Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-12-26 / 51-52. szám
Vasárnap 1993. december 26. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 07.30 - nyugszik 15.48; Kö- zép-Szlovákia: 07.37 - nyugszik 15.55; Nyugat-Szlovákia: 07.43 - nyugszik 16.01 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 13.56 - nyugszik 04.57; Kö- zép-Szlovákia: 14.03 - nyugszik 05.04; Nyugat-Szlovákia: 07.43 - nyugszik 16.01, órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük ISTVÁN - STEFAN valamint Dénes, Előd, Stefánia nevű kedves ovlasóinkat ISTVÁN - a régi magyar Istefán változatból keletkezett, ez a német Stephan vagy a szláv Ste- fán, emez pedig a görög Sztep- hanoszból latinosított Stephanus rövidülése. Jelentése: virágkoszorú. december 27. JÁNOS december 28. KAMILLA december 29. TAMÁS TAMARA december 30. DÁVID december 31. SZILVESZTER januári. ÚJÉV • 1898-ban született EGRI Viktor szlovákiai magyar író (+ 1982) • 1883-ban született Maurice UTRILLO francia festő (+ 1955). A Vasarnap következő szamának tartalmából MAGÁNY-VÁRBAN Brogyányi Judit beszélgetése Duba Gyulával EGY POHÁR VÍZ AZ A HAZUG IDŐ Dusza István tárcasorozata STARTHELYZETBEN S. Forgon Szilvia riportja AZ EROTIKA LOVAGJA Szabó G. László beszélgetése Jan Saudek fotóművésszel ÍGY LÁTTAM ÉN Fekete Marian, Görföl Zsuzsa, Kövesdi Károly és Pákozdi Gertrud összegzése a ’93-ban történtekről __-------------------------A i lBsűrnBp VERSENYSZELVÉNYE IV. Babonanaptár Január 1. Újév ünnepe. Szerencsevarázsló és gonoszűző' nap. Már éjfélkor, amikor átfordulunk rá, pukkannak a pezsgődugók, csattognak a kereplők, harsognak a papírtrombiták. Aki gonosz szellem, el nem menekül, garantáltan megsiketül. így a jó! Hisz eredetileg a gonosz elűzésére szolgált az egész újévi csinnadratta. Az étrend összeállításánál meg tessen vigyázni! Mert aki szárnyast eszik újév napján, annak elröpül a szerencséje, aki halat, annak elúszik a pénze. Malac kerüljön hát terítékre vagy disznópecsenye, mivel a malac mindig előre túr, így kitúrja nekünk a kincset a jövőből. De fűződik újév napjához több száz babona, sorolni sincs helyünk, s persze, hogy szerepe van a népi időjóslásban is. íme a rigmus: újév napja, ha világos, a gabona nem hiányos, ám ha csepeg az eresz, a termés majd nem kedvez. Január 6. Vízkereszt ünnepe a víz- és házszentelés ideje. Ha ilyenkor: a pap fejére süt a nap, várható még kemény fagy. De Vízkereszt Háromkirályok ünnepe is. E napon érdemes útra kerekedni, mert a napkeleti bölcseknek is nevezett Gáspár, Menyhért, Boldizsár, az utazók, az útonjárók meg a vendégfogadók pártfogója, ezért aki az ő napjukon indul, ahhoz útitársul szegődik a szerencse. Január 18. Piroska névünnepe. Ha e napon fagy, a hideg sokáig fel nem hagy. Továbbá: aki élete első szerelmetes csókját e napon kapja, azt a kedvese soha el nem hagyja. Január 22. Vince napja. És ki ne tudná, hogy ha naptól ragyog Vince, dugig teli lesz a pince?! Hogy a bor ne csak sok legyen, hanem jó is: ki kell csukni a pincét, és bé- ereszteni Vincét. De biztonság okából vincevesszőt sem árt metszeni. Ha lemetszettük, tegyük egy csupor vízbe. Amennyiben szépen zöldül, gyorsan kihajt, a szőlő jól fizet. S aki nem borisz- sza, Vince napján az is igyon áldomást, Vince ugyanis meghálálja, ha valaki ráemeli poharát. Január 25. E napon vált a bibliai Saulus Paulussá. Ha tiszta Pál fordulása, bő a termés csordulása. Ködös Pál napja viszont vészt jövendöl a jószágra, szeles Pál pedig háborúságot hoz a házra. Sokfelé pálpogácsát is sütnek e napon, amelybe nyersen libatollat tűznek. Ha a toll a kemencében el nem ég, egész évben egészséges marad, aki a pogácsát a kemencébe vetette. Szakáts úr gondosan kifőzte, Anyósát télire befőzte, Hitvese vigyorgott: „Döntöttünk rekordot, Férjem a Gundelt is lefőzte!“ A somorjai alapiskola I. C osztálya Ülő sor: Sill Anikó, Nagy Andrea, Tóth Mónika, Stifter Rózsika, Szarvas Zsuzsanna, Vörös Mária, Posvanc Gabriella, Tóth Tímea, Vassy Tímea, Nyársik Tünde, Procházka József Álló sor: Varga Csaba, Posztós Éva, Gogh Mónika, Világi Erika, Rigó Zoltán, Mathédesz Lajos, Illés Ferenc, Rigó Krisztián, Soós Károly, Szinghoffer Tibor, Merva Ottó, Nagy Tibor, Patonyi Simona, Kiss Mónika. Baráth Enikő osztályfőnök, Ürge József igazgató A hetényi alapiskola I. osztálya Felső sor: Gábor Nóra, Sárai Krisztina, Macho Zoltán, Smahó Klaudia, Molnár Boglárka, Dufek Eszter, Szuh Miklós, Major Dávid, Marikovec Krisztián, Nagy Dusán Alsó sor: Nagy Katalin, Csintalan Gergely, Sinko Marek, Marikovec Gábor, Berényi Andrea, Tóth Erika, Szabó Emese, Czura Erika, Szuh Krisztina, Németh Csilla Táblánál: Lucza Tivadar, Petres Zoltán Nagy Zoltán igazgató, Danis Gáborné osztályfőnök a jó akaratú emberekről 1942-őt írtak Dúlt a második világháború és én a királyhelmeci polgári iskolában készültem az életre. A hittanórát gyakran Mécs László főtisztelendő úr, az akkori helmed plébános tartotta, akiről tudtuk, hogy ismert költő, verseit a rádióban is gyakran szavalta. Minden hittanóra élmény volt számunkra. A katekizmus szigorú tételeit feloldotta a mindennapi élet történéseivel. Egy hittanóra az évtizedek ködén át is úgy él bennem, mintha tegnap történt volna. Amikor egy órájára jókedvűen, mosolygósán betoppant, megkérdezte tőlünk, hallottuk-e a vasárnapi szentbeszédét. Kórusban válaszoltuk, hogy igen. De amikor azt kérdezte, hogy mi ragadta meg legjobban a figyelmünket, hallgattunk, mint a csuka. Az osztályban sétálva megállt előttem és megkérdezte, mi az, amire a legjobban emlékszem. „A jóakaratú emberek“, motyogtam bizonytalanul. Az osztály furcsán felmorajlott, de Mécs főtisztelendő úr halálos komolyan vette. Egész órán arról beszélt, hogy a jóakarat mindenkivel veleszületik, azonban ha az ember nem ápolja, nem gyakorolja, begubó- zik, mint egy selyemhernyó. Azóta hányszor eszembe jutott a selyemhernyó hasonlat, és az eltelt fél évszázadban én is arra törekedtem, hogy jóakaratú ember maradjak. Ha az indulat, a kísértő bosszúvágy, az érvényesülés ösztöne más utakra terelt, úgy érzem, mindig találtam magamban annyi erőt, hogy visszatérjek a jó- akaratúak táborába. Most, hogy ősz fejjel megpróbálok egyenes gerinccel járni ebben az összekuszált, töméntelen rosszakarattól szenvedő világban, sok-sok csalódás, meghasonlás, bizonytalanság, útkeresés után újra és újra rájövök Mécs főtisztelendő úr bölcs szavainak igazára. A jóakaratú emberek mindenütt ott vannak, csak bízni kell embertársainkban. Hányszor elkeseredtem, hányszor elgáncsoltak elvakult, törtető munkatársaim, hányszor pereltem lelkem mélyén sorsommal és ismételgettem magamban, hogy „ember az embernek farkasa“! De aztán mindig akadtak jóakaratú emberek, akik kisegítettek a bajból, akik helyrezökkentették lelki egyensúlyomat, megerősítették hitemet. A jóakaratú emberek nem magyarok, nem szlovákok és nem amerikaiak. Nem keresztények, nem zsidók, se nem muzulmánok. Nem igazgatók, főszerkesztők és nem miniszterek. Nem valamelyik politikai párt vagy mozgalom megszállottái, hanem egyszerűen EMBEREK. Egymás mellett dolgozunk, egy városban, lakótelepen élünk, szomszédok vagyunk. A jóakaratú ember nem gyűlölködik, segítőkész, biztatóan rád mosolyog és szemének fénye azt ra- gyogja, hogy összetartozunk, társak vagyunk. Igaz, hogy a történelmi, társadalmi változások gyakran láthatatlan falat emeltek közénk, amelyek elszigetelnek bennünket egymástól, s naponta szülik az értelmetlen elidegenedést. Az ember rohan, törtet, észre sem veszi, hogy egy év megint eltelt, miközben nekünk és embertársainknak ezernyi gondja-baja akadt, amelyeken nagyobb megerőltetés nélkül segíthettünk volna. Küszöbön a karácsony, a szeretet ünnepe. Mi lenne, ha egy kicsit valamennyien elmeditálnánk életünk értelméről, ha kis lelkigyakorlatot tartanánk és magunknak szegeznénk a kérdést: vajon jóakaratú ember vagyok? Amikor ezt a néhány sort papírra vetem, felvillannak bennem a kételyek, mi értelme a lelkizésnek. Ilyen a világ! Valóban ilyen. De miért ilyen, amikor a Jóakaratú emberek többen vannak? En most is megszállottan keresem a jóakaratot a munkahelyen, ismerőseim körében, a városban, amelyben élek, az országban, amely a szülőföldem, tágabb hazámban, Európában. Kedves Mécs főtisztelendő úr, ott valahol az égi mezőkön, fél évszázad múltán megköszönöm, hogy belém oltotta a jóakaratú emberekbe vetett hitet. Szűcs Béla
