyamatokhoz. Egy tisztázatlan szerkezetű vegyü- lettel is dolga akadt, később megállapította, hogy szerves sav, s bikák mellékveséjéből sikerült is - nem kevés munka árán - néhány grammnyit kikristályosítania belőle. Fokozatosan rádöbbent, hogy az eredetileg hexuronsav néven leírt anyag nem más, mint a skorbutot gyógyító C-vitamin. (Ma, Szent- Györgyi nyomán, aszkorbinsav- nak nevezik.) A vegyület kémiai és biológiai tulajonságainak vizsgálatát Szent-Györgyi Albert Szegeden, az egyetemen folytatta, ahová Klebesberg Kunó magyar oktatási miniszter nevezte ki tanszékvezető egyetemi tanárrá. Talán szerencsés véletlennek is tekinthetjük, hogy a Szeged környékén termesztett paprika rengeteg C-vitamint tartalmazott, így a korábbi grammok helyett most több kilónyi meny- nyiség állt a kutatók rendelkezésére. Szent-Györgyi Albert a világ összes jelentős laboratóriumába küldött az anyagból, hogy minden érdeklődő tanulmányozhassa. A paprikában — szinte csak úgy mellékesen — egy addig ismeretlen vitamint is felfedezett, amely a kórosan törékeny hajszálerek áteresztőképességét csökkentette, s ezáltal meggátolta az ún. pontszerű vérzéseket. Szent-Györgyi Albert P-vita- minnak keresztelte el a vegyü- letet. A szegedi professzor és tehetséges fiatalokból álló kutatócsoportja már egy új területen vizsgálódott, amikor megérkezett Stockholmból a hír: az 1937-es orvosi Nobel-díjat Szent-Györgyi Albertnek ítélték oda „a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéseiért, különösen a C- vitamin, valamint a fumársav- katalízis vonatkozásában“. Ő volt az egyetlen magyar No- bel-díjas, aki otthon tevékenykedett éppen, amikor e magas kitüntetésben részesült. Nem kétséges, hogy méltó kezekbe került a díj, de ismerve Szent-Györgyi későbbi pályafutását el kell mondani azt is, hogy az izomműködés vizsgálatában sokkal fontosabb eredményeket ért el. Elsőként ismerte föl azt, hogy az izomfehérje főleg két lazán összefűzódő fehérjéből: aktinból és miozinból áll. Az izom egy nagyenergiájú foszfát (az ún. ATP) hatására összehúzódik, s lényegében ennek köszönhető az állati mozgás. Természetesen ezek a folyamatok jóval bonyolultabbak, s Szent- Györgyi Albert még évtizedek múltán is, már Amerikában, ezzel a problémával foglalkozott. A szegedi kutatók eredményeiről a világ csak az időközben kitört második vüágháború után szerzett tudomást, s talán ezzel magyarázható az is, hogy más magyar kutatók nem kapták meg az egyébként megérdemelt Nobel-díjat. Szent-Györgyi a háború alatt nemcsak a tudományos élet fenntartásáért fáradozott, hanem aktív szerepet vállalt az országnak a háborúból való „kiugrásában“ is. Szinte kalandregénybe illő körülmények között lépett kapcsolatba az angol titkosszolgálat embereivel Isztambulban, s nem rajta múlott, hogy a terv elbukott. Szent-Györgyi illegalitásba kényszerült, mert a Gestapo halálra kereste, és csak a csoda mentette meg ót. A háborút követően nagy lendülettel fogott a szétzilált tudományos élet újjászervezéséhez, s kezdetben jó kapcsolatban állt a szovjet hadsereg magyarországi főnökségével is. Hamarosan felismerte azonban, hogy a kommunista diktatúra Magyarországot is maga alá teperi, ezért 1947-ben végleg külföldre távozott. Az USA-ban, Woods Hole- ban telepedett le, ahol egy ideig az izmokkal kapcsolatos kutatásait folytatta és több kötetben összefoglalta addigi eredményeit. Egyik megalapozója lett a modem biofizikának és bioenergetikának. Később a szervezet immunrendszere felé fordult az érdeklődése. Már nyugdíjasként kezdett el foglalkozni a rák problémájával. Egészen új szemléletet vitt a kutatásba. Szent-Györgyi szerint ahhoz, hogy megértsük a rák kiváltó okát, előbb azt kell tisztáznunk, hogyan működik az egészséges, nem burjánzó sejt és szövet. Fontos szerepet tulajdonított az elektronoknak, pontosabban azoknak a folyamatoknak, amelyek során különböző szabadgyökök keletkeznek. S noha még ma sem látunk tisztán a kérdésben, aligha kétséges, hogy csakis az a szemlélet segíthet bennünket a sikerhez, amelyet Szent-Györgyi Albert hirdetett. Élete alkonyán — talán a régi szép időkre emlékezve — ismét a C-vitaminnal kezdett el foglalkozni. Meggyőződéssel hirdette, hogy ez az anyag javítja a szervezet működését és kellő meny- nyiségben megvéd bennünket még a kellemetlen meghűlésektől is. Hogy valóban így van-e, azt a jövő dönti el, mindenesetre Szent-Györgyi Albert őszintén hitt benne, s talán ennek is köszönhette, hogy matuzsálemi kort élt meg: 93 évesen halt meg, 1986. október 22-én. Lacza Tihamér Egy átlagos kétgyermekes hazai család jövedelme tavaly sem érteel a hivatalosan megállapított létminimumot - egyebek között ez olvasható ki a múlt héten megjelent 1992-es Magyar Statisztikai Zsebkönyvből. 1990-ben Szentendre, 1991-ben Tapolca, tavaly viszont már Nagykőrös lakosságával megegyező számban (20, 18, illetve 26 ezerrel) csökkent Magyar- ország népessége. A 12 éve tartó, eddig összességében 325 ezres lélekszámcsök- kenés akkora demográfiai leépülés, mintha 1981-től napjainkig Veszprém megye teljesen elnéptelenedett volna. A múlt héten megjelent 1992-es Magyar Statisztikai Zsebkönyv szerint 18 európai állam közül egyébként összesen kettőben éltek kevesebben 1991-ben, mint 1990-ben; az „önfelszámoló“ nemzetek között Magyarország továbbra is vezet a régi rivális Bulgária előtt. Magyarország demográfiai mutatóinak többsége más területeken is romlott. A korfa (lásd ábra) még torzabbá, még féloldalasabbá vált, mint amilyen korábban volt: a születéskor várható élettartam - a zsebkönyv e körben hagyományosan egy évvel korábbi, tehát 1991-es adatokat közöl - a férfiak esetében 65,1 évről 65 évre ment le, miközben a nők esetében 73,8 évre kúszott fel a korábbi 73,7 évről. (Az életkorolló egyre szélesebbre nyílása nem speciális hazai jelenség, a gyengébb nem a fejlett nyugati országokban is több évre van „hitelesítve“, mint a teremtés koronája.) A nyugdíjas korosztályok térnyerése ugyancsak folytatódott a magyar társadalomban, az 1980-as 19,5 százalékkal szemben a múlt évben már 27 százalékot tett ki a 60 éven felüliek számaránya. STATISZTIKAI ZSEBKÖNYV 1992 Változatlanul szilárdan őrzi vezető pozícióját Magyarország az öngyilkosok nemzetközi listáján is. Míg Portugáliában 100 ezer ember közül 8—9, Ausztriában 23—24, Finnországban 28—29 ember választotta a „meghívott halált“, addig Magyarországon 40. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által előzetesnek minősített adatok szerint tavaly 4057-en vetettek véget életüknek „s. k.“, 64-gyel többen, mint 1991-ben. A népmozgalmi adatok között fellelhető csekély számú pozitív változások közé tartozik ugyanakkor, hogy 89 900- ról 87 ezerre apadt a regisztrált terhességmegszakítások száma, továbbá hogy az élveszületett csecsemők között 9,3 százalékról 9 százalékra csökkent a koraszülöttek aránya. Ami a jövedelmi viszonyokat illeti, az 1992-es havi nettó 15 067 forintos átlagkereset 20,5 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi hasonló értéket. A fogyasztói árindex kormány által 23 százalékosra becsült tavalyi emelkedése nyomán (maga a zsebkönyv az árindexről csak részadatokat közöl) megállapítható, hogy a reálbérek 1988 óta tapasztalható folyamatos „mélyrepülése“ - évente 4 százalék körüli leértékelődése — tavaly is folytatódott. A KSH által számba vett 26 árucsoport közül egyébként 1992- ben egyedül az önkormányzati és állami lakások bére nem változott, noha a vízdíjak országosan 50, a csatornadíjak 46,6, a lakásjavítás költségei 30,8 százalékkal nőttek. Más áruféleségek közül az új személyautók és a zöldség- és gyümölcsfélék 10,6, a húskészítmények és tejtermékek 25, az újságok 27,5, a könyvek 64,9, a gyógyszerek pedig 78,8 százalékkal drágultak. A pálmát a listán a tankönyvek vitték 259,2 százalékos áremelkedéssel. Mindezek nyomán a létminimum egy főre számított összege egy kétgyermekes városi házaspár esetében az 1992. márciusi 7848 forintról egy év leforgása alatt 10 820 forintra ugrott a KSH szerint. A zsebkönyvből közvetve az is kiderül, hogy a kiegészítő jövedelemmel nem rendelkező átlagcsaládoknak (a nekik folyósított 6500 forint családi pótlékot is figyelembe véve) keresetükön felül további 5056 forintra lett volna szükségük havonta ahhoz, hogy elérjék a KSH által megállapított hivatalos létminimumot. Vélhetően a második gazdaság virágzásával, valamint a társadalmi csoportok közötti távolságok növekedésével magyarázható, hogy „átlag-Kovácsék“ regisztrált elszegényedése ellenére a lakossági megtakarítások növekedésének üteme tavaly is felülmúlta az inflációt: a készpénzzel együtt számított pénzmegtakarítások 874,9 milliárdról 1149,5 milliárd forintra (31 százalékkal) emelkedtek 1992-ben Magyarországon. 85-89 80-84 75-79 70-74 65-69 60-64 55-59j 50-54 45-49 40-44 35-391 30-34 25-29 20-241 15-I9| 10-14 j 5-9 0-4 A magyarországi népesség nemek és korcsoportok szerint 1992. január 1-jén % 10 1993. 9. 12. i/asárnap MA GYARORSZÁG SZÁMOKBAN
