Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-12-26 / 51-52. szám
HEINRICH HEINE j moimroK Emmi A háromkirályok napkeletről bezörgettek minden házba: „Melyik a betlehemi út, Te kedves fiú, te leányka?” De nem tudta ifjú és nem tudta vén, és tovább ballagtak hárman; egy csillagocskát követtek ők mely tündöklőit kedves-vidáman. És József háza fölött megállt. Ott bementek, meghajoltak: a kis borjú rítt, a gyermek sírt, s a háromkirályok danoltak. Marc Chagall Őkörülötte című képe S emmi sem olyan fehér és fekete, mint a téli éjszaka. És semmi sem olyan szomorú, mint a beteg gyermek szeme. Erre gondol az anya, míg virraszt. De a kislány megmozdul az ágyban, felnyitja szemét, és ránéz:- Virágot szeretnék az ablakomba... Aztán újra elalszik. Az anya kilép a fagyos udvarba, végigsiet a csúszós úton, és bekopog a szomszéd tanyára.- Virágot? Télen? Éjszaka? - csodálkozik a szomszéd. - Ha lenne is, megfagyna, elpusztulna az ablakban. De az anya sorra járja, mindhiába, a kieső tanyákat. -Talán kérj a Jégtündértől - mondja valaki. Semmi sem olyan fehér és fekete, mint a téli éjszaka. De semmi sem olyan szomorú, mint a beteg gyermek szeme. Erre gondol az anya, míg megy. Hosszú út áll előtte. A Jégtündér, úgy mesélik, egy jeges tavon él. Mert látni még senki sem látta. S a tó messze van, túl az erdőn, túl a mezőn, még a hegyen is túl. Az anya befordul az erdőbe. Egy hatalmas, csupasz tölgyfa haragosan teszi keresztbe előtte ágkarjait:- Megállj! Hogy merészeled zavarni téli álmunkat? S az erdő egyszerre megelevenedik. Fák és bokrok, szúrós cserjék, csavarodó indák tépik az anya kendőjét, ruháját. De az anya csak megy, küszködve halad előre, s eléri mégis az erdőn át a mezőt. A mezőn vad szél csap a szemébe:- Eredj innen! Ez az én birodalmam! Télen én vagyok itt- az úr! De hiába zúdítja a havat az arcába, az anya sietve vág át a mezőn, és felhág mégis a hegyre. A hegy ormán mogorva sziklák állnak őrt. Köveket guritanak alá. Keményen koppannak a kövek az anya lábán:- Kőből vagy, hogy nem érzed ütésünk? Honnan van erőd szembeszegülni velünk? Az anya futva éri el a lejtő alján a tavat, mely jéggé dermedt már. Semmi sem olyan fehér és fekete, mint a téli éjszaka. De semmi sem olyan szomorú, mint a beteg gyermek szeme. Erre gondol az anya, míg rálép a síkos jégre, és elindul a tó színén. Megy-megy, ki tudja, mióta, mikor meglátja a nagy tó közepén a Jégtündért. Táncol a Jégtündér a tavon, jégarany a haja, jégszürke a szeme, és csengő jégezüst a ruhája.- Még senki sem jött ilyen messzire - csodálkozik a Jégtündér. - Mit kívánsz tőlem?- Beteg a kislányom - sóhajtja az anya és virágot szeretne az ablakába... A Jégtündér sokáig hallgat. Nézi az anyát, a havas haját, tépett ruháját, jeges cipőjét. Aztán bólint:- Meglesz! Térj haza nyugodtan. Siet haza az anya, s otthon újra leül az ágy mellé, és vár. Hajnal felé megérkezik a Jégtündér. Benéz az ablakon. Látja az alvó kislányt és a virrasztó anyát. Ujjával rajzolni kezd az ablaküvegre: gyönge szirmokat, kecses szárakat, hajló bimbókat, szeszélyes formákat. Aztán rájuk lehel, zúzmarát lehelve, és ezüstösek lesznek tőle. Mire a hajnal egészen elűzi az éjszakát, a kislány felnyitja a szemét. A Jégtündér már messze jár, talán újra a tó színén táncol. A kislány az ablakra pillant, és — oly hosszú idő után először - elmosolyodik.- Virág - suttogja -, jégvirág! Semmi sem olyan fehér és fekete, mint a téli éjszaka. Mégis abból fakad - mint szomorúságból a mosoly - hajnalban a jégvirág. KARINTHY FERENC Kicsi koromban sokat betegeskedtem, télen mindig meg voltam fázva. Vizes borogatások közt feküdtem, számban az orvosság undok íze. Ilyenkor többnyire Gabi bátyám szórakoztatott, felolvasott, mesélt, kis magánszámokat rögtönzött. ■ — Megy a hivatalba - mondta szárazon, pattogva, s egy aktatáskát kapva a hóna alá, feszes, merev pantomimléptekkel elhagyta a gyerekszobát. - Jön a hivatalból - toppant be újra, ugyanilyen keményen, leszegett fejjel, céltudatos, komoly lárvaarccal, ahogy a felnőttek jártak, vagy ahogy képzeltük, hogy járnak; nem lehetett nevetés nélkül kibírni. Aztán megállt a szoba közepén, karjával sebesen csépelve, darálva. — Van halász, vadász, madarász. Hát én vagyok a hadonász. Egy hadonász, aki egész nap csak hadonász. Vagy karját kitárta, akár a szárnyakat, csapdosott, közben fel-felugrált a linóleumos padlón, egyre magasabbra, egyre magasabbra.-No lám, egész jól megy -'mondogatta.- Még egy kis gyakorlat: májusban már repülök. Rettenetesen kívántam, hogy már május legyen. De aztán jött a tavasz, meggyógyultam, megint lehetett az utcán futkározni, labdázni: elfeledtem az egészet. Csak a következő télen jutott eszembe, amikor Gabi megint szökellni kezdett a linóleumon, karjaival csapdosva.- Ejnye, no, fog ez menni. Meglátjátok, májusban már repülök. Sosem jutott eszembe májusban, hogy számon kérjem. Azóta is várom azt a májust. Gondolkodom, tehát---------ÜN NEPEK ELŐTT Az ünnepek előtti zűrzavarban bizony jól összekeveredtek ezek a tárgyak. Ebben a rendetlenségben van minden, szaloncukor, gyertya, pohár. Próbáld meg különválasztani őket, és számold meg, miből mennyi van. Nos? Készítette Kovács Sándor MEGFEJTÉS A december 12-ei számunkban közölt feladatok megfejtése: 144; 3, 6, 7, 9. Nyertesek: Bahík Zsolt, Ipolypásztó; Antal Mónika, Negyed; Cser Melinda, Bős; Bernát Gabriella és László, Dobóruszka; Dudás Erika, Nagy kapós. w ffl X 0 I w OQ X 0 ■x Tudod, mi a csacsi-pacsi rím? Két olyan szó, amelynek csak a kezdőbetűje különbözik, a többi betűje azonos — az ilyen szavak aztán természetszerűleg rímelnek egymással. Akarsz egy példát? Tessék: BARÁT-KARÁT. És ráadásnak még egy: BOTOR-MOTOR. Egy harmadikat pedig a rejtvény vastag vonalak közötti körében olvashatsz el, ha a meghatározások megfejtését beírod az ábrába. Próbáld csak meg! MEGHATÁROZÁSOK: 1. Fiatal. 2. Játékszer lányoknak. 3. Asztalosok által is használt ragasztó. 4. A vakáció évszaka. 5. Finom tejtermék. 6. Aki aranyat nyer, az a legjobb. 7. Illatos virágú fa. 8. Folyószél. 9. Uralkodó réges-régen, Amerikában. 10. A sárkányra emlékeztető kicsi hüllő. 11. A csónak bátyja. 12. Sok-sok fa. IMEC ÁGI (S)óhajok Bicikli Gyors autó mért nem lehetek, százegy oka van, mit tehetek! Hiányzik, kimondom kereken: nemcsak egy, hanem két kerekem. Fésű Éjjel-nappal velem baj van, fogam törik sűrű hajban. Vicsorgóm, mint banya szája, tar fejnek lennék szolgája. Szappan Vízbe dugnak, puha leszek, habzók, mint a veszett ebek. Buborékként légbe szállók, féltéglává mért nem válók? Kanál Minden lében nyakig vagyok, szájba raknak kicsik, nagyok. Velem többé ezt nem tennék, ha hatalmas lapát lennék. Szabó Ottó illusztrációja
