Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-12-26 / 51-52. szám
Szerkeszti: Pomichal Richard LEVÉLSAROK • • Ünnepi harmónia szál lárváik ellen dolgozzunk be a talajba Lidenalt, vagy öntözzük meg a pázsitot Fosfotion-oldattal. Újabban a füves területeken, az egyre inkább elhanyagolt városi parkokban gyakran találkozunk egy élősködő gyomnövénnyel - az arankával (Cuscuta). Ennek a nemnek több faja van, melyek bizonyos mértékig specializálódtak, s más-más növényeken élősködnek. Az arankafélék halványrózsaszín vagy sárgás fonálszerű szárukról, amely szö- vedékszerűen behálózza a gazdanövényeket, könnyen felismerhetők. A megtámadott növényzetet kaszáljuk le és égessük el. A megfertőzött területet locsoljuk meg vasgálic 30 %-os vagy Nitrosan 50 5 %-os oldatával. Egy négyzetméterre minimum egy liter szert számítsunk. Tudjuk, nem mondunk újdonságot azzal, hogy virágokkal, gyertyákkal díszítve az asztalt, még jobban elmélyül az ünnepi hangulat. A díszítés tág teret enged a fantáziának, mégsem árt egy-egy ötlet, jó tanács... 1. Alkalmazhatunk vizes oázist. Ebbe élővirág, fenyőág s toboz is kerülhet. Ez az összeállítás hosszabb életű, nem hervadnak el olyan hamar a virágok, nem potyognak le a levelek. Gazdagítására használhatunk műgyümölcsöt, selyemvirágot és műterméseket, esetleg a szezonban aktuális élőket is. Fontos, hogy mindig a teríték színével harmonizáló gyertyákat használjunk. 2. A kerek, szárított virágokból, termésekből készített csokor a vadvirágok egyszerűségét idézi, ám ez örök életű.-LkDr. T. L. vágsellyei olvasónk rovatunknak küldött levelében többek között arra vár magyarázatot, mi okozza pázsitján az ősszel megjelenő, néhány négyzetmétert is elérő, fekete foltokat, s hogyan védekezhet ellene... A pázsit betegségei és károsítói A pázsit károsodását a Tömlősgombák osztályába tartozó Griphosphaeria nivalis nevű gomba okozza, mely a gabonafélék (s így rokoni körük) károsító- ja. A kertészeti szakirodalom az ún. mellékszaporodási alakját Fusarium nivale néven emlegeti. Másutt a Fusarium nivalet a Calonectria graminicola konídiumos alakjaként ismertetik. A gomba jelenlétére, ahogy azt levélírónk is említi, sötétbarna, feketés foltok hívják fel a figyelmet. Ezek növekednek, s gyakran nagyobb felületté olvadnak össze. Ha a talajt gondosan megvizsgáljuk felfedezhetjük a fehéres gombafonalakat is. Elsősorban a kevésbé levegőztetett pázsitot támadja meg. Megelőzésképpen a pázsitot fém gereblyével alaposan és rendszeresen levegőztessük, télen pedig törjük fel a hótakaró felső, eljegesedett kérgét, hogy a gyepet levegő érje. Az így legyengült pázsitot jól trágyázzuk meg foszforral, káliummal, s ha kell nitrogéntartalmú műtrágyát is szórjunk ki. A pázsitot alkotó fűfajok leveleit nemritkán a vöröses színű Corticium tueiforme nevű rozsda (gomba) is megtámadja. Ősszel többféle gombafaj ún. „boszorkányköröket“ alkot. Mindkét kártétel ellen a vegyszeres védekezés nagyon körülményes. Sokkal célravezetőbb a gyepgondozás agAz aranka (Cuscuta) parazita lévén nem képes szerves anyagokat előállítani, így azokat más növényektől szerzi be. A tápanyagelvonással erősen károsítja, esetleg el is pusztítja a gazdanövényeket (P. R. felvétele) rotechnikájának következetes betartása. A pázsit nedves, túlöntözött részein időnként elszaporodhatnak a lószúnyogok (Tipulidae). A magyar nyelvű szakirodalom tipoly néven is emlegeti ezeket a Kétszárnyúak rendjébe tartozó rovarokat. Lárváik nedves helyeken (vagy különféle vizekben) élnek. Főleg ősszel aktívak, ilyenkor intenzíven táplálkoznak - megrágják a fűfélék gyökereit, s így a gyep foltokban pusztul. Amennyiben jelenlétükről megbizonyosodunk (nagy, esetenként 60 mm-t elérő, hengeres testű, lábatlan „nyűvek“), akkor ősszel vagy tavaszFoltos alma - kellemetlen mellékíz A száraz, meleg nyár után újra megjelent a Jonathán foltosságának nevezett élettani eredetű, az almatermesztők körében jól ismert betegség. Ez már az almaszedés idején, illetve a raktározás kezdetén megmutatkozik és a hosszabb tárolást lehetetlenné teszi. Leggyakrabban a kiegyenlítetlen, a nitrogénnel gazdagon trágyázott talajú gyümölcsösök esetében, főleg forró, száraz nyarak után okoz gondot, ilyenkor ugyanis a kalcium-nitrogén felvételi aránya felborul. A betegség a gyümölcs héján néhány milliméter nagyságú, sötétzöld, majd barna foltok gyanánt jelentkezik, s több milliméter mélyen behúzódik a gyümölcsbe. Az ilyen, héjastól fogyasztott almának kellemetlen mellékíze van. Nemcsak a Jonathánt támadja meg; elmondható, hogy általában a vékony, piros héjú fajták betegsége. Többnyire a túlérett gyümölcsöt károsítja. így azoknak, akik elsősorban érzékeny fajták termesztésével foglalkoznak érdemes a nyár végén két-három hetenként Kalkosannal (a használati utasítás szerint) kétszer-há- romszor fáikat magpermetezni. A permetezést úgy időzítsük, hogy az utolsó kezelést a szedés előtt két héttel fejezzük be. A tárolásnál ügyeljünk, hogy a kamra stb. hőmérséklete 0-5 C-fok közötti, a páratartalom pedig 85-90 százalékos legyen. A tározóhelyiséget közepesen szellőztessük. Szálai László Megelőzés és védekezés Háttérbe szorult módszerek A védekezésre akkor kerül sor, amikor már a kártevők felléptek gyümölcsösünkben. A védekezésnek három alapmódszere van: a mechanikai, biológiai és a kémiai. Mechanikai védekezés Ennek során fizikai eszközökkel gyérítjük a kártevőket. Sajnos az utóbbi időben ez a védekezési módszer eléggé háttérbe szorult. A fák ápolása során a törzsről, a korona vastagabb ágairól a le- hámló kérget fakaparóval távolít- juk el, vigyázva arra, hogy a fa élő részeiben kárt ne tegyünk. A lekapart kéregrészeken kártevők, kórokozók, mohák, zuzmók spórái, áttelelő bábok fordulnak elő. Az almamoly hernyói a fák kéregrepedéseiben bábozódnak be, ezért az erre alkalmas búvóhelyeket meg kell szüntetni. A gyapjas- és gyűrűspille petecsomóit a fák kérgére, vesszőire rakja. Igen sok hernyót és bábot semmisíthetünk meg a hernyófogó övék alkalmazásával. Hasznosságukat már régen felismerték. Régebben szalmából, szénából fontak köte- get és ezt erősítették a fa törzsére. Ma erre a célra főleg a csomagolóanyagként alkalmazott hullámpapírt használjuk. Belőle kb. 15-20 cm széles csíkokat vágunk és ezeket a gyümölcsfák törzsére kötjük. A papír redőzetében, illetve alatta igen sok kártevő megbúvik. Az öveket októberig kb. tíznaponként kell leszednünk, s elégetnünk. A lehullott gyümölcsök összesze- dése is a kártevők, kórokozók gyérítését szolgálja. Ősszel ezért távolítsuk el a mumifikálódott (moníliás) gyümölcsöket. A bundásbogarak, majd később a cserebogarak elleni leghatásosabb védekezési mód, ha a fán pihenő rovarokat korán reggel, mikor még dermedtek, lerázzuk. A termést károsító molyok elsősorban az összeérő gyümölcsök érintkezési pontján károsítanak, ezért, ha gyümölcsritkítást végzünk a molyok fiién is védekezünk. Biológiai védekezés Ennek az az alapja, hogy minden rovarnak, gombának stb. vannak természetes ellenségei, amelyek a kártevő szervezetek túlzott elszaporodását fékezik, számukat egy bizonyos szinten tartják. Ilyenek a fürkészdarazsak, fátyolkák, katicabogarak, énekesmadarak stb. A vértetű legádázabb ellensége a vértetűfürkész. Ezek a kis hár- tyásszárnyúak petéiket a vértetű testébe rakják, lárváik itt kelnek ki, itt táplálkoznak és innen rajzanak ki - közben elpusztítják a kártevőt. A levéltetveket nagymértékben pusztítják a katicabogarak lárvái és imágói. Potrohúkat megragadva kiszívják testnedveiket. Nagyon hasznosak a fátyolkák is, mivel rengeteg levéltetvet elpusztítanak. (A közönséges fátyolka imá- góival télen kamrákban, lépcsőházakban, lakásokban is találkozhatunk. Itt telelnek át ezek az eredetileg (tavasszal, nyár elején) ragyogó zöld rovarok, melyek a nyár folyamán és a telelés alatt megfakulnak. Ha találkozunk velük ne bántsuk őket, gondoljunk rá, hogy mennyi kártevőt pusztítanak el - a szerk.) Nagyon hasznosak az odúlakó harkályok, cinegék, a bokros helyeken fészkelő pintyek, rigók és más madárfajok. Sok hernyót, bogarat, kukacot fogyasztanak el. Készítsünk nekik ezért mesterséges odúkat és télen etessük őket. A magvakat (napraforgót, kendert, lenmagot) ne szórjuk a hóra vagy a földre. Készítsünk olyan etetőt, amelybe nem hull bele a hó. Disznóöléskor se feledkezzünk meg róluk, akasszunk ki nekik faggyút. Miklós Dénes kertészmérnök (Folytatjuk)
