Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-10-31 / 43. szám
1993. október 31. Mé ry Gábor felvétele Minap találkoztam Vilivel. Egy éjszaka - váratlanul... Mi a furcsa ebben a találkozásban? Csupán annyi, hogy Vili már három éve halott. Álmomban jelent meg. Vili, a kertszomszédom, három szívinfarktus után aránylag fiatalon ment nyugdíjba. Hétvégeken sok-sok órát töltöttünk együtt. Néha irigyeltem is, hogy az év legszebb hónapjait kora tavasztól késő őszig feleségével a kertben töltheti. Pedig irigységre igazán nem volt okom. Vilit szörnyű kór emésztette. Erős szíve a három rohamot kiállta, de májzsugorodása lassan, könyörtelenül őrölte fel életerejét Életének utolsó heteiben sokat beszélgettünk. A kert sarkában jól felszerelt műhelye volt. Fával, vassal mesterien bánt. Néhanapján ebben a műhelyben húzódtunk meg. Ilyenkor a szerszámok közül előhúzta a felesége elől rejtegetett borocskáját, amit annyira szeretett. Tudta jól, hogy árt a beteg májának, nem bánta. És hát amióta világ a világ, a tiltott gyümölcs valahogy mindig jobban ízlik. Vili is kamasz módjára dugdosta titkon beszerzett itókáját. A feleség elnézően szemet hunyt. Nem keserítette utolsó napjait. Tudta, hogy az ital meggyorsíthatja a betegség elhatalmasodását, de azzal is tisztában volt, hogy a beteg életének némi meghosszabbítása a szenvedéseit is megnyújtja. Folyt hát a játék kettejük között. A kór közben kíméletlenül fogyasztotta az egyre gyengülő szervezetet. Mind szembetűnőbbé lett Vili közönye környezete iránt. Nem érdekelte már a kert, a gyümölcsfák, amelyeket korábban oly szeretettel ápolt. A napi gondok talán már el se jutottak a tudatáig. Néha órákon át üldögélt szótlanul, magába roskad- va. Ha valaki megszólította, mintha álmából riadt volna. Az egyik hét végén kézen ragadott és bevonszolt a műhelybe. Előhalászta féltve őrzött utolsó üvegét és átnyújtotta.- Nekem már nem lesz rá szükségem... Elszorult a torkom. Zárszámadás. Közeleg a vég. Képtelen voltam egyetlen szót kiejteni. Vajon mit kellett átélnie, amíg a félreérthetetlen felismerésig eljutott? Ám ebben a pillanatban ő tűnik erősebbnek. Szenvtelenül cselekszik, míg az én szememet könnyfátyol borítja. Bedagadt lábára mutat, már cipőt se húzhat, bő papucsban jár. A nem is oly rég még bő nadrág is szűknek bizonyul. A víz elárasztotta a belső szerveket, az egész szervezetet.- Az anyám mellettem halt meg ugyanebben a betegségben. Ismerem a folytatást és a befejezést is. Talán a kórt is tőle örököltem, szegénynek mása nemigen volt. Hallgattunk. Mind a ketten egyre gondolunk.- Félsz a haláltól? - teszem fel neki a kérdést. Sokáig nem válaszol.- És ha félnék? De nem. Ha végiggondolom, mennyi munka, sokszor nélkülözés árán hoztuk össze az asszonnyal, amink van, sajnálom, hogy mindent itt kell hagynom. Ilyen az élet rendje. Az élettelen tárgyak túlélnek bennünket - élőket. És majd szolgálják az utódokat. Vili igázságtalannak találja, hogy ő már nem lesz, de minden megy tovább, nélküle is. Mintha soha itt se lett volna. Utolsó beszélgetésünk olyan gyónásféle volt. Kezét a gyomrán tartotta, ezzel is jelezve fájdalmait. A csillapítók már csak rövid ideig hatottak. Lassú, vontatott beszédével is a fájdalmat próbálta elhessegetni, másra terelni gondolatait, nem venni róla tudomást. Fájlalta, hogy mindkét gyerekének kisiklott a házassága. Könnyebb lenne azzal a tudattal távoznia, hogy rendben hagyta őket. Leánya elvált, újra férjhez ment. A két unokát mostohaapa neveli. A fiától elvált meny is újra férjhez ment. Ott három unokának lett mostohaapja. Velük évek óta kapcsolatuk sincs. Elvált fiának nincs otthona. Hirdetések útján keres élettársat, eddig sikertelenül. Fél, hogy elzüllik. Vili eddig a szétzilált család tagjait is próbálta összetartani. Lelkiismeretfurdalás gyötri. Talán ők - a szülők is elhibáztak valamit.- Anka, a feleségem, túlságosan gyámkoMIIÉIH1 IMI Wli III dott fölöttük. Jó szándékkal tette, de a visz- szájára sült el. Hiába próbáljuk a gyerekekre saját életmódunkat ráerőszakolni, abból csak baj származik. Elmondja, hogy az ő házasságuk is rosszul indult. Szegény fiú volt, a menyasszony nagygazda lánya, akinek szülei módosabb élettársat szántak. A szülők akarata ellenére keltek egybe. Anka az anyósra ütött. O is beleszólt a fiatalok életébe. Vili utólag bűntudatot érez, hogy ebben nem fékezte feleségét. Vili az utolsó időben gyakran sírt. Nem tudom, a halálfélelem tette-e, vagy inkább a sajnálkozás önmaga és a világ fölött, amelyet nemsokára itt kell hagynia. Megható, de inkább borzongató látvány a könnyező, a nem is oly rég még kemény, nehézségekben edzett férfi. Utolsó találkozásunkkor is sírt. Hosszabb ideje úgy érezte, hogy így, betegen, terhére van a feleségének. Pedig ő soha senkinek nem akart a terhére lenni. Elgondolkodom. Micsoda törésnek kel) bekövetkeznie az ember legbensőbb érzelmi világában, hogy egyáltalán ilyen gyanú éledhessen benne. Látom a feleség szenvedését, amit Vili előtt annyira szeretne palástolni Néha elvonul a kert félreeső sarkába, ott tői fel belőle a férje előtt rejtett zokogása. A2 elmúlt hónapok folyamán ő is lefogyott, megöregedett. Együtt szenved a férjével. Hogyan is merülhetne fel ilyen gondolat benne! Vili életének minden órája, perce külön ajándék közeli özvegyi sorsa előtt. Minden érvemre sóhaj a válasz. Nem erőltetem. Ő vált témát.- Mostanában sokat foglalkoztat a gondolat, lesz-e a halálunk után valamiféle számon kérés földi botlásainkért. Szüleimtől vallásos nevelést kaptam. Ha templomba nem is jártam, az Istennel megvoltam. Igaz, túl sokai nem zaklattam, de a törvényeit igyekezteir betartani... Elárulja, hogy gyerekkorától van egy titkos vágya. Szerette volna megérni a kétezredül évet. Falun született, ahol a század első felé ben még sok babona élt. Innen a hiedelem hogy kétezerben bekövetkezik a világ vége Ha nem is hitte, szeretett volna tanúja lenni ahogy ezredév ezredévet vált.- Éz a vágyam már nem teljesül... A következő hét végén Vilit már nem ta láltam a kertben. Mentő szállította őt kórház ba. Haláltusája tizenkét napig tartott. Távozása óta három év telt el. Ha kimegyei a kertbe, Vili nagyon hiányzik. Hozzátarto zott a kerthez, akár a fák, a pompázó virágol és a csak este elcsendesedő madárdal. Most először jelent meg álmomban. Kért, ne áruljam feleségének titkos rejtekhelyeit... Kertedben kora tavasztól késő őszig a leg kedvesebb virágaid pompáznak. Ezeke hordja csokorba kötve a sírodra. Zsilka Lászli A fertői Boldogasszony kegyhelye Pozsonytól alig negyven kilométerre délnyugatra, a Fertőtótól innen fekszik a ma mintegy 3500 lelket számláló ősmagyar település: Boldogasszony, német nevén Frauenkirche. Trianon előtt Moson megyéhez és a győri püspökséghez tartozott. Az első hiteles írásos adat a helységről 1324-ből származik. Szent Mária néven nevezték, s látogatott búcsújáróhely volt. Bár 1529-ben a Bécs ellen vonuló Szolimán szultán csapatai teljesen elpusztították, a kegykép csodálatos módon épségben maradt, amit több mint száz évig a romok között tisztelt a búcsújáró nép, mígnem az újabb templom felépülhetett. Közben a Sopron megyei Fraknóban (ma szintén Burgenland része) a magas rangra emelkedett galántai Esterházy család tulajdonába került egy 1246-ból származott kegyszobor. Esterházy Pál nádor leírja, hogy anyja, gróf Nyári Krisztina a szobrot igen nagy becsben tartotta: „a Szűzanya szólott is édesanyjához és sok csoda is előfordult“. 1653-ban Fraknó is teljesen elpusztult, de a kegyszobor épségben maradt. A herceg 1656. szeptember 8-án ima közben indíttatást kapott, hogy vigye a kegyszobrot a Fertő-tó melletti boldogasszonyi templomba, mely 1529 óta romokban hevert. Esterházy 1659-ben ferenceseket telepített Boldogasz- szonyba és kápolnát építtetett. 1661-ben a kegyszobrot Frak- Ss nóból ünnepélyesen átvitték Boldogasszonyba. C A történelem vihara 1683-ban újra végigpusztított a Bécs ellen utoljára hadra kelt török martalócok képében Boldogig gasszonyon, s a kolostorból és kápolnából ismét csak a csupasz EQ falak maradtak. Szerencsére a barátoknak sikerült idejében megmenteni a Mária-képet és a kegyszobrot. Két év múlva O már újra állt a kápolna, s a török végleges eltakarodása után a zarándokok száma egyre nőtt, így a templom szűknek bizonyult. 1687-ben a galántai Esterházy család fraknói ága birodalmi hercegi rangot kapott a császártól. Hálából Pál nádor bazilika felépítését határozta el boldogasszonyban, melyet 1702-ben fel is szenteltek, s máig is lenyűgöz méreteivel és gazdagságával. A templom főhajója 53 m hosszú, 18,5 m széles és 23 m magas. A főoltáron hatalmas baldachin alatt kapott helyet a kegyszobor, mely Máriát ábrázolja, ölében a kis Jézussal. Korai gótikus stílusban van hársfából faragva, alapzatán az évszám: 1240. Jobbra és balra szent István és László királyaink életnagyságúnál nagyobb aranyszobrai díszlenek. Fölöttük az Esterházyak családi címere látható. A miséző pap trónja a Várvidék legjelentősebb faragott munkája. A pompázó oltárok és kápolnák az Esterházy család, valamint a győri Nagy János és gróf Széchenyi György ajándékai. A Kálvária a templomtól korábbi időből való, dombját mesterségesen alakították ki. A stációk a keresztre feszítés kolosszális szoborcsoportjában végződnek. A kegyhelyről 1697-ben kiadott könyvben 170 csodás imameghallgatásról van adat. A buzgó vallásosságáról ismert herceg Esterházy Pál nádor, ki maga is két könyvben dolgozta föl Mária kegy helyeit, „1300 képéről a boldogságos Szűznek“ értekezik -, egyikről sem olyan szívbéli indulattal, mint a boldogasszonyiról. Magyar ferencesek 1938-ig lakták a kolostort, mely a széles vidék tanulni vágyóinak segítségül szolgált. Sajnos, manapság a barátok közül egyetlen sem beszéli őseinek nyelvét. A főbúcsún, augusztus 15-én azonban az idén is volt magyar zarándoklat. Zilizt Tihamér TALÁLKOZÁSOM VILIVEL
