Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-12 / 36. szám
* 4 A „Red Gauntlet“ nagyon vitális, termékeny fajta. Gyümölcse nagy, pirosán csillogó, jól tűri a szállítást. Szeptembertől, október végéig telepíthető. A korai kiültetésű állományok a nyári hőségben elpusztulhatnak A SZAMÓCA KÁRTEVŐI Szamócaeszelény A növényeket károsító állatok többsége a rovarok osztályába tartozik. Közülük a szamócát elsősorban egyes bogárfajok, illetve azok lárvái (pajorok), s természetesen a levéltetvek károsítják. TERJEDŐBEN AZ AMERIKAI FEHÉR SZÖVŐLEPKE A spenót termesztése A spenót Iránból, Afganisztánból származik. Az arabok először Afrikába, majd Európába juttatták el. A levélzöldségfélék között tápértéke nagy. Könnyen emészthető, sok C- és ^-vitamint tartalmaz. Az ásványi anyagok közül főleg mész- és foszfortartalma jelentős. Mivel rövid tenyészidejű növény, a vetésforgóban elő- vagy utónövényként is szerepelhet. Rövid tenyészide- jének köszönhetően kevés vízzel is beéri. , Az év során 3 szakaszban is vethetjük. Az áttelelésre szánt spenót augusztus végén — szeptember, elején, illetve szeptember végéig kerüljön a talajba — így nagyon korai tavaszi szedést biztosítunk. Későbbi tavaszi szedésre azonnal vethetünk, amint a talaj felengedett. Őszi szedésre augusztusban vessünk. A talajt a vetés előtt felássuk, majd elsimítjuk. Legelőnyösebb, ha előző évben trágyázott talajba vetünk. A sortávolság 20, a vetési mélység 2—3 cm legyen. Célszerű a vetés előtt a talajt tömöríteni, ha ezt elmulasztjuk, akkor a művelet után azt feltétlenül végezzük el. A spenót ápolása mindössze gyomlálásból és kapálásból áll. Kedvezően reagál a nitrogén és káliumtartalmú műtrágyákra. A spenótot folyamatosan szedjük, s a szedést 4—5 leveles állapotban kezdjük meg. Mindig a nagy leveleket tépjük le, hogy a kisebbek még utána nőhessenek. A spenótot főleg főzelékként fogyasztjuk, de salátának is elkészíthető. Nagy előnye, hogy komoly kártevője, betegsége nincs. ' Legismertebb fajtái a Matador, Industria, Herkules, Viro- flay. Az utóbbi Franciaországból származó, régóta termesztett fajta; mivel ez a tavaszi vetés esetén könnyen felmagzik, ezért elsősorban átteleléssel termesz- szűk. M. D. Kisebb, 3—4 mm-es kék, fémesen csillogó bogárfaj az ormányos bogarak családjába tartozó szamócaeszelény (sin.: eperormányos, német- eszelény; Coenorrhinus germanicus, sin.: Rhynchites fragariae, R. germanicus, R. minutus), amely az egész Kárpát-medencében, így nálunk is gyakori. Elsősorban virágzáskor (főleg a korai bimbókat, virágokat), a kifejlett rovar (imágó) károsít, mégpedig azzal, hogy a nőstény a bimbók, illetve a virágok szárába rakja petéit. Jelenlétére ezek hervadása (elszára- dása) hívja fel a figyelmet. Ha az eszelények tömegesen elszaporodnak (s a petézéshez nincs elegendő virágkocsány), akkor a levelek szárába is raknak petéket, így azok is elhervadnak. Rágásnyomait általában a levélnyél levéllemez alatti részén fedezhetjük fel. Rajzása a virágzás kezdetén várható (április elejétől), de még júniusban is találkozhatunk megkésett petéző imágókkal. Ha elszaporodnak, akkor akár 30-80 százalékos terméskiesést is okozhatnak. Amennyiben a szamócaeszelény állománysűrűsége eléri, illetve meghaladja a négyzetméterenkénti 1 példányt, akkor ajánlatos az ellene való vegyszeres védekezés. Erre a célra a szakirodalom Chinetrin 25 EC (0,05 %-os), Decis 2,5 EC (0,05 %-os), Ditrifon 50 WP (0,2 %-os), Unitron 40 EC (0,2 %-os) oldatát ajánlja. A karcsú, fehér színű lárváik június folyamán a talajban bábozód- nak és kb. három hét után alakulnak át imágóvá, melyek csak a következő év tavaszán bújnak elő a talajból. Mielőtt rajzásukat megkezdhetnék, talajfertötlenítéssel, Orthocid 50 WP (0,3 W-os) oldatával irthatok. — r — Az amerikai fehér szövőlepke (Hy- phantria cunea) az ötvenes évek elején nagy károkat okozott Szlovákia déli és keleti részén. Hernyói elpusztították a gyümölcsfákat és bokrokat, de még a díszfákat és az erdei lomblevelűeket is lekopaszították. Az idősebbek még emlékeznek erre. A fiatalok viszont általában nem ismerik ezt az aránylag kicsi (kitárt szárnyakkal 25—30 mm), hófehér éjjeli lepkét, mivel a nagy rajzás után hirtelen eltűnt. Az ötvenes évek közepétől mostanáig nem jelent meg tömegesen, csak elszórtan és kártétele nem volt jelentős. Valószínű, hogy optimális létfeltételeit csak sajátos időjárási viszonyok biztosítják. Úgy látszik, az idén ezek számára kedvezően alakulnak. A regionális és központi előrejelző szolgálat keretében 1987 óta rendszeresen megfigyelem néhány jelentős kártevőként számontartott lepke (közéjük tartozik az amerikai fehér szövőlepke is) előfordulását a Tőketerebesi járás szomotori körzetében, s azóta csak 1992 nyarán jegyeztük fel a faj előfordulását. Ekkor a gyümölcsfákon és bokrokon kisebb mértékű kártétele is megmutatkozott. A lepke idei I. nemzedékének rajzása május első felére esett, s ez már erősebb volt, mint a tavalyi. (Ekkor ezt a járási lapban jeleztük is.) Az idei száraz és rendkívül meleg nyárelő nagyon kedvező volt számára és meggyorsította fejlődését. Már június elején megjelentek az erősen szőrös hernyók és pusztították a gyümölcsfák lombját. Egyes helyeken - főleg a háztájiban - a növényzet legintenzívebb fejlődésének idején, júniusban, a gyümölcsfákat teljesen letarolták. Zöld környezetben ezek a fák úgy néztek ki, mintha megégtek volna (volt, aki ezt a szárazság és a nagy meleg következményének vélte). A hernyók megtámadták a szilvát, almát, körtét, birset, diót és a díszfákat is. Nem nagyon válogatnak, előnyben részesítik ugyan az eperfát (amiből manapság már csak elvétve találnak), a bodzát, jávort és minden gyümölcsfajt, de ha ezek hiányoznak, más lomblevelűvel is beérik. így történt, hogy a már letarolt gyümölcsfákról a hernyók áttelepedtek a közeli szőlőre, ahol nemcsak a leveleket pusztították el, hanem a fürtöket is megrágták - ezek sorra lehullottak. (A hernyó ui. hat hét után éri el teljes fejlettségét, s ez alatt az idő alatt nagy mennyiségű levelet fogyaszt.) Az olyan növény, amely ebben a kritikus időszakban elveszíti asszimilációs felületét, legyengül, fogékonnyá válik az egyes betegségekre (kórokozókra), kevésbé képes ellenállni a fagyoknak és elpusztul. Szlovákia déli és keleti részének éghajlati viszonyai között az amerikai fehér szövőlepkének két nemzedéke van — a II. nemzedék veszélyesebb. A II. nemzedék imágói (lepkéi) július utolján, augusztus elején rajzottak. Megjegyzendő, hogy számuk duplája volt az I. nemzedékének. A hernyók megjelenése és kártétele augusztus második felében, s szeptemberben várható. Nagy veszélyt jelent ez főleg azokra a fákra, amelyeken a hernyók I. nemzedéke pusztított és újra kihajtottak, mert ezek közelében vagy ezeken fejlődött ki a II. nemzedék, a fiatal levelek pedig jó eledelül szolgálnak nekik. Nem kímélik persze a még egészséges, sértetlen fákat sem. Ugyanis az amerikai fehér szövőlepke nálunk és a környező országokban az ún. karantén kártevők közé tartozik, s külön növényvédelmi előírások érvényesek rá felléptekor. Jelenleg a védelem abból áll, hogy rendszeresen megvizsgáljuk fáinkat, a megtámadott ágakat lenyessük és a rajtuk lévő hernyókat megsemmisítjük. Ha még lepkékkel is találkozunk a fák törzsén, ágain stb, akkor azokat is meg kell semmisíteni. (A lepkék nappal a fák törzsén, az ágakon, kerítésoszlopokon stb. ülnek, s csak este repülnek.) A II. nemzedék elleni vegyszeres védekezés azért bonyolult feladat, mert a hernyók gyümölcséréskor, ületve nem sokkal előtte jelennek meg. Az erősen fertőzött fákat mégis csak permezetezéssel tudjuk megóvni. Ez esetben rövidebb hatású készítményeket használjunk. A „rágórovarok“ ellen nálunk engedélyezett 21 napos várakozási idejű készítmények a következők: Ambush, Dimecron (kivéve a cseresznyét), Metation, Sumicidin, Unden, Zolane. A Phosdrin 7 napos. Nagyon előnyös a Bathurin, Biobit és a Di- pel. A készítményeket a gyártó előírása alapján használjuk. Borcsik Dénes agrármérnök * ♦ « W Régebben csaknem minden baromfit hizlaltak töméssel. így a pulykát, a gyöngy- tyúkot is, a kacsa és a liba mellett, sőt ismert volt a tyűk, a galamb tömése is. LEGFŐBB ANYAG A KUKORICA Ma mindenféle állat hizlalására kukoricát használunk, amely szép sárgára festi a bőrt és rendkívül finom izomanyagot képez a hús-, a máj- és a zsírszövetekben. Töméssel ma már csak a ludat, a kacsát és a némakacsát hizlaljuk. Ennek előfeltétele az erős szervezetű, jól fejlett állat. Régebben a tömésre szánt libákat már talpon alaposan felhizlalták. Ez szinte csak kukoricával történt. Előttük állt és annyit ehettek belőle, amennyi csak beléjük fért. Az volt a szabály, hogy a ko- pasztás után 3 héttel fogták be a ludakat. A tömést általában csak kézzel végezték, esetleg tömőtölcsérrel. A töméshez nagy szemű kukoricát válogattak; az apró szemek ugyanis a légcsőbe kerülhettek. A libákat kis helyre zárták, szalmát tettek alájuk és a vizes edényt kívülre helyezték. A szárnyasokat szellős, de árnyékos helyen tartották, mivel a hízó állatoknak sok ■ HMftíftl Íí l §Pl|^TÍ|íSÍ i fa __________________________ le vegőre van szükségük és általában nagyon melegük van, mivel egyre több zsír rakódik rájuk. A kukoricát egyszerűen csak beáztatták — általában egy napig, hideg vízben - vagy esetleg előző este leforrázták s másnap reggel használták fel tömésre. Csak sót és zsírt tettek rá, semmi mást! A hízó libák vizébe pedig agyagot és kavicsot szórtak. A tömést naponta kétszer végezték — reggel és este. A LIBÁK TÖMÉSE Tömésük ideje hat hét volt, természetesen előfordult, hogy a libák „nem bírták“ hat hétig, mert nem emésztettek el, ilyenkor le kellett őket vágni. Előfordult, hogy némelyik „kirázta“ a kukoricát, ilyenkor ezeknek a nyakát közvetlenül a fejük alatt kukoricacsuhéval bekötötték. Ezt óvatosan kellett végezni, nehogy az állat megfulladjon. Ä tömésnél ujjunkkal ki kell tapintani a gégecsövet, hogy az kemény maradjon, s nehogy elszorítsuk. A régi libatömőknél ismeretlen volt a rátömés. Idős asszonyok a világért sem tömtek volna olyan libát, amelyik az utolsó szemig, el nem emésztett. Nagyanyáink idejében a fő cél nem a májnagyság volt, hanem az, hogy a liba jó kövér, jól kihízott legyen, sok zsír legyen rajta. VÁLTOZNAK A MÓDSZEREK A libatömésnél nagy gondot fordítottak a fokozatosságra. Az első napokban alig tettek a libák begyébe és lassan emelték az adagot, míg elérték, hogy „torkig“ legyen tömve a liba. Régebben leggyakoribb az ülve tömés volt. Ilyenkor egy vagy két libát tettek a lábak alá és szalmán, kis zsámolyfélén ülve végezték a tömést. A liba csőrét szétfeszítve a bejuttatott kukoricát gyorsan letömködték és jól lehúzogatták a begybe, amíg csak meg nem telt. A kézinél jóval gyorsabb és biztonságosabb a tölcséres tömés. Ezt is végezhetjük ülve vagy az asztal mellett állva. A tömőtölcsér csővastagságát körültekintően válasszuk meg, mert a túl vastag cső szétszakíthatja a nyelőcsövet és az állatot kényszervágni kell. A túl vékony cső hátránya pedig, hogy könnyen eldugul. A tölcsértöméshez alaposan rostáljuk ki a kukoricát, hogy a tömés biztonságos legyen. A tölcsér lehet pálcikás és spirálos (izraeli) jellegű. A pálcikás tölcsért megtöltve föl—le húzogatva végezzük a kukorica bejuttatását, a spirálosnál pedig óvatos tekeréssel. A műveletet nagy figyelemmel kell végezni. Ha elakad, a szerszámot inkább húzzuk ki a liba szájából és így távolítsuk el a beszorult szemeket. A tömés kezdetekor kicsit zsírozzuk be a tölcsér csövét, a bal kezünkbe fogjuk a liba fejét és óvatosan vezessük be a csövet a nyelőcsőbe. A tömőtölcsértől a liba tud lélegezni, nem fullad meg. Az állat nyakát azonban kívülről zsírozzuk be és úgy húzogassuk lefelé a kukoricát, így nem fog kivére- sedni a nyak, a toll ugyan le fog kopni, de ez így „természetes“. Kistermelők Lapja (rövidítve) ( 20 1993. 9. 12.
