Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-06-20 / 24. szám
ümsmim II II A BOLDOGSÁGOT NEM OROKOUUK, DE MINDENKI ELÉRHETI Az egyszerű logikai következtetés szerint minél boldogabbnak érzi magát az ember, annál kevésbé boldogtalan. Első pillanatban igaznak tűnik ez a megállapítás, azonban mégsem az. A legutóbbi kutatások kimutatták, hogy a boldogság és a boldogtalanság nem ugyanazon érzés két oldala. Ez teljesen két különböző érzés, amelyek egymástól függetlenül külön élnek, csökkennek és erősödnek. ,,Azí gondolták, hogy valaki minél boldogabb, annál távolabb áll a boldogtalanságtól és fordítva“ - mondja Edward Diener, az lllinoisi Egyetem (USA) pszichológus professzora, aki az utóbbi időben a pozitív és negatív érzések kutatásával foglalkozik. Kutatás közben a boldogság és a boldogtalanság között nagyon kevés összefü- gést talált. Annak felismerése, hogy a boldogság és a boldogtalanság egymás mellett léteznek, mint a szeretet és a gyűlölet, kezünkbe adhatja a boldogabban élés kulcsát. Ebből következik például az, hogy megakadályozhatunk olyasmiket, amik boldogtalanságot okoznak nekünk. Ezzel szemben a boldogságot nem befolyásolhatja semmiféle öröklött tulajdonság. Az öröm érzése az ember olyan tehetsége, amelyet bizonyos mértékben mindenki kifejleszthet magában. Szomorúságra születtek Számos egy- és kétivarsejtű ikrek tanulmányozásával a tudósok a géneknek a boldogságra és boldogtalanságra gyakorolt hatását kutatták. Arra a megállapításra jutottak, hogy boldogságra senki sem születik, azonban a szomorúság örökölhető. Laura Baker, a Dél-Karolinai Egyetem pszichológusnője 899 személyt tesztelt a boldogságról és a szomorúságról. „A családtagok jobban hasonlítanak egymásra boldogtalanságukban, mint boldogságukban." Az egyivarsejtű ikrek közelebb állnak egymáshoz a boldogtalanságban, mint a kétivarsejtűek, amiből genetikai hatásra lehet következtetni. A boldogtalanság érzését kevésbé befolyásolja a környezet? ,,A boldogság (elégedettség) érzése és a társadalmi tevékenység között szoros kapcsolat létezik“ - magyarázza Auka Tellegen pszichológusnő. „A jó hangulatú emberek viselkedése többnyire szociális, de ha életükből hiányzik az öröm. az emberek többsége visszahúzódik a társadalmi élettől. “ Ez meggyőzően hangzik. Ha boldogok vagyunk, figyelmesebbek vagyunk az emberekkel és szívesebben beszélgetünk velük, mint amikor szomorkodunk. Ezért nem meglepő, hogy a boldogság érzékenyebb a családban uralkodó szociális légkörre és jobban tükrözi azt, legyen az barátságos, bennsóséges, vagy hűvös és tartózkodó. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az emberek azért jönnek a világra, hogy szomorúan éljenek. A gének egyeseknek pesszimizmusra való hajlamosságot okoznak, azonban ezen változtathatunk. A boldogság érzését mindenki fokozhatja magában. Ki boldogabb? A filozófus Rousseau szerint a boldogsághóz három dolog kell: szép bankszámla, jó szakácsnő és kitűnő emésztés. A pénzt és az egészséget illetően igaza volt, azonban a tudósok ezt még kiegészítik néhány dologgal. Bár nyilvánvaló, hogy a szegénység nem járul hozzá a boldogsághoz, inkább ellenkező a hatása, azonban a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szükségesnél több pénz sem biztosítja a boldogságot. Noha az amerikaiak 70-80 százaléka boldognak érzi magát (ami a világon a legmagasabb százalék), ebben nem a pénz dominál. 1946-1978 között, amikor az amerikaiak reáljövedelme jelentősen nőtt, egyáltalán nem növekedett egyéni boldogságuk. Nem meglepő, hogy a boldogság érzéséhez nagyon fontos a szeretet és a bizalmas barátság. Hosszú évek óta állítják a férjezett nők és a nős férfiak, hogy boldogabbak, mint az elváltak, megözvegyültek, vagy más okból egyedül élők. Felmérések szerint a napjainkban egyedül élők azonban boldogabbak, mint a régi magányosok, de még mindig nem olyan boldogok, mint a házasok. „Lehetséges, ez annak köszönhető, hogy ma társadalmilag elfogadhatóbb a családtalanság“ — állapítja Diener professzor. Vagy pedig ma több alkalom kínálkozik a házasságon kívüli bizalmas kapcsolatokra. “ Az életfelfogás további eleme a boldogságnak. A felmérések visz- szatérö eredménye,’ hogy az optimisták lényegesen boldogabbak, mint a pesszimisták - függetlenül életkörülményeiktől. Jelentős részük tudja, hogy mit akar. A pszichológiai felmérések kiemelik az újdonságok jelentőségét az elégedettségben. Scott Fraser és lan Cesa szerint azok az emberek, akik valamilyen új tevékenységgel töltik idejüket, például eddig nem látott múzeumokat látogatnak, új színdarabokat néznek meg, ismeretlen városokba utaznak, elégedettebbek az élettel, mint azok, akiket kielégítenek a régi megszokott dolgok. „Kora gyerekkornak óta egyforma cselekedetekre, gondolkodásra, társadalmi tudatra nevelnek bennünket, ami kiemeli a szabályszerűséget, rutint - magyarázza Cesa.- A hét öt napját ugyanazon a helyen dolgozzuk le, ugyanabban az időben. Ugyanazokon az utcákon járkálunk. Még a hétvégi pihenés is njtinszerú. Ezért a legkisebb változás, kizökkenés a szokványból jelentősen befolyásolhatja boldogságérzetünket." Az érzések intenzitása is befolyásolja a boldogságot életünkben, azonban nem annyira, ahogy azt elvárnánk. A tudósok rájöttek, hogy az erős boldogságérzés megzavarhatja nyugalmunkat. „Azok az emberek, akik mérsékelten boldogok, általában állandóan elégedettek az életükkel - állítja Diener professzor.- Viszont akik a boldogság csúcsára jutnak, tartósan nem boldogok. “ Ez a megállapítás érdekes lehetőséget kínál: Gyújtsuk meg a gyertya egyik végét, vagy mind a kettőt? Diener a következőket ajánlja a boldogság elérésére: Törekedjünk a boldogság gyakori ismétlésére, tartósságára és intenzitására. ,,Kellemes dolog az intenzív pozitív érzések öröme. Jó, ha ezt időről időre elérjük. Azonban ha ez lesz fő célunk, bizonyára nehézségekbe kerülünk. “ Az életöröm nem velünk született örökség. Elérése rajtunk múlik. (A Psychology Today nyomán) Akadnak közöttünk elég szép számmal olyan emberek, akik ahelyett, hogy igyekeznének kellemesebbé tenni mások életét, ahelyett, hogy elősegítenék a kölcsönös megértést és harmóniát, inkább kellemetlenkednek, áskálódnak, rosszindulatú pletykákat terjesztenek. Akik úgy érzik, hogy van bennük némi rosszindulat, gondoljanak arra, hogy még egy rossz vicc is milyen problémákat okozhat, mennyire megbánthat másokat. De lássuk, milyen is? 1. Van valamilyen hobbija, szenvedélye, ami lefoglalja minden szabadidejét?- igen (1 pont)- nincs (5 pont) 2. Ki szokta nevetni azokat, akik futnak az autóbuszra, mégis lemaradnak?- mindig jót mulatok rajtuk (5 pont)- néha elnevetem magam (3 pont)- nem (1 pont) 3. Nevetségesnek tartja, ha valaki elakad beszéd közben, vagy dadogni kezd?- persze (5 pont)- néha szórakoztató (3 pont)- nem (1 pont) 4. Érez némi kárörömet, ha MINITESZTÜNK valakit rajtakapnak valamin, vagy büntetést kell fizetnie?- igen (5 pont)- nem (1 pont) 5. Nem zavar másokat tanulás, vagy munka közben?-nem (1 pont)- néha előfordul (3 pont)- gyakran szólok hozzájuk (5 pont) 6. Igyekszik ismerőseiből minél több kényes, intim információt kiszedni?- természetesen (5 pont)- néha előfordul (3 pont)- nem (1 pont) 7. Örül, ha nagyobb elismerést, jutalmat vagy ajándékot kap, mint ismerősei?- miért ne örülnék? (5 pont)-nem (1 pont) 8. Kárörvendő, ha barátai, ismerősei hibáznak, melléfognak valamiben?- igen (5 pont)- előfordul (3 pont)- nem (1 pont) 9. Jólesik, ha valakiről a háta mögött megmondhatja a véleményét?- igen (5 pont)- megesik (3 pont)- nem (1 pont) 10. Érdeklik az ismerősökről terjesztett pletykák?- természetesen (5 pont)- egy kicsit (3 pont)-nem (1 pont) ÉRTÉKELÉS: 10-23 pont: Mások fogyatékosságait és hibáit nem túlozza el és nem csámcsog rajtuk. És ez a helyes. 24-37 pont: Aki olyan szívesen ugrat és szurkát másokat, mint ön, annak számolnia kell azzal, hogy különféle alkalmakkor és esetleg más módszerekkel visszakapja azt. 38-50 pont: Minden bizonnyal szórakoztatják rosszindulatú heccelései, azonban ne felejtse el, hogy ezért nem kedvelik mások, szívesen nélkülözik társaságát és bizony nagyképúnek tartják. (sz) A leghétköznapibb helyzet így fest: a férfi késő este hazatér a munkából és amint belép az ajtón, panaszkodik: „Hát ez volt egy nap! Rettenetesen fáradt vagyok.“ Az asszony pedig, amint felfedezi férjét, igy fogadja: „A gyerekek ma kibírha- tatlanok voltak, lent a boltban leltároznak és megint elromlott a mosógép. “ Ugyan mit akarnak ezzel egymásnak mondani? Mindketten ugyanarról beszélnek, amit értelmes nyelvre igy lehetne lefordítani: „Ma este tőlem semmit ne remélj, eszedbe se jusson!" A házastársi kapcsolat testi kontaktus nélkül, a szex iránti érdektelenség, vagy az úgynevezett néma szex az együttélés különféle szféráiban hiányzó megértésről tanúskodik. Az intim kapcsolat iránti érdeklődés elvesztése három dologgal magyarázható: Depresszió. Az ember minden komoly depressziótól elveszti az étvágyát, nem tud aludni és nem érdekli a szerelem. Más szavakkal étvágytalanságot, álmatlanságot és szexuális közömbösséget okoz. Stressz. A fizikai és a pszichikai kimerültség gátolja a további energiakifejtést. A stresszelt személy egyedüllétre és pihenésre vágyik. Sok munka. Az embernek egyszerűen nem marad ideje a szerelemre, mindig akad valamilyen munka otthon vagy a munkahelyen. Pedig a valóságban a szex az erő regenerációjának és a pihenésnek egyik legjobb formája. Könnyebben megszabadulunk a depressziótól és stressztől, olyan dolog, jutalom, amiért érdemes abbahagyni a munkát. Miért keresnek az emberek mégis kibúvókat? A legtöbb esetben maguk sem tudják, hogy mi történik velük. Számos férfi látszólag beleveti magát a munkába, a valóságban azonban menekül. Ugyan mi elöl? Saját magától, a családtól, vagy a rossz kajDcsolattól? Kétségtelen, hogy a munka napról napra sürget bennünket. Azonban az, aki valóban szeret, több munka elvégzésére képes és nem is fárad el annyira. Helytelen az ilyen kérdésfelvetés: vagy munka, vagy szerelem, mivel a munkát és szerelmet tökéletes összhangba lehet hozni. Azt, akit munka után a szerelme vár, rövid pihenő után úgy érzi magát, mint aki újjászületett. Van még egy érdekes módszer az intim kapcsolat elkerülésére. Elnevezhetjük „veszekedősdi játéknak“. Játék ez a szavakkal, amelynek az a lényege, hogy az ember mielőbb dühbe guruljon és ha ez sikerül, ilyen állapotban senki sem várhat tőle szerelmet. íme egy példa: Amint a férfi belép az előszobába, az asz- szony ráripakodik: „Nem látod, hogy felmostam az előszobát?“, vagy elegendő, ha elrikkantja magát: „Ne mássz ide!“ A férfi viszont hazatérve egyenesen a konyhába törtet és a szójátékot ő kezdi: „Megint ugyanaz van ebédre?“, vagy „Még nincs kész az étel? Hisz jól tudod, még vissza kell mennem a munkába!“ A veszekedőséibe -be lehet vonni a gyereket is. Például: „Tudod, mit müveit ma a fiacskád?“ Mire a másik fél így vághat vissza: „A te hibád! Mindent ráhagysz!" vagy „Egészen rád hasonlít!“ A játék eredménye mindig ugyanaz: sikerül kibújni a testi kapcsolat alól. Ezek a szójátékok nem annyira élesek, ha az egyik partner erotikus vonzalmai a másik iránt még elég erősek. Ezeket a „játékokat“ és hasonló kibúvókat szerelemmel és megértéssel kellene helyettesíteni. Azok, akik tudatosan vagy ösztönösen alkalmazzák, s közben nincs idejük a szerelemre és pihenésre, gondolkozzanak el időbeosztásukon. Bizonyára sikerülne jobban megszervezni, legalábbis úgy, hogy már a tevékenységváltás is pihenés legyen. Ne felejtsük el, a szerelem nem tűri a sietséqet. (sz) SZEMFÜLESEKNEK A verseny győzteseit megörökíti a fényképész. Az első képen már felkészültek a nagy pillanatra, azonban a fotós addig bámult a keresőbe, hogy a fényképen néhány mozdulatot másképp rögzített. Akinek sikerül két perc alatt megtalálni az öt eltérést, gratulálunk szemfülességéhez.