Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-09-05 / 35. szám

# Minden kezdet nehéz... A CTK felvétele teilen, amikor létükért, fenn­maradásukért kell küzdeniük. A szlovák nemzet ezeréves magyar elnyomásról panasz­kodik. S iám, ma is él! Az idei szeptember elseje is felejthetetlen esemény lesz az elsősök életében. És talán ta­nulság is. Hisz több mint fél évszázaddal a második világ­háború kirobbanása után, ma is fegyverek dörögnek Európá­ban. Örök mementóul idősebb és legfiatalabb nemzedé­keinknek. Zsilka László Wii jesítésére abban az iskolában, ahol anyanyelvének céltudatos kiszorítására törekszenek? Vagy mondja el a magyar tanító, hogy ebben az ország­ban lépten-nyomon szítják a gyűlöletet magyar kisebbsé­günk iránt? De hisz ezt monda­nia se kell, mert a legkisebb diákok is saját bőrükön tapasz­talhatják. Legyen őszinte és romboljon illúziókat? Ne, ezt mégse tegye. Hisz a történelem kellő tanulságul szolgál, hogy a nemzetek, nemzetiségek életereje épp akkor kimeríthe­Életünkben immár csaknem minden napra esik valami év­forduló. Az évekkel, évtize­dekkel, évszázadokkal ezelőtti jelentős eseményeket a késői utódok is számontartják. Ki-ki a maga módján, sokszor a kor­tól, rendszertől és egyéni meg­győződéstől függően, ezért ke­rülhet sor átértékelésükre. A háború utáni nemzedékünk életében a politikai változá­sokkal szinte párhuzamosan nem egy korábban dicsőített személyt marasztaltak úgy el, hogy amit előbb erényéül is­mertek el, azt később bűnéül rótták fel. A korábbi nemzedé­kek emelte szobrokat a későb­biek sorra ledöntik, majd újra visszaállítják. Talán egyetlen esemény - a szeptember elseje, amelyre szinte mindenki mindenkor egyformán emlékszik. Termé­szetesen az emlékeknek is le­hetnek színváltozatai. Több mint fél évszázaddal ezelőtt a tanévkezdés egybeesett a második világháború kirob­bantásával. Szomorú emlék ez Európa akkori elsőseinek éle­tében. Szeptember elseje a kezdés jelképe. Az emberpalánta a szülők kezét elengedve indul a világ megismerésére. Zsenge lelkét, tudatát ezentúl már job­bára az iskola alakítja. Az iskola is magán viseli a kor, a rendszer pecsétjét. S mindig kérdés, milyen bálvá­nyokat, mennyire nemes esz­ményképeket állít az emberke elé. Szeretetre vagy gyűlöletre neveli-e őket? Kinek vagy mi­nek a szeretetére, netán gyűlö­letére? Ellentmondásos éle­tünkben megszoktuk, hogy e kettő együtt egész. S az em­berbe táplált, majd a benne kialakult értékrend szerint sze­ret vagy éppen gyűlöl valakit. Az iskola a múlt ismerteté­sével jövőt ábrázol. A gyerme­ki értelem előtt a múlt megis­merésével feltárul a jövő képe. Vajon milyen jövőképet áb­rázolhat a szlovákiai magyar pedagógus 1993 őszén szlová­kiai magyar diákjainak, akiket már a harmadik évezredbe kell kalauzolnia? Milyen szellemi örökséget hagy utódainak a második évezred utolsó nem­zedéke? A magyar pedagógus hely­zete, feladata nem könnyű. Az önálló állam létrehozásával a szlovák nép évszázados álma vált valóra. Ebben a fiatal or­szágban élő magyarságunk is jogainak teljes elismerését re­mélte. Az állami alkalmazott tanító most mondja el őszintén diákjainak, hogy kormánya nemzetiségünk jogait illetően jócskán eltávolodott a várt de­mokráciától? Marasztalja el kenyéradóját? Egyáltalán ho­gyan magyarázza meg, hogy a demokráciában is elképzel­hető a jogok megnyirbálása? Miért tekintenek bennünket a többségnek kiszolgáltatott kisebbségnek, amikor egy tíz­milliós nemzet része vagyunk? Ám mit várhat a már harma­dik évezredre készülő szlová­kiai magyar diák az iskolától, amelyben elsősorban is szlová­kul kellene megtanulnia? Ho­gyan készülhet fel harmadik évezredbeli küldetésének tel­Isztria, az Adria békés félszigete Kövesdi Károly írása a 4. oldalon Nevelők fóruma Új, állandó rovatunk a 6. oldalon Az év menedzsere Jelenetek Dávid Teréz Petrőci Bálint beszélgetése Teleki Gábor mérnökkel drámaíró életéből a 7. oldalon Kopasz-Kiedrowska Csilla beszélgetése az írónővel a 8. oldalon

Next

/
Oldalképek
Tartalom