Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-11-28 / 47. szám

32 oldalas ingyenes színes MAGAZIN Heti tévé­és rádió­műsor FÉRFIAKNAK FÉRFIAKRÓL A magazinmelléklet 8-9. oldalán Szepesi György a 6:3-ról 16. oldal 47 1993. november 28. XXVI. évfolyam Ára 5,50 korona TValahogy nincs szerencsénk V a szépségkirálynő-választások- kal. Pedig már illene belejönnünk, hiszen sűrűn kerülnek megrendezés­re. Az önálló Szlovákia nem egész egy esztendeje alatt a számtalan re­gionális rendezvényen kívül három országos jellegű miss-választás is volt, s mint ismeretes, a legutóbbi, a nyitrai, a mai napig húzódó meg­vesztegetési és csalási botránnyal ért véget. típus volt (ám ilyenekből a nézőtéren is akadt bőven). A szokástól eltérően a közönséggel ezúttal nem ismertet­ték a versenyzők mell-, csípő- és de­rékméreteit (csak korukat és magas­ságukat), ám ezt nem is hiányolták. Inkább valami rövid magánproduk­ciót és egy szellemes kérdezz-felelek játékot iktattak a műsorba. Valami hasonlóval próbálkozott az angol­szlovák nyelvű konferanszié, ám nem sok sikerrel. A lányok stépek, k„ Ezért vártuk nagy érdeklődéssel a rangos és sokéves hagyománnyal rendelkező Queen of Europe-t, mely­nek gazdái - egy osztrák-spanyol tár­saság - úgy döntöttek, ezúttal Po­zsonyban léptetik dobogóra a 26 részt vevő ország legcsinosabb képvi­selőit. A szervezésbe bevonták Bruce Tollon amerikai rendezőt és mened­zsert is (a komáromi Dél Szépe ver­senynél is bábáskodott). A rendezés hazai jogát a Galaxy nevű ügynök­ség kapta. A szponzorok java külföldi volt. Főleg azért, mert állítólag a hazai vállalkozóknak a nyitrai felsülés után elment a kedvük kétes kimene­telű rendezvényekbe fektetni pénzü­ket. Ismét bebizonyosodott, nem min­den arany, ami fénylik. Hiába pász­tázták a verseny lebonyolításakor a szmogos pozsonyi éjszakát Bécs- ből hozott lézerreflektorok, s várták a nézőket és versenyzőket hangulatos díszletek (állítólag az Atlantik City­ben lebonyolításra kerülő Queen of the World-on is ezekkel dekorálják a pódiumot), az összbenyomás csak gyenge jeggyel értékelhető. Ebben persze a lányok nem luda­sak. Ok megtették a magukét. Pős- tyéni tartózkodásuk során több na­pon át gyakorolták a kecses járást, a fejedelmi testtartást és a csábos mo­solyokat. Aztán, már a verseny hely­színén az unalomig ismételték az ün­nepélyes be-is kivonulást. Órákat töltöttek a sminkasztal előtt, illetve a fodrászbúra alatt. Végigpróbáltak néhány ruhát, cipőt. Ringatták csí­pőjüket, riszálták popójukat, s a ren­dező utasítása szerint térültek-for- dultak. Ki-ki népviseletben, krino- linban, sortban, áttetsző nagyestélyi­ben, vagy éppenséggel hófehér menyasszonyi ruhában. A fürdőruhás defilé viszont már zöld-fekete „egyenruhában“ zajlott. Igazán nem rajtuk múlott, hogy a kritika elma­rasztalta a sokat ígérő estét. Legtöbbjük csinos, jó alakú, érzéki A nemzetközi zsűri, Peter Dvorsky operaénekes elnökletével, nem volt könnyű helyzetben. (A pontozók közt volt helyi kórházigazgató, szí­nész, osztrák kaszinótulajdonos, észt muzeológus is. Ivan Lendl, ismert te­niszcsillag a felkínált tisztséget nem fogadta el. Másnapi bemutató mér­kőzése előtt ki akarta magát alud­ni.) Döntésükkel, tehát a végső sor­renddel sokan nem értettek egyet, ami figyelembe véve az ízlések külön­bözőségét, természetes. Ám többek­nek szemet szúrt, és ironikusan meg is jegyezték: mily furcsa véletlen, hogy a versenyt osztrák-spanyol tár­saság rendezte Szlovákiában és a do­bogóra spanyol, osztrák, szlovák trió került. A szokatlan formájú trónusra a legidősebb résztvevő, a szimpatikus 25 esztendős andalúziai táncosnő, Eva Ruiz Martin ülhetett, megelőz­ve az osztrák Agnes Gawrzynskyt és a szlovák Zora Juranovát, aki Milá­nóban fotómodell és manöken. Az eredményhirdetés zűrösre sike­redett, és a díjkiosztás már-már a jó ízlés határát súrolta. Előbb a műsor­vezető, felrúgva az íratlan szabályo­kat, egyszerűen felolvasta az elsőtől az ötödik helyen végzett lányok ne­vét. így elmaradt a feszültség, az ilyenkor az utolsó percig tartó izga­lom. A győztesnek kijáró harsonák­ról is megfeledkeztek. Ezután az egyik osztrák szponzor - 32 ország­ban üzemeltet játékautomatákat - hozta a győzteseknek szánt schillin­gs. Ezt a különdíjat aztán szép hangosan a lányok markába számol­ták. A győztesek a pódium sarkában villogó játékautomatánál fejezték be szereplésüket. Nyíllal kellett célba dobniuk további 5000 schillingért. A banketten, s ez nem is csoda, a felszabadult jókedv helyett vádaskodás és bűnbakkeresés folyt. A szervezők, rendezők és műsorveze­tők egymást okolták a verseny nem éppen sikeres lefolyásáért. Ordódy Vilmos A győztes trió arcáról (középen a spanyol lány) elégedettség sugárzik A fürdőruhás felvonuláskor még mind a huszonhaton reménykedtek... (A TASR felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom