Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-05 / 35. szám
# Minden kezdet nehéz... A CTK felvétele teilen, amikor létükért, fennmaradásukért kell küzdeniük. A szlovák nemzet ezeréves magyar elnyomásról panaszkodik. S iám, ma is él! Az idei szeptember elseje is felejthetetlen esemény lesz az elsősök életében. És talán tanulság is. Hisz több mint fél évszázaddal a második világháború kirobbanása után, ma is fegyverek dörögnek Európában. Örök mementóul idősebb és legfiatalabb nemzedékeinknek. Zsilka László Wii jesítésére abban az iskolában, ahol anyanyelvének céltudatos kiszorítására törekszenek? Vagy mondja el a magyar tanító, hogy ebben az országban lépten-nyomon szítják a gyűlöletet magyar kisebbségünk iránt? De hisz ezt mondania se kell, mert a legkisebb diákok is saját bőrükön tapasztalhatják. Legyen őszinte és romboljon illúziókat? Ne, ezt mégse tegye. Hisz a történelem kellő tanulságul szolgál, hogy a nemzetek, nemzetiségek életereje épp akkor kimerítheÉletünkben immár csaknem minden napra esik valami évforduló. Az évekkel, évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtti jelentős eseményeket a késői utódok is számontartják. Ki-ki a maga módján, sokszor a kortól, rendszertől és egyéni meggyőződéstől függően, ezért kerülhet sor átértékelésükre. A háború utáni nemzedékünk életében a politikai változásokkal szinte párhuzamosan nem egy korábban dicsőített személyt marasztaltak úgy el, hogy amit előbb erényéül ismertek el, azt később bűnéül rótták fel. A korábbi nemzedékek emelte szobrokat a későbbiek sorra ledöntik, majd újra visszaállítják. Talán egyetlen esemény - a szeptember elseje, amelyre szinte mindenki mindenkor egyformán emlékszik. Természetesen az emlékeknek is lehetnek színváltozatai. Több mint fél évszázaddal ezelőtt a tanévkezdés egybeesett a második világháború kirobbantásával. Szomorú emlék ez Európa akkori elsőseinek életében. Szeptember elseje a kezdés jelképe. Az emberpalánta a szülők kezét elengedve indul a világ megismerésére. Zsenge lelkét, tudatát ezentúl már jobbára az iskola alakítja. Az iskola is magán viseli a kor, a rendszer pecsétjét. S mindig kérdés, milyen bálványokat, mennyire nemes eszményképeket állít az emberke elé. Szeretetre vagy gyűlöletre neveli-e őket? Kinek vagy minek a szeretetére, netán gyűlöletére? Ellentmondásos életünkben megszoktuk, hogy e kettő együtt egész. S az emberbe táplált, majd a benne kialakult értékrend szerint szeret vagy éppen gyűlöl valakit. Az iskola a múlt ismertetésével jövőt ábrázol. A gyermeki értelem előtt a múlt megismerésével feltárul a jövő képe. Vajon milyen jövőképet ábrázolhat a szlovákiai magyar pedagógus 1993 őszén szlovákiai magyar diákjainak, akiket már a harmadik évezredbe kell kalauzolnia? Milyen szellemi örökséget hagy utódainak a második évezred utolsó nemzedéke? A magyar pedagógus helyzete, feladata nem könnyű. Az önálló állam létrehozásával a szlovák nép évszázados álma vált valóra. Ebben a fiatal országban élő magyarságunk is jogainak teljes elismerését remélte. Az állami alkalmazott tanító most mondja el őszintén diákjainak, hogy kormánya nemzetiségünk jogait illetően jócskán eltávolodott a várt demokráciától? Marasztalja el kenyéradóját? Egyáltalán hogyan magyarázza meg, hogy a demokráciában is elképzelhető a jogok megnyirbálása? Miért tekintenek bennünket a többségnek kiszolgáltatott kisebbségnek, amikor egy tízmilliós nemzet része vagyunk? Ám mit várhat a már harmadik évezredre készülő szlovákiai magyar diák az iskolától, amelyben elsősorban is szlovákul kellene megtanulnia? Hogyan készülhet fel harmadik évezredbeli küldetésének telIsztria, az Adria békés félszigete Kövesdi Károly írása a 4. oldalon Nevelők fóruma Új, állandó rovatunk a 6. oldalon Az év menedzsere Jelenetek Dávid Teréz Petrőci Bálint beszélgetése Teleki Gábor mérnökkel drámaíró életéből a 7. oldalon Kopasz-Kiedrowska Csilla beszélgetése az írónővel a 8. oldalon
