Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-05 / 35. szám
Vasárnap 1993. szeptember 5. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 06,01, nyugszik 19,13; Kö- iép-Szlovákia: 06,08, nyugszik 19,20; Nyugat- Szlovákia 06,14, nyugszik 19,26 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 20,23, nyugszik 10,30; Közép-Szlovákia: 20,39, nyugszik 10,37; Nyugat- Szlovákia 20,45, nyugszik 10,43 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük VIKTOR, LŐRINC - REGINA, valamint Albert, Alpár, Bertina, Herkules, Jusztin, Larina, Viktorina nevű kedves olvasóinkat • VIKTOR - a latin Victor névből ered. Jelentése: győző, győztes. Régebben a Győző és Géza nevekkel próbálták magyarosítani. Ma mind a három név külön utónévnek számit. • LŐRINC - a szintén latin Laurentius név rövidüléséből keletkezett. Jelentése: a Róma melletti Laurentum vidékéről származó férfi. • 1568-ban született Tommaso CAMPANELLA olasz reneszánsz filozófus (t 1639). Már csütörtökön kapható az újságárusoknál! A VASARNAP következő, 32 oldalas számának tartalmából: AZ ÁRPÁD-HÁZI URALKODÓK Megkezdjük Krístó Gyula és Makk Ferenc Árpád-házi uralkodókról irt művének folytatásos közlését AZ ELSŐSÖK BEMUTATKOZNAK Bemutatjuk az idei elsősöket Várjuk további iskolák elsőseinek csoportképeit A FALU NEVE KAM0CSA Kopasz-Kiedrowska Csilla riportja „AZ ÉLETET AKARTAM MEGÉRTENI...“ Lacza Tihamér megemlékezése a 100 éve született Szent-Györgyi Albertról LADÁNYI ANDREA TÁNCA Szabó G. László írása CSALÁDI POPKLUB TUDOMÁNY, TECHNIKA MAGAZIN ALAPOSABB HELYTÖRTÉNETEKET, KEVESEBB HIBÁVAL Dr. Hofer Lajos: Érsekújvár városa című munkájának tévedéseiről Hofer Lajos helytörténeti munkájáról a Vasárnap 1993. augusztus 1-jei számában olvasható egy értékelés. Vörös Péter azt keresi a könyvben, ami nincs benne, ahelyett, hogy rámutatna a helytelen adatokra. Hofer Lajos valóban rekordot állított fel. Hibák a könyvekben könnyen előfordulhatnak, de az ő vékony kis könyvecskéjében kereken harmincat írtam össze. A szerző csak a második világháború után került Érsekújvárba, ezért helyi tájékozatlansága érthető. Az, hogy összecseréli a város északi részén lévő Zsófia-telepet a délre eső Ilona-teleppel (23. old.), továbbá a személyneveknél Rezsőből Jenőt csinál, Holota Dezső építész nevét felcseréli a városbíró János nevével (21. old.), még nem számítana történelmi tévedésnek. A fentieknél sokkal bántóbb a történelmi nevek téves közzététele, amelyekből a kitűnő stílusú Vörös Péter, sajnos, egyet sem vesz észre. Ezek között egyik legnagyobb baklövés, hogy az 1848-bn alakult Érsekújvári Takarékpénztárat egy Koháry József nevű hercegprímás alapította. Ilyen érsek egyáltalán nem létezett. A Koháryak várkapitányok voltak és a család 1800-ban kihalt. Az újvári várparancsnok nevét is tévesen Csajághy Istvánnak nevezi, amelyet Jókai: Szeretve mind a vérpadig című regényéből vesz át. Az, aki személyes okokból Ocskay Lászlót Újvár piacán kivégeztette, az Csajághy János volt. Éppen a Vasárnap július 25-i számában Mayer Judit bölcsen fejti ki, hogy egy írónak nem szabad szolgai módon kölcsön vennie a téves személyneveket. Ha Hofer Lajos 80. életéve felé nem az emlékezetére bízza magát az adatok összegyűjtésénél, munkájában nem fordulhatott volna elő ennyi tévedés. A Batthyány név egyszer Battyánynak, másszor Battyhán- nak van írva. Bizonyára nem sajtóhiba a 60. oldalon az sem, hogy a tévesen írt Eszterházy neve mellett esztergomi kanonok megjelölés olvasható. Esterházy Imre 1725-45 között már hercegprímás volt. Alig található a „hiánypótló“ írásban olyan oldal, amelyben ne fordulna elő bosszantó tévedés. Rákóczi emléktábláját Vak Boty- tyánéval és Bercsényiével együtt nem 1904-ben, hanem 1906-ban helyezték el. Leleplezésükre június 17-én, vasárnap került sor a Kossuth és a Czu- czor-szoborral együtt. Erről Mikszáth lapja, a Vasárnapi Újság első oldalon számolt be képekkel. Hosszú lenne az ellenőrizetlenül odavetett nevek és téves adatok teljes közzététele. A 26. oldalon Geider Géza gimnáziumi tanár egyetemi tanárként szerepel. Talán nem lett volna megalázó, ha Hofer barátom velem is elolvastatja írását. Nyolcvan évemmel engem egyesek krónikásnak neveznek, holott én csak egy egyszerű személy- és adatnyilvántartó vagyok. Könyvtáros édesapámtól igen sokat tanultam, aki nagyon sok szép könyvvel is megajándékozott. Szabó Iván, Érsekújvár A Vasárnap június 13-i számában jelent meg Máriássy Andor az Érintett hozzászól című írása a hanvaiakról. Megállapításaira azért reagálok, mert levelének tartalma nem a valóságot tükrözi. Nem felel meg a valóságnak, hogy az új szövetkezeti vezetőségnek nincsenek földtulajdonos tagjai. Az sem igaz, hogy nem a szövetkezet keresett új elnököt. Megdöbbentő, hogy Máriássy úr a régi vezetőséget 20 százalék „legjavára“ és 70 százalék „aranyásóra“ osztja. Máriássy úr talán az egykori cselédség, földnélküli nincstelenek utódaira gondol? Több mint ezer éven keresztül épp ez a réteg etette az országot, míg ők sokszor éhhalált szenvedtek. Nélkülük a jó emlékű gróf Széchenyi se tudta volna birtokai egy évi tiszta jövedelmét felajánlani a nemzetnek. Igaz, nekik nincsenek márványoszlopaik és hivalkodó kriptáik a temetők domináns helyein. Ami a Máriássy úr öccse által 7-8 éves korában vásárolt nagybirtokot illeti, tény, hogy a háború után kiutalták a hozzánk Munkács mellől letelepített szlovákoknak, amiről az „aranyásók“ a legkevésbé tehetnek. A hányái kastély (inkább vidéki kisnemesi kúria) a szövetkezetek egységesítése után gazdátlanul maradt. Apránként elhordták róla a tetőcserepeket, így az évek folyamán beázott, a meny- nyezet beszakadt, a tetőszerkezet elkorhadt. Életveszélyessé vált az ott játszadozó gyerekek számára. Helyreállítása becslések alapján 5-6 millió koronát vett volna igénybe. Erre se a falunak, se a szövetkezetnek nem volt pénze. Az épület teljes lerobbanása után vásárolta meg a község a hozzátartozó 2,7 hektárnyi udvarral és kerttel együtt. A vagyonjogi rendezés az akkor érvényben levő törvények alapján ment végbe. Az épület bontása is szabályos engedély alapján történt, mivel az nem szerepelt a műemlékvédelmi jegyzékben. Majoros József t A további vitát fölöslegesnek tartom, mivel a kárpótlási perben bízom a független, pártatlan, jogállami bíróság döntésében. Máriássy Andor Az új szó és a i/asúrnap nyári versenye A X. heti forduló díjai Nyári versenyünk tízfordulós. Minden héten, valamelyik napi számunkban vagy a Vasárnap című hétvégi magazinunkban fölteszünk egy-egy kérdést. Az ÚJ SZÓ és a Vasárnap minden számában közlünk egy-egy versenyszelvényt. Tisztelt olvasóinktól azt kérjük, hogy legkésőbb hétfő estig postázzák szerkesztőségünk címére (819 15 Bratislava, Pribinova 25) lehetőleg levelezőlapon, a helyes választ. A hét versenyszelvényből legalább négyet mellékelni kell. Hetente két díjat sorsolunk ki: 1. Ötszáz schillinges óravásárlási utalvány (A bécsi Fortstinger cég ajándéka) 2. 2000 korona értékű vásárlási utalvány (A dunaszerdahelyi EUROMARKET ajándéka) A heti sorsolás eredményét mindig szombaton közöljük. Azok a tisztelt olvasók, akik a tíz kérdésre legalább nyolc jó választ küldtek be és ugyanennyiszer ráragasztották a levelezőlapra vagy a levélre a négynégy versenyszelvényt, jogosultak részt venni a fődíjak sorsolásán, amelyre szeptember közepén Ki- rályhelmecen kerül sor. Minden résztvevő — ha jól válaszolt és elküldte a négy-négy versenyszelvényt - akár hetente és a fődíjak sorsolásán is nyerhet. Fődíjak: 1. 30 ezer korona 2. 20 ezer korona 3. 10 ezer korona 4. Casio SF 8300 manager- kalkulátor, valamint egy TKDF T. 9011 típusú elektronikus fordító 5. Ajándékcsomag (lefne- zek, hangkazetták) 6-10. 1000 korona értékű tárgyi nyeremény Sok szerencsét és jó szórakozást! elektro Nagykapos NYÁRI VERSENYSZELVÉNY AS # HEAL - CONTRACT NYÁRI VERSENYSZELVÉNY a bocsémtkérésetől Az utóbbi hónapokban nem múlik el hét, hogy valaki bocsánatkérést ne követelne a történelmi igazságtalanságokért, tévedésekért, méltánytalanságokért. A személyi sértődések gyakran bíróságokra kerülnek. A bocsánatkérési lavinának lendületet adott az új japán miniszterelnök, aki parlamenti programbeszédében megkövette a második világháborúban leigázott ázsiai népeket, a megszállás idején elkövetett bűnökért. A világ egyik legjelentősebb gazdasági hatalmának ez a gesztusa érthető. Azonban a bocsánatkérési követelmények olyan epizódja, mint amilyennel a kassai katolikus püspök úr rukkolt elő, már kétes politikai állásfoglalás. Ő ugyanis a csehektől vár bocsánatkérést a Hitler által létrehozott szlovák bábállam papelnökének, Tisó- nak a kivégzéséért. A Republikában pedig egyik elvakult híve egyenesen mártírnak nevezi Tisót és a szlovák nép legnagyobb hazafijaként értékeli. Azonban a pozsonyi zsidó közösség vezetője nyílt levelében a „mártírt“ sokezer zsidó haláláért teszi felelőssé, akinek tetteit annak idején még a pápa is elítélte. Prága pedig közölte, hogy a halálos ítéletet a pozsonyi bíróság hozta. A bocsánatkérések sorozatában talán számunkra a legtanulságosabb a most megkötött szlovák-orosz és cseh—orosz államközi szerződés kapcsán lezajlott vita volt. Jelcin kijelentette, hogy Csehszlovákia megszállását elítéli, de az orosz nép, a jelenlegi kormány nem kér bocsánatot, mivel semmi köze az egészhez. Ha elkezdenénk a bocsánatkéréseket, minden évszázadban akadt olyan esemény, amiért kölcsönösen bocsánatot kellene kérni egymástól. Mi értelme lenne ilyesminek? A pozsonyi Vecerníkben egy bizonyos Tevec úr Magyarországtól követel bocsánatkérést az ott élő szlovák kisebbség elleni „sokéves pogromért, elmagyaro- sításért és az emberi jogok be nem tartásáért“. Napjainkban minden elvakult hazafi megpróbálkozik történelemmagyarázattal, gyakran a félfasiszta-kommu- nista szemlélet összekotyvasztásával. Egy népet soha nem lehet felelősségre vonni kormányának politikájáért. Ahogy a szlovákiai zsidók elhurcolásáért, a magyarok deportálásáért nem a szlovák nép felelős, úgy a magyar néptől sem lehet számon kérni a kormányai politikáját. A két nép kapcsolatában jó lenne már végre alapul venni a megértő együttélést a Csallóközben, a Bodrogközben és másutt. Végre ne piszkáljuk örökké a múlt tévedéseit, próbáljunk tiszta lappal, demokratikus módszerekkel kialakítani egy jól működő társadalmat. A közlekedési miniszter úr is inkább a hatáskörébe tartozó területek katasztrofális helyzetének megoldásával törődne és ne a helységnévtáblák eltávolításában látná legsürgősebb feladatát. Filkus nagykövet úr ugyan diplomatikusan túlbuzgóságnak vélte az intézkedést az osztrák sajtó képviselői előtt, azonban Hofbauer úr a Literárny tyzdenníkben bebizonyította, hogy a magyarok semmi megértést ne várjanak tőle. Két teljes oldalon összetákolta „a vándorló rabló magyarok Kárpát-medencébe törésétől“ napjainkig Magyarország történelmét, amelyben nem talál egyetlen pozitív momentumot sem a szlovák—magyar együttélésre, az ezerszáz éves magyar állam történelmi szerepére. A sovinizmustól csöpögő irományokhoz hasonló uszító izzadmányok csak a dicstelenül kimúlt Zmenában jelentek meg. A miniszter úr történészi próbálkozására sem vár jobb sors, mint a megbukott lapra. S ha már olyan divatba jött a bocsánatkérés: Tisztelt nacionalista hazafiak! Ne haragudjanak már, hogy több mint ezer éve azok a „rabló magyar vándorok“ letelepedtek itt, mert a következő évezredekben is itt maradnak a szlovákokkal, a romákkal és másokkal - békés együttélésben. Annyi biztos: túlélik az elvakult hazafiakat. Szűcs Béla AZ „ARANYÁSÓK“ VÁLASZOLNAK
