Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-06-20 / 24. szám
•« Nagy csoda történt nem régen Az Irin-Pirín hegységben. Rettenetes nagy harc volt ott: Szúnyog a légyre rárontott. Pedig, pedig a harc oka kicsiny volt, csak egy aprócska, arany-zöld szoknyás muslica. Érte csatázni nagy kár volt, mert az csúnya kis bogár volt, dologtalan és piperkőc, piperkőc s igen pityergős, Mérges erővel küzdhettek, mert térdig földbe süppedtek. Szúnyog vitéz, a vakmerő, akkor buzogányt vett elő, és a legyet, a szemtelent, mellbe vágta, hogy vége lett. Vére, akár az áradat, elöntötte az árkokat, ömlött a fehér kőútra, karaván, ami Sztambulba ment volna, járni nem tudta. Bajos volt az a madárra: hát még az ember fiára! A török szultán megtudta, réztrombitáit fújatta, ráveretett a dobokra. Jöttek a basák dörögve, janicsárai dönögve, dárdás hadai zajongva, kardosai meg rajozva. Minden eleven elámult: Szultán a szarvasbogár volt. Szállt utána a sűrű had, basák a cserebogarak, janicsárok a darazsak, vadméhek dárdás vitézek, kardos hadak a posz-méhek. Látta a szúnyog, elsápadt, erővel égbe kiáltott: Ó, te magas ég most segíts, viharos felhőt kerekíts, zápor sújtson a hadakra, szárnyukat összeragassza! És a magas ég segített, viharos felhőt kerített. Sújt a zápor a hadakra, szárnyukat összeragasztja, Az Irín-Pirin hegységben ült a szúnyog már békésen. Békén ült a sátrába, sátra egy csúcsos vargánya. Mikor a vihar eltérült, szúnyog a sátra elé ült. Elmúlt a veszély, hencegett, fogott egy bükkfa-levelet, s arra ezt írta boldogan: „Jöjjön, akinek mersze van!“ Nagy László, fordítása Stanislav Komén da Nagyanyó fonala Nagyanyó harmadik emeleti lakásának erkélyén ült, és unokájának nadrágot kötött. Éppen most állt el az eső. Kötés közben a pamutgombolyag elgurult és a következő pillanatban lerepült a harmadik emeletről az utcára. Nagyanyó percekig nem tudta, mit tegyen: dobja a gombolyag után a félig megkötött nadrágot, amely a nedves utcán szintén nedves lesz, vagy pedig húzza fel a gombolyagot, amely ez esetben teljesen legömbölyödik? Nagyanyó ravasz asszony volt, és egy harmadik megoldást talált, amely az első kettőnél sokkal ésszerűbb volt. Vajon mit tett? (jo6eÁ|oqiuo6 e eiznqiej ba6oj leuiezsjniued b se sjA|s>( -ja zb (ueiuBzssiA ueinzg |ej uossemoiuoq eu zb A6oq ‘uoB -eA|oqiuo6 b jb pnzs ABn inipjoi) A6e se EJBOin zb )ueoie| eusjn ‘8jA|e>pa zb epejei oAubABbu joBbjpbu uoig>|6aiu 6||8} v) A kutya időnként be-belo- pakodott a kamrába, hogy javítson a kosztján egy kicsit. Az egyik reggel becsapódott mögötte a kamra ajtaja, és ő nem tudott kiszabadulni. Néhány hiábavaló kísérlet után magába roskadtan üldögélt, és azon kesergett, mit gondol majd róla ezek után a gazdája. Már nem is remélte, hogy ép bőrrel megússza a dolgot. Ahogy így kesergett magában, hallja ám, hogy arra kószál a malacka. Elmondta neki az ajtó mögül, hogy s mint járt, mire az nekiveselkedett az ajtónak, s kiszabadította a kutyát. Az nem győzött hálálkodni, boldogan szorongatta megmentője pracliját, örülve annak, hogy megúszta a verést. Idővel a kutya fejében motoszkálni kezdett valami. Nem tetszett neki, hogy a malacka is tud a kamráról. Addig morfondírozott, mígnem úgy döntött, nem elég csak a szóbeli hálálkodás. Ezentúl minden ételnek, amelyet a bódéjához hoztak, a felét meghagyta a malackának. Azt az egy-két finomabb falatot meg, amelyre ő maga tett szert, egyenesen a malacka óljába vitte. Azzal számolt ugyanis, hogy mindezzel siettetni tudja a disznótor idejét. Vércse Miklós fordítása A bátor Dam Zong (Ban népmese) A két fivér, Dam Zong és Fa Zong korán árvaságra jutott. Azon az erdőszélen telepedtek le, ahol a gonosz ördög uralkodott, amelytől rettegett ember és állat' egyaránt, mert minden állatnak fel tudta venni a képét. Volt egy varázstükre, amelyet Glai istentől szerzett. Ha ezt a tükröt háromszor megforgatta, kibírhatatlan meleg lett, ha lapjával lefelé tartotta, sűrű sötétség támadt, ha élére állította, szörnyű vihar kerekedett. Egy reggel, amikor Űam Zong felébredt, a bátyját sehol sem találta. Fa Zong nyomtalanul eltűnt, a gonosz ördög csalta el. Dam Zong sokáig sírt. Az emberek és az állatok vigasztalták, de senki nem tudott neki segíteni. Elhatározta, hogy megkeresi a bátyját. Hegyeken, erdőkön ment keresztül, s nemsokára találkozott a Fanyűvővel, aki azt mondta neki:- Az ördög nagyon erős és kegyetlen, egyedül nem bírsz vele. Jobb ha visszafordulsz! Amikor látta, hogy Dam Zong hajthatatlan, adott neki egy elefántot, egy hagymát és egy réznyilat, aztán megmutatta az ördöghöz vezető utat. Dam Zong elefántháton ment tovább. Egyszer csak megtorpant az elefánt, és magasra emelte az ormányát. Az utat egy óriás állta el, a szájából lángot lövellt. Dam Zong nem ijedt meg, megcélozta az íjával, de az óriás felkapta őt, és a földhöz vágta. Aztán közelebb ment hozzá, és úgy megégette a le- helletével, hogy Dam Zong élettelenül esett össze. Az elefánt ormányával gyengéden hátára emelte a halottnak hitt gazdáját, és hazavitte a szülőfalujába. Az óriás meg visszavonult a barlangjába. Hála a falubeliek gondoskodásának, Dam Zong meggyógyult, de ettől kezdve szótlan lett és gondterhelt. Egyszer, amikor a mezőn dolgozott, odament hozzá egy vörös ruhás öregember, és ennivalót kért tőle. Dam Zong finom ebéddel vendégelte meg, és elmondta neki minden búját-baját. Az öreg azt tanácsolta neki, hogy sajátítsa el a harc művészetét, és adott neki egy lila magot. Meghagyta, hogy ültesse el egy hegy tetejére, és napjában hétszer locsolja meg. Eltelt egy év, a mag kihajtott, és kecses fa nőtt belőle. Dam Zong ismét találkozott az öreggel.-Itt az ideje, hogy próbát tegyünk. A fából kardot és pajzsot kell csinálnod. Adok neked egy elefántot és egy varázstököt, segítenek, ha bajba kerülsz - mondta az öregember és eltűnt. Dam Zong azonnal útnak indult, hogy megmérkőzzön az ördöggel. Amikor az ördög meglátta őt, megfenyegette:- Apró darabokra téplek! - s vicsorgott a fogaival. De Dam Zong egy cseppet sem ijedt meg. Bátran szembeszállt vele. A küzdelem hét nap, hét éjjel tartott. Majd Dam Zong a zsákjából elővette a varázstököt, melynek varázserejétől az ördög holtan esett össze. Dam Zong aztán bement a barlangba, ahol meglátta Fa Zongot, aki ép és egészséges volt, csak bánatában zokogott keservesen. A testvérek örömükben egymás nyakába borultak. A falubeliek nagyon megörültek, hogy Dam Zong és Fa Zong hazatért, és egyetértéssel megválasztották a bátor és határozott Dam Zongot vezérükké, és fényesen megünnepelték a nagyszerű győzelmet. Juhász János fordítása Gondolkodom, tehát. Kettesével A képen, ha figyelmesen megnézed, felfedezheted, hogy néhány dolognak, tárgynak (összesen hét darabnak) párja is van. Meg- találod-e, mely tárgyakból van kettő a rajzon? a Mármint mi a neve a cilinder tulajdonosának? Töltsd ki a cilinderábrát vízszintesen a meghatározások szerint, és az utolsó függőleges sorból kiderül. Rajt a legfelső sorból, irány fokozatosan lefelé. Meghatározások: Ajak.- Gépkocsi. - Grafika. - Kicsi, de erős. - Mesés, mitikus történet. - Hajfonat. MEGFEJTÉS A június 6-ai számunkban közölt feladatok megfejtése: tinórugom- ba; (egy a lehetséges megoldások közül) vízszintes sorok 6+2:4=2; 3+5-7=1; 7-4+6=9. Nyertesek: Vitéz Attila, Ajnácskő: Fasanga János, Zseliz; Kajla Adrián, Princ; Duray Zoltán, Szene; Pális Edit, Dunaszerdahely.
