Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-10-10 / 40. szám
3 1993. X. 10. Kapkodás helyett-koncepciót Lapunknak nyilatkozik Alojz Englis, a Szlovákiai Szakszervezeti Szövetség elnöke — Elnök úr, a szakszervezetek sikerével kezdődött az ősz. A kormány elsősorban az önök nyomására visszavont három szociális törvénytervezetet.- Nem tudom, helyénvaló-e sikerről beszélni. Mi nem győzelmekre törekszünk, nem akarunk senkit sem legyőzni, nem célunk keresztbe tenni a kormánynak. Jómagam a józan ész és az elemi logika felülkerekedé- sének tartom azt, hogy a kormány a jelek szerint belátta érveink igazát. ,- A miniszterelnök vasárnap esti tévébeszédében más véleményen volt. Azt hangoztatta, hogy e tervezetek híján még több gondja lesz az országnak és a kormánynak, s különben is, a javasolt szociális törvényeket előbb-utóbb úgyis be kell vezetni.- Ezzel tulajdonképpen nekünk adott igazat. Mi ugyanis azt valljuk, hogy átfogó alapvető szociális reformra van szüksége Szlovákiának, nem pedig kapkodásra, meggondolatlan rögtönzésekre. Képtelenség úgy benyújtani három, hat vagy akárhány törvénytervezetet, ha sem a parlamenti képviselőknek, sem a szakszervezeteknek fogalmuk sincs arról, az egész szociális problémakörben milyen a kormány koncepciója.- Ez a kormány meglehetősen ingerlékenyen reagál észrevételeikre. Többször lemondta már a tervezett háromoldalú tanácskozást, szociális demagógiával és más vádakkal illette önöket. Ez a kormány — finoman fogalmazva - nem nagyon lelkesedik önökért...- Feszült a viszony, annyi biztos, miként az is, hogy erről nem mi tehetünk. Mi következetesen az alkalmazottak, a munkavállalók, tágabb értelemben az állampolgárok érdekeit képviseljük és védjük. Milyen véleménnyel lehetünk erről a kormányról, amely még áprilisban megígérte a létminimum, a minimális bérek emelését, s mindezt a mai napig nem tette meg? Pedig egyre nagyobb az elszegényedés, mind több ember türelme, hite fogy el. És hát a minimális bérekből kell kiszámítani a különféle szociális juttatásokat. Ilyen feszült helyzetben az a természetes, ha a szakszervezetek hallatják a hangjukat, fokozzák a politikai nyomást és más eszközöket is kilátásba helyeznek.- Magyarán: sztrájkokat, utcai tüntetéseket.- Igen, de ezek végső eszközök. Jól tudjuk ugyanis, hogy manapság nem nehéz az utcára, vagyis tüntetésre vinni az embereket, főleg ha kenyerükről, megélhetésükről van szó. Sokkal nehezebb elérni viszont, hogy az emberek visszamenjenek az utcáról. És hát azt is nehéz kiszámítani, mit tesznek, ha már felháborodásukban, kétségbeesésükben egybegyűltek. Tudjuk, kötelességünket, tudatosítjuk felelősségünket. Miután nem értettünk szót a kormánnyal a parlamenthez fordultunk...- .. .ahol a házelnök elutasította azt a kérelmét, hogy beszédet mondhasson a képviselők előtt, s ahol az egyik kormánypárti tisztségviselő kijelentette: a szlovákiai szakszervezetek egyre erőteljesebben politizálnak, ezért úgy végzik majd, mint Lengyelországban a Szolidaritás. — Mi nem törekszünk hatalomra, mi azt követeljük, hogy legyen befolyásunk, szavunk, kellő súlyunk ott, ahol szociális és más lényeges társadalmi kérdésekről döntenek. Ez a lényeg. Vádaskodásra, kioktatásra pedig nem tartunk igényt. Programunkat, munkánkat a százmillió tagot tömörítő Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének szakemberei ítélték meg. Szerénytelenség nélkül mondhatom, nem találtattunk köny- nyűnek. — Tisztségviselők, kormánytagok ingerültségében nyilván az is szerepet játszik, hogy a szak- szervezetek évtizedeken át csaknem napjainkig pártunk és államunk kiszolgálói voltak. — Mit ért azalatt, hogy csaknem napjainkig? — A világon nem nagyon fordul elő, hogy szakszervezeti vezetőből egyszercsak miniszterelnök-helyettes lesz! — Értem. Nem tartom célravezetőnek egy interjú keretében sommásan ítélkezni bárkiről. Tény, hogy a szakszervezetek évtizedeken át amolyan bólogatok voltak, a kommunista párt parancsait teljesítették. Tény az is, hogy fent és lent akadtak olyan személyiségek, akik nem kívántak kritikátlan kiszolgálók lenni, akik olykor merészeltek mást gondolni és mondani, mint a pártvezérek. Az is tény, hogy ezek nem sokáig maradtak meg funkciójukban. Mindezt azonban tanulmánykötetekben lehet valósághűen elemezni. Ez pedig nem a szakszervezeti tisztségviselők feladata. A mi dolgunk, legfőbb kötelességünk a demokratikus elveken működő érdek- védelmi szervezet kiépítése. — Melyek tehát a mai szlovákiai szakszervezetek legfontosabb elvei? — A hatékony érdekvédelem. A szakszervezetek és a társadalom alapvető érdeke a világos és korszerű szociális rendszer megteremtése, amelynek pillére a nemzeti biztosító, az egyént és az országot egyaránt szolgáló támogatási rendszer. Tavaly novemberben elkészítettük és nyilvánosságra hoztuk koncepciónkat, amelyről a kormány nem nagyon vett tudomást. — Már elnézést, de ez így túl általánosan hangzik. A konkrétumok, a részletek valószínűleg meggyőzőbbek. — Említettem már, mi nem a kapkodás, hanem a gyökeres reform hívei vagyunk. A. kormányzó párt el akarja törölni például a szakszervezetek kulturális és szociális alapjait. Mi is, de nem azonnal. Ennek csak akkor lesz értelme, ha majd az emberek annyit keresnek, hogy bérük egy részét üdülésre és nemcsak alapvető szükségleteik kielégítésére fordíthatják. Vagy amit a kulturális alapból eddig egyeseknek juttattak, azt mindenki kapja meg a bérében. Létre kell hozni továbbá olyan rendszert, amely lehetőséget teremt arra, hogy pénzük egy részét nyugdíjas éveik megalapozására fordítsák. Ne éljenek sokkal rosszabbul, mint korábban. Mindez Nyugaton jól működik, de nekünk a mi mostani helyzetünkből kell kiindulnunk, ez a lényeg. Nem lehet például mechanikusan átemelni egy-egy elemet a svájci szociális rendszerből, amely évtizedeken át formálódott, s jól átgondolt koncepció alapján működik az egész. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a mi sorainkban is szükséges a szemléletváltás. A tagdíjakból befolyt pénzt értelmetlen dolog például nőnapi italozásra vagy karácsony előtt szaloncukor-vásárlásokra elherdálni. Sokkal okosabb, ha ezen a pénzen olyan szakembereket fizetünk meg, akik jogi tanácsokat adnak vagy segítik a munkavállalókat abban, hogy a munkáltatók tervezeteit, elképzeléseit értékeljék.- Ez megint nagyon szépen hangzik, ám a valóság az, hogy nálunk idén karácsonykor is nagyon sok család rászorul majd ajándékcsomagra. Lehet, hogy csak annyi szaloncukor lesz a karácsonyfán, amennyit a szakszervezetektől kapnak...- Sajnos, igaza van, de ebbe a gyakorlatba nem nyugodhatunk bele. Ezért említettem a hatékony érdekvédelmet, amelynek egyik legfontosabb elve a nyereség arányos elosztása. Keressen a cégtulajdonos, a menedzser, az ügyvezető igazgató sokkal többet, mint az alkalmazott. Ez így igazságos, mert megterhelésük, felelősségük összehasonlíthatatlanul nagyobb. Ám az megengedhetetlen, hogy a nagyfőnök pazarul berendezett irodában dolgozzon, miközben a munkásnak nincs hol lezuhanyoznia a műszak végén. Azt sem tartom helyénvalónak, ha a vezetők évente cserélik méregdrága autóikat, az alkalmazottak pedig a beutazáshoz semmi támogatást sem kapnak, s fél fizetésük az ingázásra, a tömeg- közlekedési bérletekre megy el. A szakszervezetek ilyesmik fölött nem hunyhatnak szemet.- A jelenlegi társadalmi és gazdasági válságban mind súlyosabb gond több régió elszegényedése, szinte megoldhatatlannak tűnő helyzete.- Valóban. Itt jómagam a mozdulatlanságot, a reménytelenséget látom a legnagyobb hibának. A kormánynak lépnie kell, éspedig azonnal. Az eddiginél hatásosabb adókedvezmény nyújtásával, új munkahelyek létesítésével, átképzések, tanfolyamok szervezésével, hogy a munkanélküliek ne érezzék kilátástalannak a helyzetüket, érzékeljék azt, hogy megpróbálnak segíteni rajtuk. így talán könnyebben viselik el mai súlyos terheiket. És hát a legfőbb ideje megkérdezni a helyi tisztségviselőket: a szólamokon kívül mit tettek lakóhelyük, szellemi és anyagi erőforrásainak fölkutatása és mozgósítása érdekében? Mit tettek régiójuk gondjainak enyhítéséért? Mennyit valósítottak meg abból, amit választóiknak megígértek?- Ezt kérdezi egyre több állampolgár is, mert úgy látják, vajmi kevés valósult meg a pártok választási programjából. Sok képviselő egymással viszályko- dik, miközben lényeges gazdasági kérdésekről alig esik szó. — Ilyesfajta megítélés nem a mi feladatunk, habár a szociális és a gazdasági kérdések, tennivalók sok mindenben összefonódnak. Mi tanulmányoztuk a parlamenti pártok választási programjait és számos olyan lényeges pontot találtunk, amely összhangban van a mi elképzeléseinkkel. — A magyar parlamenti pártok programjaiban is?-Igen. Velük is szorosabbra fűztük a kapcsolatot, habár mi fajra, nemzeti hovatartozásra, politikai és vallási nézetre való tekintet nélkül tömöri tjük a tagságot. Az állampolgárok érdek- azonossága és érdekvédelme a vezérlő elvünk. Maguk a romákat is képviselik? — kérdezték tőlem a minap. Természetesen, ha belépnek a szakszervezetbe. Olykor még enélkül is, ha alapvető állampolgári jogok érvényesülése érdekében emeljük föl szavunkat. Nálunk számos alapszervezetben magyarul folyik a gyűlés, s ehhez az ottani tagságnak joga van. Mi azt szeretnénk, ha a parlamentben, mondjuk egy magyar kereszténydemokrata képviselő értelmes szociális tervezetet nyújt be, akkor mások ne szavazzák le csak azért, mert a javasló ellenzéki és magyar. Végre el kellene jutni odáig, hogy alapvető társadalmi kérdésekben a szakértelem legyen a mérvadó, ne pedig a nemzeti hovatartozás vagy a pártmez.- E szavak hallatán számomra még meghökkentőbb az a tény, hogy néhány hete a Matica slo- venská vezetőivel ültek tárgyalóasztalhoz. Úgy vélem ugyanis, hogy nem kívánatos, ha ez 'a nagy múltú kulturális intézmény, túllépve hatáskörét, a szlovák kultúra és tudomány támogatása helyett a politikai életben igyekszik szerephez jutni.- Merőben pragmatikus megfontolásból tárgyaltunk a Matica slovenská illetékeseivel. Ők kezdeményezték azt, hogy a politikai pártok hagyjanak föl a viszálykodással, törődjenek végre Szlovákia sorskérdéseivel. Azt kértük a Matica vezetőitől, ha létrejön egyfajta politikai kerékasztal, akkor először a szociális tennivalókat vitassák meg. Mi szívesen tárgyalnánk a demokratikus nőszövetség vezetőivel, hiszen a nőknek, az anyáknak, a feleségeknek ma különösen nehéz a helyzetük. A nőszövetség azonban nem kezdeményezett olyasfajta párbeszédet, mint a Matica slovenská.- Elnök úr, őszintén szólva nem hiszek az ilyen kezdeményezésekben. Ezen az úton aligha jutunk előbbre.- Mondtam már, legrosszabb a semmittevés és a reménytelenség. Azt hiszem, a legfőbb ideje, hogy legalább a demokratikus rendszer legfontosabb fogaskerekei végre egymáshoz illeszkedjenek és működjenek.- Melyek ezek?- Onnan kezdem, hogy az .embereket a kommunista rendszer belekényszerítette a politikába. A munkásoktól, a szó szoros értelemben ellopták május elsejét, amely régen a munka igazi ünnepe volt, sok országban máig az. Nálunk gyermekeknek, nyugdíjasoknak, pártonkívüliek- nek is kötelező volt e napon a rendszer iránti hűségét, felhőtlen boldogságát demonstrálni. Pártonkívülinek nagyon is ajánlatos volt továbbá nyilvános pártgyűléseken részt venni, ha tetszett, ha nem, politizálni. Ennek kell véget vetni. És ezzel együtt a létbizonytalanságnak, az állampolgárokban lappangó sokfajta félelemnek. Parlamentet választottunk, kormányt neveztek ki, önkormányzati tisztségviselőink vannak. Az ő tisztük, felelősségük programjuk valóra váltása. A polgáré egy idő után az elszámoltatás. A szak- szervezet feladata az érdekvédelem, a szociális rendszer mielőbbi kimunkálásának sürgetése. Az kelt bizonytalanságot és gondot, ha ezek a fogaskerekek nem működnek, nem illeszkednek egymáshoz vagy összegubancolódnak.- Amint azt itt és most tapasztaljuk, s amiért forró politika őszt jósoltak Szlovákiának.- Nem vagyok semmiféle drámai túlzások híve. Senki sem örülne annak és nem tudom, kinek az érdekét szolgálná, ha még inkább felforrósodna a politikai légkör. Annyit teszek még hozzá, hogy a szakszervezetek ezután is határozottan képviselik álláspontjukat. Nem a szép szavak, hanem a tettek, a konkrét lépések érdekelnek bennünket. Én hiszek a parlamentáris eszközök erejében, hiszek a szakértelem és a politikai józanság térnyerésében. Nagyon nehéz hónapok, évek várnak ránk. És az emberek egy idő után csak akkor képesek sok mindenről lemondani, sok mindent elviselni, ha látják értelmét, ha látják, nem reménytelen az egész. Erről egyetlen megválasztott tisztségviselőnek egyetlen percre sem szabadna megfeledkeznie.- Elnök úr, köszönöm a beszélgetést! Szilvássy József Méry Gábor felvétele
