Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-06-13 / 23. szám

HPi I mean ildJalCÜC7|l 19 Látogatásunk ezúttal rendhagyó. Perugiában jártunk. No nem az olasz városban, amelyhez Pozsonyt testvérvárosi szálak fűzik, hanem a négycsillagos szállóban a főváros Zöld utcájában, melyet felújítása után a napokban nyitottak meg. A nyugati tőkét csalogató, de a hazai vállalkozóknak is teret adó szálló kis országunkban egyetlen a maga nemé­ben, ami a csillagokat, a szolgáltatásokat és az árakat illeti. Elegáns hely, ahová be se lépjen az ember, ha pénztárcája nem duzzad az ezresektől, de ahová szívesen várják azokat is, akik csak kávét akarnak fogyasztani - kíváncsiságból, hogy megnézzék az ország egyik legdrágább vendéglátó­ipari létesítményét. Mi ebbe a második csoportba tartoztunk... Szűk utcácska a belvárosban, a sétálón, közel a Városházához. Földszintjén eddig is étterem volt és alagsorában a hatvanas évek­ben az első sztriptízbár. Azt is csak most tudtam meg, hogy évti­zedekig tulajdonképpen elhagyott és elhanyagolt volt a ház - a tető­zete foghíjas, akár a lépcsői, a szobákban ilyen-olyan lerakatok, használhatatlan, porral és pókhá­lóval lepett lomtárolók. Ezt az épü­letet szemelte ki magának a KRE­DO cég, melynek a városban más érdekeltségei is vannak. Elhatá­rozta, hogy az épületet az üzlet­emberek találkozóhelyévé alakít­ja. A legkisebb részletekig átgon­dolták filozófiájukat és mindent en­nek rendeltek alá. A régi épületből csak a homlokzat maradt meg, bent minden márvány, üveg és réz, a tágas szektorok egymásba nyílnak, a belső udvar télikert, ahová a padlásszobából is belátni. A szállodában csak tíz szoba van, valamennyi mellett tágas fürdő­szoba kis medencével, olasz csempével és tükrökkel. A vendég naponta hófehér törülközőt, fürdő­lepedőt, fürdőköpenyt és ágyne­műt kap. Minden szobában színes televízió, számítógép, fax és tele­fon van. A berendezés egyszerű, modern és elegáns, a falakon csak márkás képek és legalább tíz vilá­gítótest - valamennyinek megvan a funkciója. A Bécsböl rendelt fel­vonó a padlóján kívül üvegből és rézpántokból készült, és üvegak­nában közlekedik. Ilyen az ország­ban sehol másutt nincs. A szállo­dát Pavel Suchánek és Dusán Krepop tervezték, akik a Fórum Szálló építészei is. Az ötlettől a megvalósításig 13 hónap telt el, és ez év április közepén fogadták az első vendégeket. Ismerve az árakat - egy szoba éjszakánként 4000 korona, de van egy lakosz­tály 5400 koronáért is gondol­tam, aligha veszi valaki igénybe a szolgáltatásaikat. Július Halo igazgatótól megtudtam, hogy júni­usra már minden szoba foglalt és júliusra amerikai üzletembereket várnak. Ottjártunkkor olasz, né­met, osztrák urak lakták a szobá­kat, szerintük nagyon olcsón. Di­csérték a szolgáltatásokat, a ké­nyelmet, a jó konyhát, a barátsá­gos és otthonos környezetet, a készséges és legalább három nyelven beszélő személyzet. A szálloda működését negyvenen látják el, átlagos életkoruk 27 év. A földszinten van a Restaurant Perugia, ahová bárki betérhet, ha asztalt foglal, és ha egy főételre rászán kb. 300 koronát. Nemzet­közi konyhát vezetnek, a kínálat bőséges. Ahogy mondani szokás, itt minden van, mi szem-szájnak ingere. A pincérek csak a vendég­gel foglalkoznak (talán minden asztalhoz jut egy), lesik az óhaju­kat és szinte idegesítöen váltogat­ják a hamutartókat, sót a szalvétá­kat is, ha észreveszik rajtuk az étel vagy a szájrúzs hagyta pecsétet. Az étterem fölött félkörívben hú­zódik az erkély, azon a zongora és mögötte a muzsikus, aki egyaránt játszik klasszikusokat és slágere­ket, halkan, hogy ne zavarja a tár­gyaló feleket. A Café Umbria egész nap éjfélig nyitva tart. Ka­marajellegű, a volt bár helyén ké­pezték ki. Az italon, a 12 féle kávén kívül itt is lehet ételt fo­gyasztani. A kínálat ugyanaz, mint az étteremben. A kávéházat a sza­lontól két bejáratú, ajtó nélküli fal választja el, itt rendezik a fogadá­sokat, de akár esküvőket, promó- ciókat, divatbemutatókat is. Az épület legtetején van a Club Cassiopeia - vagyis a tárgyalóte­rem. Kis asztalokkal, kényelmes fotelekkel, italpulttal. Itt kötik az üzleteket. Szóval - (a filmbéli) Dallas ez, kicsiben. Igaz, nincs itt Bobby, Jocky, a nejek és a mama, de ez talán csak idő kérdése. Itt is min­den a pénz körül forog. De mi se maradjunk ki, van ám a dolognak magyar vonatkozása is. A megnyitás előtt három napig a várost egy teve járta - reklámoz­va a vállalatot (egy Dunaszerda- hely melletti farmról kölcsönözték). És a főszakácsot, az ínyencmes­tert Szilvássy Istvánnak hívják. MALACFAROK HÚSLEVES CHERRYVEL (6 személyre: 80 dkg malac (sertés)-farok, 40 dkg friss ve­gyeszöldség, egész feketebors, só, vegeta, szerecsendió, 10 dkg zöldborsó, 10 dkg eidam sajt, 6 kif­li, petrezselyem zöldje.) A farkakat hideg vízben tűzre tesszük, legalább két óra hosszat főzzük, majd hozzáadjuk a meg­tisztított zöldséget, fűszert, ezzel addig főzzük, míg a zöldség meg nem puhul. Leszűrjük, a levesbe beleszeleteljük a csíkokra vágott zöldséget és beletesszük a külön puhára főtt zöldborsót, a farkakról leszedett, apróra vágott húst. A tá­lalás előtt cherryt csepegtetünk a levesbe (kb. 1 decilitert) és egy­szer felforraljuk. A kiflit felszeletel­jük, bőven meghintjük a sajttal és a sütőben megpirítjuk. Tálaláskor apróra vágva, tészta helyett a le- vesestányérokba tesszük, tetejét petrezselyem zöldjével hintjük meg. így fogadják a vendéget... Az étterem - fent a zongora CSIRKE PERUGIA MÓDRA (6 személyre: egy nagy csirke, só, bors, szerecsendió, 1 tojás, 20 dkg sertéscomb, a csirke apró léka, 15 dkg őszibarack (befőtt), 15 dkg ananász" (befőtt), 10 dkg vaj.) A csirkét jól megmossuk és ki­csontozzuk. Elkészítjük a követke­ző tölteléket: a sertéshúst és a csirkeaprólékot ledaráljuk, adunk hozzá egy tejben áztatott kiflit, sózzuk, fűszerezzük, reszelt sze­recsendióval is (fontos), az ősziba­rackot és az ananászt apró koc­kákra vágjuk, hozzáadjuk a fűsze­rezett ledarált húshoz, mindezt jól összekeverjük. A kicsontozott csir­két figyelmesen ezzel a töltelékkel kibéleljük, majd vajazott alufóliába becsomagoljuk és kb. egy óra hosszat a sütőben sütjük. Zöldsé­ges rizzsel tálaljuk. RÁKSALÁTA (6 személyre: 40 dkg rákhús (konzerv), alkoholban tartósított vegyesgyümölcs, 15 dkg főtt zöld­borsó, 1 kiwi, kb. 10 dkg tejföl, kb. 5 dkg ketchup, 1 citrom, 1 narancs, só, néhány csepp konyak.) A húst apró szeletekre vágjuk, hozzáadjuk a zöldborsót, a felsze­letelt gyümölcsöt, a tejfölt, a ketch­upöt és ízlés szerint sózzuk. Néhány órára a hűtőszekrénybe tesszük érni. Tálaláskor a tányérra salátalevelet teszünk, arra a salá­tát, vagdalt gyümölccsel, vagdalt dióval, mogyoróval, mandulával díszítjük. A legvégén csepegtetjük rá a konyakot. Tálalhatjuk magas szárú pohárban is, a poharat nem béleljük ki salátalevéllel. Hát ez is fogyasztható a Perugiában! Eddig minden, a rovatban közölt receptet kipróbáltam, most nem tettem így. Drága a pénztár­cámnak! Inkább azért szóltam az étteremről és ételkínálatáról, hogy a kedves olvasó tudja: ilyen is van! Bár, lehet, hogy ünnepi alkalmakkor ezt is kipróbálja valaki... Ozorai Katalin (Prikler László felvételei) Vasárnapi krimi A csengő hangjára Margaret H Lowen félrehúzta a csip­kefüggönyt. A kapu előtt egy isme­retlen férfi állt. Margaretnek még tele volt a haja csavarókkal (szom­bat reggel volt), az arca teljesen kifestetlen, púderozatlan. Ráadá­sul a kockás pongyolának, amelyet viselt, csupán egyetlen előnye volt: hogy kényelmes. Margaret már öregnek érezte magát ahhoz, hogy többet adjon a külsejére. Az ötvenhárom egyhangú év rég meg­tanította rá, hogy minden cicoma felesleges hülyeség. Elindult, hogy üdvözölje a váratlan vendéget. A megtermett, középkorú férfi szemmel láthatóan meglepődött- Margaret Lowen kisasszony? - kérdezte.-Igen.-En Berger őrnagy vagyok a nyolcas rendőrkörletből - meg­mutatta az igazolványát, s Marga­ret beljebb tessékelte.- Mit óhajt, őrnagy? Éppen öl­tözködni készültem... ra és nem ellenségre számit. Ha megjelenne, hívja fel rögtön ezt a számot - adott át egy cédulát az őrnagy. - Mi pillanatok alatt Itt vagyunk. Miután az őrnagy elment, Mar­garet rendbe szedte magát, mege­bédelt, majd elindult napi bevásár­ló kőrútjára. Délután, annak ellené­re, hogy ideges volt, aludt egyet, majd leült tévét nézni. Hirtelen va­lami halk zajra lett figyelmes. Elin­dult az ajtó felé, éppen amikor megmozdult a kilincs. Egy karcsú, borzas, koromfekete szemű fiata­lemberrel találta magát szemben. Egész megjelenésén a kétségbee­sés tükröződött. Sokáig bizalmat­lanul és félelemmel telve méreget­ték egymást.-Maga az én Margie-m nagy­nénje, ugye? - szólalt meg végre a fiú. - Gondolom, tudja, én ki vagyok.- Margie nincs itthon - szólalt meg Margaret,- Hol van? - kérdezte a fiú, mi­G. H. Leslie Szerelmes levelek-Nem tartom fel öt percnél tovább. Mondja, a barátai és az ismerősei ugye Margienek hívják?- Nem. Kitől hallotta ezt?- Elnézést. Ezt a címet kaptam és a nevet, Margie Lowen.- Valószínűleg az unokahúgom­ról van szó, úgy hívják, mint en­gem. Mit akar tőle? Úgy tűnt, Berger őrnagy meg­könnyebbült. - Az unokahúga itt lakik magánál, Lowen kisasszony?-Igen, de most nincs itthon. Hétvégére elment a barátaihoz.- Már régebben az unokahúgá­val él, Lowen kisasszony?- Hat éve, mióta a szülei meg­haltak. A lányomnak tekintem. Márciusban lesz huszonkét éves.- Nehezemre esik, de el kell ma­gának mondanom valamit - húzott elő az őrnagy egy köteg halvány­kék, sűrűn teleirt levelet. - Az uno­kahúga úgy két éve elkezdett leve­lezni egy bizonyos Raul Collins- sal... Tud róla?- Nem, nem tudtam.-Collins valószínűleg egy fo­lyóirat „levelezni szeretnének“ ro­vatában találta a címet. Irt a lány­nak, és azóta rendszeresen leve­leznek.- Rendben van, de miért érdekli ez a rendőrséget?- Jobban megérti, ha megtudja, Collins egy bűnöző. Életfogytig- lanra ítélték. Már fiatalon rossz útra tévedt, s verekedés közben megölt egy embert Ha nem fiatalkorú lett volna, a villamosszékben végzi. Most huszonnyolc éves.-Nem hiszem, az lehetetlen, hogy Margie-t egy bűnöző érde­kelje.-Ne ítélkezzen elhamarkodot­tan. Tudja, milyen romantikusak a fiatal lányok. Ezt a képet is Col­lins cellájában találtuk. 0 az?- Igen, ez Margie. Az őrnagy egy kicsit tétovázott, majd odanyújtotta az egyik levelet: - ha esetleg el akarja olvasni... Margaret átvette a levelet és kis­sé reszketve olvasni kezdte: „Egyetlen Raulom, írod, hogy min­denre képes vagy, csakhogy talál­kozhass velem. Hidd el, én is vá­gyom erre. De mindketten jól tud­juk, hogy ez lehetetlen. Elégedjünk hát meg azzal, amink van. Szá­momra a leveleid a legnagyobb boldogságot jelentik a világon. Re­mélem, te is így vagy ezzel. Ezért légy türelmes. Szerető Margie-d.“-Nem értem, hogy juthatott Margie idáig! De mégis, mi ebben a rossz? Miért jött?- A helyzet ugyanis megválto­zott. Csütörtök éjjel Collins meg­szökött a börtönből - mondta az őrnagy.- Ez szörnyű! De biztosíthatom, Margie-nek semmi köze a szö­késhez.-Jól figyeljen ide, Lowen ki­sasszony. Collinsnak pénzre és búvóhelyre lesz szüksége. Telje­sen logikus, hogy idejön. Itt barát­közben a nappali felé húzta Marga- retet. Aztán az ablakhoz lépett, és az utcát kémlelte.-Elment vikendezni a barátai­hoz, nem tudom, hová.- Segítenie kell nekem! - emelte fel a hangját a fiú. - Meg kell értenie, csak látni akarom, beszélni vele! Tudja, hány éves voltam, ami­kor börtönbe dugtak? Tizenhét. Most huszonnyolc vagyok. Tudja, mit jelent az, teljesen egyedül lenni a világon, s ráadásul börtönben? Borzasztóan egyedül. El tudja kép­zelni? Margaret könnybe lábadt szem­mel nézett rá, aztán így szólt:-Megértem. Felhívom Margie- t... ha akarja. A fiú ragyogó arccal figyelte, amint a telefonhoz lépett és tárcsá­zott. Tétovázás nélkül a papírda­rabra irt számot hívta.- Itt Berger őrnagy - hangzott a kagylóban.- Margie nagynénje vagyok. Lá­togatóm van...- Rögtön ott vagyunk. Letette a kagylót... és fetsikol­tott. A borostás arc a két villogó fekete szemmel fenyegetően köze­ledett felé.- A rendőrséget hívta! Maga ha­zug, tehát ez csapda volt!- Menjen el! Nem segíthetek magán. Minden percben itt le­hetnek! A fiú Margaret után kapott, de az minden erejét összeszedve a háló­szoba felé rohant. A fiú utána. Mie­lőtt azonban elérte volna, Margaret felkapott egy nehéz ezüst gyertya­tartót. Felemelte, s amikor Collins rávetette magát, lesújtott vele a fe­jére. A fiú a szőnyegre zuhant. Először azt hitte, megölte. De aztán látta, hogy gyengén lélegzik. Csak eszméletét vesztette. Letérdelt mellé, s az arcán patakzottak a könnyek. • •• Éjfél is elmúlt, mire a rendőrség végre elhagyta a házat. Margaret halálosan fáradt volt, de a kény­szer, hogy írnia kell, mindennél erősebb volt. Az íróasztalról felvet­te fiatalkori fényképét, ugyanazt, amit két évvel korábban Raulnak is elküldött, s darabokra tépte. Aztán világoskék levélpapírt vett elő, és írni kezdett: „Legdrágább Raulom! Az előbb mesélte el a nagyné- ném, hogy mi történt. Nem tudod elképzelni, milyen fájdalmat érez­tem. Mit fogsz rólam gondolni, Ra­ul, ha valamit bevallók neked, örü­lök, hogy az az örült szökés nem sikerült, s ismét visszavittek a bör­tönbe. örülök, hogy újra Írhatunk, mindent bizalmasan bevallhatunk egymásnak. Számomra a szere­lemnek és az odaadásnak ez a megnyilvánulása jelenti a min- denséget. S remélem, számodra is...“ Fordította: f. m. m. .C 1993. VI. 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom