Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-08-22 / 33. szám

» 4t CHEZ DA VID - ez a neve Pozsony legújabb éttennének a város egyik legattraktívabb pontján, a vár alatt. Az idegen hangzású név szokatlan, különleges ízeket kínáló konyhát sejtet. Ez ugyanis Szlovákia első zsidó étterme. A Dávidhoz címzett vendéglő és panzió (a héber név magyarul ezt jelenti) ez év július 20-án nyílt meg, miután az épületet, ahol ko­rábban a Pozsonyi Zsidó Hitköz­ség kifőzdéje működött, alig egy év alatt felújították, kicsinosítot­ták. A földszinten rendezték be az éttermet, ahol negyven személy számára van férőhely, az emeleten kapott helyet a szállodai rész, nyolc kétágyas szoba és egy apart- mán. A szállodához tartozik még egy rituális fürdő is, a mikve. A komplexum vezetésével a tulaj­donos, a hitközség a zselízi szár­mazású Polák Lászlót bízta meg. Nem véletlenül. Tizennyolc éves szakmai gyakorlattal rendelkezik.- Az étterem megnyitásával az volt a szándékunk, hogy minél több emberrel megismertessük a zsidó konyhát. Korábban is konyha működött az épületben, ahová kizárólag a hitközség tagjai járhattak. A mi éttermünk minden­ki előtt nyitva áll. Elsősorban a ha­zai vendégekre számítunk, nekik szeretnénk bemutatni gasztronó­miánk minden jellegzetességét. Hogy melyek ezek? A tipikus alapanyagokon (marhahús, barom­fi, hal, zöldség), a jellegzetes fűsze­reken, mint a fokhagyma, gasztro­nómiai eljárásokon, az ételek ösz- szeállítására, elkészítésére vonat­kozó szigorú szabályokon kívül ide tartoznak az étkezéssel kapcso­latos különböző szokások is. Nem véletlenül van például a bejáratnál a mosdó, s mellette az asztalkán imakönyvek, imasapkák, a kaped- lik. Az asztalokon kis kártya fi­gyelmezteti udvariasan a betérőt, hogy evés előtt illik kezet mosni, a férfiaknak nem ildomos fedetlen fővel asztalhoz ülni, a hölgyeknek mélyen kivágott ruhában vagy ép­pen rövidnadrágban. Ezek persze nem kötelező megkötések, de egy zsidó étterem elképzélhetetlen nél­külük. Ahogy elképzelhetetlen a sábesz elmaradása.- A péntek napnyugtától szom­bat napnyugtáig tartó ünnepen az étteremben csupán az akkor szo­kásos ételeket szolgáljuk fel. A me­nü: előétel, sólet és desszert. Min­dent előre elkészítünk, mert szom­baton a személyzet sem dolgozik, a pincéreken kívül, akik az étele­ket kihordják. Tehát nem sütünk, nem főzünk, (kávét sem), nem szólhat a rádió, nem szabad bekap­csolni a villanyt, az asztalon gyer­tyák égnek. Mivel szombaton a pénz érintése is tilos, a fizetést ügy oldjuk meg, hogy a vendég az összeget az erre kijelölt helyre te­szi le. De a visszajárót már csak az éttermen kívül kaphatja meg. Szó­val a szombathoz kapcsolódó min­den előírást betartunk, annak elle­nére, hogy az étteremben rajtam kívül nem dolgozik zsidó. A vendéglő egyébként naponta ebédidőben 11.30-tól 15.00-ig, va­csoraidőben 18.00-tól 22.00-ig tart nyitva. Ez így gazdaságos, állítja Polák úr. Szombaton előre kell asztalt rendelni, ami azzal az előnnyel jár, hogy a vendégnek a saját szájíze szerint készítik el a jellegzetes szombati főételt, a só­letet. Sólet persze egyéb napokon is kapható, s mellette a zsidó konyha sok más ínyencsége is meg­található áz étlapon.- De mi is jellemzi a zsidó konyhát? — tettük föl a kérdést a vendéglő főszakácsának, Kislé- ghy Tibornak.- Elsősorban az, hogy a sertés­húst szigorúan kizárja az alap anyagok sorából. A következő sza­bály: nem szabad a tejes ételeket a húsos ételekkel keverni. Még az elkészítésükre is külön edényeket használunk. De a legfontosabb, hogy minden kóser, azaz tiszta legyen. Ezt a szabályt éppúgy be kell tartani az alapanyagok kivá­lasztásánál, mint előkészítésénél és a konyhai műveleteknél. Az állatot Polák László - a tulajdonos (legyen az marha, vagy baromfi) rituális módon az erre szolgáló késsel öli le a sakter. Gondosan megvizsgálja az állat tüdejét, hogy egészséges volt-e. A megfelelőnek talált húst (a marhának csak az első részét, a 13. bordáig) rainigolják (megtisztítják) és kóserolják, ami azt jelenti, hogy egy órán át vízben áztatják, majd egy órán át sóban, hogy a vért teljesen eltávolítsák belőle. Hasonlóan szigorúan ügyel­ni kell minden más alapanyag tisz­taságára. A zöldséget, gyümölcsöt gondosan átválogatjuk, megmos­suk. Nem használunk félkészter­mékeket, konzerveket. Mi készít­jük a dzsemeket, befőtteket, sava­nyúságokat. Van saját pékségünk is. Nagyrészt hazai alapanyagok­kal dolgozunk, melyek tisztaságát a rabbinátus ellenőrzi, kivéve az Izraelből behozott margarint és ecetet, valamint az Ausztriából im­portált kóser bort. Végezetül vessünk egy pillantást az étlapra: a kimondottan zsidó orientális ételek mellett megtalál­hatóak hagyományos ételek is. Vannak húsos ételek és húsnélkü­liek egyaránt. És az árak? A legol­csóbb a fokhagymaleves, 17 koro­nába kerül, a legdrágább étel ára 147 korona. (Minden étel ára hetesre végződik - ez a zsidó kab­bala misztikus száma.) De a válasz­ték bőséges. Be tea von! Jó étvá­gyat! CHACILIM Személyenként egy darab padli­zsánt sütőben megsütünk (sütés közben időnként meglocsoljuk víz­zel). Ha kész, kivesszük a belsejét és összekeverjük majonézzel, sok tört fokhagymával, sóval, borssal, majd a hűtőbe tesszük. Hideg elő­ételként tálaljuk macesszal. SÓLET Hozzávalók: negyed kiló tarka­bab, 20 dkg korpa, 3(M10 dkg marhahús (esetleg füstölt liba­comb, -mell), 30—40 dkg vegyes zöldség, öt egész tojás, fűszerek (fokhagyma, só, bors) A hozzávalókat összekeverjük, a húst apróra vágva, a tojást héjá­ban tesszük a lábasba és bőven felöntjük vízzel. Közepes lángon sütjük. A sóletet barchesszel tálal­juk, ami hasonló a kenyérhez, az­zal a különbséggel, hogy a tésztába olajat és egy kevés cukrot is te­szünk. A megkelt tésztából három * egyforma hosszúságú rudat nyúj­tunk, melyeket összefonunk, mint a fonott kalácsot szokás. A tetejét tojássárgájával megkenjük és sütő: ben szép barnára sütjük. WANDA Különlegessége, hogy kizárólag marhalapockából készül, ami álta­lában elég kemény hús. Viszont a jellegzetes kóserolással különö­sen puhává válik. Egyébként ugyanúgy készül, mint a hagyomá­nyos rántott szelet, de a kisütött húsokat még bőven megszórják hagymával és fokhagymával. Le­het hozzáadni főtt burgonyát és idénysalátát is. (Méry Gábor felvételei) MACESZKNÉDLI (A marhahúslevesbe használt leves­betét). A gyömbérrel, sóval, bors­sal, paprikával fűszerezett macesz­lisztet (kb 10 dkg) összekeverjük a keményre felvert tojás habjával, és nedves kézzel gombócokat for­málunk belőle. A forrásban lévő levesben néhány percig főzzük. GEFÜHTE FISH A pontyot sós vízben megfőzzük, majd ledaráljuk. A húst összeke­verjük tetszés szerinti fűszerekkel, tojással és maceszliszttel (ez nem más, mint darált macesz), kis go­lyócskákat formázunk és vagy asz- pikban vagy zöldségmártással leöntve tálaljuk. S. Forgott Szilvia Vasárnapi krimi arlott számára ígérete­sen kezdődött a nap. Alig helyezkedett el az ablak mellett, ahonnan úgy belátta a szomszédék kertjét, mint a tenyerét, máris megpillantot­ta Kranzlerné szeretőjét, amint sietős léptekkel a terasz ajtaja felé haladt a kockakövekkel kirakott ösvényen. Már jó ideje ismerte, igaz, csak látásból. Több mint egy éve lopakodott így a Kranzler-házba. Charlot- tot nem lepte meg. nem is háborította fel ez a szerelmi kapcsolat. Hisz Alfred Kranz- ler volt az, aki elsőként hütlen- kedni kezdett. Ernától sem vet­te hát zokon ezt a viszonyt; a nő és férfi közti egyenjogú­ság hive volt. A különbség csak az volt, hogy Alfred füvel- fával megcsalta a feleségét. Erna pedig megelégedett egy szeretővel. a szemét Kranzlerról és a ha­lottról. Valami furcsának tűnt neki, de nem tudta, mi. A fejé­ben egymást kergették a gon­dolatok: Ki ölte meg Emmát? A férje vagy a szeretője? Nyu­godtan lehetett a férje: bement a házba, leszúrta, majd rögtön kivitte a teraszra és eljátszotta azt a kis színházat. Ügyesen kigondolta, hisz jól tudta, hogy Charlott, aki szinte állan­dóan az ablaknál ül, mindent pontosan láthat. Bizonyíthatja hát, hogyan igyekezett életre kelteni a feleségét. Viszont - a másik is éppúgy megtehet­te! Visszatért a házba, s habár nem töltött ott többet két perc­nél, ez elég volt a gyilkos­ságra. Ezalatt Kranzler a vizsgála­tot vezető rendőrrel beszélt, s jelentőségteljesen Charlott ablakára mutatott. WALTER G. PAULUS Asszony az ablakban Egy óra elteltével látta, hogy Erna és a férfi kilép a teraszra. Szokása szerint a távcsöve után nyúlt, hogy egyetlen ap­róságot se szalasszon el.- Nézzük csak! - mormolta magának halkan. - Látni rajta, hogy az ágyból bújt ki. Fésü­letlen, kifestetlen, pedig min­dig ad a külsejére! A távcsövet a férfira irányi- totta. Az viszont egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki éppen egy pásztoróra után van. Inkább gondterheltnek látszott, mintha nyomasztotta volna valami, ideges volt. Csodák csodája, igen gyor­san elbúcsúztak. A férfi már elfelé indult, de Erna utána­szólt, mire megállt. A nő élén­ken gesztikulált a kezével, de erre sem tért vissza. Erna lát­hatóan dühösen bement a házba. A férfi a kapu felé tartott, majd hirtelen, mintha falba üt­között volna, megállt. Megfor­dult és meredten bámult a te­rasz nyitott ajtajára. Aztán ha­tározott léptekkel vísszasietett a házba. Úgy két perc eltelté­vel lépett ki újra, most már valóban sietősen. Tíz perc sem múlt el, Char­lott Alfred Kranziert pillantotta meg, hazafelé tartott. No bi­zony, a másik csak hajszál hí­ján kerülte el! Már éppen le akarta tenni a távcsövet, ami­kor észrevette, hogy Kranzler, karjában cipelve a feleségét, kilép a házból. A földre fektet­te a nőt és csókolni kezdte a száját.- No de ilyet! - csodálkozott hangosan Charlott. - Ilyesmit még soha nem tett! Ebben a pillanatban Kranz­ler felemelte a fejét, az ablaka felé nézett, és valamit mutoga­tott. Aztán ismét a felesége fölé hajolt és újra megcsókol­ta. Charlott csak ekkor figyelt fel rá, hogy közben befogta a nő orrát. Hisz ez úgy néz ki, mintha mesterséges légzést adna neki! Ekkor látta meg az Erna melléből kiálló kést...- Az istenért, csak nem ölte meg?! Ha igen, akkor meg mért próbálja magához térí­teni? Ez már sok volt Charlottnak, tárcsázta a rendőrséget. Negyedóra múlva egy cso­mó ember hemzsegett a kert­ben. Charlott le sem vette- Tehát én következek! - mondta magának Charlott, és tolókocsiját az ajtó felé for­dította. K ét rendőr a Kranzler-vil- lába segítette. Minden szem őrá szegezödött, ö pedig élvezte, hogy legalább egyszer a figyelem középpont­jába került. Nézzük csak, hisz itt van a másik, a szerető is! Milyen sápadt és zavarodott!- Ha már fentről mindent lá­tott - fordult Charfotthoz izga­tottan -, akkor azt is tanúsít­hatja, hogy Kranzlerné még élt, amikor én elmentem. Itt, a teraszon búcsúztunk el...-Igen - bólintott Charlott. - De aztán még visszatért, s úgy két percig tartózkodott a házban!- De nem én tettem! - kia­bálta a férfi. - Valamit ott felej­tettem, azért mentem vissza.-Nincs éretelme tagadnia - szólalt meg a rendörfelügye- lő. - Éppen most vizsgáltuk meg az ujjlenyomatokat a ké­sen: csak a magáé van rajta! A hordágyat, amelyen a ha­lott feküdt, két rendőr felemel­te. Amikor Charlott elé értek, odaszólt a felügyelőnek:- Megnézhetném még egyszer?- Természetesen - válaszol­ta a felügyelő, s amikor a hord­ágyat letették a földre, ö maga hajtotta félre a leplet a halott arcáról. Charlottnak egyetlen rövid pillantás elég volt, hogy rájöj­jön, mit talált furcsának az egészben. Kranzlerra bökött: -Tartóztassa le, felügyelő úr! Ő a gyilkos!- Megörült? - ripakodott rá Kranzler, s az arca elvörösö­dött.- Habár a két lábam béna - válaszolta Charlott -, de az agyam még kiválóan műkö­dik... Amikor az a férfi a maga feleségétől búcsúzott, az még nem volt kifestve. Most pedig tökéletes a sminkje. Ehhez legalább tíz percre volt szük­sége! El kell ismernie, Kranz­ler úr, hogy egy hulla már nemigen képes kifesteni magát! Még szerencse, hogy a tett­re kész rendőrök idejében el­kapták Kranzlert. Charlott nem nagyon úszta volna meg ép bőrrel... Fordította: f.m.m X * V-fc 1993. VIII. 22. 5^

Next

/
Oldalképek
Tartalom