Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-19 / 37. szám
Vasárnap 0 0 M 3 19 93. 9. 19. A szlovák parlament szeptember utolsó harmadában kezdődő őszi ülésszakának ugyancsak élénk vitára számítható pontja lesz az állami költségvetés eddigi teljesítésének, illetve várható éves teljesítésének megvizsgálása. Mindenesetre a gazdasági összkép alakulása nem vetít előre semmi jót. A költségvetési mérlegkészítők számára különösen nem, s valószínűleg egyértelművé válik, amit már az állami költségvetés januári megvitatásakor több ellenzéki képviselő * jelzett, hogy a kiegyensúlyozott költségvetés már jóváhagyásának pillanatában irreális volt. Miképpen látja ezt a kérdést Hama István (Együttélés) képviselő, a szlovák parlament nemzetgazdasági és költség- vetési bizottsága költségvetési albizottságának elnöke? Válasza azért is érdekel bennünket, mert ezt a minden valószínűség szerint összeomló költségvetést az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom képviselői is jóváhagyták.- Igaz, hogy megszavaztuk ezt a költségvetést. De miért szavaztuk meg? Azért, mert az eredeti költségvetési javaslatban szerepelt 130 millió korona a kisebbségi kultúra támogatására, majd az államigazgatási és nemzetiségi bizottságban egy trükköt vetettek be a kisebbségekkel szemben: javaslatot tettek az említett kisebbségtámogatási tétel törlésére, pontosabban a Matica slovenská és egyéb intézmények közötti felosztására. Ezt a tételt meg akartuk menteni, ezért a DSZM és képviselői klubunk között egyezség jött létre. A DSZM-esek feltételként szabták meg, hogy ha klubunk megszavazza a költségvetést, nem szavaznak rá a szóban forgó kisebbségtámogatási tétel törlésére. Tehát tulajdonképpen zsarolás volt, klubunk pedig politikai döntést hozott: a támogatás megszerzése érdekében megszavazzuk a költségvetést, bár a parlament akkori felállása önmagában is garancia volt jóváhagyására. • Csakhogy a költségvetési kiadási oldal teljesítésével bajok vannak. Erre csak egy, akár apróságnak is tűnő példa: a nemzetiségi lapok, konkrétan például az Új Nő számára nagyon rapszodikusan folyósítják a jóváhagyott támogatást, veszélyeztetve ezzel további megjelenésüket.- Mindenesetre amennyiben bebizonyosodik, hogy nem egyszerű adminisztrációs mulasztásról van szó, hanem általános jelenségről, a parlamenti plénum előtt nem hallgatjuk el, milyen politikát folytatnak. Visszatérve a vitára: jómagam készültem akkor egy felszólalással — amelyet a költségvetés megszavazását követően már értelmetlenség lett volna elmondanom -, s ebben rámutattam volna, miért teljesíthetetlen a kiegyensúlyozott költségvetés. Irreális volt már akkor mind a bevételi, mind a kiadási oldala, amely nagyon komoly restrikciókat vetített előre. Az egyes tárcák — így az iskolaügyi és a művelődési tárca nominálértékben nem kapott többet az előző esztendei összegnél, tehát nem kalkulálták bele az infláció hatását, ráadásul az egészségügy 2 millió koronával kevesebbet kapott a tavalyinál. Ilyen értelemben is irreális volt a költségvetés. Hogy a kormány mégis előterjesztette és a parlament is jóváhagyta, annak szerintem három oka volt. Éspedig: akkor, amikor jóváhagyják, illetve megszabják a megtakarításokat, az egyes tárcákat próbálják beleerőszakolni egy szűkebb keretbe. Még akkor is, ha számítanak arra, hogy az esetleges politikai és szociális nyomások következtében kénytelenek lesznek túlfinanszírozni az egyes tárcák számára jóváhagyott tételeket. Ez tehát az egyik ok, a másik a Nemzetközi Valutaalap mindenütt hangoztatott ajánlása volt, melynek értelmében deficites költségvetés esetén Szlovákia nem számíthat támogatására. Ez viszont igaz is meg nem is, hiszen a valutaalap nem egy deficites költségvetésű országnak nyújt hitelt. Ezeken kívül pedig volt egy nagyon komoly politikai oka, amelyet ugyan sehol sem mondtak ki, de tény, hogy január elsejével startolt az önálló Szlovákia, és az ígéretekkel szemben nagyon csúnya indulás lett volna, ha azonnal egy deficites költségvetést állítanak fel. • A költségvetési hiány pedig már most nyilvánvalóan a több tízmilliárdos összeg felé halad...- A pénzügyminisztérium saját bevallása szerint a valós igények és a lehetőségek összevetésekor 30-50 milliárd korona hiányzott az államháztartás 1992-es évi szinten történő működtetéséhez. Ezt a hiányt a kiegyensúlyozott költségvetés érdekében úgy kezelték, hogy megnyirbálták, vagyis csökkentették a kiadásokat! Következményeiben tragikus az, hogy a gazdaságot rövidítették meg a legjobban, hiszen a költségvetésben össze-vissza nyolcmilliárd korona jutott (Méry Gábor felvétele) gazdaságfejlesztésre, ami nevetségesen kis összeg. Ennyi pénzt két-három vállalat felemészt. És már a költségvetés mellékleteként benyújtott kommentárban úgy prezentálták ezt a kérdést, hogy a gazdaság finanszírozását külföldi tőkéből fedezik. • Csakhogy a külföldi tőke nem jön... — Több oknál fogva is irreális volt erre számítani. Többek között azért, mert nemcsak Szlovákia vár rá, hanem az összes volt szocialista ország. A középeurópaiakon kívül az orosz föderáció elsősorban, amely óriási nyersanyagbázisával vonzza a külföldi tőkét, jóllehet ha valahol a világon beszélhetünk gazdasági káoszról, akkor elmondhatjuk, hogy ott tótágast áll az egész rendszer. A világ érdeke azonban, hogy abban a térségben nyugalom és politikai stabilitás jöjjön létre. Ami Szlovákiát illeti: a belső politikai stabilitás olyan, amilyen, vagyis rossz. Szerintem pedig érvényes a mondás, miszerint tőkehiány nincs, mindig ötlethiány van. És talán az a legnagyobb probléma, hogy Szlovákiának nincs valós gazdságfejlesztési stratégiája. • A valutaalap júniusban ittjárt küldöttségének ajánlására kidolgozott aktualizált gazdaságfejlesztési program sem jellemezhető megalapozottnak. És az is tény, hogy az adóbefizetések sem alakulnak a költségvetés szerint. — Az adókból származó bevételnek 145 milliárd koronát kellene éves viszonylatban kitennie, tehát fél év alatt 72,5 milliárd koronát. Ezzel szemben fél év alatt 55,7 milliárd korona volt az adókból származó költségvetési bevétel, a kiesés tehát csaknem 20 milliárd korona. A legnagyobb kiesést a vállalatok adóssága okozza, jövedelemadó-kötelességüket mindössze 27,8 százalékra teljesítették. Komoly kiesés van a Nemzeti Biztosító három alapjába való befizetések terén is. • Tudomásom szerint a három biztosítási alapra, illetve a foglalkoztatási alapra történő befizetések csak átmenetileg, ez év végéig folynak be az állami költségvetésbe, hiszen ezek az alapok mindenütt a világon a költségvetéstől független alapokként működnek. S ha így vesszük, ezek a tételek is a költség- vetési hiányt növelik.-Mivel döntés született arról, hogy nem a költségvetésen keresztül finanszírozzák a szociális és egészségügyi kiadásokat, hanem létrejön a három biztosítási alap, és a munkáltatók fizetik be a biztosítási járulékokat, a kormánynak kellett volna befizetnie az állami alkalmazottak, tehát az államapparátus, a rendőrség, a hadsereg stb. és bizonyos szociális rétegek, a nyugdíjasok és kiskorúak stb. biztosítási járulékát. A költségvetésben azonban az idén nem volt pénz, így történt egy átmeneti megoldás. Ennek értelmében a vállalkozói és a vállalati szféra fizeti a szóban forgó alapokba történő hozzájárulást, éspedig a költség- vetésbe, egy külön alszámlára, az állam pedig nem fizet az állami alkalmazottakért. Egyúttal átvállalta, hogy a nemzeti biztosító kiadásait az idén a költségvetésen keresztül finanszírozza. • Tehát a vállalkozói szféra egyértelmű diszkriminálásáról van szó.- Igen, és ezt erősen támadják a szak- szervezetek, a biztosítók egyaránt. A biztosítók ugyanis meg vannak károsítva, hiszen a pénzükkel saját maguknak kellene gazdálkodniuk. Volt egy javaslatom is ezzel kapcsolatban, melyet el is fogadtak és bekerült a parlamenti ajánlásba. Ennek értelmében, ha a Nemzeti Biztosító három alapját nem tudják pénzben kárpótolni az idei befizetések kiesése miatt, akkor a Nemzeti Vagyonalap bocsásson a Nemzeti Biztosító részére a kiesés összegének megfelelő részvényeket. • Még mindig tisztázatlan a tavalyi és tavalyelőtti költségvetési hiány kérdése. Összesen mintegy 16 milliárd koronáról van szó. — Az 1991. évi hiány 10,2 milliárd korona volt, amit még a szövetségi állam átutalásaiból és a szövetségi tartalékokból 2,2 milliárd korona értékben fedeztek, és 8 milliárd korona értékű állam- kötvényt bocsátottak ki. Tavaly három államkötvény kibocsátására került sor. Az év elején emittáltak 4,2 milliárd korona értékű államkötvényt a komplex lakásépítési program befejezésére. Akkor a bankoknak még volt szabad tőkéjük, s mivel az államkötvények megvásárlása sohasem rossz üzlet, megvették. Ezt követően bocsátottak ki 8 milliárd korona értékű államkötvényt a 91-es évi hiány finanszírozására, és ezután került sor a bősi kötvények emittálására. Akkor erre a célra 3,5 milliárd korona volt a javaslat, de a parlamentben 4,5 mil- liárdra emelték ezt az összeget. Ennek a parlamenti vitája során megkérdeztem a pénzügyminisztert, hogy kinek akarja eladni a kibocsátásra kerülő kötvényeket, mert a bankoktól kapott információim alapján tudtam, hogy a 8 milliárdnyi korona államkötvényből mindössze 600 millió korona értékű fogyott el. A helyzet máig is az - amit bizonyítani is tudok -, hogy a szóban forgó nyolcmil- liárdból mindmáig nem adtak el többet. Tehát 7,4 milliárd korona hiány a 91-es évi 8 milliárdból még mindig fedezetlen, Bős befejezésére pedig mindössze 2 milliárd korona értékű kötvényt sikerült értékesíteniük. A kötvényeket tehát kibocsátották, de nem várták meg értékesítésüket, hanem az adott célokra felFOLTRA VAR AZ ÁLLAMKASSZA Harna István képviselővel a költségvetésről, a gazdasági helyzetről használták a költségvetés pénzét. A költségvetésből előlegezték meg például a Bősre fordított kiadásokat. Ez viszont költségvetési hiányként ugrott ki az év végén, a költségvetési hiány fedezését pedig - mivel a kötvényeket nem tudták eladni — a Nemzeti Bank hitelezi. Az idei folyó költségvetési hiányt is, amely csökönyösen 14 milliárd korona fölött mozog, szintén rövidlejáratú banki hitelből fedezi a kormány. Eddig körülbelül 9 milliárd koronányi ilyen hitelt vett fel a kormány, az ún. állami pénzutalványok kibocsátása alapján. Tehát a folyó költségvetési hiány is jelentősen csökkenti a bankok hitelkeretét. A folyó hitelkamatok csak az első félévben 5,3 milliárd koronára rúgtak, és úgy néz ki, az év végére meghaladják a tízmil- liárdot. • Nemrég Ján Camogursky részéről elhangzott, hogy az év végén legkevesebb 30 milliárd koronás költségvetési hiánnyal kell számolni. — Ján Camogursky is ismeri azt a kormányjelentést, amely a költségvetési gazdálkodás éves alakulását tárgyalja. Ebből világosan kitűnik, hogy a jövedelmi oldalon 16,9 milliárd korona lesz a kiesés. Ehhez jön szerintük a 10 milliárd korona, a fentiekben már említett kamatösszeg. S amennyiben a parlament nem szavazza meg a szociális juttatások megnyirbálására a kormány által benyújtott törvényjavaslatokat, akkor a költségvetési hiány további milliárdokkal lesz nagyobb, tehát a 30 milliárd koronás hiány mindenképpen reális. S mivel a kormány a költségvetés elfogadásának a pillanatában tudta, hogy a resktrikciók túl 'nagyok, ezért az első negyedévben havi regulációt vezettek be. Januártól havonta az évi költségvetés 7 százalékát utalták ki az egyes tárcák számára, áprilistól pedig csupán a 6 százalékát. A későbbiekben létrehoztak egy tárcaközi bizottságot, amelynek a pénzügyminisztérium, illetve az egyes szakminisztériumok képviselői a tagjai, akik állandóan figyelik a kiadásokat, és a valós igényeket mérlegelve utalják át a költségvetési pénzeket. Hat százalék fölé azonban nem mennek. Kivételt képez a hadügy, a rendőrség és a külügy, valamint a törvények szabta juttatások. Amennyiben tehát a parlament legközelebbi ülésén nem szavazza meg a kormánynak azt a restrikciós csomagtervét, amely főleg a szociális kiadások további megrövidítését tartalmazza, aligha reális, hogy az előrevetített 30 milliárdos hiányt 16 mil- liárdra, a Nemzetközi Valutaalap által is jóváhagyott összegre faragja le. Márpedig ezeknek a törvényeknek a megszavazása nagyon kétséges. Az biztos, hogy az Együttélés, MKDM klub nem szavazza meg azokat. És aligha szavazzák meg a DBP-képviselők is, hiszen ellentétbe kerülnének ígéreteikkel és ezzel kapcsolatos kijelentéseikkel. Tehát egyik ellenzéki párt sem vállalja ennek az aszociális törvénynek a megszavazását, hacsak a Szlovák Nemzeti Párt nem. • Nyilvánvaló tehát, hogy a parlamentben kemény viták várhatók. — Sokan mondták már, hogy forró ősz előtt állunk, hiszen ha netán sikerülne is keresztülvinnie a kormánynak a szociális kiadások megnyirbálására irányuló szándékát, számolni lehet szociális megmozdulásokkal már csak azért is, mert például az egészségügynek meg az iskolaügynek lassan már nincs pénze a folyamatos üzemeltetésre. Alapvető eszközök hiányoznak, kórházi osztályokat kell bezárni. Számolni kell további devalválással és a 20 százalékos behozatali illetékkel, amely hamarosan bevezetésre kerül. Ez szintén import-, majd árdrágító, tehát fogyasztáscsökkentő tényező. Azt is el kell mondani, hogy az adókiesés a gazdasági teljesítménycsökkenés következménye is, s az idén eddig 6,5 százalékkal csökkent a bruttó hazai termék. • A csődtörvény már hatályba lépett, de nincs, aki elindítaná a csődeljárásokat. — Elsősorban azért, mert a hitelező nagybankok nem bírnák el a csődeljárásból következő veszteségeket, és maguk is csődbe kerülhetnének. Valamiféle irányított csődeljárási folyamattal kell számolni. De mindez már egy újabb beszélgetés témája lehetne. • Képviselő úr, köszönöm a tájékoztatást. Pákozdi Gertrud
