Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-08-29 / 34. szám

A szőlő(pénz) odisszeája, avagy ki issza meg a muzslai gulag levét? A Duna-kanyar környékének dimbes-dombos lankáin évszáza­dok óta jól megterem a szőlő. Bortermő ez a vidék, ahol a legnemesebb szőlőfajta is szépen fizet az egész évi kitartó gondoskodásért. Muzslán azonban újabban gulagnak nevezik a szőlőhegyet. Főleg az egykori szövetkezeti tagok, akiknek nem jutott állás az agrárvállalkozók szövetkezetévé átalakított mező- gazdasági üzemben, s végső lehetőségként a szőlőben kínáltak fel nekik munkát. Sőt, most már a szőlősgazdák is annak érzik, hiszen az utóbbi években a hazai szőlőpiacon kialakult helyzet következtében csaknem kényszermunkává alacsonyodott a sok­szor megénekelt szőlőhegyi munka. A faluban több száz éves hagyománya van a szőlőtermelésnek. Talán nincs is olyan család, amelynek ne lenne legalább egy darab szőlője. Vagy a ház mellett, vagy fenn a hegyen. A szőlő pedig olyan, hogy ha jó feltételek közé kerül, terem. Az egyik évben többet, a másikban kevesebbet. Muzslán viszont nincs annyi borivó, hogy a teljes mennyiséget saját maguk feldolgozzák és elfogyasszák. így aztán a javarésze a borászati üzemekbe jut. Évtizedek óta a szőlő csaknem minden családnak meghatározott szintű jövedelem-kiegészítést biztosított. Megszolgált pénz volt, hiszen kora tavasztól késő őszig állandó munkát adott a szőlős­gazdáknak. Mióta azonban a szabaddá tett agrárpiacon a szőlő „kegyvesz­tett“ lett, s fillérekért vesztegetik, sokan úgy vélekednek, nem érdemes már vele foglalkozni. Főleg most, miután a tavalyi szőlőfelvásárlás csúfosan végződött, s a rászedett termelők máig futnak a pénzük után. TÖKÉLETES FELVÁSÁRLÁS - PÉNZ NÉLKÜL Történt ugyanis, hogy miután a helyi szövetkezet már 2-3 éve a rimaszombati borászati üzembe szállította a szőlőt, ta­valy a magángazdák számára is megszervezték a felvásár­lást. Csak a helybeliek a meg­mondhatói, hogy azelőtt mennyi gondot, sorbanállást, sőt esetenként csúszópénzt igényelt, ha el akarták adni a szőlőjüket. Nos, a tavalyi felvásárlást kiválóan megszer­vezték, minden zökkenőmen­tesen lezajlott, nem volt tolon­gás, veszekedés, ráadásul a szőlő is szolid áron kelt el. Egyetlen szépséghibája volt a felvásárlásnak, hogy a terme­lők máig se láttak egy fillért sem a szőlőjükért. A szüret után eltelt egy hó­nap, kettő, közelgett a kará­csony, amikor már minden csa­ládban biztos helye lett volna a szőlőpénznek, ám nem tör­tént semmi. A rámenősebbek egyre gyakrabban állították meg a felvásárló „kismérnö- köt“, mi lesz a pénzükkel? Amikor kitérő és gyakran el­lentmondó válaszokat kaptak, elindult a suttogás. Minden bi­zonnyal valaki „lenyelte“ a pénzt, felvette az egész összeget, és egy másik bank­ban fiaztatja, állították a jólér­tesültek. Szilva László a falu polgár- mesterének helyettese, de an­nak hosszantartó betegsége miatt gyakorlatilag ő látja el a hivatalt. S noha ő is érdekelt az ügyben, megfontoltan, hig­gadtan foglalja össze a té­nyeket:- Az emberek, jogosan, egyre türelmetlenebbek. Tény, hogy a felvásárlást jól meg­szervezték, tény, hogy valami­vel magasabb árat is kínáltak a szőlőért, de az is tény, hogy a mai napig sem látott senki egy fillért sem. Ráadásul el­lentmondásos hírek keringe­nek a felvásárlóról és a borá­szati üzemről, egyesek tudni vélik, hogy most vettek egy új töltőgépsort, a mi pénzünkkel pedig már egy éve tartoznak. Legalább eljöttek volna, és egy falugyűlésen vagy összejövete­len megmagyarázták volna a bizonyítványukat. A szőlő- termelők között több idős em­ber is van, aki az évi tüzelő­anyagra szánta a pénzt. Nem beszélve arról, hogy azóta ket­tévált az ország, mások az adó­szabályok, devalválták a koro­nát s az infláció következtében a pénzünk egyre veszít az érté­kéből. Petrech Miroslav a szövet­kezet szőlésze. Ö az a bizo­nyos „kismérnök“, aki meg­szervezte a felvásárlást. Bár­csak ne tette volna, mondja keserűen, hiszen azóta nincs maradása, az emberek a kö­szönés után azonnal a szőlő­pénzt kérdezik. Kétségtelen azonban, hogy az átvételi elis- mervényeken az ő neve szere­pel átvevőként.- Fura helyzet, mert miköz­ben a helybeliek rajtam köve­telik a pénzüket, a borászati üzem nekem nem fizet. Sőt, a szövetkezet szőlőjét sem fi­zették még ki. Ráadásul én a saját szőlőm is odaadtam. Ki gondolta volna, hogy így ala­kul az ügy. A szövetkezetből ugyanis már 2—3 éve Rima­szombatba hordtuk a termést, Anton Blazecka mindig megbízható partnerek voltak. Csak annyit mondha­tok, hogy a több mint három­száz tonna szőlőért mai napig nem fizettek, sőt a szállításért járó összeggel is adósak a so­főrjeinknek. A faluban nagyon sokan érintettek az ügyben. Többen levelet is írtak az átvevőnek, amelyben a nekik járó pénz kifizetését, sőt a késésért kár­térítést is követelnek. Petrech Miroslav azonban csak tehetet­lenül széttárja a karját. Amíg ő nem kap pénzt, nem fizethet. Legfeljebb börtönbe kerülök, vonja meg a vállát, mikor a várható következményekről kérdezzük. Állítólag a beígért hitelt nem kapta meg a borá­szati üzem, ezért késik a fize­téssel. EZ A KORONA MÁR NEM AZ A KORONA- Egy ideig megértettük, hogy problémáik vannak, s ezért nem fizetnek. De azóta már lassan eltelik egy év, ez a korona már nem az a korona, ráadásul nemsokára itt a kö­vetkező szüret, s nem tudjuk, mi lesz az idei szőlővel sem- panaszkodott Gróf Gyula.- A legrosszabb az, hogy nem tudunk semmit, csak találgat­hatunk. Tavalyelőtt nem ad­tam el a szőlőt, mert csupán 3 koronát kínáltak érte, a tava­lyiért máig nem kaptam egy fillért se. A permetezőanya­gok, a vegyszerek viszont na­gyon drágák, s mi ezt már a nyugdíjunkból vásároljuk. A szőlő pedig maholnap ol­csóbb lesz, mint a krumpli- tette hozzá keserűen.- Nem hiszem, hogy a kis­mérnök rosszat akart - vette át a szót a felesége -, de legalább ne hitegetnének bennünket. Annak a pénznek minden csa­ládban megvan a helye. Tóth Béla bácsi a maga het- venhárom évével még csak­nem naponta kimegy a hegyre. Példásan rendben tartott por­tája bizonyítja, szereti a rendet.- A szőlő nem kukorica vagy búza, ami ha nem vág be az egyik évben, a következő­ben másikat vetünk helyette. Aki szőlőt telepít, az öt évig jóformán ingyen dolgozik. Ilyen árak mellett még a 7 ko­ronás kilónkénti áron sincs ha­szon rajta - állítja. Ismeri a helyzetet, hiszen a felvásár­lásban dolgozott. HITELÍGÉRVÉNY VAN - PÉNZ NINCS Rimaszombat szélén, megle­hetősen újnak tűnő épületben található a PETTON Kft. által megvásárolt egykori borászati üzem. Anton Blazecka tulajdo­nos és társa, Peter Urban már várnak, s így rögtön a lényegre térhetünk. Anton Blazecka rögtön az elején leszögezi, hogy elismerik a termelők igé­nyeit, de fizetni jelenleg még nem tudnak.- A felvásárlást kereskedel­mi bankok által kiadott hitel- ígérvények alapján szerveztük meg. Azonban a jelenlegi gaz­dasági helyzetben szinte lehe­tetlen hitelt szerezni. Hiába van előszerződésünk a bank­kal hitel nyújtására, ha egysze­rűen nem kapunk pénzt - mu­tatja Peter Urban a Beruházási és Fejlesztési Bankkal még ta­valy megkötött előszerződést. Ezt megelőzően az Általános Hitel Banktól és a Szlovák Me­zőgazdasági Banktól is volt ígéretük.- Az embereknek is szeret­tünk volna segíteni, hiszen fel­méréseink szerint ezeken a vi­dékeken azelőtt gondok voltak a felvásárlással. Ha nincs ígére­tünk a hitelre, nem vásárol­tunk volna szőlőt, hiszen az általunk privatizált borászati üzem még elegendő tartalék­kal rendelkezett - vette át a szót Anton Blazecka. - Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy amint megfele­lő hitelforráshoz jutunk, azon­nal kifizetjük a tartozásainkat.- Úgy hírlik, önök a pénzt más célokra fektették be, illet­ve bankokban forgatják...- Ez képtelenség. Bárki megnézheti a könyvelésünket, nincsenek fekete pénzeink.- De a szőlőt feldolgozták, és bor lett belőle...- így van, de a borpiac is csak pang, s mivel, nincs palac­kozónk, a termékeink nehe­zebben értékesíthetők.- Egyesek viszont úgy tud­ják, önök olasz palackozó töl­tőgépsort vásároltak...- Megnézheti a töltőgépso­runkat, kenyérgőzre működik. Nos, valóban, a borászati üzemben megbizonyosodtunk róla, hogy a palackokat egy­szerű csapok segítségével idénymunkások töltik. A Pet- ton Kft-nek jelenleg két kiske­reskedelmi árusítóhelye van, ahol közvetlenül értékesíteni tudják a bort. Külföldi piacok­ra töltőgépsor nélkül nem gon­dolhatnak. A hazai bevételek viszont alig fedik az üzem mű­ködtetési költségeit. Mire várhatnak a ter­melők? ...- Értse meg, a mostani be­vételeinkből nem tudjuk egy­szerre kifizetni a tartozásun­kat. A közvetítők által felvásá­rolt szőlőért eddig senkinek nem fizettünk, csak azok a ma­gángazdák kaptak fokozatosan pénzt, akik közvetlenül hoz­zánk hozták a szőlőt. A szállí­tóknak is csupán 20 százalék­nyi előleget tudtunk adni. Ha nem sikerül működő hitelt sze­reznünk, részletekben, fokoza­tosan törlesztjük majd a köve­teléseket - állította Anton Bla­zecka. - De mindenképpen fi­zetni fogunk. A kérdés csak az, mikor? A jelenlegi gazdasági helyzet­ben a bankoktól valóban ne­héz működő hitelt szerezni, más megoldás híján a külföldi tőke behozatalával kell próbál­kozniuk. A mai kiforratlan pénzügyi helyzetben ez sem megy zökkenőmentesen. Bár már tettek lépéseket ebben az ügyben is. A termelőt azonban mindez nem nagyon érdekli. Ö első­sorban a verejtékes munkája által kitermelt termék árát sze­retné megkapni. Ráadásul nemsokára az idei szüret is megkezdődik.- Nagyon szeretnénk, ha addig sikerülne rendezni tarto­zásainkat, mivel továbbra is fenn akarjuk tartani kapcsola­tainkat ezzel a szőlővidékkel. A minőségellenőrző hivatal legutóbbi látogatásakor ugyan­is nagyon meg volt elégedve a bor minőségével, s mi tudjuk, hogy ez az ottani alapanyag­nak is köszönhető. Ha azonban nem sikerül pénzt szereznünk, a következő kampányba nem foghatunk bele, hiszen másod­szor nem csaphatjuk be az em­bereket — vélekedett Peter Urban. Mi lesz, ha a termelők az elmaradt fizetésekért kártérí­tést fognak követelni?- Joguk van hozzá, hangsú­lyozni szeretném azonban, hogy ez már a bíróságra tarto­zik. Mi viszont az együttműkö­dést hosszú távra terveztük, s szeretnénk, ha a kapcsola­taink a bizalomra épülnének. Kérem, lapjukon keresztül is tolmácsolja ezeknek az embe­reknek, hogy mindent megte­szünk annak érdekében, hogy mielőbb tiszta lappal indulhas­sunk az új kampánynak. Kár­térítés fejében azt is elképzel­hetőnek tartjuk, hogy ha lesz rá pénzünk, az idei szőlő felvá­sárlási árában kárpótoljuk őket. T. Szilvássy László 993. VIII. 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom