Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-08-22 / 33. szám
» 4t CHEZ DA VID - ez a neve Pozsony legújabb éttennének a város egyik legattraktívabb pontján, a vár alatt. Az idegen hangzású név szokatlan, különleges ízeket kínáló konyhát sejtet. Ez ugyanis Szlovákia első zsidó étterme. A Dávidhoz címzett vendéglő és panzió (a héber név magyarul ezt jelenti) ez év július 20-án nyílt meg, miután az épületet, ahol korábban a Pozsonyi Zsidó Hitközség kifőzdéje működött, alig egy év alatt felújították, kicsinosították. A földszinten rendezték be az éttermet, ahol negyven személy számára van férőhely, az emeleten kapott helyet a szállodai rész, nyolc kétágyas szoba és egy apart- mán. A szállodához tartozik még egy rituális fürdő is, a mikve. A komplexum vezetésével a tulajdonos, a hitközség a zselízi származású Polák Lászlót bízta meg. Nem véletlenül. Tizennyolc éves szakmai gyakorlattal rendelkezik.- Az étterem megnyitásával az volt a szándékunk, hogy minél több emberrel megismertessük a zsidó konyhát. Korábban is konyha működött az épületben, ahová kizárólag a hitközség tagjai járhattak. A mi éttermünk mindenki előtt nyitva áll. Elsősorban a hazai vendégekre számítunk, nekik szeretnénk bemutatni gasztronómiánk minden jellegzetességét. Hogy melyek ezek? A tipikus alapanyagokon (marhahús, baromfi, hal, zöldség), a jellegzetes fűszereken, mint a fokhagyma, gasztronómiai eljárásokon, az ételek ösz- szeállítására, elkészítésére vonatkozó szigorú szabályokon kívül ide tartoznak az étkezéssel kapcsolatos különböző szokások is. Nem véletlenül van például a bejáratnál a mosdó, s mellette az asztalkán imakönyvek, imasapkák, a kaped- lik. Az asztalokon kis kártya figyelmezteti udvariasan a betérőt, hogy evés előtt illik kezet mosni, a férfiaknak nem ildomos fedetlen fővel asztalhoz ülni, a hölgyeknek mélyen kivágott ruhában vagy éppen rövidnadrágban. Ezek persze nem kötelező megkötések, de egy zsidó étterem elképzélhetetlen nélkülük. Ahogy elképzelhetetlen a sábesz elmaradása.- A péntek napnyugtától szombat napnyugtáig tartó ünnepen az étteremben csupán az akkor szokásos ételeket szolgáljuk fel. A menü: előétel, sólet és desszert. Mindent előre elkészítünk, mert szombaton a személyzet sem dolgozik, a pincéreken kívül, akik az ételeket kihordják. Tehát nem sütünk, nem főzünk, (kávét sem), nem szólhat a rádió, nem szabad bekapcsolni a villanyt, az asztalon gyertyák égnek. Mivel szombaton a pénz érintése is tilos, a fizetést ügy oldjuk meg, hogy a vendég az összeget az erre kijelölt helyre teszi le. De a visszajárót már csak az éttermen kívül kaphatja meg. Szóval a szombathoz kapcsolódó minden előírást betartunk, annak ellenére, hogy az étteremben rajtam kívül nem dolgozik zsidó. A vendéglő egyébként naponta ebédidőben 11.30-tól 15.00-ig, vacsoraidőben 18.00-tól 22.00-ig tart nyitva. Ez így gazdaságos, állítja Polák úr. Szombaton előre kell asztalt rendelni, ami azzal az előnnyel jár, hogy a vendégnek a saját szájíze szerint készítik el a jellegzetes szombati főételt, a sóletet. Sólet persze egyéb napokon is kapható, s mellette a zsidó konyha sok más ínyencsége is megtalálható áz étlapon.- De mi is jellemzi a zsidó konyhát? — tettük föl a kérdést a vendéglő főszakácsának, Kislé- ghy Tibornak.- Elsősorban az, hogy a sertéshúst szigorúan kizárja az alap anyagok sorából. A következő szabály: nem szabad a tejes ételeket a húsos ételekkel keverni. Még az elkészítésükre is külön edényeket használunk. De a legfontosabb, hogy minden kóser, azaz tiszta legyen. Ezt a szabályt éppúgy be kell tartani az alapanyagok kiválasztásánál, mint előkészítésénél és a konyhai műveleteknél. Az állatot Polák László - a tulajdonos (legyen az marha, vagy baromfi) rituális módon az erre szolgáló késsel öli le a sakter. Gondosan megvizsgálja az állat tüdejét, hogy egészséges volt-e. A megfelelőnek talált húst (a marhának csak az első részét, a 13. bordáig) rainigolják (megtisztítják) és kóserolják, ami azt jelenti, hogy egy órán át vízben áztatják, majd egy órán át sóban, hogy a vért teljesen eltávolítsák belőle. Hasonlóan szigorúan ügyelni kell minden más alapanyag tisztaságára. A zöldséget, gyümölcsöt gondosan átválogatjuk, megmossuk. Nem használunk félkésztermékeket, konzerveket. Mi készítjük a dzsemeket, befőtteket, savanyúságokat. Van saját pékségünk is. Nagyrészt hazai alapanyagokkal dolgozunk, melyek tisztaságát a rabbinátus ellenőrzi, kivéve az Izraelből behozott margarint és ecetet, valamint az Ausztriából importált kóser bort. Végezetül vessünk egy pillantást az étlapra: a kimondottan zsidó orientális ételek mellett megtalálhatóak hagyományos ételek is. Vannak húsos ételek és húsnélküliek egyaránt. És az árak? A legolcsóbb a fokhagymaleves, 17 koronába kerül, a legdrágább étel ára 147 korona. (Minden étel ára hetesre végződik - ez a zsidó kabbala misztikus száma.) De a választék bőséges. Be tea von! Jó étvágyat! CHACILIM Személyenként egy darab padlizsánt sütőben megsütünk (sütés közben időnként meglocsoljuk vízzel). Ha kész, kivesszük a belsejét és összekeverjük majonézzel, sok tört fokhagymával, sóval, borssal, majd a hűtőbe tesszük. Hideg előételként tálaljuk macesszal. SÓLET Hozzávalók: negyed kiló tarkabab, 20 dkg korpa, 3(M10 dkg marhahús (esetleg füstölt libacomb, -mell), 30—40 dkg vegyes zöldség, öt egész tojás, fűszerek (fokhagyma, só, bors) A hozzávalókat összekeverjük, a húst apróra vágva, a tojást héjában tesszük a lábasba és bőven felöntjük vízzel. Közepes lángon sütjük. A sóletet barchesszel tálaljuk, ami hasonló a kenyérhez, azzal a különbséggel, hogy a tésztába olajat és egy kevés cukrot is teszünk. A megkelt tésztából három * egyforma hosszúságú rudat nyújtunk, melyeket összefonunk, mint a fonott kalácsot szokás. A tetejét tojássárgájával megkenjük és sütő: ben szép barnára sütjük. WANDA Különlegessége, hogy kizárólag marhalapockából készül, ami általában elég kemény hús. Viszont a jellegzetes kóserolással különösen puhává válik. Egyébként ugyanúgy készül, mint a hagyományos rántott szelet, de a kisütött húsokat még bőven megszórják hagymával és fokhagymával. Lehet hozzáadni főtt burgonyát és idénysalátát is. (Méry Gábor felvételei) MACESZKNÉDLI (A marhahúslevesbe használt levesbetét). A gyömbérrel, sóval, borssal, paprikával fűszerezett maceszlisztet (kb 10 dkg) összekeverjük a keményre felvert tojás habjával, és nedves kézzel gombócokat formálunk belőle. A forrásban lévő levesben néhány percig főzzük. GEFÜHTE FISH A pontyot sós vízben megfőzzük, majd ledaráljuk. A húst összekeverjük tetszés szerinti fűszerekkel, tojással és maceszliszttel (ez nem más, mint darált macesz), kis golyócskákat formázunk és vagy asz- pikban vagy zöldségmártással leöntve tálaljuk. S. Forgott Szilvia Vasárnapi krimi arlott számára ígéretesen kezdődött a nap. Alig helyezkedett el az ablak mellett, ahonnan úgy belátta a szomszédék kertjét, mint a tenyerét, máris megpillantotta Kranzlerné szeretőjét, amint sietős léptekkel a terasz ajtaja felé haladt a kockakövekkel kirakott ösvényen. Már jó ideje ismerte, igaz, csak látásból. Több mint egy éve lopakodott így a Kranzler-házba. Charlot- tot nem lepte meg. nem is háborította fel ez a szerelmi kapcsolat. Hisz Alfred Kranz- ler volt az, aki elsőként hütlen- kedni kezdett. Ernától sem vette hát zokon ezt a viszonyt; a nő és férfi közti egyenjogúság hive volt. A különbség csak az volt, hogy Alfred füvel- fával megcsalta a feleségét. Erna pedig megelégedett egy szeretővel. a szemét Kranzlerról és a halottról. Valami furcsának tűnt neki, de nem tudta, mi. A fejében egymást kergették a gondolatok: Ki ölte meg Emmát? A férje vagy a szeretője? Nyugodtan lehetett a férje: bement a házba, leszúrta, majd rögtön kivitte a teraszra és eljátszotta azt a kis színházat. Ügyesen kigondolta, hisz jól tudta, hogy Charlott, aki szinte állandóan az ablaknál ül, mindent pontosan láthat. Bizonyíthatja hát, hogyan igyekezett életre kelteni a feleségét. Viszont - a másik is éppúgy megtehette! Visszatért a házba, s habár nem töltött ott többet két percnél, ez elég volt a gyilkosságra. Ezalatt Kranzler a vizsgálatot vezető rendőrrel beszélt, s jelentőségteljesen Charlott ablakára mutatott. WALTER G. PAULUS Asszony az ablakban Egy óra elteltével látta, hogy Erna és a férfi kilép a teraszra. Szokása szerint a távcsöve után nyúlt, hogy egyetlen apróságot se szalasszon el.- Nézzük csak! - mormolta magának halkan. - Látni rajta, hogy az ágyból bújt ki. Fésületlen, kifestetlen, pedig mindig ad a külsejére! A távcsövet a férfira irányi- totta. Az viszont egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki éppen egy pásztoróra után van. Inkább gondterheltnek látszott, mintha nyomasztotta volna valami, ideges volt. Csodák csodája, igen gyorsan elbúcsúztak. A férfi már elfelé indult, de Erna utánaszólt, mire megállt. A nő élénken gesztikulált a kezével, de erre sem tért vissza. Erna láthatóan dühösen bement a házba. A férfi a kapu felé tartott, majd hirtelen, mintha falba ütközött volna, megállt. Megfordult és meredten bámult a terasz nyitott ajtajára. Aztán határozott léptekkel vísszasietett a házba. Úgy két perc elteltével lépett ki újra, most már valóban sietősen. Tíz perc sem múlt el, Charlott Alfred Kranziert pillantotta meg, hazafelé tartott. No bizony, a másik csak hajszál híján kerülte el! Már éppen le akarta tenni a távcsövet, amikor észrevette, hogy Kranzler, karjában cipelve a feleségét, kilép a házból. A földre fektette a nőt és csókolni kezdte a száját.- No de ilyet! - csodálkozott hangosan Charlott. - Ilyesmit még soha nem tett! Ebben a pillanatban Kranzler felemelte a fejét, az ablaka felé nézett, és valamit mutogatott. Aztán ismét a felesége fölé hajolt és újra megcsókolta. Charlott csak ekkor figyelt fel rá, hogy közben befogta a nő orrát. Hisz ez úgy néz ki, mintha mesterséges légzést adna neki! Ekkor látta meg az Erna melléből kiálló kést...- Az istenért, csak nem ölte meg?! Ha igen, akkor meg mért próbálja magához téríteni? Ez már sok volt Charlottnak, tárcsázta a rendőrséget. Negyedóra múlva egy csomó ember hemzsegett a kertben. Charlott le sem vette- Tehát én következek! - mondta magának Charlott, és tolókocsiját az ajtó felé fordította. K ét rendőr a Kranzler-vil- lába segítette. Minden szem őrá szegezödött, ö pedig élvezte, hogy legalább egyszer a figyelem középpontjába került. Nézzük csak, hisz itt van a másik, a szerető is! Milyen sápadt és zavarodott!- Ha már fentről mindent látott - fordult Charfotthoz izgatottan -, akkor azt is tanúsíthatja, hogy Kranzlerné még élt, amikor én elmentem. Itt, a teraszon búcsúztunk el...-Igen - bólintott Charlott. - De aztán még visszatért, s úgy két percig tartózkodott a házban!- De nem én tettem! - kiabálta a férfi. - Valamit ott felejtettem, azért mentem vissza.-Nincs éretelme tagadnia - szólalt meg a rendörfelügye- lő. - Éppen most vizsgáltuk meg az ujjlenyomatokat a késen: csak a magáé van rajta! A hordágyat, amelyen a halott feküdt, két rendőr felemelte. Amikor Charlott elé értek, odaszólt a felügyelőnek:- Megnézhetném még egyszer?- Természetesen - válaszolta a felügyelő, s amikor a hordágyat letették a földre, ö maga hajtotta félre a leplet a halott arcáról. Charlottnak egyetlen rövid pillantás elég volt, hogy rájöjjön, mit talált furcsának az egészben. Kranzlerra bökött: -Tartóztassa le, felügyelő úr! Ő a gyilkos!- Megörült? - ripakodott rá Kranzler, s az arca elvörösödött.- Habár a két lábam béna - válaszolta Charlott -, de az agyam még kiválóan működik... Amikor az a férfi a maga feleségétől búcsúzott, az még nem volt kifestve. Most pedig tökéletes a sminkje. Ehhez legalább tíz percre volt szüksége! El kell ismernie, Kranzler úr, hogy egy hulla már nemigen képes kifesteni magát! Még szerencse, hogy a tettre kész rendőrök idejében elkapták Kranzlert. Charlott nem nagyon úszta volna meg ép bőrrel... Fordította: f.m.m X * V-fc 1993. VIII. 22. 5^
