Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-10-24 / 42. szám
Japán veszélyt érez! Konishiki a nemzeti büszkeség egyik legérzékenyebb pontján sebezte meg a szigetbirodalmat: annak ellenére, hogy hawaii, 263 kg testsúlyával bevetette magát a hasonlóan jól megtermett férfiak közé, és földre vitte a sumo- birkózás minden japán bajnokát. Győzelme nemtetszést és csodálatot váltott ki Oszakától Nagojáig. Konishikit hiába keresnénk eredeti nevén (Salevaa Atisa- noe); úgv illik, hogy a sportág nagymenőinek hangzatos beceneve legyen. Tehát Konishiki... ' IP A stimokirály és a fotómodell KONISHIKI, A JAPÁNOK VÉGZETE Hogy az ellenfelek ne szenvedjenek megsemmisítő vereséget, gyorsasággal és elmozgással igyekeznek Konishikit lépre csalni. Csakhogy ő - súlya ellenére is - meglepően ügyes és mozgékony, szinte lehtetlen kimozdítani helyéből. Hetvennégy precízen kidolgozott trükk és fogás létezik, hogyan lehet a kis agyagringből „kikergetni“ az ellenfelet. Konishiki eleinte tenyérrel csinálta. Azóta tökéletesítette magát, és mostanában képes derekánál fogva kivinni a ringből küzdőtársát. Az idei bajnokság során legtöbb gondja a mindössze 127 kilós, filmszínész külsejű, gyors Kirishinával akadt. Minden viadal hosszadalmas idegháborúval, úgynevezett „niraniaival“ kezdődik. Az ellenfelek tekintetükkel „gyilkolják“ egymást, félig guggolva állnak, balett-táncosnők módjára láb- ujjhegyen egyensúlyoznak, dobbantanak néhányat, tapsolnak, „vetik“ a sót a ringben. Kirishina támadott, hogy 10 másodperc után Konishiki győzzön. Az a Konishiki, aki el akart menni Japánból, mert úgy gondolta, idegen nem lehet a távol-keleti ország közkedvelt hőse, nem lehet Nagy Bajnok. Most már semmi akadálya, hogy neki adományozzák a legmagasabb titulust, a Yokozunát. Tomi Vince sét. Két órára még az albertville-i téli olimpiai játékok közvetítését is megszakították. („A japánok egyetlen sportban sem halmozzák el annyi figyelmemmel a versenyzó't, mint a su- móban. Számolni kell viszont azzal, hogy Japánban az újságírás a patkányok versengése, a toliforgatók egy nagy patkánysereget alkotnak. Állandóan idéznek, anélkül, hogy a legtöbb esetben beszélnének velem. Fárasztanak a kérdéseikkel: Miről szoktak beszélgetni a feleségével? Milyen érzés egy fotómodellel élni? Fiút vagy lányt szeretnének?“) Konishiki tavaly ünnepelte 29. születésnapját és az egész szigetország olvashatta: 120 sört, 10 liter tequilt és 10 üveg whiskyt ivott meg. („Nevetséges, nem szeretem a whiskyt. A többi majdnem stimmel. Csak a sör volt egy kicsivel több.“) És nem rúgott be? „Nem, de másnap reggel olyan érzésem volt, hogy 23 szívem van és mind a fejembe költözött, s dobol a dobhártyámon.“ Egyszóval Konishiki a király, vagy ha úgy tetszik, a földön járó isten. Idős nénikék és gyerekek szerencsét remélve babonásan érintik meg, a fiatal lányok ájuldoznak, ha megpillantják a csípőjét. A sumo az sumo Távol-Keleten. Konishikit testsúlya és hatalmas termete szinte inmobilissá teszi. („Csak az bánt, hogy nem sétálhatok a tokiói Disneylandban és ha moziba vágyódás. Esküvőjükre Tokióban került sor és a több mint ezer meghívott vendég között akadt nem kevés ismert politikus és üzletember. Az egyik tévé- társaság csaknem 500 ezer dollárt fizetett a közvetítés jogáért, hogy egész Japán egyenes adásban láthassa a su- mokirály és a fotómodell frigyre lépémegyek, a székközi helyen kell ülnöm. Ledobhatnék 40 kilót...“) A szakemberek nem értenek egyet a fogyással, a sumobirkózók a testsúlyuktól függnek. Ha sokat veszítenek belőle, oda a biztonság és ez nem kevés versenyző karrierjének a végét jelenti. Mint minden sportban, itt is a sérülés a legnaték. Szándékos sérülést kell neki okozni, le kell fizetni, túl kell édesíteni az ételét, hogy cukorbetegséget kapjon. Ilyen és hasonló hangok hallatszottak. Az egyik újság ellopta naplóját és részleteket közölt belőle. Életének erről a szakaszáról mondta: „Biztos voltam benne, hogy egy szép napon t:6YfV ' • írVi.n akran bírálják Japán vezetőit, nem importálnak amerikai árut. Konishiki „behozatala“ azonban nemzeti sportjuk tragédiáját okozta. Az első idegen, aki bajnokságot nyert (ozeki), s a legutóbbi három torna (bashos) közül kettőn diadalmaskodott, hogy utána előléptessék és megtiszteljék a legmagasabb kitüntetéssel, a Nagy Bajnok (Yokozuna) címmel. Ilyesmit külföldinek még nem adományoztak, ezért nagy az érdeklődés és néha az ellenszenv is a hawaii iránt. „Meg akarunk róla győződni, hogy Konishiki méltó-e az elismerésre. Ezért úgy döntöttünk, még várunk. Yokozunának lenni annyit jelent, mint halhatatlannak lenni. Olyan ez, mint a Dicsőség Csarnokába lépni és ott maradni a világ végéig“ - állítják a sumo vezetői. 1750 óta csak 62 birkózót ültettek nagy ceremónia közepette Tokió Szent Templomában a Yokozunák trónjára. Földön járó isten? A riválisok guggoltak és vészesen néztek egymásra, majd felálltak, sóba markoltak és szétszórták a küzdőtéren. Többször megismételték. Aztán megkezdőtött a támadás. Kirishima hassal ment Konishikinek, csaknem egy fél tonna izom és csont ütközött, csattanás hallatszott, mint amikor betonra dobják az olvadó vajat. Kirishima igyekezett kibillenteni egyensúlyából Konishikit, ő azonban rendületlenül állt, mint a Fudzsijama hegycsúcs. Villámgyors derékfogás-kísérlet következett, Konishiki volt a gyorsabb és főleg erősebb, kitolta ellenfelét a küzdőkörből. Vége. A nézők győztesen kiáltoztak, tapsoltak, sokan fáradtnak tűntek, mintha ők is a kör közepén álltak volna. A díjkiosztásnál Konishiki kapott egy csomó ajándékot. Többek között egy tonna marhahúst, egész évre szóló benzinutalványt, egy láda Coca-Colát, gombát, gesztenyét... Másnap Oszakából Honoluluba repült. Az első osztály két helyét foglalta el, mégis úgy tett, mintha a legrosz- szabb hely jutott volna neki, pedig még az ülések közti támlát is leszerelték kedvéért. Az út nagy részét így is a padlón töltötte. Amikor felállt, megbillent a gép. A honolului reptéren a nagy Konishiki elkiáltotta magát: „Hol ellenőrzik a földön járó istenek útlevelét?“ Csak két helyet látott kijelölve, a külföldieknek és az amerikaiaknak... Amikor Konishiki Tokióba érkezett, a főnöke egy 19. századi bajnok nevét adta neki. Azóta Konishiki. A sumo fiatal jelöltjének élete a szerződéses rabszolgákéhoz hasonló. Legtöbbjük 15 éves korban lép a „platzra“, és csak eszik, csak eszik, hogy gyorsan növekedjen a testsúlya. A hawaii pályakezdése nem volt egyszerű, ha szóba hozza, a fizikai és pszichikai fájdalomtól lecsukja a szemét. Köpködték, sót tömtek a szájába, bambusznáddal verték („Az újonc sumós olyan, mint a szemétkosár. Csak kapja az ütéseket, vissza nem adhatja.“) Égyetlen vigasz volt számára, hogy az öregek többnyire a tehetségest és a legjobbat ütötték. Naponta. Megszokta a fájdalmat, és tulajdonképpen elfeledte, mi is az. Egyetlen út, hogyan szabadulni a sértegetésektől, a megaláztatásoktól, a fájdalomtól: kiharcolni az újoncnál magasabb „beosztást“. Konishiki korán megérte, hogy nem kellett etetnie és fürdetnie kínzóit, nem kellett törölget- ni izzadtságukat, és azon testrészüket, ahová nem ért el a húshegyek keze... A sumókirály egy nagy és szegény család nyolcadik gyereke. Tizenegy éves korában 83 kilót nyomott, iskolatársai „Big Sale“ -nak becézték. „Rémisztő volt ránézni, de senkit sem bántott“ - mondta róla a tanító néni. A súlyemelésben és az amerikai futballban jeleskedett, s a középiskola elvégzése után az egyik „gyémántkereső“ leszólította a strandon: „Jó esélyed lenne a sumo- birkózásban...“ Vonakodott. Később megtudta, hogy honfitársa, az első nem japán sumós, az ugyancsak hawaii Kuhaulua küldte Tokióból a tehetségkeresőt, és igent mondott. Egyszerűnek tűntek számára a sumo szabályai: akkor nyersz, ha földre viszed ellenfeledet vagy ha a rizsszalmával körülhatárolt négy és fél méteres küzdőtéren kívülre tolod; vesztei, ha a tested bármely részével megérinted a földet, még a hajaddal is! Ráadásul a „húzd meg, ereszd meg“ dulakodás során csak nagyon kevés „meccs“ tart 20 másodpercnél tovább... Semmi szerelmi vallomás Hihetetlen, hogyan köthette össze életét egy ilyen óriás egy olyan szép, gyengéd és finom lénnyel, mint a fotómodell Sumika. A japánok számára csakugyan valami isteni dolog a sumo. Sumika testsúlya éppen annyi, mint férjének az egyik lába. Amikor tavaly Konishiki „udvarolni“ kezdett neki, ezekkel a szavakkal csábított: „Közös erővel igyekszünk majd megszerezni a Nagy Bajnok címet.“ Tehát semmi szerelmi vallomás, semmilyen Tíz másodperc gyobb veszély. Ráadásul az óriásemberek igen lassan gyógyulnak. A hátán ugrál Manapság Konishikinek is vannak segítői. Egyikük a 130 kilós amerikai Cosier Gáspár. Térdsérülést szenvedett az amerikai futballban és most Japánban próbál szerencsét. „Konishiki rabszolgája vagyok, de ez rendben; ő a Nagy Bajnok.“ Reggelenként, ébresztéskor akad a legtöbb gondja. „Urgálnom kell a hátán és a fülébe ordítani: Felkelni! Felkelni!“ Konishiki délelőtt rendszerint súlyzózik, délután pedig csak eszik, csak eszik. Tányérszámra fogyasztja a rizst, természetesen sok-sok marha- és disznóhússal, hallal, csirkével, főtt zöldséggel. Minden ízlik neki. De mégis keresi a helyeket, ahol „hot dog“ vagy valamilyen más amerikai specialitás kapható. Amerika, Amerika... 1984-ben, amikor Konishiki 20 éves volt, kemény ellenállásba ütközött. Csak azért, mert nem japán. Állandóan támadták, mondván, teste nem izomba formálódik, mint a hazai su- mobirkózóké, nem éppen hízelgő becenevekkel illették: szemetes autó, hawaii monstrum, húsbomba. A felizgatott szurkolók megátkozták, leveleket küldözgettek neki, halállal fenyegetvalaki az utcán a hátamba döfi a kést.“ Végül utolérte a balsors, elesett a tréningen és megsérült a térde. Ennek a nehéz időszaknak a kicsúcsoso- dását jelentette, hogy az egyik kollégája kidobta levelezését az otthoniakkal. „Esténként újra és újra elolvastam a leveleket, ezek tartották bennem az életet. Amikor elvesztettem őket, sírtam. Azt kérdeztem önmagámtól, miért vagyok itt? De nem mehettem el, nem engedte a büszkeségem. Nem mehettem el, mielőtt mindenkinek be nem bizonyítom, én vagyok a legjobb. A sumo arra is megtanított, hogyan kell egyedül élni és boldogulni. Csak hat esztendő után vehette le a kötést a sérült térdéről. Akkor, amikor 1984-ben megnyerte első tornáját. És Japán megmutatta barátságosabb arcát, az egyik újságíró azt írta: „Szeretném tudni, milyen gondolatok jártak a könnyező Konishiki fejében a győzelme után. Örülnék, ha megértené a sumo szellemét, küldetését és tovább folytatná.“ Az utóbbi időben - diétának köszönve (sok krokodilhúst eszik) - 263 kilóról lefogyott 228-ra. Feltartóztathatatlan. Tartanak is tőle, már puszta megjelenése félelmet ébreszt. Az az emberek benyomása, hogy légyként megsemmisíthetné őket. Gáspár, a segítő: „Olyan ez, mint amikor robog velünk szemben egy teherautó, mi pedig Volkswagenben ülünk.“ i/asárnap Családi magazin Index 480 201 Főszerkesztő: Szilvássy József. Főszerkesztői titkárság S 32 32 20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettes: Miklósi Péter: ’S 210/4453. Kiadja a VOX NOVA Részvénytársaság. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit H 210/4460. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla és Zsilka László 'S 210/4454. Grafikai szerkesztő: Szilvásy Erzsébet és Toronyi Péter 210/4478. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Pribinova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: U 32 50 18, sportrovat: T? 36 46 39, gazdasági ügyek: ’S 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 36 45 29. Adminisztráció: 819 02 Bratislava, Pribinova 25, “S 586 07. Szedés és képfeldolgozás: SGT Plus és Danubiaprint, Bratislava. Nyomtatás: Komáromi Nyomda Kft. Szerkesztőségi hirdetésfelvétel közületeknek és magánszemélyeknek: 819 15 Bratislava, Pribinova 25, 8. emelet, U 210/4455 és 4476, irodavezető ’S 32 51 29, telefax 210/4431. A kassai hirdetőiroda címe: Kovácska 25, 040 01 Kosice; ’S 095/622 86 39. Ügyfélfogadás: hétfőn és szerdán 8-tól 16.30-ig. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat és a Mediaprint-KAPA. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külföldi megrendelések: PNS igazgatósága, Pribinova 25, 813 81 Bratislava. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. «/ Ceremóniával kezdődik...
