Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-08-29 / 34. szám

(ÄMiÄfÄßl Szerkeszti Tallósi Béla BENEDEK ELEK Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két ember. Jancsinak hív­ták az egyiket, Daninak a másikat. Egyszer Jancsi két garast kért kölcsön Danitól, de telt-múlt az idő, hiába kérte Dani a két garast, Jancsi mindig azzal fizette ki:- Majd megfizet a nagyharang. Valahányszor összetalálkoztak, mindig a két garason veszekedtek. Dani kezdte:-Jancsi, add vissza a két gara­somat! Jancsi azt mondta:- Majd megfizet a nagyharang.- Te, Jancsi - mondotta Dani -, add meg a két garasomat, mert ha nem, az isten istenem ne legyen, még a szemfedődből is kivágom. Mondta Jancsi:- Bánom is én, vágd ki! Telt-múlt az idő, Jancsi csak­ugyan nem adta meg a két garast. Dani meg folyton azzal fenyegette, hogy ha tovább él Jancsinál, kivág­ja a szemfedőjéból. Gondolja egyszer magában Jancsi: „Ejnye, megpróbálom, vajon csakugyan megcselekedné-e Dani, amivel fenyeget. Egyszer csak betegnek tetette magát, lefeküdt, az ágyához hívta a feleségét, s mondta neki nagy búsan:-No, feleség, az életemnek vé­ge, meghalok. Csak az az egy kéré­sem, hogy vitess majd a templom­ba, s ott terítess ki. Azzal fogta magát, behunyta a szemét, nem is szuszogott. Szen­tül hitték, hogy meghalt. Hát jól van, kinyújtóztatják, ravatalra te­szik, viszik a templomba, s ott hagyják éjszakára. Daninak sem kellett egyéb, mikor a halottat ma­gára hagyták, belopódzott a temp­lomba, s ment a ravatalhoz, hogy kivágjon a szemfedőből. De abban a pillanatban hallja, hogy valami emberek suttognak kint a templom ajtajánál. Kivette a beszédjükből, hogy többen vannak, s be akarnak jönni a templomba, hogy ott a rab­lóit kincsen osztozzanak. Hej, Istenem, megijedt Dani, s hirtelen beugrott az oltár mögé, onnan várta, hogy mi lesz most. Hát csakugyan jönnek a rablók: éppen tizen ketten voltak. Kiöntik a templom földjére a rengeteg sok pénzt, aranyat, ezüstöt s mindenfé­le drágaságokat, s elosztják egymás közt. De megmaradott egy kard, azon nem tudtak megosztoz­ni. Azt mondta a vezérük:- Mondok valamit! Legyen azé, aki ennek a halottnak a szívébe üti a kardot. Összenéztek a rablók, de egynek sem volt bátorsága erre a szörnyű'cselekedetre.-Hát egy sem meri megtenni?! - mondotta a vezérük. - No majd beledöföm én! Fölemeli a kardot, de bezzeg Jancsi nem várt tovább, felugrott. De bezzeg a rablók is, uccu neki, szaladtak ki a templomból mind, rettentő nagy ijedtséggel. Ott­hagytak mindent, pénzt, kardot s a teméntelen sok drágaságot. De nem futottak messzire. Meggon­dolkoztak, s szép csendesen vissza­kullogtak a templom ajtajához, s elkezdettek hallgatózni. Azalatt Dani előbújt az oltár mögül, s nekiült Jancsival a tenger pénznek, s szépen kétfelé osztot­ták. Egyenként számlálták a pénzt, egyik éppen annyit kapott, mint a másik; egy krajcárral sem többet, sem kevesebbet. Azt mondja akkor Dani Jan­csinak:- No, Jancsi, most add meg a két garasomat!- Én-e, Dani? Én nem.- Adod-e ide a két garast?-Nem én! Hallják ezt odakint a rablók, roppant megijednek. Azt mondja a vezérük:- Gyertek, szaladjunk innét, mert odabenn annyian vannak, hogy egyre-egyre két garas sem jut! - Azzal uccu neki, vesd el magad, elszaladtak a rablók, mint­ha szemüket vették volna ki. Azután hazament Jancsi is, Dani is. Cipelték haza a sok kincset. De Dani akkor sem hagyta a két ga­rast.- Jancsi, add meg a két garaso­mat! - mondogatta az egész úton.- Nem adom, Dani! - mondotta Jancsi. Nem is adta meg soha. Még ma is veszekednek a két garason, ha azóta meg nem haltak. Szecskó Tamás rajza WEÖRES SÁNDOR Ha vihar jön a magasból Ha vihar jő a magasból, ne bocsáss el, kicsi bátyám. Ha falomb közt telihold lép, kicsi néném, te vigyázz rám. Falu végén van a házunk, a bozótból ki se látszik, de a cinke, ha leröppen, küszöbünkön vacsorázik. — V TALALOSDIK 1. Háta fekete bársony, ha­sa fehér vászon, farka he­gyes villa, mi az? 2. Lyukas, lyukas, végig lyukas, tetejében farka, mi az? 3. Föld alatt nőtt e tojás, finom, hogyha paprikás, mi az? ■ijdunuy y -ppN z aysaaj -j Megfejtés Az augusztus 15-ei számunkban közölt feladatok megfejtése: (egy a lehetséges megoldások közül) 50 : 2 - 12 x 6 - 9 + 3 :3 :8 + 4 + 9 — 12 + 20 :6 + 4x4 + 18 = 50; repülőtéri leszállópálya. Nyertesek: Bencső Endre, Tornaija; Benes Zsolt, Du- naszerdahely; Szlovák Attila, Jó­ka; Nagy Terézia, Dióspatony; Vass Andrea, Alsószeli. V olt egyszer egy sze­gény ember meg egy szegény asszony. Semmijük se volt, se házuk, se kertjük, csak az ég fejük fölött. S hogy mégse csurogjon az eső a nyakuk közé, egy ecetes­hordóban laktak. Ha bemásztak a hordóba, ha kimásztak belőle, egyfor­A FEKETE MADÁR (Német népmese) mán sokat veszekedtek, de annál kevesebbet dolgoztak. Egyszer bemenekült hoz­zájuk az eceteshordóba egy fekete madár, s kérte, hogy meghúzódhasson náluk, amíg üldözője, a vércse tovább­repül. Az ember meg az asszony barátságosan megápolták a madarat, s a vércse is to- vábbállt, útnak eresztették. A fekete madár megkö­szönte a jóságukat, s így szólt:-Ha valamit nagyon sze­retnétek, csak tapsoljatok hármat, mindjárt itt leszek, s amit kívántok, megteszem. Azzal huss! - elrepült. Ők meg tanakodtak, gon­dolkodtak, hogy mit kérje­nek. Megegyeztek, hogy elő­ször is egy szép házat kíván­nak, tele kamrával, pincével. Legyen az istállóban tehén, az ólban disznó, az udvaron baromfi. S mindjárt tapsoltak hár­mat. A fekete madár meg is jelent rögtön, s azt mondta: minden meglesz! Azzal eltűnt. De a következő pillanat­ban az eceteshordó is eltűnt, s a szegény ember, s a sze­gény asszony egy szép ház­ban találták magukat. Boldogok voltak - sokáig még veszekedni is elfelej­tettek. Egyszer aztán azt mondta az asszony:-Meguntam ezt a házat, szeretnék palotában lakni, selyemruhában járni, aranyhintóban ülni!- Jól van — mondta az ember. S megint tapsoltak hármat. Jött újra a fekete madár- és most is azt mondta: — Minden meglesz! S eltűnt. De eltűnt vele a ház is, az istálló, az ól, az udvar - és egy gyönyörű palota kertjé­ben találták magukat, az asz- szonyon selyemruha volt, az emberen bársony, s az ara­nyos hintó is ott állt befogva- akár rögtön beleülhettek volna. így éldegéltek egy darabig boldogan - míg csak az asz- szony meg nem kívánta, hogy királyné legyen, az ura meg király. S tapsoltak újra hármat. Jött a madár — s az asszony odakiáltott neki:- Királyné akarok lenni! T^\ _ alighogy kimond­C ta, a palotára nagy fekete felhő szállt, s a fekete felhő közepéből hatalmas hangon így kiáltott le a fekete madár: — Takarodjatok vissza az eceteshordóba! így aztán minden odalett, ami volt. Mehettek vissza a savanyú, szűkös eceteshor­dóba. Mészöly Miklós átdolgozása Gondolkodom, tehát... BŰVÖS TOBOZ Az ábra azonos számozású (átlós) soraiba ugyanazt a szót kell beírni. MEGHATÁROZÁSOK: 1. Kukorékoló baromfi. 2. Női név, viselőjét Ancsának is becézik. 3. Plédet, kisebb szőnyeget por- talanít. 4. A méhek kedvenc fája. 5. Ételt ízesít. EGY KUTYA, KÉT KUTYA mm C9(o)(§)^JÜ ... három, négy és öt kutya! Közülük azonban csak egyetlenegy az, amelyik tökéletesen egyforma a bal felső sarokban látható negatív fotóval. Vajon melyik az? IQ m lo Bhbh 16 1993. VIII. 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom