Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-10-10 / 40. szám
Szerkeszti: Tallósi Béla KRÚDY GYULA A nagyságos fejedelem hegyaljai szőlőjében a pásztort Csengő Palkónak hívták. Nem közönséges hivatal volt Rákóczi Ferenc szőlőpásztorának lenni. Arra a szőlőre vigyázott Csengő Palkó, amely szőlőben a világ legjobb, legdrágább bora termett: a tokaji bor. A fejedelemnek különben is kedves embere volt a tokaji szőlőcsősz, és ha néhanapján meglátogatta nevezetes szőlőbirtokát, Csengő Palkóval mindig szívesen szóba állott. Rákóczi Ferenc ismerte minden cselédjét, pedig volt neki sok. Vasárnaponkint együtt ment a templomba a cselédeivel.- No, Csengő Palkó - szólította meg gyakran a tokaji csőszt —, látom, hogy hűségesen vigyáztál a rád bízott dologra. Egy sem pusztult el a régi tőkék közül. Van-e valami kívánságod?- Az a kívánságom - felelte a sánta, apró emberke hogy a nagyságos fejedelmet az Úristen sokáig éltesse.- Hát más kívánságod nincs? Csengő Palkó fölsóhajtott:- Volna, hogyne volna. Régi kívánságom már az nekem, hogy udvari vitéz szeretnék lenni a nagyságos úr mellett, de tudom azt is, hogy a rossz lábam miatt ez a kívánságom sohasem teljesülhet. Abban az időben minden épkézláb ember elment kurucnak, harcolni a fejedelemért, a szabadságért. Nem maradt odahaza más, csak a nyomorék ember. De lám, még annak is az volt a kívánsága, hogy vérét onthassa a hazáért. A sánta, törpe szőlőpásztor fájó szívvel hallgatta néha a völgyből hangzó tárogatót, ott szeretett volna lenni ő is, ahol a zászlót viszik. De mert nem mehetett, hát csak a csengőt rázta, amely a derekára volt kötve, hogy elriassza vele a pákosztos verebeket, kotnyeles rigókat, amelyek szőlőérés idején szüretelni akarták a szőlőt a fejedelem előtt. Reggeltől napestig hangzott a csengő a fejedelem szőlőjéből, minden szőlőszemre külön vigyázott Csengő Palkó. Egyszer, amikor a fejedelem ismét meglátogatta volna tokaji szőlőjét, Csengő Palkó tisztelettel levette a süvegét előtte és így szólt:- Nagyságos fejedelem, a hajam, szakállam megfehéredett. Megöregedtem, megöregedett körülöttem minden. A kunyhóm, a Bodri kutyám, még a botom is olyan öreg már, mint magam. Csak egy nem akar megvénülni. A csengőm. Annak még mostan is olyan hangja van, mint gyerekkorában. Vékony, csilingelő hangja van a csengőnek, mintha valami gyerek rázná. Egy öreg csengőt, mély hangú kolompot szeretnék, ami az ilyen magamfajta öreg szőlőpásztornak dukál. A fejedelem gondterhelt arcán futó mosoly röppent végig.- Tehát kolompot szeretnél, Csengő Palkó?- A legnagyobb kolompot, amelyet a pataki vásárban árulnak. Idestova negyven esztendeje lesz, hogy pásztorkodom. Már a nagyságos fejedelem édesapját is szolgáltam.- Megkapod a kolompot, Csengő Palkó! - szólt a fejedelem. És Csengő Palkó másnap már jókedvűen fenyegette meg öklével a csiripelő verebeket, fuvolázó sárgarigókat, amelyek a csengő megszokott hangjától már nem féltek:- Meglátjátok, huncutok! Majd rátok ijesztek én a kolompommal! Bezzeg elröpültök akkor még a környékről is! Palkó várta napról napra a megígért kolompot. A kolomp sehogy sem akart megérkezni. Már a szüret is elmúlott, a rigók és a verebek semmi csipegetnivalót nem találtak a fejedelem szőlőjében. A kolomp nem jött. Szabó Oltó illusztrációja- Pedig a fejedelem megígérte! — mondta szomorúan Csengő Palkó. Talán megfeledkezett volna legkisebb szolgájáról?- Nem, az nem lehet. A fejedelem nem szokott megfeledkezni az ígéreteiről. Nemsokára azután megtudta Csengő Palkó, hogy miért nem kapta ő meg a várva várt kolompot. Rossz csillagok jártak. A fejedelem elbujdosott az országból, birtokait, kastélyait elkobozták. Csengő Palkó egy napon arra virradt, hogy új gazdája van a tokaji szőlőnek. Az új gazda megígérte, hogy akkora kolompot vesz Csengő Palkónak, mint a debreceni nagyharang, csak hűséggel szolgálja őt is, mint a fejedelmet.- Nem kell már a kolomp - felelt az ősz, öreg emberke. — De még a csengő sem kell. Itthagyom a szolgálatot a verebekre meg a sárgarigókra. És Csengő Palkó otthagyta negyven esztendő után a tokaji hegyet. Görbe pásztorbotját a kezébe vette, rongyos tarisznyáját a hátára akasztotta, és megindult arrafelé, amerre a bujdosó fejedelem lába nyomát lelte. Soká bolyongott a tokaji szőlőpásztor. Bejárta tán a fél világot is, mikor végre egy napon megtalálta fejedelmét - Törökországban.- Eljöttem a kolompárt - mondta könnybe borult szemmel.- Megkapod fiam. Harangot kapsz a csengő helyett — szólott megindulva a fejedelem. - Te húzd meg a harangot ezután, ha reggelenként imádkozni a templomba megyek. BÉNYEI JÓZSEF SZÉKELY DEZSŐ Este Ködös napok Szél borzong a vizeken, Elbújnak a madarak árnyék nő a parton. fészek-takaróba. Rozsda rágja már a Béka fázik - zöld a víz Hűvös nád közt egyedül csapzott falevelet, hangját idehallom. álldogál a gólya. Magas a köd tornya: hatszor hat emelet. Mennyi csillag csavarog! Őszült ősz-anyóka Tükör ring a partig. köd-vár ablakából Fáradt fűre dói a szél, álmos csillagokra s csöndesen elalszik. fénylő zúzmarát szór. E gyszer az erdei állatok elhatározták: versenyt rendeznek, hogy megállapítsák, ki a legbátrabb közöttük. Mivel az erdőt egy folyó szelte keresztül, néhány vízi állat is bekapcsolódott a versengésbe, mely korán reggel megkezdődött, hogy mindenki bemutathassa bátorságát. Bírónak az állatok királyát, az oroszlánt választották. A sok résztvevő miatt az eredményhirdetést másnap délelőttre tűzték ki, mivel az oroszlánnak időre volt szüksége, hogy átgondolhassa, ki a legbátrabb. Éjjel hatalmas vihar kerekedett. Dörgött az ég, cikáztak a villámok. Süvített a szél, suhogtak, recsegtek a fák ágai. Már jó ideje tartott a vihar, amikor nagy csattanással a villám belecsapott egy kiszáradt fába. Mivel már több hete egy csepp eső nem sok, annyi sem esett, lángra kapott a száraz fű. A tűz rohamosan terjedt. Az állatok az oroszlánnal az élen eszeveszettül menekültek. Amikor a hód a nagy zajra felébredve rádöbbent, hogy mi is történt tulajdonképpen, elhatározta, hogy az állatok segítségére siet. Kidöntött néhány fát úgy, hogy azok keresztben elzárták a folyót, majd átrágta a zsilipet. A víz nagy sebességgel kezdett öm- leni, de mert a folyó medrét a fák eltorlaszolták, elöntötte az erdőt, s eloltotta a tüzet. Az állatok megkönnyebbülve tértek vissza az erdőbe. Egyhangúan elfogadták, hogy a legbátrabb állat a hód. Egyben megköszönték neki, hogy bátorságával megvédte lakhelyüket a pusztulástól. KOVÁCS SÁNDOR A legbátrabb állat KAKUKKTOJÁS Minden rejtvényfejtő ismeri a kakukktojás típusú rejtvényeket, amelyek a kakukk ama szokása alapján kapták nevüket, hogy ez a madár nem maga gondoskodik fiókái felneveléséről, hanem tojásait idegen fészekbe csempészi (a rejtvényekben éppúgy kilóg valami a sorból, különbözik a társaitól, mint a kiskakukk a többi fiókától). Az viszont már ke- iu)B3fEiip! jo yeupn; utasos pjnzse jouypAo ze qqoÁSEu /baoI sí bASbajs vésbé köztudott, hogy a bitorló - miután kikelt a tojásból - nem viselkedik valami szépen vendéglátóival, sőt, ellenkezőleg: mihelyt mostohatest- véreinél valamivel hamarabb világrajön, a többi tojásokat rögtön kidobálja a fészekből. A természetben semmi sincs ok nélkül. Az ő ténykedésének mi a célja? qojsoui ‘tayo euASeq uaqjajp eq ‘jjaza AS; ‘[BujBSJBj qqoASeu Bugtpppoferf y Gondolkodom, tehát... SZÁMLOGIKA 7 15 ? 63 ? 255 18 42 ? 186 ? 762 Az ábrán a felső és az alsó sorban a számok bizonyos logikai sorrendben követik egymást. Állapítsd meg, milyen számok kerülnek a kérdőjelek helyére! Készítette: Vincze Károly Nézd meg figyelmesen a képet, és állapítsd meg mi látható rajta: látható rajta: 1. csírázó lencse 2. ebihalak 3. hangyaboly (nagyítva) 4. méhraj Vas Gyula felvétele MEGFGEJTÉS A szeptember 26-ai számunkban közölt feladatok megfejtése: lepke; ködszitálás. Nyertesek: Laboda Gabriella, Tornaija; Csonga Zoltán, Dunaszerdahely; Pintér Adrianna, Berencs; Ku- bovics János, Királyrév; Bagócsi Szilvia, Léva. 1993. X. 1
