Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-08-15 / 32. szám
mm Szerkeszti Tallósi Béla PERRAULT A kutya, a kakas meg a róka Világot látni indult a kutya a kis kakassal. Mentek, mendegéltek, s estére egy odvas, nagy fához értek. A kakas egy ágon ütött tanyát, a kutya bebújt lent az odúba, így töltötték az éjszakát. Alighogy virradni kezdett az égbolt, a kakas fölébredt és kukorékolt. A róka meghallotta ezt, s loholt a fához egyenest. „Ó, be szép volt, drága barátom - így hízelkedett —, megbocsásson: nincs több ilyen hang a világon! Ha karom odáig fölérne, megölelném szívesen érte. Boldog volnék, ha lejönne, hadd szorítanám a szívemre!” A kis kakas átlátott a szitán. „Örülök, hogy tetszett a muzsikám - mondta, s magában hozzátette: Ám Kakashúst mégsem eszel ma, komám! Majd hangosan folytatta: - Mi se könnyebb, mint hogy lemenjek, ha ez öröm önnek; csak arra kérem, szóljon a kapusnak, nyisson ajtót, hogy mihamar kijussak.“ A róka bezörget. A kutya nyomban fölébred. Kinéz, a rókára horkan. Őkelme hátrál, rémülten szalad, de a kutya az irhájába kap, és olyan jól ellátja a baját, hogy meg se nyikkan többet a gálád. Rónay György fordítása V olt egyszer egy öszvér. Mint minden öszvér, ez is azt gondolta, hogy ő a legokosabb teremtés a világon. Az öszvér egyszer betévedt egy kertbe. Látja, hogy az erős, magas almafáko-n apró, piros almák teremnek, a fa alatt pedig vékony indákon, óriási dinnyék érnek. Felnéz az öszvér még egyszer a fára, aztán lenéz a dinnyére, és bosszúsan csapja hátra a fülét. — Milyen ostobán rendezték el ezt a világot! - gondolta. — Bízták volna csak rám, a bölcs öszvérre, én minAZ OSTOBA MEDVE (Koreai mese) Egy parasztember fogott az erdőben egy kis medvebocsot, hazavitte és felnevelte. Olyan szelíd és kezes volt a medve, s úgy szerette a gazdáját, hogy folyton a sarkában járt, követte mindenüvé. A paraszt egy nap kiment gyomlálni a rizsföldjére, az erdő szélére - a medve persze megint ott cammogott a nyomában. Delelőn állt a nap, a gazda megette a déli főtt rizsét, aztán a melegtől eltikkadtan s a munkától fáradtan leheveredétt egy sűrű lombú fa árnyékába, és elaludt. A medve ott ült mellette és az álmát vigyázta. Egyszer csak látta, hogy egy sereg légy telepszik a gazdája arcára. Először mancsával hessegette őket, de azok újra meg újra visszaszálltak. Azt gondolta akkor az ostoba medve: „Mar vagy tízszer elkergettem a szemtelenjeit, de mindig visszarepülnek. Mit csináljak, hogy ne szálljanak vissza többet? Ha egy csapásra agyonütöm valamennyit, akkor nem háborgatják többé a gazdam álmát!“ így okoskodott, aztán felemelte a mancsát, és hatalmasat csapott az alvó ember arcába. A szegény parasztnak azon nyomban eleredt az orra vére. A medve szánta-bánta ostobaságát, de jó időbe telt, amíg szelíd, bánatos brunnnogással megbékítette a gazdáját. R. Zs. átdolgozása (Üzbég mese) dent másképp csináltam volna! Meghallotta ezt az almafán üldögélő veréb. Megkérdezte:- Ha meg nem sértelek, mi az, ami nem nyerte meg a tetszésedet? — Hát nem látod? - szólt az öszvér. - Nézz körül! Ezen a nagy-nagy fán akkora almák teremnek, mint egy kisgyerek ökle, azokat az öszvérfej nagyságú dinnyéket meg alig bírják a vékony indák. Az volna a helyes dolog, ha a nagy n Ötventől ötvenig 4 □ 8 m 3 Q 0 lg D 3 D r 50 □ 2 C3 12 co 6 r=l 9 Az 50-es számtól kiindulva, a nyíl irányába haladva, írjátok be az üres téglalapokba a megfelelő számtani jeleket úgy, hogy a végösszeg ötven legyen. Könnyítésül néhány jelet előre beírtunk. Készítette: Vincze Károly almafán akkora alma teremne, mint a dinnye, a gyönge kis indákon meg olyan dinnyék nőnének, mint az alma! így szólt az* öszvér, aztán vakarni kezdte az oldalát az almafa törzsén. Abban a pillanatban leesett egy alma, és nagyot koppant az öszvér fején.- Iá-iá-iá! Szegény fejem, ja- a-aj! - ordított az öszvér. Nagyot nevetett a veréb.- Látod tisztelt bölcs - mondta —, mégis jó, hogy az alma nem akkora, mint a diny- nye, mert különben kereshetnéd most a fejedet!- Iga-az - az öszvér csak ennyit mondott, és gyorsan elhordta az irháját az almafa alól. Rab Zsuzsa átdolgozása MÓRICZ ZSIGMOND A nehéz négykrajcáros Balázs bácsi óraláncán egy régi négykrajcáros fityeg. Ennek története van. így mondta el:- Szegény asztalosmester volt az én apám. Mi, gyerekek, mezítláb szaladgáltunk a porban. Nyalánkságokra nem kaptunk egy krajcárt sem. Szerettem volna legalább egyszer egy krajcárra szert tenni, hogy azt vehessek rajta, amit akarok. Egyszer nagy dolog történt. Édesapám egy zsebkendő aprópénzt hozott haza. Munkájáért csupa négvkrajcáfosokkal fizettek. Az asztalra öntötte a pénzt, és megengedte, hogy játsszam vele. Beborítottam velük az egész asztalt. Azután csillagot, falut, tornyot építettem belőlük. Végre rám szolt édesapám, hogy söpörjem a pénzt egy zacskóba. Bele is söpörtem, de az utolsó darab a markomban maradt. Onnan a zsebembe csúszott. Egyenesen a boltba vágtattam. Ott igen sokan voltak. Gondoltam: amíg várakoznom kell, kiválasztom, mit vegyek. Míg a vevők vásárolgattak, csodálatos dolog történt velem. A négykrajcáros egyszerre csak nagyon nehéz lett. Minél tovább gondolkozIVIegfej trés Az augusztus 1-jei számunkban közölt feladatok megfejtése: a 3-as számú alakzat; például - kerevet, egres, medve, eb, gyerek, felel, mereng, rest. Nyertesek: Éles Gabriella, Nagykapos; Szaszák Evelyn, Komárom; Soltész Beáta, Ág- csemő; Rinkács Alena, Ki- rályhelmec; Bőd Titanilla, Gömör. tam, annál nehezebb. Az arcom égett. Már fájt a kezem, a karom, a hátam, a fejem. De legjobban fájt a szívem. Már eppen rám került volna a sor. Ám ekkor úgy megijedtem, hogy - usgvé! - kiszaladtam a boltból, és meg sem álltam házáig. Berontottam a szobába. Odarohantam édesapámhoz, és sírva tettem tenyerébe a négykrajcárost. Nem tudtam szólni egy szót sem. De ö kitalált mindent.- Miért hoztad vissza? - kérdezte komolyan.- Mert nagyon nehéz... - zokogtam. Ekkor így szólt hozzám édesapám:- Ez a négykrajcáros a tied lesz. Őrizd meg, és emlékezzél vissza mindig a mai napra! Jusson eszedbe mindenkor, hogy milyen nehéz az ilyen pénz.- Hát, fiam, így jutott a négykrajcáros. hozzám ez Nézd meg figyelmesen a képet, és állapítsd meg, mit ábrázol! A lehetséges megoldások: 1. határátkelőhely 2. ufókutató központ mérőberendezései 3. repülőtéri leszállópálya 4. kivilágított bobpálya Nos, mi látható a képen? (Vas Gyula felvétele) A kellemes illatok már az ókorban megmámorosították az embert. Akkoriban azonban még az illatos kencéket, olajokat nevezték illatszernek, s kenték magukra eleink. A 13. században aztán rájöttek, hogy az illóolajokat alkoholban is fel lehet oldani. E szeszes kivonatok lettek az úgynevezett szagosvizek alapjai. Egyes francia királyok valósággal rajongtak a vizekért, szinte meg sem tudtak lenni nélkülük. Minden szobájuk más illatot árasztott. Kesztyűjüket, cipőjüket, ágyneműjüket is belocsolták velük. A forradalmat az illatszergyártásban azonban a kölnivíz hozta meg, amely Köln városáról nyerte nevét. Ebben a városban alapította meg ugyanis az olasz származású Johann Maria Farina a világ első kölnivízgyártó üzemét 1709-ben. 16 ■ 1993. VIII. 15.
