Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-12-26 / 51-52. szám
Komárom — a magyar nyomdászat fellegvára A komáromi új nyomda A Vasárnap szállításra készen Nem csupán az épület új. A régi gépeknek, az ólombetűknek híre-hamva sincs. A nehéz fémet végérvényesen a múlt süllyesztőjébe kényszerítették a korszerű számítógépek és a színes filmlemezek. Számukra és számomra már a régi nyomda is múlt. Emlékét csupán dolgozói idézik, akik jobbára még ott sajátították el a nyomdai műveletek csínját-bín- ját. Büszkén vallják és vállalják valameny- nyien, hogy mestereik a komáromi nyomdász veteránok voltak. A jó bornak és a jó nyomdának nem kell cégér. A jó munka önmagáért beszél és mágneses vonzása van. így került a Vasárnap is a komáromi nyomda vonzási körébe, amikor eldőlt, hogy lapunkat színesen jelentetjük meg. Az első ízben színesen megjelenő Vasárnap 41. száma sajtótörténeti esemény a szlovákiai sajtó Itt készül a Vasárnap életében, mert bár a lap igazi értékét tartalma adja, azért a szép köntös is fontos. Lapunkat jobbára magyar nyomdászok készítik, akik egyben olvasóink is és sajátjuknak érzik. Ez teszi közvetlenné szerkesztőségünk és a nyomda, most már a mi nyomdánk kapcsolatát. Uram András igazgatóhelyettes tájékoztatott a Vasárnap négyszínű nyomásának néhány műszaki részletéről. A korszerű gépeket külföldről vásárolták. A közel százezres példányszámban megjelenő lap egy-egy számának kinyomása négy műszakban történik, négy gépmester, két tekercscserét végző „roller“ és hat berakó- nő segédletével. Tegyük mindjárt hozzá, hogy a nyomda a színre bontott oldalakat már kész filmen kapja, tehát ők csak a nyomást végzik. A szöveg és a képek újságoldallá ötvözése színes kivitelezésben a pozsonyi SGT Plus Kft.-nél történik. A pozsonyi Danubiaprint készíti továbbra is lapunk fekete-fehér oldalait. Tehát egy-egy szám több vállalat összehangolt munkájának az eredménye. Az újság műszaki előállításának minősége sok-sok tényezőtől függ. Elsősorban is a nyomdászok szakmai felkészültségétől, ám nemkevésbé a felhasznált anyag minőségétől. A Vasárnap egy-egy számához hat tonna, a Hang-Képhez hét és fél tonna kiváló minőségű finn papírt használnak fel. A Vasárnapon kívül a magyar lapok közül itt készül A Hét, a Hifi, a Nap, a Csallóköz. Hosszú éveken át itt nyomták az Irodalmi Szemlét, a Szocialista Nevelést, a Népegészséget, a Tűzoltót, a Szakszervezeti Közlönyt, a Komáromi Lapokat, a Dunatájt és több üzemi újságot. Mindehhez a nyomda múltját is tekintetbe véve Komáromot méltán nevezhetjük a magyar és ma már a szlovákiai nyomdászat fellegvárának. Ezt a várat szlovák és magyarországi szerkesztőségek is ostromolják, sőt többjük már meg is hódította. Itt nyomják a Smena ifjúsági napilap Smena na nedefu és a földműveseket megszólító napilap Rolhicke no- vinky című hétvégi számát, valamint az itt legnagyobb példányban készülő Tele- avízót is. A visszajelzésekből ítélve az olvasók örömmel fogadták a színes Vasárnapot. Valahányszor kezükbe veszik, gondoljanak azokra is, akik hetente oly nagy szeretettel készítik olvasmányos magazinun- keit Zsilka László Palusík Péter főgépmester és Mahaltk István a vezérlőpultnál Méry Gábor felvétele A gazda - Meszlényi István igazgató szeme mindent lát... Németh Éva berakónő Komárom öregecske nyomdáját az ötvenes években ismertem meg. Itt nyomták a Pionírok Lapját a szakmájukat szerető, hozzáértő emberek. Ám a komáromi nyomdászat hagyományai messze századokba nyúlnak visz- sza. Szlovákia területén ők voltak a nyomtatott szó úttörői. A legrégibb történelmi emlék 1565-ből szárzmazik. De az első igazi komáromi nyomdász Töltési István volt, aki a mozgatható betűkkel történő szedésnyomást feltaláló Gutenberg után nem egész két évszázaddal indította el a komáromi nyomdászat hagyományait. Mesterségét ezt megelőzően a nyomdászat őshazájában - Németországban és Belgiumban sajátította el és tökéletesítette. Feltehetően szakmai elismerésként nyerte el 1705-ben a királyi kiváltságot a Komáromi Kalendárium nyomására. A komáromi nyomda dicső múltját olyan nyomdászok nevei fémjelzik, mint Schmid Miklós, Weber Simon Péter, Weinmüller Bálint és 1873-tól Siegler Károly. Én már csak a híres elődök késői utódait, a háború utáni nemzedéket ismertem. Máig is szeretettel, nagy megbecsüléssel emlékezem Tóth Bélára, Bende Gyulára, Czibor Istvánra, Plekner Istvánra, Holderik Bélára, Szombat Antalra, Menczel Miklósra, akik a hazai magyar sajtó ügyét nagy odaadással szolgálták. A többiek nevét már bizony elfelejtettem, pedig egy röpke megemlékezés őket is megilletné. A közel háromszáz éves hagyományokra büszke komáromi nyomdába az ötvenes évek után csak négy évtizeddel később jutottam el ismét. Ám hiába kerestem a jó öreg nyomdácskát. A Duna partján új épület díszeleg, ahol 1985 óta a dél-szlovákiai nyomdászat történetének új fejezetét írják. Csicsay László tördelő
