Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-10-31 / 43. szám

Változik az iskola Az iskola változásának kérdésé- szer működése (azaz csak néhá­ben az irányítás, vezetés teljes problémaköre is átértékelést kö­vetel. Minden iskola működési fel­tételei függvényei a közvetlen tár­sadalmi környezetnek, legyen az tágabban vagy szűkebben értel­mezett. Az iskola a közoktatási rendszer része, így munkáját befo­lyásolják a központi előírások, el­képzelések, ill. a társadalmi-gaz- dasági-szociológiai feltételek, amelyeket a helyi, közvetlen kör­nyezet határoz meg. így korábban rendre Janus-arcú iskolák voltak: egy „dekoratív arccal“, „feltupí- rozott“ eredményekkel a központ (külvilág) számára, s egy tényle­ges profillal a „házi használat“ céljára. Mivel természetszerűen ez utóbbi profil volt és lehet hite­les, felerősödő és felerősítendő tendenciák mutatkoznak a helyi közvetlen környezet tényezőinek iskolán belüli funkcionáltatásá- ban. A nevelés helyi rendszerében az irányítás csak a valós informá­ciókra támaszkodhat, amelyek mennyiség és minőség tekinteté­ben helytállóak és sohasem egyol­dalúak. Szakszerűbben szólva a tényinformációk (objektívek) és az értékinformációk (szubjekti­vek) együttesének alkalmazása, elfogadása az iskola, a helyi társa­dalom struktúrájának megismeré­se által lehetséges és szükséges. Csak ilyen összefüggésekben vizs­gálható a pedagógus, a pedagógus- pálya társadalmi értékelése, illető­leg a pedagógus pozíciója, presztí­zse, közérzete is. Az iskola műkö­dése emberközpontú rendszer funkcionálása, tehát nem lehet embermentesként, személytelenül kezelni. Ebből következik, hogy az iskolavezetés nem hanyagol­hatja el a tantestület értelmi-érzel­mi ráhangolását a tervezett fela- dat(ok)ra; vagyis kézbe kell venni a szabályozást, a motiválást és a szervezést. A pedagógustestület tevékenységét jó néhány tényező befolyásolja: az iskola belső lég­köre, az egyén megterhelése, a belső elismerés (az egyik bármit csinál, vagy nem csinál, elismerik; a másik megszakadhat, mégsem ismerik el), az információs rend­nyan tudnak mindenről, a többiek csak részinformációkhoz jutnak); csoportok, klikkek alakulása; az egyén kezdeményezésének elfo­gadása, nem elfogadása; a bele­szólás joga; a belső (vezetői) érté­kelés; kedvelt-e vagy perem­helyzetű a pedagógus a tantestü­letben; az együttműködés lehető­sége; a felelősség; az öntevé­kenység. Hadd álljon itt a számok tükré­ben is az emberi erőforrás proble­matikája. A felmérések szerint a legjobb motivátor-tényező a pe­dagógus számára, ha diákjai jó eredményeket érnek el (45 %) és ha elismerést kap (35 %). Az előrehaladás, a pedagógiai tevé­kenység és a felelősség nagyjából hasonló arányban motivál (20-25 %). A pedagógus közérzetét, han­gulatát befolyásolják nagyrészt a következő tényezők: a megfele­lő pedagógiai koncepció a munká­jában (45 %), viszonya, kapcsola­ta a kollégákkal, tanulókkal (40 %), a fizetés (10 %), felelősség, biztonság, beosztás (10 %). Noha a számok nyilván csak mozgóha­tárral fogadhatók el, mégis elgon­dolkoztatóak, különösen a veze­tők számára. Bonyolult, komplex rendszer a pedagógiai rendszer, amelyben intenzíven működik az „emberi tényező“, vagy ha úgy tetszik, a szubjektív tényező, az „élő elem“. Számos részecske hierar­chikus elrendeződéséből struktu­rálódik és sokféle viszony, állapot, szituáció függvényében funkcio­nál, „él“ ez a rendszer. A jó vezető számára is ezer „ve­szélyforrást“, problémagócot ak­kumulál, hát még a kevésbé ráter­mettnek, hiszen nincs „mérőesz­köz“ az iskolai tevékenység minő­sítésére, az egyéni megterhelések pontos felismerésére; emberek, arányok, viszonyok, teljesítmé­nyek valós látására. Márpedig „mérni“ kell, értékelni kell, tény- és értékhierarchiák tudatában, mert csak úgy születik meg az eredmény, a teljesítmény, a haté­konyság. Laczkóné Erdélyi Margit A szlovák nyelvben a vonala­kat legtöbbször nőnemű, a sík­idomokat viszont hímnemű főnevek jelölik. A kör vonal is, síkidom is lehet: ennek megfe­lelően létezik kruznica és kruh is. Mindkettőnek van ugyan magyar megfelelője (körvonal és körlap), de nagyon ritkán adódik olyan helyzet, amikor ezeket meg kell különböztetni. Ezért a magyarban a legtöbb­ször a körvonal és a körlap közös megnevezését, a kört használjuk. Nehéz elhinni, de a körnek mint gyűjtőnévnek a szlovákban tényleg nincs megfelelője. (Ezért a kruh szót a szlovák időnként tágabban is kénytelen érelmezni.) Ennek fényében már az is elég súlyos hiba volna, ha a kruznica szót következetesen körvonalnak, a kruhot pedig körlapnak for­dítanánk. A hatodikos és hete­dikes tankönyvben ettől jóval súlyosabb hibára bukkanunk: a kruznica (helyesen) körvo­nalként, a kruh szó viszont következetesen és helytelenül (körlap-értelemben) körként szerepel. Az ötödikesek számára író­dott magyarországi tankönyv csakis a definíció kedvéért kü­lönbözteti meg a körvonalat és a körlapot. A 210. oldalon ezt olvashatjuk: „A körvonal azoknak a síkbeli pontoknak a halmaza, ame­lyek a sík egy pontjától... ugyanakkora (...) távolságra vannak. A körlap azoknak a síkbeli pontoknak a halmaza, amelyek a sík egy pontjától... egy adott(...) távolságnál nem nagyobb távolságra vannak.“ És ezt követi egy — számunkra fontos - mondat: „A mindennapi szóhasználat­ban a »kör« szónak két jelen­tése van: körvonalat és körla­pot egyaránt jelenthet, ha nics félreértésre mód.“ A könyv szövegét tanulmányozva is ki­derül, hogy ilyen félreértésre viszonylag ritkán kell számíta­ni. Egy jellemző példa a könyv 222. oldaláról: „Rajzolj egy 3 cm sugarú kört! Rajzolj ettől a körvonaltól-1 cm távolságra egy A pontot!...“ Hazai tankönyveinkben a körvonal és a kör párhuza­mos emlegetése olyan, mintha emberekről és férfiakról; búto­rokról és szekrényekről; ku­tyákról és állatokról beszél­nénk. Egy jellemző példa a he­tedikes tankönyvünkből: miu­tán két mondattal korábban már olvashattuk, hogy a hen­ger alaplapja egy kör, ez kö­vetkezik: „...kijelöljük az alaplapot határoló k körvonal S középpontját.“ Teljesen ért­hetetlen, hogy miért kell „az alaplapot határoló k körvonal­ról“ beszélni, amikor annak középpontja magának az alap­lapnak is középpontja. Tehát ennyi is elég lett volna: „kije­löljük az alaplap S középpont­ját.“ Még érthetőbben „fel­vesszük az alaplap S közép- , pontját.“ A körvonal helyett még ilyen esetekben is elég a kör: „Szerkesszétek meg az 1 kör­vonalat, amely átmegy a B ponton...“ Tudniillik, ami „átmegy“, az csak a körvonal lehet. A körlap mint síkidom legföljebb lefedheti, esetleg tartalmazhatja a B pontot. Azon már nem is csodálko­zom, hogy a Thalész-körből is Thalész-körvonal lett - persze, csak hazai tankönyveinkben. A magyarországi tankönyvek következetesen Thalész-kört emlegetnek - a félreértés leg­kisebb veszélye nélkül. Két kör kölcsönös helyzete helyett is fölösleges, sőt: zavaró két körvonal kölcsönös helyzeté­ről beszélni. Hálózat, háló Apró hibának tűnhet, hogy a hatodikos és hetedikes tan­könyvben a testek síkba fejtett felületét hálózatként ismerhet­jük meg, holott azok becsüle­tes neve háló. De félő, hogy az apró hibák - éppen észrevehe- tetlenségük miatt — sokkal gyorsabban terjednek, mint a nyilvánvaló tévedések. Kisebbítés, nagyobbítás Kisebbítés és nagyobbítás is létezik — a számok világában. Ám a geometriában csakis ki­csinyíteni és nagyítani szok­tunk. Méret, hosszúság, nagyság Matematika-tankönyveink­ben feltűnően sokszor szerepel a méret, hosszúság, nagyság szó. A legtöbb esetben teljesen elhagyhatók lennének, hiszen ahelyett, hogy „Számítsd ki a négyzet oldalának hosszát (vagy oldalméretét!), a félreér­tés veszélye nélkül mondhat­nánk egyszerűen (de kevésbé tudományosan) annyit, hogy „Számítsd ki a négyzet olda­lát!“ vagy még érthetőbben: „Mekkora a négyzet oldala?“. Furcsa, hogy hazai tan­könyveinkben egyáltalán nem szerepel a Magyarországon mindennapos „mérőszám“ ki­fejezés. Horváth Géza ROSS CAMPBELL: NEHÉZ ÉVEK Tudjuk, hogy a kamaszkor a legnehezebb időszak a gyermek életében, mégsem tuda­tosítjuk eléggé. Tudjuk azt is, hogy a szere­tet csodákat művel, mégsem vagyunk min­dig képesek a feltétel nélküli szeretetre, időnk, energiánk javát lekötő kapcsolattar­tásra. Márpedig kamaszkorú gyermekeink­nek erre van szükségük. Aki elolvassa Ross Campbellnek, a nagy sikerű Életre szóló ajándék pszichiáter szerzőjének Nehéz évek c. könyvét, tudatosítja, hogy a szülők által elkövetett nevelési hibák jelentős hányada abból származik, hogy nem tudják, hogyan közvetítsék szeretetüket a tinédzsereknek. Campbell látszólag természetes, magától ér­tetődő dolgokról ír, amelyek, sajnos, nem is olyan természetesek, megvalósításukra gyakran képtelenek vagyunk. Ilyen például az, hogy mindig rendelkezésére álljunk ser­dülő gyermekünknek, hogy akkor beszél­gethessen velünk, amikor hajlandóságot érez rá. A budapesti Harmat Kiadó 1992- ben megjelent könyve nemcsak a kamasz gyermekek neveléséhez nyújt értékes segít­séget. A szülőket is „neveli“ - önuralomra, türelemre, megértésre, fokozottabb önisme­retre, és ami különösen manapság rendkívül fontos; rendíthetetlen optimizmusra. Az alábbi részletet abban a reményben közöl­jük, hogy sok szülő kap kedvet a neves pszichiáter könyvének elolvasásához, xxx Tudja-e a kedves olvasó, mi a serdülő leg­égetőbb kérdése? Anélkül, hogy tudato­sulna bennük, szüntelenül ez után érdeklőd­nek: „Szeretsz engem?” Ez életük legfonto­sabb kérdése, és nem annyira szavakkal, hanem inkább viselkedésükkel teszik föl. „Szeretsz?” Életbevágóan fontos, hogy milyen választ adunk erre. Ha nemmel fele­lünk, kamasz gyermekünk képtelen lesz képességei legjavát nyújtani. Pozitív választ kell adnunk. Pedig de kevés szülő teszi ezt. Nem azért, mert nem szeretik gyermeküket, hanem mert legtöbben nem tudják, hogyan lehet igennel felelni, tehát hogyan lehet éreztetni szeretetüket. Ha feltétel nélkül szeretjük tinédzserün­ket, akkor érzi, hogy a válasz „igen”. A fel­tétel nélküli szeretet azt jelenti, hogy min­denféleképpen szeretjük őt:- bárhogyan néz is ki,- bármilyen előnyös és hátrányos tulaj­donságai vagy fogyatékosságai vannak, és- bárhogyan viselkedik. Ez nem azt jelenti, hogy mindig kedvünk­re van a magatartása, hanem azt, hogy akkor is szeretjük, ha viselkedését éppen ki nem állhatjuk. A feltétel nélküli szeretet eszmény. Ter­mészetesen sem kamasz gyermekünket, sem senkit nem tudunk minden percben tökéle­tesen szeretni. De minél jobban megközelít­jük ezt a célt, annál elégedettebb és bizako­dóbb szülőkké válunk, és gyermekünk is annál elégedettebb és barátságosabb lesz. Én sem érzem mindig ezt a szeretetet serdülő gyermekeim iránt. De bizakodom és igyekszem. Ehhez azonban szüntelenül szem előtt tartom az alábbiakat:- A kamaszok — gyerekek.- Ügy viselkednek, ahogy általában a ka­maszok.- Magatartásuk sokszor idétlen. NEHEZ EVEK HOGYAN SZERESSÜK KAMASZ GYERMEKÜNKET?- Ha mint szülő megteszem a részemet, és bosszantó viselkedésük ellenére szeretem őket, akkor kiforrottá válnak és levetik éretlen szokásaikat. — Ha csak akkor éreztetem velük szerete- temet, ha kedvemre vannak, akkor elbi­zonytalanodnak, énképük torzul, és viselke­désük éretlen marad.- Ha feltétel nélkül szeretem őket, akkor helyesen fognak gondolkodni önmagukról, és jól fogják magukat érezni a „bőrükben”. Szorongásaikat le tudják küzdeni, és mire felnőttek lesznek, megtanulnak uralkodni magukon.- Ha csak akkor szeretem őket, amikor megfelelnek elvárásaimnak, alkalmatlannak fogják érezni magukat. Úgy fogják gondol­ni, hogy teljesen fölösleges megerőltetni magukat, úgyis mindig elégedetlen vagyok. A bizonytalanság, a szorongás és az ala­csony önbecsülés csírái megtelepszenek bennük, és megakadályozzák érzelmi és magatartásbeli fejlődésüket. A tizenéves gyermeknek éreznie kell, hogy egyedülállóan fontos szülei számára! Kevés serdülőnek van része ebben az érzés­ben, pedig milyen óriási változásokat képes előidézni bennük, és ezeket egyedül a kitün­tetett figyelemmel kelthetjük fel. Nem arról van szó, hogy ha időnk engedi, megtesszük azt a szívességet serdülő gyermekünknek, hogy odafigyelünk rá, hanem arról, hogy a kitüntetett figyelem minden kamasz lét- fontosságú szükséglete. Azt, hogy hogyan értékeli önmagát, és hogyan fogadja el őt a környezete, elsősorban az határozza meg, mennyire elégítik ki szülei ezt a szükségle­tét. Ahogy növekszenek a gyermekek, úgy kell növelnünk a kitüntetett figyelem időtar­tamát. A nagyobbaknak időre van szüksé­gük ahhoz, hogy fölengedjenek, levetkőz­zék fokozódó gátlásaikat. A kitüntetett fi­gyelem sok'időt elrabol, és gyakran terhes a kimerült szülők számára. Mégis ez a legha­tékonyabb módja annak, hogy tizenéves gyermekünk „érzelmi tartályát” töltve tart­suk, és elősegítsük boldog jövőjét. Ennek az oldalnak a megjelenését a párkányi REGO-boltok tulajdonosai, Kovácsné Szombat Valéria és Szombat Ferenc támogatták. Címük: Stúrovo, Lipová 7. Tel.: 0810/2256, 0810/3820 m xi co ON CTs O ilasárnap DR . ROSS CAMPBELL

Next

/
Oldalképek
Tartalom