Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-11-07 / 44. szám

Adj ételt a szellemnek! Bangkok sok középületében, étter­mében, pagodájában jártam, de so­káig kellett várnom, amíg végre meg­hívtak egy thai családhoz. Egy ház­avatás teremtett rá alkalmat... Pra Púm - szellem egy másfél-két­méteres oszlopon álló kis házikóban. A díszes, színesre festett madárete­tőkhöz hasonlítanám. Thaiföldön buddhista szokás szerint minden ház­hoz, lakáshoz illik egy ilyen kis „házi szentélyt“ emelni, hogy legyen „lak­helye“ a család, vagy a ház szellemé­nek. Esténként gyertyát gyújtanak benne Buddha szobrocskája előtt, vi­rágokkal díszítik és egy kis tálkában rizst és más finom falatokat is oda helyeznek. így megvédi a házat a be­törőktől, bőséget és békességet bizto­sít a családnak. Bangkokban nemcsak a kis házak bejárata előtt, nem csupán a többe­meletes lakóházak valamelyik szobá­jában, de még az áruházakban és a szállodákban is látni ilyen kis házi oltárt. A Majestic Hotelban boldogok voltak a portások, amikor ebédem­ből egy piciny adagocskát a Pra Púm tiszteletére (vagy engesztelésé­re?) a kis szállodai oltárhoz helyez­tem. Thai kollégám, Thanat, ezt látván meghívott a Charoen Kung egyik mellékutcájába, ahol a szomszédban új faházat építettek egy fiatal házas­párnak. Meghívtak a házszentelőre. Kapuját felvirágozták, színes papír­szalagokkal és zászlócskákkal díszí­tették. És az udvaron, mint valami gólyalábon állt a Pra Púm házikója. A harminc meghívott vendég között szerényen állt két narancssárga kám­zsába öltözött, kopaszra nyírt budd­hista bonc. Egy pénztárcát ajándékoztam a fi­atal házaspárnak, benne néhány csil­logó forinttal és thaiföldi batjh-tal. Hajlongással megköszönték és rizs­pálinkával kínáltak. A boncok ügyeltek rá, hogy a ház­avatás a buddhista előírások szerint, buzgó imádságokkal történjék, hogy az új házból elűzzék a gonosz szelle­meket, a jókat pedig ott tartsák. A többi már Pra Púm gondja... Az ifjú Chuchart és felesége mindenesetre a ház építése előtt kikérte a csillagjó­sok tanácsát. Ok tűzték ki az avatás napját is, hogy a fiatalok a számukra legszerencsésebb csillagálláskor köl­tözzenek új otthonukba. Erre 37 na­pig kellett várniuk... Gondolatok a Jurakori park sikerfilmről 1993 őszének legnagyobb kasszasi­kere kétségkívül az októbertől ná­lunk is vetített Jurassic Park c. ame­rikai film. A filmnek - bemutatása előtt jóval korábban megjósolt - si­kerét két tényező garantálta. Egy­részt rendezője az a Steven Spiel­berg, aki többek közt olyan alkotá­sokkal szerzett hírnevet, mint az 1975-ben bemutatott A cápa, ill. az 1982-es E. T, másrészt a forgató- könyv alapjául egy 1990-es bestsel­ler, Michael Crichton Jurassic Park című regénye szolgált. A névadó ju­ra a földtani középkor középső, a triász - és kréta kor között eltelt időszak neve. A könyv egyébként Őslénypark néven 1992-ben magya­rul is megjelent s napok alatt szét­kapkodták a tudományos - fantasz­tikus történeteket kedvelő olvasók. Mert a Jurakori park sci-fi a javá­ból! A történetből mindössze annyit mondunk el, amennyi elengedhetet­lenül szükséges a továbbiak megér­téséhez. Egy pénzével már mit kez­deni nem tudó amerikai milliomos elhatározza, hogy őslényparkot, a jurában élt őshüllők, a dinoszauru­szok állatkertjét rendezteti be ma­gának. Ósgyíkcsontvázakat több múzeum is bemutat, ám milliomo­sunk ennél többet akar: nem élette­len csontokat, hanem hús-vér, élő, „ijesztő gyíkokat“ - ezt jelenti a gö­rög eredetű dinosaurus. Ötletének megvalósításához segítségül hívja a 20. század utolsó harmadának leg­forradalmibb tudományát, a geneti­kát s a belőle kisarjadó génsebésze­tet (biotechnológiát). A genetikusok és őslénykutatók a megkövesedett fenyőgyantába, közismert nevén a borostyánkőbe bezáródott jurakora­beli vérszívó rovarok bélrendszeré­ből kivonják a táplálékmaradvány­ként bennük található vörösvérsej- teket. A regényíró fantáziája sze­rint az őslényeknek valódi, azaz a sejtmagot is tartalmazó vérsejtjeik voltak (a ma élő emlősök, s így az ember vörösvérsejtjei nem tartal­maznak sejtmagot - ezért vértestek­nek nevezzük őket). Ha van sejt­mag, van öröklődési anyag, azaz de- zoxiribonukleinsav, DNS is. A DNS- t felépítő nukleotidegységek kap­csolódási sorrendje, a szekvencia, állandó és meghatározott - ez bizto­sítja, hogy az utód örökli a szülők tulajdonságait. A filmbeli bonyoda­lom akkor kezdődik, mikor kiderül, hogy a vérsejtekbfíl csak DNS-töre- dékeket lehet kivonni. A teljes DNS-molekula viszont több millió­nyi nukleotidegységből áll, s ennek teljes rekonstruálása még a regény­beli szuper teljesítményű számítógé­pekkel is több évig tartana. Ezért a tudósok „rövidre zárják“ a feladat megoldását: a jurakori ősgyíkok DNS-ének csak bizonyos DNS-sza- kaszait rekonstruálják, majd ezeket beültetik a még megtermékenyítet- len krokodilpetesejtekbe. A kroko­dilpeték fejlődésnek indulnak s az őslényparkban megjelennek az első „feltámasztott“ dinoszauruszok. Mi­vel azonban valahol hiba csúszott a számításba, az életre kelt egyedek nemcsak nőneműek. Életre kelnek ugyanis hímnemű egyedek is, s a két nem meg is találja egymást: a dino­szauruszok szaporodni kezdenek... A történet folytatását a kedves olva­só a moziban megtudhatja. Mint jeleztük a Jurakori park tu­dományos-fantasztikus alkotás, sci- fi film. Forrai György írja egyik kul­túrtörténeti sikerkönyvében: „Fon­tos, hogy egy sci-fi mű tudományos megalapozottsága szilárd legyen, mert ha nem az, összeroppantja az írói fantáziából szőtt felépítmény. Nos, Spielberg filmjének tudmá- nyos megalapozottsága nem vonha­tó kétségbe. A film tudományos ta­nácsadója ugyanis az a Jack Horner őslénytankutató, paleontológus, aki a nyolcvanas évek elején egy addig ismeretlen dinoszaurusz tojásait fe­dezte fel. S a borostyános ötlet sem a fantázia szüleménye (csupán). A film forgatása alatt közölték azt a tudományos szenzációt, hogy két amerikai genetikusnak sikerült egy 40 millió éve borostyánkőbe zárt méhnek öröklődési anyagát kivon­ni s azt klónozva, azaz DNS-ét meg­sokszorozni. A Nature c. szaklap pe­dig az idén adta hírül, hogy egy Li­banonban talált borostyánkőből 120-135 évvel ezelőtt élt rovar gén­technológiai eljárással megsokszo­rozható DNS-ét sikerült izolálni. S mivel a „dinók“ (csupán) 65 millió évvel ezelőtt pusztultak ki - boros­tyánban megőrzött vérmaradvá­nyaik elemzése elméletileg lehetsé­ges. Sőt, ma már arra is lehetőség van, hogy az ősi csontmaradványokból vonják ki a DNS-t. Az utóbbi évek­ben például egy negyvenezer éves, a jeges tundrában konzerválódott mammut és egy ötezeréves egyipto­mi múmia csontjaiból nyertek kló­nozható genetikai anyagot. Ugya­nez megkísérelhető a dinoszauru­szok csontmaradványaiból is. A már említett amerikai paleontoló­gus, Horner azonban eléggé szkepti­kus e kísérlet eredményét illetően. A kivont DNS-ről ugyanis szinte le­hetetlen megállapítani, hogy volta­képpen „kié“ is volt: a csont gazdá­jáé-e vagy a csontban élősködő bak­tériumé vagy gombáé. Még ha sike­rülne is egyértelműen a DNS „dinó“ - eredetét bizonyítani, az így izolált DNS-szakaszból semmiképpen sem lehetne rekonstruálni az eredeti tel­jes örökítőanyagot. Az eddig kivont ős- DNS-ek ugyanis nagyon rövid, mindössze 100-250 nukleotidegysé- get tartalmazó töredékek. Összeha­sonlításként: az ember DNS-e mint­egy 3 milliárd nukleotidegységből áll. A jurakori őslények bázispárjai­nak száma ettől ugyan szerényebb, de még így is 1 és 10 millió közöttire tehető. Egy 250 bázispárú DNS-tö- redék alapján összeállítani a teljes szekvenciát, olyan reménytelen vál­lalkozás lenne, mintha egy megtalált mondat alapján az egész regényt kí­vánnánk megismerni az élénkbe ke­rülő betűhalmazból. Nem elég csak a „betűket“, a nukleotidegységeket egymás mellé rakni, hiszen éppen a sorrend, a szekvencia a genetikai információ hordozója. Ám tételez­zük fel, hogy a filmbeli szuperszámí­tógépek egyszer a valóságban is ké­pesek lesznek erre, s a tudósok ke­zében lesz a teljes genetikai anyag. Önmagában ez azonban nem sokat ér, mert a genetikai kód nem légüres térben, hanem egy sejtben realizáló­dik. Nem elég tehát csak a „szöve­get“ felderíteni, ismernünk kell a szöveg „környezetét“, azaz a sejtet is riboszómáival, enzimeivel együtt. Ahhoz tehát, hogy a filmbeli törté­net valósággá válhasson, azaz, hogy a dinoszauruszhoz teljesen hasonló ősgyíkot hozhassunk létre, egy ős- gyíkmagzat (embrió) sejtjére is szükség volna. /> Kiss László A pelsőci alapiskola I. A osztálya A nagykaposi alapiskola I. A osztálya Felsó' sor: Kovács Sándor, Kaffka Gyula, Nagy Sándor, Vidinszky Zsolt, Középső sor: Viola Miroslav, Raczemberger Rita, Fábián Gergő, Szabados Roland, Csák Szebasztián, Lalik Marcel, Alsó sor: Smidt Jozefina, Máté Éva, Tóth Lívia, Székely Katalin, Király Mónika, Pólyák Mária, Bársony Gabriella, Viola Krisztina, Agócs Józsefné osztályfőnök Első sor: Takács Dénes, Balog Anikó, Gyüre Beáta, Virág Zsuzsa, Feterik Ilona, Bodnár Nikolett, Kovács Beáta, Jasko Mónika, Bajusz Edina, Köblös Annamária, Popovics Veronika, Simon Máté, Szatala Gábor, Második sor: Gilányi Gábor, Vasir András, Gyüre Károly, Petőcz Tamás, Vaszily Csa­ba, Nadár Lajos, Gujda Miroslav, Rostás Kálmán, Rostás András, Péter Erik, Sarkovics András, Vajo Emil, Fedák Attila, Kis Berta László igazgatóhelyettes, Dr. Tóth Angéla osztályfőnök Az éjszakai lokálok utcája, a Pat Pong Road

Next

/
Oldalképek
Tartalom