Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-10-17 / 41. szám
Si// D7/i KmLAKőm* \ffj' ommk /' r*J: 784 tss hr. 78* m „A közúti jelzőtáblákon és oszlopaikon, illetve a közlekedési berendezéseken tilos bármi olyat elhelyezni, ami a közlekedési jelzőtáblával vagy berendezéssel nem függ össze. Az út közelében nem szabad elhelyezni olyan dolgokat, amelyeket a közlekedési jelzőtáblával vagy közlekedési . berendezéssel össze lehetne téveszteni, vagy amelyek a közlekedési jelzőtáblákat elfednék vagy a közúti forgalom résztvevőinek figyelmét elvonnák...“ (A közúti közlekedés szabályairól szóló 99/1989. Tt. sz. rendelet 44. §-ának (6) bekezdése). „Mindenki megcselekedheti, amit a törvény nem tilt, és senki sem kényszeríthető olyan cselekvésre, amelyre a törvény nem kötelezi.“ (A Szlovák Köztársaság 1992. évi Alkotmánya 2. cikkének (3) bekezdése) „Diszkrimináció: hátrányos különbség- tétel: az egyenlő elbánás elvével ellentétes eljárás.“ (Idegen szavak és kifejezések szótára) „Összhangban van-e a jogrenddel, nem meríti-e ki az állam megsértésének és a lázításnak a büntetőjogi tényállását A. Nagy Lászlónak, a Magyar Polgári Párt elnökének augusztus 19-i sajtóértekezletén elhangzott állásfoglalása, miszerint a törvénysértő magyar nyelvű közlekedési jelzőtáblák eltávolítása „állami banditizmus“, mivel politikai párt vezető képviselőjeként nyilvánosan és a külföld előtt banditaként, azaz bűnözőként jellemezte a Szlovák Köztársaságot és a szlovák kormányt?“ (Roman Hofbauer miniszter levele a Szlovák Alkotmánybíróságának elnökéhez) „Az eltávolított táblák... információs jelzések, kék alapon fehér betűkkel készültek, ... Nem vonták el a közúti forgalom résztvevőinek figyelmét.“ (Rózsa Ernőnek, az Együttélés PM képviselőjének 1993. szeptember 23-án elhangzott interpellációjából) „Mindenkinek joga van a vélemény- nyilvánítás szabadságához. E jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk... megismerésének és átadásának szabadságát országhatárokra való tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szervnek joga lenne beavatkozni.“ (A Szlovák Köztársaság által is ratifikált, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló 1950. évi római egyezmény 10. cikke) „Azok az emberi jogokról és alapvető szabadságokról szóló nemzetközi szerződések, amelyeket az SZK ratifikált és a törvény által megállapított módon kihirdetett, a Szlovák Köztársaság törvényeivel szemben előnyt élveznek (A Szlovák Köztársaság Alkotmányának 11. cikke) „A jelen Egyezményben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés, például nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történő megkülönböztetés nélkül kell biztosítani“ (a már említett római egyezmény 14. cikke). „A dohánytermékek reklámozása tilos.“ (A fogyasztók védelméről szóló törvény 20. §-ának (2) bekezdése) „A községek, a városok és azok részei, az utcák, a terek, a közterületek neveit és más földrajzi elnevezéseket a hivatalos nyelven tüntetik fei.“ (Az SZNT 1990. évi 427. sz. nyelvtörvénye 3. §-ának (4) bekezdése) [Macsicza Sándor (1) és Fekete Marian (4) felvételei] P VOLKSWAGEN t DEV. N. VÉS Az első köztársaság idején egyik iskolatársamat Brzának nevezték. Magyarnak nem éppen könnyen ejthető név. őseit ugyan ez emberöltőkön át nem zavarta, ám 1938-ban, amikor a délvidéket visszacsatolták Magyar- országhoz, Brza bácsi Búzásira magyarosította a nevét. Szóra se lenne érdemes, ha a háború után a Búzásit nem szlovákosította volna Búzásira. Szent jogát egy pillanatra sem vitatom. Csupán elgondolkodom, jelenthetett-e jó pontot Horthy Magyarországában, ha valaki szlovák eredetű nevét jó hangzású magyar névre változtatta. Viszont tény, hogy a második világháború utáni jogfosztottságunk idején (de később is) a magyar nevek szlovák „mek- csennyel“ történő ékesítését nagyon is jó szemmel nézték. Ez lenne talán a rendszerekkel párhuzamosan történő névváltoztatás indítéka? Gyakorlati szempontokkal, mások számára könnyebb kiejthetőséggel indokolt névváltoztatás. Külsőség? Talán. Bárhogy próbálok szabadulni a gondolattól, mégis úgy vélem, aki ősei nevét bármi indokkal is megváltoztatja, könnyen vált pártot, változtat nemzetiséget és nézetét is hajlandó a mindenkori elvárásokhoz idomítani. Nem állítom, csupán feltételezem. Akadnak más esetek is. Például az enyém. Szlovák eredetű nevem írásával a háború után gyűlt meg a bajom. Nem is nekem, hanem szlovák osztályfőnökömnek. Nem sokat teketóriázott: Szlovákiában szlovákul. A neveket is. így állította ki a bizonyítványt és más okmányt is. Ennek alapján készült el személyi igazolványom. Viseltem is a rám kényszerített nevet egészen a személyi igazolványok cseréjéig. A pozsonyi rendőrségen átnézték a kért okmányokat, a születési anyakönyvi kivonatot és az állampolgárságot.- A maga igazolványa hamis! - förmedt rám a rendőr. A „mekcseny“ miatt az eredeti okmányok nem egyeztek igazolványommal.- Sebaj! Itt egy nyomtatvány, szépen kitölti és a névváltozást szentesítjük. így azután szép szlovák neve lesz. Apámra, nagyapámra hivatkoztam, akiktől a nevemet örököltem, akiket nem tagadok meg nevük megváltoztatásával.- A névváltozást elintézem ingyen. Különben az érvénytelen igazolványért száz korona bírságot fizet... így vásároltam vissza eredeti nevem, a vitathatatlanul saját tulajdonomat, potom száz koronáért. Az eset így utólag a háború utáni bonyodalmas világ jelentéktelen epizódjának tűnhet. Bár így lenne! Ám a nevek írása még fél évszázaddal később, napjainkban is heves politikai viták tárgya. Igaz, talán Közép-Euró- pának csupán egyetlen, nemrég alakult országában ... A névhasználatról szóló törvény a szlovák parlamentben a súlyos gazdasági és társadalmi problémákkal szemben is előnyt élvez. Egyszer már jóváhagyták, egyszer módosították és feltehetően harmadszor is napirendre kerül, amikor más, életbe vágó problémák megvitatására nem jut idő. Valóban olyan fontos, hogy a magyar női nevekhez kötelezően odaírják-e az -ová-t? S miért ragaszkodnak „egyesek“ ahhoz, hogy a hivatalos szlovák községnevek mellett legalább tájékoztatásként a magyarlakta községek eredeti nevét is feltüntessék? Nincsenek ettől nagyobb gondjaink? Ilyen kérdéseket tesznek fel jóakaratú szlovák ismerőseim. Általában viszontkérdéssel szoktam válaszolni. Vajon a szlovák képviselőnek nincsenek előbbrevalóbb ügyei, mint a magyar névhasználat korlátozása? Vagy a háború után miért pont magyar községeket neveztek el szlovák személyiségekről? Nevek, helységnevek. Nemzetközi tárgyalások, heves parlamenti viták témái. Valóban oly nagy a jelentőségük? Az első világháború után, Közép-Európa egykori határainak átrajzolásakor próbálták megállapítani az etnikumok határvonalait. Aránylag biztos támaszpontoknak a temetők sírfeliratain szereplő neveket tekintették. Lám, a holtak neveinek is politikai értéke volt! Csehszlovákia megalakulásától kezdve nemzetállamnak nevezte magát. Annak ellenére, hogy a „csehszlovák nemzetté“ elegyített cseh és szlovák nemzet az új ország lakosságának csupán 65 százalékát alkotta. Az 1921. február 15-i népszámlálás adatai szerint a köztársaság 13 és fél milliónyi lakosságának 35 százalékát a többnyira anyanemzetüktől elszakított nemzetiségek tették ki. A nemzetállam kezdettől fogva illúzió volt. Bár az etnikai tisztaság megteremtésére - eszközökben nem válogatva - az elmúlt évtizedek folyamán számos kísérlet történt, kitelepítés, lakosságcsere, deportálás, erőszakos reszlovakizálás és számos más rejtett formában is. A személynevek használatának és a helységnevek írásának korlátozása is e törekvések vadhajtása. Minap került a kezembe egy régebbi cseh kiadvány — a Csehszlovák Köztársaság első elnökének, Tomás G. Masaryknak terjedelmes életrajza. Ebben akadtam rá keresztlevelének másolatára, amelyen a neve így szerepel: Mászarik. A magyar kiejtésnek megfelelően. E név viselője később országot alapított Európa szívében. Talán azért is, hogy ott ne kényszerítsék nevének megváltoztatására. Zsilka László iuNllri HWKl U ■! i 111 Ilii IJ IHlU iViVkli
