Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-10-24 / 42. szám
y VOaOIIIDI« 1993. október 24. AH ELSŐSÖK iailJWmfW-1993 A nagykaposi alapiskola I. A osztálya Első sor: Horváth Gizella, Timko Adrianna, Géczi Krisztina, Reso Nikolett, Szabó Réka, Fedor Lívia, Kovács Beáta, Csanak Tünde, Balog Réka, Stofa Edina, Dezső Csilla, Balog Anikó, Adi Ildikó Második sor: Fényes Dusán, Terű Zoltán, Popovic György, Szolár Tibor, Szegedi Adrián, Kiss András, Hegyi László, Erdélyi Viktor, Kasko György. Szűrös Adrián, Godzo Erik, Gergely István, Jabrik Szabolcs Kis Berta László igazgatóhelyettes, Dezső Miklósné osztályfőnök Az érsekújvári Czuczor Gergely Alapiskola I. C osztálya Felső sor: Szombat Réka, Kollár Renáta, Nagy Krisztina, Galbavy Orsolya, Kiss Henrietta, Osztatny Melinda, Maczák Ildikó, Varga Gabriella Alsó sor: Cirok Tamás, Natkai Roland, Ferus Lubos, Gogh Roman, Lázár Ferenc, Czuczor Dusán, Bahík László, Lau Márió, Sajben András, Balázs László, Török Tomi, Karvai Attila, Döme Dávid, Lieszkovszky József Az asztal mellett állnak: Vámos Brigitta, Bognár Annamária, Nagy Bea, Kaderábek Tímea Tímár István igazgató, KroSlák Olga osztályfőnök Az udvarnoki alapiskola I. osztálya Felső sor: László Ákos, Kiss Gábor, Majláth Melinda, Fehér Mihály, Póda Anikó, Miklós Gábor, Bugár Márta, Balogh Andrea, Vanyek Roland, Antal Veronika, Németh Erik, Domonkos Pál Középső sor: Mészáros Katalin, Orbán Attila, Sklut Nikoletta, Fehér Pál, Kiss Borbála, Méry Anikó, Makki Ádám, Kiss Veronika Alsó sor: Marczell Attila, Matica János Orbán Gyula igazgató, Helész Erika osztályfőnök Látogatóban DOBIS MÁRTA textiltervező iparművész komáromi otthonában Komáromban született, itt járt iskolába, alkotott éveken át, mígnem egy szép napon az alkotómunka kiteljesedésének lehetősége elszólította. Nem messzire. Csak a határon túlra. Most komáromi otthonában beszélgetünk. Egy bizonyos: rendhagyó pálya az övé. Rendhagyó és vargabetűktől nem mentes. Az is biztos, hogy Dobis Márta tehetséggel párosuló kitartása, alapossága és töretlen hűsége önmagához, az önmaga által magasra tett mércéhez; nem maradt eredménytelen... • Elevenítsük fel, legalább egy villanás erejéig, a múltat. Hogyan kezdődött ez a jegy esség a képzőművészettel, a textillel, mint a művészi önkifejezés lehetőségével?- Valamikor... Mikor is? Ez az, amit nagyon nehéz megállapítani. Még valamikor kisiskolás koromban... Aztán valahogyan fokozódott. Egyszerűen nem tudom megmondani, hogy hány éves koromban lehetett. Régen. • De arra bizonyára tudod a választ, hogyan került utadba a színház...- Véletlenül. Bár valahogy mindig színházközeiben éltem. Aktívan, passzívan. Mikor hogyan. Többször csináltam amatőr együtteseknek díszletet, jelmezt. 1989-ben gondoltam egyet. Miután új vezetősége lett a komáromi Jókai Színháznak. Kosztümtervezőnek jelentkeztem. Nem volt rám szükség. Később értesítettek, hogy felvesznek, azzal a feltétellel, ha a kivitelezést vállalom. Elvállaltam, bár tudtam, hogy számomra nem ez a lehetőségek netovábbja. Az ember mit meg nem tesz, ha mindenáron el akarja érni, amire vágyik?! így utólag már ki merem mondani, hogy nem egy olyan kompormisszum volt, amely mindkét félnek megfelelt. A színháznak talán megfelelt, de nekem nem, mert annyira lekötött ez a munka - főleg az amdinisztrációs ügyintézés -, hogy az alkotó tevékenységre egyszerűen nem maradt időm. Ráadásul a tervezésekre sem kaptam lehetőségeket. Egyszerűen lehetetlenné vált, hogy megvalósíthassam az elképzeléseimet. így egy év után mindenképpen meg akartam válni a Jókai Színháztól. • Ez meg is történt. Ráadásul szerencsés válás volt. Ez esetben, azt hiszem, számodra is...- Igen, szerencsés, mert éppen, amikor elhatároztam, hogy elmegyek a Jókai Színháztól, jött Vándorfi László ajánlata, aki új társulatot szervezett Veszprémben, hogy szívesen látna a színház tagjai között, mint iparművészt, jelmeztervezőt és kivitelezőt. • Ezt is csinálod ebben a pillanatban?- Már nem. Az első évadban mindhármat csináltam, de a színház művészeti vezetése és Vándorfi László is látta, hogy ez rendkívül megterhelő számomra. Valóban abbamaradt az iparművészi pályám. Kiállításokra, pályázatokra egyáltalán nem tudtam készülni. Márpedig ezt én nem vagyok hajlandó feladni. így a kivitelezéstől megszabadítottak. Továbbra is vezetem a színház iparművészeti műhelyét, amelyből Magyarországon is nagyon kevés van. Ezen kívül az első évtől kezdve nagyon szép feladatokat kaptam és kapok. • Melyik tervezésed áll igazán közel a szívedhez?- Végül is mindegyiket szeretem. Egyforma erővel és lendülettel dolgoztam valamennyin. Ugyanolyan felelősség és izgalom egy monodráma jelmezének a megtervezése, mint egy sokszereplős darabé. Nincs külön kedvencem. Annyit mégis, hogy legelső tervezésem Rátonyi Róbert rendezéséhez fűződik. Mondhatom, nagyon nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy engem, az ismeretlent ő elfogadott és vállalt. • Jegyzetek és vázlatok szövegkönyvek vesznek körül most ist... Azt gondoltam, pihenni jöttél haza...- Az évadbeli első munkám a Veszprémi Táncműhely számára készül. A Salome tervezése azért is nagyon izgalmas, mert ennél a színpadi műfajnál speciális követelmények várnak a tervezőre. Ezekben a ruhákban táncolni fognak a színészek s ez meghatározza a tervezést is. • Jeles Andrással is egy különleges produkcióban dolgoztál.- A Merlin Színházzal együttműködve készült a produkció. Igaz, hogy anyagi okok miat a rendezőnek, következésképpen nekem, a jelmeztervezőnek is el kellett térni az eredeti elképzelésektől. Ennek ellenére az előadásnak óriási sikere volt. Éppen most tesz eleget a produkció egy háromhetes párizsi meghívásnak... • Kiállítás, alkotás... Marad-e rá időd?- Mivel nagyon alaposan és lelkiismeretesen szeretném végezni a munkámat, sajnos egyre kevesebb időm jut erre. Mert ahogy mondtam már, elsősorban textiltervező iparművésznek tartom magam. Ennek egy kiegészítő tartozéka a jelmeztervezés. Fő küldetésemnek a textiltervezést tartom. Ennek rendelem alá az életemet. Volt már egy kiállításom, Veszprémben, amelyet Torday Aliz neves művészettörténész nyitott meg. • A legközelebbi kiállítás? Itthon lesz?- Nem. Magyarországon kaptam meghívást: Zalaegerszegre, Keszthelyre, Veszprémbe... Itthon sohasem árasztottak el felkérésekkel. Az az igazság, hogy Budapesten hamarabb volt önálló kiállításom, mint a szülővárosomban. Hogy a terveim megvalósulnak-e, ma még nem tudhatom. Elsősorban a színházi feladataimat kell jól teljesítenem. • Ha a komáromi Jókai Színház meghívna egy tervezésre, beleférne az időbe? ... és ha beleférne?- Minden belefér az időmbe, amit nagyon akarok. Viszont tény, hogy az időnek számomra nagyon nagy jelentősége van. Az idő nagy érték, nem szeretném elfecsérelni az energiámat és a tehetségemet. Ideje lenne, hogy munkáim és tervezéseim alapján már idehaza is megismerjenek. Nekem pedig nincs energiám arra, hogy újra és újra bizonyítani próbáljak, akár idehaza is. Ezen már rég túl vagyok... Kiss Péntek József #t Kalitkába fogott szárnyalás
