Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-12 / 36. szám
* 9 Kristó Gyula - Makk Ferenc it ÉiMiii! mmm ELŐSZÓ E könyv arra vállalkozik, hogy portrékat rajzoljon az Árpád-ház huszonnyolc uralkodójáról a IX. század közepétől a XIV. század elejéig. Közülük huszonhatra fiágon. ketten pedig anyai ágon voltak a dinasztia, az Almostól leszármazó és fiáról, Árpádról Árpád-háznak nevezett uralkodócsalád tagjai, öten még mint fejedelmek (nagyfejedelmek) álltak népük élén, huszonhármán pedig királyként kormányozták Magyarországot. Régi történelmi korokban, kiváltképpen olyan berendezkedések fennállása idején, amelyeket egyeduralminak (monarchikusnak) szokás nevezni, a királynak ma már elképzelhetetlenül nagy a legfőbb vezető szerepe a nép, az ország életében, sorsának alakításában. Némi túlzással azt lehet mondani: az uralkodók története - legalábbis a politikai eseménymenet vonatkozásában - szinte egybeesik a nép, az ország históriá- jávtó. Az általunk tárgytól időköz csaknem M évezredet fog át, amelyben a magyar nép életének oly an nagy fontosságú eseményei történtek, mint a honfoglalás az államalapítás vagy a tatárjárás. Mégsem arra vállalkoztunk, hogy egy-egy uralkodó történetének bemutatása kapcsán a nép, az ország históriáját adjuk elő. Nem akartok újólag elmondani a történelemkönyvekből jól Ismert történeti eseményeket. A hangsúlyt az ezekben az eseményekben döntő szerepet játszó, azokat irányító, azokkal együtt sodródó vagy éppen azok sorscsapásait viselő uralkodókra tettük. Az embert állítottuk tehát a középpontba, aki oraeBett, hogy államférfi, közéleti szereplő, egyszersmind érző, töprengő, vívódé ember Is, akinek személyes gondjai vannak (hitével, eszményeivel, egészségével, családjával, olykor a világgal). Életrajzokat vehet kézbe tehát az olvasó, ám mégis kevésbé hasonlítanak majd a XX. század, azaz saját korunk szereplőiről rajzolható portrékra. Nem alapvetően a kor különbözősége teszi mássá a IX-XHI. századi uralkodók életrajzának bemutatását, hanem az a sajátos körülmény, hegy a távoli mélt kiemelkedő történelmi személyiségeiről Is a forrásokban legfeljebb csak apró és legtöbbször töredékes mozaiklapocskák maradtak ránk, alakjukat, egyéniségüket ezekből a hiányos és széttöredezett darabokból keB összeáll (tanunk. Ezért van az, hogy legtöbb esetben nem tudjuk megadni az uralkodó születésének időpontját sem, bizonytalanok élete sorsfordulóinak dátumai, konkrét mikéntjei. Azon sem keB meglepődnie az olvasónak, hogy a könyvben - amennyiben „egy lélegzetre” olvassa végig az nrtókodól portrékat - ismétlésekre leihet Természetes ez az egymásra következő, együtt, egyazon korban tóő történelmi szereplők esetében. A testvéreknek gyakran párhuzamosan futott életpályájuk, s nem ritka, hogy apa és fiú Is évtizedekig élt együtt. Igyekeztünk úgy megoldani az egyszer (többször) már tárgyalt korszakok (évek, évtizedek) bemutatását, hogy az átfedések minél kisebbek legyenek. Felvázoljuk a huszonnyolc Árpád-házi uralkodó alakját Nemzett múltunk egy darabjáról kapunk Így sajátos szempontú, emberközpontú, bizonyos értelemben újszerű képet 9 ÁLMOS 1210 táján készítette el A magyarok története címmel latin nyelven regényes munkáját az a királyi jegyző, aki magát P. mesternek nevezte, ám akit éppen ezért, mert pontos nevét nem ismeijük, általában Anony- musként (Névtelenként) emlegetünk; ő volt az első történetíró Magyarországon, aki az akkor már távoli múlt, a magyar honfoglalás eseményeinek bemutatására vállalkozott ó jegyezte fel, hogy az „Úr megtestesülésének 819. esztendejében Ügyek”, aki vezére volt a magyaroknak akkori, Anonymus által Szkítáknak nevezett hazájukban, feleségül vette egy másik vezér, bizonyos Onedbelia leányát Ernest (Anonymus szövegét itt és a következőkben Pais Dezső fordításában idézzük.) Eszerint Álmos apja Ügyek, anyja pedig Emes volt, s születése legkorábban 820-ra tehető. Jogos azonban a kétely, hogy valóban ők voltak-e Álmos szülei. Egyrészt a XIV. században összeállított magyarországi latin nyelvű krónika (amelynek szövegét a Képes Krónika is őrzi) Álmos apjaként Elődöt szerepelteti, s Ügyek mint Előd apja, azaz Álmos nagyapja fordult itt elő. Másrészt az Álmos apjául (nagyapjául) megtett személyek neveinek - ma már többnyire elhomályosult - jelentése arra utal: aligha ők lehettek Álmos felmenői. Az Ügyek névben ugyanis éppen az az „egy” („így” vagy „ügy”) szó lappang, amely egyház szavunkban őrződött meg, s amelynek jelentése „szent” volt. Az Ügyek nevet bizonnyal utóbb adták Álmos apjának (nagyapjának), amikor a dinasztia már szent királyokat mondhatott magáénak, s ezt a szentséget az ősapa nevének is hordoznia kellett. Az Előd névből még ma is kiéleződik a hajdani jelentés: ő a dinasztia „elseje”, első embere volt, azaz az Árpádház utólag „megalkotott” őse. Az Emes név pedig abból a régi magyar „em” szóból származik, amelynek jelentése anya. Álmos anyját tehát - nyilván, mert utólag próbálták megnevezni - egyszerűen anyának nevezték. Eszerint Álmos egy „szent ember” (vagy a dinasztia őse) és egy „anya” nászából született Az emlékezet nem örökítette meg Álmos valóságos szüleinek nevét s amikor jóval később szülőkre volt szüksége a dinasztiaalapító Álmosnak, olyan nevű szülőket „alkottak” számára, amely kifejezte a dinasztia őse iránt érzett tiszteletet. Bizonyosra vehető, hogy nem lehet eredeti információ az Álmos szüleinek házasságkötésére vonatkozó 819. évi dátum sem. A 819. esztendő a keresztény időszámítás alapján fejezi ki az időt s elképzelhetetlen, hogy a pogány magyarok Szent Istvánig, tehát a XI. századig a keresztény időszámítás szerint számolták volna az időt Az ősmagyarokkal szoros kapcsolatot tartó török népeknél a tizenkettes állatciklus szerinti évmegjelölés dívott Ez csak tizenkét éves perióduson belül tette lehetővé az esztendők megkülönböztetését méghozzá úgy, hogy egy-egy évet egy-egy állatról neveztek el (patkány, szarvasmarha, tigris, nyúl stb.), hogy azután a tizenkettedik év elmúltával újra kezdődjék az évnek patkányról, szarvasmarháról stb. való elnevezése. Ha a régi magyaroknak volt valamilyen időszámításuk a kereszténység felvétele előtt - márpedig nyilván volt -, az bizonnyal ez a török évmegjelölési rendszer lehetett. A keresztény időszámítás szerinti 819. év jóval későbbi, utólagos visszakö- vetkeztetés abból az időből, amikor a magyarok már keresztény hitre tértek, és a keresztény időszámítást használták. Ám bármiként is történt a dolog, az Álmos születése dátumául Anonymus nyomán kikövetkeztethető 920 körüli időpont meglehetősen pontosnak tűnik. Álmos születésével kapcsolatban a hagyomány (Anonymus és a XIV. századi krónika) érdekes történetet örökített ránk annak magyarázatául, hogy miért nyerte az újszülött az Álmos nevet. Eszerint Álmos „teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva, teherbe ejtette őt Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás szakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak - ami latinul annyi, mint szent -, mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők.” E történet az egyik legrégibb magyar mondát örökítette ránk. Eredeti formájában bizonyosan akként hangzott, hogy Álmos anyját egy turulmadár termékenyítette meg, s csak a keresztény krónikások borzadtak vissza ennek szó szerinti lejegyzésétől, s úgy tüntették fel a dolgot, mintha Álmos anyja már teherben lett volna (hús-vér férfitól), s az őt álmában meglátogató turulmadár terhes asszonyt termékenyített volna meg. Vajon mit akart kifejezni a monda azzal, hogy Álmos egy turulnak és egy nőnek a nászából született? A természeti népek saját eredetüket gyakran vezették vissza az őket ténylegesen körülvevő vagy képzeletük szülte állatfajra, illetve egy képviselőjére, azt gondolván, hogy az ehhez az állathoz kapcsolt nemzetség az állatfaj összes jó tulajdonságával rendelkezik. Az Álmos nemzetsége által választott turul sas vagy sólyom formájú volt, amely kitűnt gyorsaságával, bátorságával, a többi állat (madár) feletti fölényével, uralkodásával. Ettől a félig mesés, félig valós állattól származtatta tehát magát Álmos nemzetsége. Az Álmos utáni néhány nemzedék nem tartotta számon Álmos valóságos apjának és anyjának nevét, az volt a fontos számára, hogy Álmos turultól eredt, „aki” egy nőt tett nászával anyává, s csak utóbb adták ennek az anyának az Emes (valójában anya), az apának pedig az Ügyek (szent) vagy Előd (ős) nevet Álmos nevének származtatása szintén bizonytalan. A lehetőségek közül bizton kizárható, hogy a szent jelentésű latin „al- mus” szóból eredt volna a neve. Könnyen lehet hogy neve valóban a magyar álom szóval függ össze, de meggondolkodtató, hogy a X. század elején a volgai bolgárok fejedelmét szintén Álmosnak nevezték, s ha ezt törökül értelmezzük, vétel a jelentése. Álmos valós családi viszonyai, születésének körülményei tehát a mondák ködébe vesznek. Hasonló homály veszi körül életének további mozzanatait. A magyar hagyomány egyértelműen arról vall, hogy Álmos a magyar törzsszövetség fejedelmévé emelkedett. Anonymus szól arról, hogy „a hét férfiú”, a „hét fejedelmi személy” (valójában a bét törzs feje) „szabad akarattal és egyetértéssel vezérül és parancsokéul választotta magának... Álmost, Ügyek fiát”. Egy másik magyar kútfő tudni véli, hogy a honfoglaló magyaroknál „sok vezér volt, de közülük végül is egy volt a vezető, a többi közül talán nemessége és erénye miatt választották ki, akit Álmosnak hívtak, vagy neveztek”. Ezzel szemben Bíborbanszüie- tett Konstantin bizánci császár, aki a X. század közepén, tehát két-három nemzedékkel Álmos után írta munkáját, egy meglehetősen furcsa történetet adott elő a magyar fejedelemség kezdeteiről. Eszerint miután a szerző által törköknek nevezett magyarok vereséget szenvedtek a kangár-besenyőktől, s a magyarok egyik része „vajdájukkal és vezérilkkel, Levedivel nyugatra ment lakni, az Etelküzü nevezetű helyekre”, a kazár kagán „üzenetet küldött a törköknek, hogy küldjék el hozzá első vajdájukat, Levedit. Levedi tehát megérkezvén Kazária kagánjához, tudakolta, hogy mi okból hívatta őt magához. A kagán azt mondta neki, hogy „azért hívattunk, hogy mivel nemes származású, értelmes és vitéz vagy és a türkök közt az első, nemzeted fejedelmévé emeljünk, és engedelmeskedj a mi szavunknak és parancsunknak.” ö pedig válaszolva a kagánnak azt mondta, hogy „nagyra értékelem irántam való hajlandóságodat és jóindulatodat, és illő köszönetéinél nyilvánítom neked, minthogy azonban nincs elég erőm ehhez a tisztségedhez, nem fogadhatok szót neked, azonban van rajtam kívül egy másik vajda, akit Álmosnak neveznek, akinek fia is van, név szerint Árpád; ezek közül akár az Álmos, akár a fia, Árpád legyen inkább a fejedelem, aki rendelkezésünkre áll.” Megtetszett annak a kagánnak ez a beszéd, és embereit vele adván, a törkökhöz küldte őket, és ezek megbeszélték ezt a törkökkel, a türkök pedig jobbnak tartották, hogy Árpád legyen a fejedelem, mintsem atyja, Álmos, minthogy tekintélyesebb volt, s egyaránt nagyra becsülték bölcsességéért, megfontoltságáért és vitézségéért, és rátermett volt erre a tisztségre, és így a kazárok szokása és törvénye szerint pajzsra emelvén, fejedelemmé tették. Ez előtt az Árpád előtt a törköknek más fejedelmük sohasem volt, s ettől fogva mindmáig ennek a nemzetségéből lesz Tuikia fejedelme.” (Moravcsík Gyula fordítása.) (Folytatjuk) 1993. 9. 12.
