Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-12-26 / 51-52. szám

Vasárnap 1993. december 26. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 07.30 - nyugszik 15.48; Kö- zép-Szlovákia: 07.37 - nyug­szik 15.55; Nyugat-Szlovákia: 07.43 - nyugszik 16.01 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 13.56 - nyugszik 04.57; Kö- zép-Szlovákia: 14.03 - nyug­szik 05.04; Nyugat-Szlovákia: 07.43 - nyugszik 16.01, óra­kor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük ISTVÁN - STEFAN valamint Dénes, Előd, Stefánia nevű kedves ovlasóinkat ISTVÁN - a régi magyar Istefán változatból keletkezett, ez a né­met Stephan vagy a szláv Ste- fán, emez pedig a görög Sztep- hanoszból latinosított Stepha­nus rövidülése. Jelentése: virág­koszorú. december 27. JÁNOS december 28. KAMILLA december 29. TAMÁS TAMARA december 30. DÁVID december 31. SZILVESZTER januári. ÚJÉV • 1898-ban született EGRI Vik­tor szlovákiai magyar író (+ 1982) • 1883-ban született Mau­rice UTRILLO francia festő (+ 1955). A Vasarnap következő szamának tartalmából MAGÁNY-VÁRBAN Brogyányi Judit beszélgetése Duba Gyulával EGY POHÁR VÍZ AZ A HAZUG IDŐ Dusza István tárcasorozata STARTHELYZETBEN S. Forgon Szilvia riportja AZ EROTIKA LOVAGJA Szabó G. László beszélgetése Jan Saudek fotóművésszel ÍGY LÁTTAM ÉN Fekete Marian, Görföl Zsuzsa, Kövesdi Károly és Pákozdi Gertrud összegzése a ’93-ban történtekről __-------------------------­A i lBsűrnBp VERSENYSZELVÉNYE IV. Babonanaptár Január 1. Újév ünnepe. Szeren­csevarázsló és gonoszűző' nap. Már éjfélkor, amikor átfordulunk rá, pukkannak a pezsgődugók, csattognak a kereplők, harsog­nak a papírtrombiták. Aki go­nosz szellem, el nem menekül, ga­rantáltan megsiketül. így a jó! Hisz eredetileg a gonosz elűzésé­re szolgált az egész újévi csinnad­ratta. Az étrend összeállításánál meg tessen vigyázni! Mert aki szárnyast eszik újév napján, an­nak elröpül a szerencséje, aki ha­lat, annak elúszik a pénze. Malac kerüljön hát terítékre vagy disz­nópecsenye, mivel a malac min­dig előre túr, így kitúrja nekünk a kincset a jövőből. De fűződik újév napjához több száz babona, sorolni sincs helyünk, s persze, hogy szerepe van a népi időjóslás­ban is. íme a rigmus: újév napja, ha világos, a gabona nem hiányos, ám ha csepeg az eresz, a termés majd nem kedvez. Január 6. Vízkereszt ünnepe a víz- és házszentelés ideje. Ha ilyenkor: a pap fejére süt a nap, várható még kemény fagy. De Vízkereszt Háromkirályok ünnepe is. E na­pon érdemes útra kerekedni, mert a napkeleti bölcseknek is ne­vezett Gáspár, Menyhért, Boldi­zsár, az utazók, az útonjárók meg a vendégfogadók pártfogója, ezért aki az ő napjukon indul, ahhoz útitársul szegődik a szerencse. Január 18. Piroska névünnepe. Ha e napon fagy, a hideg sokáig fel nem hagy. Továbbá: aki élete első szerelmetes csókját e napon kap­ja, azt a kedvese soha el nem hagyja. Január 22. Vince napja. És ki ne tudná, hogy ha naptól ragyog Vin­ce, dugig teli lesz a pince?! Hogy a bor ne csak sok legyen, hanem jó is: ki kell csukni a pincét, és bé- ereszteni Vincét. De biztonság okából vincevesszőt sem árt met­szeni. Ha lemetszettük, tegyük egy csupor vízbe. Amennyiben szépen zöldül, gyorsan kihajt, a szőlő jól fizet. S aki nem borisz- sza, Vince napján az is igyon áldo­mást, Vince ugyanis meghálálja, ha valaki ráemeli poharát. Január 25. E napon vált a bibliai Saulus Paulussá. Ha tiszta Pál for­dulása, bő a termés csordulása. Ködös Pál napja viszont vészt jö­vendöl a jószágra, szeles Pál pedig háborúságot hoz a házra. Sokfelé pálpogácsát is sütnek e napon, amelybe nyersen libatollat tűz­nek. Ha a toll a kemencében el nem ég, egész évben egészséges marad, aki a pogácsát a kemencé­be vetette. Szakáts úr gondosan kifőzte, Anyósát télire befőzte, Hitvese vigyorgott: „Döntöttünk rekordot, Férjem a Gundelt is lefőzte!“ A somorjai alapiskola I. C osztálya Ülő sor: Sill Anikó, Nagy Andrea, Tóth Mónika, Stifter Rózsika, Szarvas Zsuzsanna, Vörös Mária, Posvanc Gab­riella, Tóth Tímea, Vassy Tímea, Nyársik Tünde, Procházka József Álló sor: Varga Csaba, Posztós Éva, Gogh Mónika, Világi Erika, Rigó Zoltán, Mathédesz Lajos, Illés Ferenc, Rigó Krisztián, Soós Károly, Szinghoffer Tibor, Merva Ottó, Nagy Tibor, Patonyi Simona, Kiss Mónika. Baráth Enikő osztályfőnök, Ürge József igazgató A hetényi alapiskola I. osztálya Felső sor: Gábor Nóra, Sárai Krisztina, Macho Zoltán, Smahó Klaudia, Molnár Boglárka, Dufek Eszter, Szuh Miklós, Major Dávid, Marikovec Krisztián, Nagy Dusán Alsó sor: Nagy Katalin, Csintalan Gergely, Sinko Marek, Marikovec Gábor, Berényi Andrea, Tóth Erika, Szabó Emese, Czura Erika, Szuh Krisztina, Németh Csilla Táblánál: Lucza Tivadar, Petres Zoltán Nagy Zoltán igazgató, Danis Gáborné osztályfőnök a jó akaratú emberekről 1942-őt írtak Dúlt a második világhá­ború és én a királyhelmeci polgári is­kolában készültem az életre. A hittan­órát gyakran Mécs László főtisztelendő úr, az akkori helmed plébános tartotta, akiről tudtuk, hogy ismert költő, verseit a rádióban is gyakran szavalta. Min­den hittanóra élmény volt számunkra. A katekizmus szigorú tételeit feloldotta a mindennapi élet történéseivel. Egy hittanóra az évtizedek ködén át is úgy él bennem, mintha tegnap történt vol­na. Amikor egy órájára jókedvűen, mo­solygósán betoppant, megkérdezte tő­lünk, hallottuk-e a vasárnapi szentbe­szédét. Kórusban válaszoltuk, hogy igen. De amikor azt kérdezte, hogy mi ragadta meg legjobban a figyelmünket, hallgattunk, mint a csuka. Az osztály­ban sétálva megállt előttem és megkér­dezte, mi az, amire a legjobban emlék­szem. „A jóakaratú emberek“, motyog­tam bizonytalanul. Az osztály furcsán felmorajlott, de Mécs főtisztelendő úr halálos komolyan vette. Egész órán ar­ról beszélt, hogy a jóakarat mindenki­vel veleszületik, azonban ha az ember nem ápolja, nem gyakorolja, begubó- zik, mint egy selyemhernyó. Azóta hányszor eszembe jutott a se­lyemhernyó hasonlat, és az eltelt fél évszázadban én is arra törekedtem, hogy jóakaratú ember maradjak. Ha az indulat, a kísértő bosszúvágy, az ér­vényesülés ösztöne más utakra terelt, úgy érzem, mindig találtam magam­ban annyi erőt, hogy visszatérjek a jó- akaratúak táborába. Most, hogy ősz fejjel megpróbálok egyenes gerinccel járni ebben az össze­kuszált, töméntelen rosszakarattól szenvedő világban, sok-sok csalódás, meghasonlás, bizonytalanság, útkere­sés után újra és újra rájövök Mécs fő­tisztelendő úr bölcs szavainak igazára. A jóakaratú emberek mindenütt ott vannak, csak bízni kell embertársaink­ban. Hányszor elkeseredtem, hányszor elgáncsoltak elvakult, törtető munka­társaim, hányszor pereltem lelkem mé­lyén sorsommal és ismételgettem ma­gamban, hogy „ember az embernek far­kasa“! De aztán mindig akadtak jó­akaratú emberek, akik kisegítettek a bajból, akik helyrezökkentették lelki egyensúlyomat, megerősítették hitemet. A jóakaratú emberek nem magya­rok, nem szlovákok és nem ameri­kaiak. Nem keresztények, nem zsidók, se nem muzulmánok. Nem igazgatók, főszerkesztők és nem miniszterek. Nem valamelyik politikai párt vagy mozga­lom megszállottái, hanem egyszerűen EMBEREK. Egymás mellett dolgozunk, egy vá­rosban, lakótelepen élünk, szomszé­dok vagyunk. A jóakaratú ember nem gyűlölködik, segítőkész, biztatóan rád mosolyog és szemének fénye azt ra- gyogja, hogy összetartozunk, társak va­gyunk. Igaz, hogy a történelmi, társadalmi változások gyakran láthatatlan falat emeltek közénk, amelyek elszigetelnek bennünket egymástól, s naponta szülik az értelmetlen elidegenedést. Az ember rohan, törtet, észre sem ve­szi, hogy egy év megint eltelt, miközben nekünk és embertársainknak ezernyi gondja-baja akadt, amelyeken na­gyobb megerőltetés nélkül segíthettünk volna. Küszöbön a karácsony, a szere­tet ünnepe. Mi lenne, ha egy kicsit va­lamennyien elmeditálnánk életünk ér­telméről, ha kis lelkigyakorlatot tarta­nánk és magunknak szegeznénk a kér­dést: vajon jóakaratú ember vagyok? Amikor ezt a néhány sort papírra vetem, felvillannak bennem a kéte­lyek, mi értelme a lelkizésnek. Ilyen a világ! Valóban ilyen. De miért ilyen, amikor a Jóakaratú emberek többen vannak? En most is megszállottan ke­resem a jóakaratot a munkahelyen, is­merőseim körében, a városban, amely­ben élek, az országban, amely a szülő­földem, tágabb hazámban, Európában. Kedves Mécs főtisztelendő úr, ott va­lahol az égi mezőkön, fél évszázad múltán megköszönöm, hogy belém ol­totta a jóakaratú emberekbe vetett hi­tet. Szűcs Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom