Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-11-21 / 46. szám
(Ukrán mese) Ment, mendegélt az öregapó az erdőben, mögötte szaladgált a kutyája. Ment, mendegélt, és útközben elveszett a kesztyűje. Arra szaladt az egér, belemászott a kesztyűbe, és azt mondta: — Itt fogok lakni. Kis idő múlva arra ugrált a béka. Megkérdezte: — Ki lakik a kesztyűben? — Az apróka egérke. Hát te ki vagy? — Az ugribugri béka. Engedj engem is! — Gyere be! Most már kettesben voltak. Arra futott a nyúl. Odaszaladt a kesztyűhöz, és megkérdezte: — Ki lakik a kesztyűben? — Az apróka egérke és az ugribugri béka. Hát te ki vagy? — A lótifuti nyuszi. Engedjetek be engem is! Most már hárman voltak. Arra járt a róka. — Ki lakik a kesztyűben? — Az apróka egérke, az ugribugri béka és a lótifuti nyuszi. Hát te ki vagy? — A rókahúgocska. Engedjetek be engem is! — Gyere be! így már négyen laktak ott bent. Arra loholt a farkas, ő is odalépett a kesztyűhöz, és megkérdezte: — Ki lakik a kesztyűben? — Az apróka egérke, az ugribugri béka, a lótifuti nyuszi és a rókahúgocska. Hát te ki vagy? — A szürke bundás farkas. Engedjetek be engem is! — Gyere hát! A farkas is bemászott. Már öten kuporogtak ott benn. Honnan, honnan sem, odadöcögött a vadkan. — Hröf-hröf-hröf. Ki lakik a kesztyűben? — Az apróka egérke, az ugribugri béka, a lótifuti nyuszi, rókahúgocska és a szürke bundás farkas. Hát te ki vagy?- Vadkan, az agyaras. Engedjetek be engem is! Hát ez már tényleg szörnyű, hogy mindenki a kesztyűbe igyekszik!- Nem férsz már be!- Valahogy csak beférek, eresszetek be!- Jól van no, mit csináljunk veled? Bújj be hát! Be is bújt az agyaras. Már hatan voltak, de olyan szűkén, hogy azt el sem tudjátok képzelni! Egyszerre csak ropogni kezdenek az ágak. A medve mászott elő, odacammogott a kesztyűhöz, és beledörmögött.- Ki lakik a kesztyűben?- Az apróka egérke, az ugribugri béka, a lótifuti nyuszi, rókahúgocska, a szürke bundás farkas és vadkan, az agyaras. Hát te ki vagy? — Brumm, brumm, de sokan vagytok! Én vagyok a medvebá- tyó. Engedjetek be! — Hogy is engednénk be? így is szűk a hely. — No de mégis! — Hát, ha elférsz a sarokban, gyere! Bebújt a medve is. Heten voltak, de olyan szorosan, hogy a kesztyű már szakadozni kezdett. Ezalatt az öregapó észrevette, hogy nincs meg a kesztyűje. Visszafordult, hogy megkeresse. A kutya előreszaladt. Szaladt, szaladt, hát látja, ott fekszik a kesztyű és mocorog. Rázendített a kutya: — Vau! Vau! Vau! Az állatok megijedtek, szétfutottak, ki merre látott. Az öregapó meg odaért, és felvette a kesztyűjét. Migray Ernőd fordítása Bókkon Gábor Kalapvásár Túl az Óperencián, Hencidán és Boncidán,- ott sok csodás kalap vár rád! - most nyílik a kalapvásár. Tessék, tessék, most lehet! vitézek és gyerekek, asszonyok és öregek: szép fejfedőt vegyének! — Híres-neves kalapom hat garasért eladom. Karimája egérrágta — három garas az új ára...- A közepe elveszett - két garasért megveszed?- Kicsit poros meg fakó - egy garasért eladó. Tessék, tessék, még lehet! Fél garasért viheted.- Hogyha nem kell senkinek: hat garast én fizetek! Gondolkodom, tehát... Hiányzó részek A fekete ábrát négyzetté tudod kiegészíteni a mellette látható számozott alakzatokból. Persze nem minden alakzat kell a négyzet kirakásához. Mely számokkal jelölt alakzatokkal egészítheted ki a besatírozott ábrát négyzetté? Készítette: M. Motycík Eltűnt jelek Fentről lefelé haladva az egyes körszeletekben az üres mezőkbe írjátok be a hiányzó számtani jeleket úgy, hogy a művelet elvégzése után az eredmény minden körszeletben 66 legyen. Készítette: Vincze Károly Megfejtés A november 7-ei számunkban közölt feladatok megfejtése: az 1-es számú árnyék; 729 és 486. Nyertesek: Öllé Irma, Nagymegyer; Kovács Géza és Dávid, Gellér; Keresztes Nóra, Csorna; Szilágyi András és Péter, Királyhelmec; Mikié Krisztina, Naszvad. AZ ELSŐSÖK HMUffKO0»«-1993 A dunaszerdahelyi Gorkij utcai alapiskola I. C osztálya Álló sor: Rajzák Kinga, Somogyi Ákos, Horváth Zsóka, Fekete Éva, Horváth Gábor, Velete Lucia, Kovács Gábor, Papp Dávid Középső sor: Németh Júlia, Kalina Máté, Gódány Tamás, Tóth Andrea, Mészáros Ferenc, Bogyai Annamária, Sípos Norbert, Fábik Dalma Első sor: Karika Éva, Csömör Adrián, Miklós Tímea, Borsányi Krisztián, Vörös Melinda, Banyák Attila, Harsányi Éva, Rácz Beáta Csölle Teréz igazgató, Cserkó Valéria osztályfőnök Szegény árva fiú volt Várdai Péter, de nagy volt az esze s a tudománya. Hogy, hogy nem, az eszes soktudó fiút megismerte Vitéz János, a híres esztergomi érsek, keze alá vette Pétert, iskolába adta, sőt még külső országba is elküldötte, hogy elméje jobban pallérozódjék. Mikor aztán hazakerült külső országból, egyenesen a nagy Mátyás király színe elé vezették, s a királynak úgy megtetszett Várdai Péter, hogy egybe megtette íródeákjának. De bezzeg meg volt vele elégedve Mátyás király. Szép gömbölyű írása volt Péternek, s amit megírt, az olyan szépen s okosan volt megírva, hogy a király nem győzte eleget dicsérni. Árva fuisti...- Na, Péter - mondogatta a király -, sok íródeákom volt már, de hozzád hasonló tálentom még egy sem vala. Csak egy kicsit emberesedjél meg, gondom lészen reád. Mátyás király olyan király volt ám, hogy a szavának ura is volt. Amint Péter megemberesedett, megtette őt kalocsai érseknek. Nagy hivatal volt ez akkor is. Az esztergomi érsekség után következett, éppen, mint most. Várdai Péter ezután is ki-be járós volt a királynál, szabad beleszólása volt az ország dolgaiba, s Mátyás király szívesen meghallgatta az ő tanácsait. Egyszer- másszor erősen meg is mondogatta az igazat az igazságos Mátyás királynak, de olyan erősen, hogy más embernek a fejét vette volna a király. Mert hát hiába, az igazságos Mátyás sem találta el mindig az igazságot, s az sem tetszett mindig, ha valaki más mutatta meg az egyenes utat. Egy szó mint száz: ember volt őkegyelme is. Hát bizony megesett, hogy egyszer szörnyű haragra lobbant Várdai Péter irányában is. Akkor volt ez, mikor Mátyás a híres-nevezetes Frigyes császárral hadakozott, s elfogyott a pénz. Mert a régi jó világban is pénz, pénz és pénz kellett a háborúhoz. Mátyásnak pedig nem volt. No, ha nincs, majd lesz. Fogta magát, s fejenkint minden emberre egy aranyat vetett ki adóba.- Felséges királyom — mondta Várdai Péter -, sok lesz ám egy arany. Szegény a nép, már most is roskadozik a nagy teher alatt: porba rogyik, ha még egy aranyat a vállára vetsz.- Hát mit csináljak?! - kérdezte haraggal a király. - Megver Frigyes, ha a katonáim éheznek.-Inkább verjen meg, semhogy minden néped elpusztuljon.- Mit?! Hogy engem megverjen a német?! Hogy mersz ilyet a szájadra venni?! Hé, isztrázsák, lépjetek bé! Vigyétek érsek őkegyeimét az árvái várba, halálig tartó nehéz fogságba! Még szót sem szólhatott Várdai Péter, vitték az istrázsák. Mátyás király pedig félig búsan, félig nevetve utánaszólt Péternek:- Árva fuisti, arva eris, et in Árva morieris. Amely mondás ennyit tészen magyarul: Árva voltál, árva leszel, Árvában fogsz meghalni... Hanem mégsem úgy történt. Az országtartó nagy urak körülfogták Mátyás királyt, s addig kunyoráltak kegyelemért, míg a király meg nem engesztelődött. Az igaz, hogy erre az engesztelődésre sok esztendeig kellett várnia Várdai Péternek. Ha nem is halt meg Árvában, sokáig árva volt, az árvánál is árvább szegény feje... Benedek Elek nyomán Szerkeszti: Tallósi Béla
