Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-05 / 35. szám
9 9 5 1993. IX. 5. Köztudomású, hogy ez idő szerint a magyar nemzetiségű gyermekeknek kb. egyharmada nem magyar tanítási nyelvű iskolában tanul. Ennek ellenére az iskolaügyi minisztérium azon fáradozik, hogy a magyar iskolák tanulóinak létszámát még jobban lecsökkentse. Ennek megvalósítására kidolgozott egy tervezetet, amely úgy ment át a köztudatba, mint az alternatív iskolák ördögi terve. A benne foglaltak szerint a magyar szülők választhatnának a magyar, a szlovák és a vegyes tanítási nyelvű iskolák között. Ez utóbbiakban a természettudományi tantárgyakat szlovákul, a humán tantárgyakat magyarul tanítanák. A minisztérium próbálkozása nem újkeletű, hasonló terv megvalósításával már korábban is kísérleteztek. A legutóbbi próbálkozása éppen tíz évvel ezelőtt hiúsult meg. Tárgyi ismeretek vagy a szlovák nyelv? A Szlovák Szocialista Köztársaság iskolatlgyi minisztere az alap- és középiskolák rendszeréről szóló törvény alapelveinek tervezetét 1982 decemberében 17 803/1982-11. számmal terjesztette a kormány elé (1982. XII. 30-i 3185 sz.). A 12. számú alapelvnek (a tanítás nyelvéről) nagy felháborodást kiváltó teljes 4. bekezdése így szól magyar fordításban: „Az iskolaiigyi minisztérium engedélyezheti, hogy egyes iskolákban némely tantárgyat más nyelven tanítsanak mint szlovák nyelven, esetleg szlovák nyelven oktassanak az illető nemzetiségek nyelvének egyidejű tanítása mellett.” Az előző három bekezdés a következőket tartalmazza: (1) az iskolákban a tanítási nyelv a szlovák vagy a cseh nyelv; (2) a magyar, a német, a lengyel és az ukrán (rutén) nemzetiségű gyerekek és ifjúság részére létesített iskolákban vagy osztályokban azok nyelve a tanítási nyelv; (3) ha az iskolában más tanítási nyelven oktatnak mint szlovák vagy cseh nyelven, akkor mindig tanítják a szlovák vagy a cseh nyelvet is. Ezeknek a rendelkezéseknek a helyességét senki sem vonta kétségbe. A nemzetiségi főosztály állásfoglalása A tervezetet nemsokára egy másik követte. A minisztérium 1983. január 24-i keltezéssel 554/1983.11. számmal terjesztette a kormány elé. A tervezet 12. számú alapelvének áttanulmányozása után a kormány hivatalának nemzetiségi főosztálya 1983 márciusában állásfoglalást dolgozott ki, és terjesztett a kormány és a hivatal vezetősége elé. Egyik példányát megküldte a magyar nemzetiségű miniszternek is. Az állásfoglalás tervezetét a főosztály két munkatársa dolgozta ki, egymástól teljesen függetlenül, és részben eléggé eltérő módon. Sem a 12. számú alapelv 4. bekezdésének második fele, sem pedig a munkatársam javaslata nem volt összhangban az akkor még hatályos 1968. évi 144. számú alkotmánytörvénnyel. Továbbá egy ilyen tervezetnek esetleges törvényerőre emelésével a minisztérium jogot kapott volna arra, hogy a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek érdekeinek ellenére is megszüntethesse a nemzetiségi gyermekek részére létesített iskolákban vagy osztályokban azok tanítási nyelvét és azt részben vagy egészben szlovák tanítási nyelvűre változtathassa. Azok az iskolák azonban, amelyekben a nemzetiségek nyelvét csak mint tantárgyat tanítanák, már nem lennének nemzetiségi iskolák. Nem hagytam szó nélkül, hogy a magyar tanítási nyelv fokozatos megszüntetésére már évekkel azelőtt is kísérletet tett a minisztérium, a Nemzetiségi Tanács azonban elutasító álláspontra helyezkedett. A Tanács tagjai azonban tudatában voltak annak, hogy a tudomány állítása szerint a gyermekek anyanyelvükön tudják a legtökéletesebben elsajátítani az ismereteket. S már csak azért is elfogadhatatlan volt a tíz év előtti tervezet, mert félő volt, hogy vele a korábbi próbálkozás születik újjá. S mit tett a kormány? Az 1983. március 30-i 114. számú határozatával lényegében jóváhagyta a tervezetet, bár igaz, hogy a Legiszlatív Tanács módosító javaslataival és a 12. számú alapelvhez fűzött megjegyzések figyelembevételével. A kormány üléséről készült jegyzőkönyv csupán szervezési jellegű intézkedést tartalmaz. Tanúsága szerint a miniszterelnöknek az egész anyagot az illetékes politikai orgánumnak kellett felterjesztenie, s ennek alapján a minisztériumnak figyelembe kellett volna vennie a határozatot és a kormány ülésén elhangzott javaslatokat a törvénytervezet kidolgozásakor. Nem egészen így történt. A törvénytervezet Az iskolaügyi miniszter 1983. augusztus 31-i keltezéssel kidolgozta a törvénytervezetet, és benyújtotta a kormánynak. Ebben a tanítási nyelvről szóló rendelkezést a 32a § tartalmazza. E szerint: „Az. iskola- ügyi minisztérium, megtárgyalva a kerületi nemzeti bizottsággal, amelynek hatáskörébe tartozik az iskola, engedélyezheti, hogy bizonyos iskolákban némely tantárgyat más nyelven is tanítsanak, mint a tanítási nyelven, esetleg hogy szlovák nyelven oktassanak az illető nemzetiség nyelvének egyidejű tanítása mellett.” Az ezt követő időszakban a törvénytervezet 32a §-a 4. bekezdésének második fele („...esetleg szlovák nyelven oktassanak az illető nemzetiség nyelvének egyidejű tanítása mellett”) került a figyelem középpontjába és a támadások tüzébe. Tiltakozások Időközben a nemzetiségi főosztály tevékenységének a híre egyre szélesebb körben vált ismertté. Egyre több tiltakozásról szereztünk tudomást. Megmozdult a Csemadok is. Aa országos elnök 1983. szeptember 3-án a főosztály vezetőjénél szóban tiltakozott a készülő törvény ellen, majd annak kíséretében még aznap kihallgatást kért a kormány illetékes alelnökénél, ott is megismételve tiltakozását. Október közepén pedig az SZKP főtitkárának fogalmazott meg tiltakozó levelet. E rövid kitérő után térjünk vissza a törvénytervezet 32a §-ához. A kormány alelnökének kérésére 1983. szeptember 15-én hosszabb terjedelmű részletes elemzést készítettem az 1960. évi 186. számú törvény 29. §-ának 4. bekezdéséről és a törvénytervezet 32a §-ának 4. bekezdéséről. Rámutattam az utóbbiak alkotmányellenes voltára. Ugyanis a javasolt rendelkezéssel a szlovákiai parlament nem a nemzetiségi alkotmánytörvény 3. cikkelyében felsorolt jogok terjedelmét és feltételeit állapította volna meg, hanem csak az államigazgatásnak azt a szervét jelölte volna ki, amely illetékes lett volna megnyirbálni a nemzetiségek jogát a saját nyelvükön való művelődéshez. Arra is felhívtam a figyelmet, hogy ha a parlament oly tartalommal fogadná majd el a törvényt, mint amilyen alapelveket a bizottságai megvitattak, akkor a törvényhozó testületet nacionalista, sőt soviniszta magatartással vádolhatnák meg. Az elemzést a nemzetiségi főosztály álláspontjaként 1983. szeptember 15-én este hat órakor kapta kézhez a kormány alelnöke (2124/83. sz.). A tartalmáról már másnap tájékoztatta a kormány elnökét. A helyzet egyre jobban kiéleződött. A főosztály továbbra sem tétlenkedett. Október 12-én újabb tájékoztatást dolgozott ki, s juttatott el a miniszterelnökhöz. Tárgyalások, tanácsok, javaslatok Október második felében nagyszabású szakmai összejövetelre került sor Dolná Krupán. A résztvevőknek az volt a feladatuk, hogy megvitassák és egyeztessék a két nemzeti tanács bizottságainak észrevételeit. Az eredmény: a tanítási nyelvvel kapcsolatban minden maradt a régi. Néhány nappal később a kormány Legiszlatív Tanácsa elé október 24-i keltezéssel határozati javaslat került, amelyet annak a titkársága készített el, amely az iskolaügyi minisztériumjavaslatát a hozzá mellékelt kormányhatározat tervezetével együtt, lényegtelen változtatással további eljárásra alkalmasnak talált. Minthogy a határozati javaslat egyik példánya még időben a kezembe került, késedelem nélkül fűzhettem hozzá megjegyzéseket. A teljesség igénye nélkül felsoroltam annak politikai és szakmai hiányosságait, figyelmeztettem a vezetőséget arra, hogy a Legiszlatív Tanács által támogatott szöveg törvényerőre emelése következtében indokolatlanul felgyorsulna a magyar és az ukrán (rutén) nemzetiségű lakosság asszimilációja, s bár e nemzetiségek tagjai elsajátítanák a szlovák nyelvet, de lassan-lassan elfelejtenék anyanyelvűket. A Legiszlatív Tanács állásfoglalásakor a nemzetiségi főosztály a november 22-i kormányülésre, a program 10. pontjához újabb anyagot dolgozott ki, amelyben rámutatott az állásfoglalás hiányosságaira, s kérte a kormányt, hogy a beterjesztett javaslatnak ne adjon helyt. Minden eddigi sikertelenség ellenére tovább folytak a „csatározások”. Legálisan és bizony néha illegálisan is. Bár fokozódott az idegesség, egyre több kedvező hír érkezett Prágából, s ez már derűlátásra adott okot. 1984. március 19-én (hétfőn) rendkívüli ülésre hívták össze a kormányt, amelyen a miniszteri előterjesztést tárgyalta meg és 63. számú határozatával a 32a § módosított szövegéből kihagyta a hírhedt 4. és 5. bekezdést. Alig két hét múlva, 1984. április 2-án, a Szlovák Nemzeti Tanács a 32a § számunkra kedvező változatát fogadta el. Az ún. alternatív iskolák megteremtésére irányuló minisztériumi próbálkozás kudarccal végződött Remélem, a jelenlegi cinikus kísérlet is hasonló véget ér. Gyönyör József Jövőre, veletek, ugyanitt! 62 éves érettségi találkozó Akik elmentek a találkozóra - nagy áldozatot hoztak, de amíg bírják... Az osztály két Benjáminja, Drahos Gusztáv és Varga László a komáromi Európa kerthelyiségében fogadta az osztálytársakat és a nagycsalád tagjait. Az osztály két legfiatalabb diákja már túl van a nyolcvanon, de érettségi találkozókor nem számít a kor, akkor sem, ha a pozsonyi magyar tanítóképző első végzősei 1931 júniusában kapták meg az oklevelet. Varga László az osztályképet tartja a kezében, a felső sorban állóknál kezdi a névsorolvasást: - Kopasz, Balogh, Korenchy, Szöllős, Olaj, Majtényi, Deési, Osztényi, Kneipf, Kuchta, Zalló, Tömöri, Danyisovszki, Krüger, Varga, Váradi, Hajnár, Beke, Le- dényi, Pintér, Szkladányi, Fekecs, Mészáros, Párma, Rácz, Bodó, Drahos, Roth, Bauer, Löw, Blitz, Lelkes, kozma, Gregorovics tanár úr, Szaszinek igazgató, Mészáros György matematikatanár, Dusek, Cirok, Stadler, Zsakay, Varga; ketten hiányoztak a fényképezéskor. Közülük már csak nyolcán élnek - és négyen Varga, Drahos, Zsakay, Cirok eljöttek. Az ünnepi szónok Drahos Gusztáv (nekem Guszti bácsi, mivel én is a nagycsaládhoz tartozom) volt:- Szeretettel köszöntelek titeket, akik el akartatok és el tudtatok jönni erre a harminchetedik ízben megrendezett találkozónkra, de szeretetünk kiterjed azokra is, akik - elsősorban egészségi okokból - nem tudták vállalni az utazással járó fáradságot. Ennek ellenére lélekben együtt vagyunk, és azért, hogy ilyen szokatlanul szép számban összejöttünk, a magunk eltökéltségének, akaratán túl a mindnyájunk Gondviselőjének kell hálát adnunk, ugyanakkor további segítségét kérve.Töb- ben írtak, hogy nem jöhetnek. A Majtényi család lánya Piroska, jelezte, hogy szülei már nem vállalkoznak az utazásra. Pintér Feri lánya szeretettel üdvözöl minkig a leendő magyar pedagógusokat a zene szeretetére, de most Pesten vigyáz az unokahúga gyerekére... Apám mindig azt mondogatta, a föld nem hordott még egy olyan osztályt a hátán, mint amilyen az ő osztályuk volt összetartottak, tudtak egymásról. Huszonharma- dik éve jelentetik meg értesítőjüket az Életünket. Amíg Szjdadá- nyi Károly szerkesztette, majdnem húszoldalas volt (sok éve, hogy egy jobb(?) világban agitál, hogy szeressétek egymást gyerekek ), és havonként küldték meg minden osztálytársnak. Hírt adtak a nagycsalád életének megannyi eseményéről, esküvőkről és keresztelőkről. Az évek múlásával egyre gyakrabban - temetésekről. Jelenleg Drahos Gusztáv és Varga László szerkesztik, de már csak 2-3 oldalas kiadvány. A szerkesztőség komoly vagyonnal rendelkezik - a 463 forint elég a postaköltségre. Az összetartásban van valami. Az elhunyt osztálytársak leszármazottai is befutottak a 62 éves érettségi találkozóra. A „Szkladi” lánya a férjével és az unokájával jött. A hétéves dédunoka még nem értette, hová cseppent, de felnőttként lesz miből merítenie példát. Bodó Jenő fia Győrből érkezett, Párma Jenő fia és menye a nyaralásukat szakították meg, Fekecs Zoltán lánya is úgy érezte, ott a helye... Mészáros Lászlóné ki nem hagyna egy találkozót sem, korán elhunyt férjét képviseli... ő az, aki minden éven hatalmas csomaggal érkezik - frissen sült rétessel. Hajnalban kelt, busszal zötyögött Pestre, onnan vonattal magyar Komáromba és gyalog át a hídon. - Segített az isten, és a szél, hátulról fújt, vitte a csomagot - mesélte, rétesosztás közben. A Czibor házaspár is járt a találkozókra. A férj református lelkész volt, az osztálybeli református fiúk hitoktatója. Az idén már csak Czibor néni jött - szintén a lányával. (A szerző felvétele) A nagycsalád néhány tagja denkit, Osztényi Lili öccse, Endre azt írja, ha Pesten rendezzük meg a találkozót, eljön. Dusek Anni nem bírja a kánikulát, de lélekben velünk van. Váradyné, a mindig szorgalmasan megjelenő Évánk először hiányzik, érezte, hogy nem szabad a hosszú útra vállalkoznia Varga László és Dragos Gusztáv Pestről jöttek. Deésiné, Cirok Etuska a hídon túli Komáromból jött a lányával, fiával, menyével, unokájával.- A fiam azt mondta, tessék nyugodtan lenni, vigyázunk édesanyára, ha rosszul lesz, visszafordulunk... Olyan boldog vagyok, hogy itt lehetek... Felő tie - nek bennem a régi diákemlékek. Ez a drága Böbéié, vele ültem egy púdban... A „drága Böbéié”, Zsakay Erzsébet, Nyitrán oktatta évtizede- Hatvankét esztendő nem kis idő. Ennyi év alatt generációk nőnek fel és generációk távoznak. Mi magunk állandóan fogyóban, a negyven főből csupán nyolcán élünk, de csak héttel tartjuk a kapcsolatot - Guszti bácsi megállapítása nem keserű. - Az első huszonöt évet számításba véve, amikor egyszer sem jöhettünk össze pontosan ötévenként, átlag többször, mint másodévenként összejöttünk - ez pedig tiszteletre méltó eredmény. Nemcsak a találkozók száma a lényeg, hanem azok minősége, szervezettsége is. Úgy gondolom, hogy eltekintve néhány esettől, a megjelentek száma is igazolta, hogy megfelelően demonstráltuk a nagycsaládi jelleget és együvé tartozást. Ebből már jól vizsgáztunk. Találkozunk jövőre, ugyanitt... Kopasz-Kiedrowska Csilla
