Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-10-03 / 39. szám
V * i ill jjk j«r* jsp * JW’i A szolotoké termi A bort a szőlőtőke termi és téved az, aki úgy gondolja, hogy cukorból, savakból és megfestett vízből lesz. A bor minőségét adó több száz alkotórész harmóniájának kialakítására csak maga a növény képes. Korszerűtlen az a felfogás, hogy minél nagyobb mennyiségben, minél hamarább le kell szüretelni a szőlőt. A bortermelés gazdaságosságának csak egyik tényezője a termés meny- nyisége. A mennyiség és a minőség összhangját megtalálni — ez a mai eredményes gazdálkodás nyitja, de a túlérést megvárni — amely együtt jár a mennyiség csökkenésével - csak olyan borvidéken és szőlő esetén indokolt, ahol a vevő megfizeti a minőséget. A bor készítése és kezelése elsősorban kémiai ismereteket kíván. Érdemes feleleveníteni a szőlőfürt egyes részeit alkotó anyagok százalékos összetételét. A BOGYÓHÚS Részaránya 75-80 %; levének kémiai összetétele alapján megállapíthatjuk, hogy cukrokban a leggazdagabb. A szabad savak vannak benne túlsúlyban, festékanyagokat nem tartalmaz. Általában kémiai összetétele a borkészítéshez a legkedvezőbb. Fontos tudni, hogy a savak közül az almasav mennyisége a bogyó fejlődésekor mindaddig növekszik és túlsúlyban van, amíg a bogyó puhul- ni és színeződni kezd. Ez adja az éretlen szőlőből szűrt bor kellemetlen „zöld“ ízét. A zsendülés időszakában csökken az almasavtartalom és növekszik a bor jellemző savának, a borkősavnak a mennyisége. Az éredő bogyóba jutó kálium a szabad állapotú borkősavval borkövet képez. A borkő mennyisége az érés után már csak a penészedés hatására csökken. A meleg, csapadékszegény nyár a savak csökkenését eredményezi (elégnek), ami korábbi szüretet diktál, különösen a savszegény szőlőfajták esetében. A BOGYÓHÉJ Részaránya átlagosan 17 %; ellapított sejtekből épül fel, melyek egymás felett több sorban helyezkednek el. A legkülső sejtsor az éredéskor már majdnem teljesen üres, amíg az alsóbb sorok színanyagszemcséket tartalmaznak. A bogyóhússal érintkező sejtsorokban találhatók a szőlő fajtájára jellemző illat- és zamatanyagok. Ezen anyagok képződése egybeesik a színanyagokéval, de legerősebb a teljes érést megelőző héten. Ekkor az illatanyag átterjed a bogyóhúsba, ahol oldódik. A szőlő hamvát adó viaszszerű bevonat egyes fajtáknak sajátos illatot ad. A SZÖLŐMAGOK A szőlőmagok (3-5 %) tartalmazzák a kocsány után a legtöbb összehúzó ízű anyagot. Mégsem magozzuk ki a szőlőt, mint például a megy- gyet, mert a relatív mennyiségük kicsi és egyes borok (vörösborok) minőségéhez tartozó anyagokat (cserzőanyagokat, vanillint, kávésavat) is tartalmaznak. A KOCSÁNY A bogyók tömegének 3-8 százalékát alkotja. Az érett szőlőfürt ko- csánya nálunk - általában - zöld, ritkán elfásodottan barna. A zöld kocsány leve - mint az a táblázatból kitűnik - cserzőanyagokban a leggazdagabb, melyek összehúzó ízt, keserű zamatot adnak. Ha a must ezeket az anyagokat túlzott mértékben kioldja vagy erős sajtolás hatására bekerülnek a mustba, akkor romlik a bor minősége. Ezért a kocsány eltávolításával (bogyózással) általában javíthatjuk a minőséget. Kertészet és Szőlészet A „Josta“ ellenáll a ribiszkerügy- gubacsatka fertőzésének. Telepítését a magas terméshozam is indokolja. Kedvező tulajdonságaihoz tartozik, hogy érzéketlen a fagyra és egyesíti magában a feketeribizli fűszeres ízét és az egres finom savanykás zamatát NINCS ELLENÁLLÓ FAJTA Sűrű ültetvényben nagyobb a kár, mint a tágabb térállásúban (3,0 x 0,7-1,5 m). Kerülni kell az egyoldalú és túlzott nitrogéntrágyázást, mert ez fokozza a fertőződést. Csökkenti a gu- bacsatka károsítását a nagy ada- gú (40-60 t/ha) szervestrágya, valamint a kétszeri lombtrágyázás komplex levéltrágyákkal, az intenzív hajtásfejlődés időszakában (április-májusban). Fokozza a kárt a növény korai lombvesztesége, amely bekövetkezhet a lombot károsító betegségek és kártevők támadása, valamint a szárazság következtében. Ezért a helyes növényvédelem is fontos szerepet játszik a gubacsatka elleni védekezésben. A szárazság okozta lombhullást megelőzhetjük 2—4-szeri öntözéssel a bogyófejlődés (május-június) és a rügyképződés (július-augusztus) időszakában, alkalmankénti 30—40 mm víz kijuttatásával. Mechanikai módszerekkel nem lehet védekezni hatékonyan a kártevők ellen a rejtett fertőzöttség miatt. A tőhajtások koranyári válogatása a későbbi kémiai védekezés hatását növeli. Még nem rendelkezünk a gu- bacsatkával szemben teljesen ellenálló fajtákkal. A legkevésbé fogékonynak a heoszüpajuscsa- jaszja, a Silvergieter F-59 feke- teribiszke-fajták mutatkoznak. A fő magyarországi fajta, a Fertőéi 1-es közepesen fogékony. Ellenállóbbak a ribiszke-köszméte fajhibridek, a Rikő és a Josta rügyei. (A komplex védekezés érdekében érdemes a telepítésnél, a fajták kiválasztásánál, amely már aktuális, még a közeGubacsatkával fertőzött, gömbölyű, megnagyobbodott rügy pes ellenállóképességet is figyelembe venni - a szerk.) A ribiszkerügy-gubacsatka elleni kémiai védekezés a legnehezebb. Az élelmezés-egészségügyi várakozási idők szigorú betartásával a kártevő vándorlásának időszakában 1—2 hetente legalább három-négyszeri permetezésre van szükség. A kezeléseket hektáronként 1000-1300 liter permedé áztatásszerű kijuttatásával kell végezni. A hasznos rovarokat késő délutáni permetezéssel kímélhetjük meg. Hatásos készítmények a Thio- dan 35 EC és 50 WP, a Thionex 50 WP és 35 EC 0,2-0,3 százalékos, valamint a kén és az azt helyettesítő készítmények, Ka- rathane LC 0,05 százalékos töménységben. k. Sz. Bármennyire óvatosak voltunk is a gyökérzöldség betakarításakor, a pince, kamra előkészítésében, mégis megtörténhet, hogy a télire, kora tavaszra szánt zöldséget különféle gombák, baktériumok támadják meg, élettani betegségek teszik élvezhetetlenné. A ZELLERGUMÓK KRÁTERESEDÉSE A tárolt gumókat szétvágva nemritkán azt tapasztaljuk, hogy húsukban üregek keletkeztek. A jelenség 2 hónap elteltével akkor is bekövetkezhet, ha a zeller hűvös, száraz helyre került. Hosszabb tárolás esetén az üregek, kráterek rothadási gócokká válnak. Valószínűleg élettani eredetű betegségről van szó, melyet egyesek szerint nitrogén-túladagolás okoz. A zellergumó húsa egy idő után a metszési felületen vörösesbarnára színeződhet. Ebben az esetben nem kóros elváltozásról van szó, hanem bizonyos enzimeknek az oxigén hatására bekövetkező aktivizálódása idézi elő. Előfordulhat az is, hogy a zeller húsa — elsősorban a gumó felső részében - megbámul; később a bámulás tovább terjed, majd a megtámadott részek szétesnek, üregek, kráterek képződnek. Az elváltozások oka a borhiányban keresendő. A SÁRGARÉPA FEKETEROTHADÁSA A sárgarépát elsősorban különféle rothadást előidéző gombák támadják meg, melyek egyúttal kedvező táptalajt készítenek elő különféle baktériumoknak. A kórokozók egyik legveszé- lyesebbike a fehér szklerotinás rothadást előidéző Sclerotinia sclerotiorum. Elsősorban a nedves tárolóhelyiségekben jelenik meg. Fejlődéséhez optimális feltételeket biztosít a 95 százalékos páratartalom; a 0-tól +28 C- fokig terjedő hőmérséklet szintén kedvez terjedésének. Hasonlóan, mint a zellernél, 1—2 hónapos tárolás után a répánál is tapasztalható kráteroso- dás. Ez a répagyökér rizoktónia- betegsége. Okozója a Rhizoctonia carotae nevű gomba. A kráterek a répánál a felszínen képződnek; a mélyedéseket fehér micélium (gombafonál) szövedék tölti ki. Fejlődéséhez optimális körülményeket a gomba hideg (0 —1-3 C-fokos), nedves pincékben stb. talál. Az egész tárolt mennyiséget tönkreteheti a répa feketerothadását okozó Stemphylium radi- cinum nevű gombafaj. A megtámadott gyökér szövetei megfeketednek, besüppednek, s olaj- barna micéliumfonadék jelenik meg. A rothadó szövetek jó táptalajt jelentenek különféle baktériumfajoknak, melyek meggyorsítják és bűzlővé teszik a rothadást. A feketerothadás rosszul szellőztetett, nedves tárolókban okoz leginkább károkat. Jó tudni, hogy már a szabadföldön is jelentkezhet. Felszedéskor ezért gondosan vizsgáljuk meg a gyökereket, hogy nem tapasztaljuk-e a betegség jegyeit - a 2-3 mm átmérőjű, jellegzetes, sötétbarna-fekete foltokat. A kedvezőtlen tápanyagellátásnak, tárolási körülményeknek „köszönhetően“ a répa húsa megkeseredhet. Ezen úgy segíthetünk, ha néhány óráig a gyökérzöldséget +16-20 C fokon tartjuk. -rA víz szerepe A tehenek részére a takarmányban lévő folyadékkal együtt tejliterenként 2-2,5 liter vizet számítsunk. Ivóvíz mindig legyen az állatok előtt, éspedig annyi víz álljon tehenenként rendelkezésre, hogy abból a nagytejű állatok is eleget ihassanak. Legalább félévenként végezhessünk vízminőség-vizsgálatot. A jó minőségű ivóvíz: •- nitrát-, nitrit- és nitrogénmennyi- sége nem haladhatja meg a 100 ppm-t;- szulfáttartalma nem lehet 350 ppm fölött;- oldott állapotban lévő ásványi sóinak mennyisége 3000 ppm-nél nem lehet kevesebb;- aciditása 5,5 és 8,3 pH között legyen;- legyen mentes a koliform baktériumoktól. A minőség megtartása érdekében naponta tisztítsuk ki a vályúkat, hatókat. k. I. (Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a közölt (ppm-ben megadott) értékek a magyarországi vízminőségi szabványoknak felelnek meg. A nálunk megadott - szlovákiai szabványban rögzített - értékek ettől többé-kevésbé eltérhetnek. Ezekről természetesen vízminőség-vizsgálatkor tájékoztatást kapunk. - a szerk.) 20 1993. X. 3.
