Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-08-01 / 30. szám
Vasárnap 1993. augusztus 8. A NAP kei - Kelet-Szlovákia: 05.22 - nyugszik 20.06; Közép-Szlovákia: 05.29- nyugszik 20.13; Nyugat- Szlovákia 05.35 - nyugszik 20.19 órakor A HOLD kel - Kelet-Sztová- kia: 22.01 - nyugszik 11.38; Közép-Szlovákia: 22.08 - nyugszik 11.45; Nyugat-Szlovákia 22.14 -nyugszik 11.51 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük LÁSZLÓ-OSKÄR valamint Cirjék, Eszmeráda, Hartvig nevű kedves olvasóinkat Már csütörtökön kapható az újságárusoknál! A VASÁRNAP következő, 32 oldalas számának tartalmából: ABENESl dekrétumok ÁRTATLAN ÁLDOZATAI EMLÉKEZNEK Petröci Bálint riportja VÁROS A VULKÁNON Sebes Tibor Costa Rica-i riportja ATALPONMARADÁS TARTÓPILLÉREI T. Szilvassy László riportja a Bősi Állami Gazdaságból KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT GREGUSS MIHÁLY Kónya Péter írása a magyar nyelvű oktatás úttörőjéről TÓBIÁS SZIDI BELÉPŐJE Szabó G. László írása CSALÁDI HÁTTÉR NÉLKÜL NEM MEGY... Puntigán József írása LÁNYOK. ASSZONYOK HUMOR, KERESZTREJTVÉNY ÚJ BANKÓK A PÉNZTÁRCÁNKBAN MAGAZIN TUDOMÁNY, TECHNIKA Korona - leértékelt áron MI VÁRHATÓ A DEVALVÁCIÓ UTÁN? Igazuk van mindazoknak, akik azt állítják: nem tragédia a nemzeti valuta leértékelése. Nem az, mert ezzel a lépéssel mindenképpen reálisabbá teszik a szlovák korona többi valutához viszonyított értékét, és a piacgazdaságban ez általánosan alkalmazott módszer egy-egy ország gazdasági helyzetének stabilizálására. Meg általa ösztönözhető az export, így növelhető az ország devizajövedelme. Márpedig erre nagy szüksége van a piacgazdaság alapjait rakosgató néhány hónapja önálló országnak... Persze, a valutastabilizáció nagy általánosságban csak akkor lehet valóban sikeres, ha az intézkedések nyomán a fizetőképes kereslet és az árukínálat között egyensúly jön létre. Ennek eléréséhez viszont többek között meg kell szüntetni az állami költségvetés hiányát, központi ellenőrzésnek kell alávetni a pénzkibocsátást eredményező bankügyleteket, egyensúlyba kell hozni az ország nemzetközi fizetési mérlegét. Közvéleményünket inkább az érdekli, hogy egy-egy intézkedés miként csapódik le saját kis költségvetésében. Nos, mindenekelőtt abban, amit néhány nappal a szlovák korona leértékelését követően például minden autós megtapasztalhatott, miután gépkocsijának tartályát feltöltötte és néhány koronával ismét többet fizetett ugyanannyi benzinért, gázolajért, mint július 15-e előtt. Azonnal megérezték a szabadságukat külföldön eltölteni szándékozók is, hiszen az utazási irodák is konvertibilis valutában számolják el a külföldi utak árát, és a turista mindig az időszerű árfolyamon fizeti meg az utazási kiadásokat. Emelkedtek a gyógyszerárak is, és ebben sovány vigasz, hogy csak a külföldi gyógyszereké. Az erre vonatkozó kormányrendelet értelmében ugyanis a korona leértékelésének begyűrűzését e két áru ára esetében szabályozzák, az viszont már mindenütt csakis a gyártókon és a forgalmazókon múlik, hogy a többi importált vagy importanyag fel- használásával készült termék esetében miként és mikortól érvényesítik majd az ily módon 10 százalékkal drágábban vásárolt deviza árát. Csökken a nemzeti össztermék? Vajon miért volt szükség erre a lépésre? Nyilvánvaló, hogy a Nemzetközi Valutaalap júniusi szlovákiai látogatása szerepet játszott abban, hogy a Szlovák Nemzeti Bank reálisabban viszonyuljon a gazdaság helyzetének megítéléséhez. Bár a szlovákiai belpolitikai erőviszonyok ismeretében aligha hiszi el bárki is ebben a kis országban, hogy a központi bank valóban önállóan döntött a leértékelés kérdésében, az azonban bizonyos, hogy e lépés megtételében szerepet játszott a részükről felhozott érvek súlya is. A szakmai körökben elhangzott érvek közül pedig sokat nyomott a latban, hogy az év elejétől, vagyis a volt Csehszlovákia kettészakadását követően Szlovákiában nem növekedett, ellenkezőleg, tovább csökkent a nemzeti össztermék értéke. Ugyanakkor Csehországban a nemzeti összterméknek már 1 százalékos emelkedésével számolnak az idén, tehát ez is egyik nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy a pénzszakadástól, vagyis február nyolcadikétól napjainkig csakis mesterségesen sikerült megőrizni a cseh koronával azonos árfolyamot. A banki szakemberek szerint tehát a jelenlegi koronaleértékelés nem elsősorban annak a következménye, hogy a korona kettéválasztása utáni hetekben vészesen lecsökkent Szlovákia devizatartaléka (bár ez a későbbiekben valamelyest emelkedett, majd stabilizálódott), hanem a rossz gazdasági helyzetnek, a nemzeti össztermék további csökkenésének. 25-30 százalékos infláció? A devalválással azok helyzete válik előnyösebbé, akik árut visznek ki. Szlovákia esetében azonban kérdéses, vajon külkereskedőink találnak-e elegendő külföldön is értékesíthető hazai árut. Kétségtelenül könnyebb a dolguk a behozatallal, mintha a kivitellel próbálkoznak. A világpiacon válogathat a külkereskedő, hogy egy-egy áruféleséget honnét hozzon be, de a minőség se lássa kárát, és túlságosan drága se legyen. A szlovákiai exportra gyártók többsége azonban ma még monopolhelyzetben van, így az exportálók csak azt kínálhatják fel a külföldieknek, amit itthon nekik is kínálnak. Az sem könnyíti meg a tőlünk exportálók dolgát, hogy Nyugaton még mindig tart a recesszió, így ott is erőteljesen védik saját piacukat. A volt keleti blokkhoz tartozó országok, különösen pedig Szlovákia gazdasági szerkezete olyan, hogy pont azokat az áruféleségeket tudja felkínálni eladásra, amelyből külföldön is elegendő van. Korlátozzák acélipari termékeinknek az EK országaiba történő bevitelét; érthetően nem köny- nyítik meg a mezőgazdasági termékek bevitelét sem, hiszen a francia parasztok is termelnek annyit, amennyi elegendő országuk piacának ellátására. E tények ismeretében talán nem indokolatlanul merül fel a laikusban is a kérdés, vajon ilyen körülmények között a devalvációs intézkedéseknek lesz-e egyáltalán valamilyen kedvező hatása. Marián Jusko, a Szlovák Nemzeti Bank alel- nöke szerint bennünket ugyan elsősorban a csehországi kivitel alakulása érdekel, hiszen nincs annyi versenyképes szlovákiai termék, amellyel a nyugati piacon nagyobb teret hódíthatnánk. Mindenesetre sovány vigasz, hogy a cseh kormány egyelőre úgy döntött, nem reagál különösebben a szlovák korona leértékelésére. Nincs erre szüksége azért sem, mert a Szlovákiával folytatott kereskedelemben egyelőre több mint 3 milliárdos az aktívuma. Amennyiben esetleg nullára esne vissza, akkor mindenképpen elgondolkodik majd a további lépésekről. Az sem vigasz, hogy pénzügyminiszterünk a devalváció hatásaként mindössze 4 százalékos inflációt jósolt az év végéig, ami még elviselhető lenne. Csakhogy az infláció nemcsak a devalváció függvényében alakul, hanem sok egyéb körülmények összhatásaként, így félő, hogy a bankelnök által jósolt 25—30 százalékos inflációnál sem állunk meg... Pákozdi Gertrúd Az új szó és a i nyári versenye VI. kérdés Romantikus, cselekményes regényeit az elmúlt évszázad közepétől napjainkig milliók olvasták és olvassák. Műveiből több film és tévéjáték is készült, számos regényét nagy sikerrel vitték színre. A nagy magyar mesemondóként tisztelt író szobra — Berecz Gyula alkotása — ma is látható szülővárosában, a Duna Menti Múzeum udvarán. Ebben a városban rendezik meg évről évre a szlovákiai magyar amatőr színjátszók országos fesztiválját, amelynek neve ugyancsak az ő emlékét őrzi. Kérjük, írja meg az írónak és szülővárosának a nevét. * * * Nyári versenyünk tízfordulós. Minden héten, valamelyik napi számunkban vagy a Vasárnap című hétvégi magazinunkban fölteszünk egy-egy kérdést. Az ÚJ SZÓ és a Vasárnap minden számában közlünk egy-egy versenyszelvényt. Tisztelt olvasóinktól azt kérjük, hogy legkésőbb hétfő estig postázzák szerkesztőségünk címére (819 15 Bratislava, Pribi- nova 25) lehetőleg levelezőlapon, a helyes választ. A hét versenyszelvényből legalább négyet mellékelni kell. Hetente két díjat sorsolunk ki: 1. Ötszáz schillinges óravá- sárlási utalvány (A bécsi Fortstinger cég ajándéka) 2. 2000 koronás vásárlási utalvány (A dunaszerdahelyi Euro- markét ajándéka) A heti sorsolás eredményét mindig szombaton közöljük. Azok a tisztelt olvasók, akik a tíz kérdésre legalább nyolc jó választ küldtek be és ugyanennyiszer ráragasztották a levelezőlapra vagy a levélre a négy-négy versenyszelvényt, jogosultak részt venni a fődíjak sorsolásán, amelyre szeptember közepén Királyhelmecen kerül sor. Minden résztvevő - ha jól válaszolt és elküldte a négynégy verseriyszelvényt - akár hetente és a fódíjak sorsolásán is nyerhet. Fődíjak: 1. 30 ezer korona 2. 20 ezer korona 3. 10 ezer korona 4. Casio SF 8300 managerkal- kulátor, valamint egy TKD T. 9011 típusú elektronikus fordító 5. Ajándékcsomag (lemezek, hangkazetták) 6—10. 1000 korona értékű tárgyi nyeremény Sok szerencsét és jó szórakozást! arról, amit ma senki sem tud Szlovákiában egyre jobban eluralkodik a bizonytalanság. Jóformán nincs olyan alapvető kérdés, amelyre a hatalmat gyakorló politikai erők, a kormány határozott választ tudna adni. Hol vannak már az egy-két évi nehézség utáni felemelkedésről, a „kis Svájcról“ költött legendák? Ma már a káosz elkerüléséről is igen óvatosan beszélnek a politikusok. így nem csoda, hogy a lakosság egyre közömbösebb, egyre jobban terjed az apátia. Ma ott tartunk, hogy a bejegyzett közel félszáz politikai szervezet, csoportosulás között egyetlen egy sem akad, amelyik képes felvázolni a válságból kivezető reális utat. Ezért nem csoda, bogy az előző választásokat ignoráló 16 százalék egy előrehozott választásokon legalább a duplájára nőne. Egyik szlovák hetilap számítása szerint a választásra jogosultak egyharmada (több mint egymillió kétszázezer lakos) egyik pártot sem támogatja, egyikben sem bízik. A parlamenti pártok döntő többsége ezért sem törekszik az előrehozott választásokra, bármilyen tehetetlen is a kormány. (Meg aztán melyik képviselő bolond lemondani a jó és biztos fizetésről és kitenni magát egy új megmérettetésnek?) Bizony, ma senki nem tud semmit arról, hogy mi lesz holnap. A rendszerváltás három legfontosabb területén naponta romlik a helyzet. Legalább vázlatosan vegyük sorra: 1. A politikában hihetetlen személyeskedések, vádaskodások, ravasz sakkhúzások folynak. Az egypárti hatalom koalíciós megosztása körüli hadakozás kiábrándítja az embereket, mert látják, hogy a személycserékből semmi haszna nem lesz a lakosságnak. Ezek a politikai handabandák nem tudják elterelni a figyelmet arról, ami valamennyiünket a legjobban izgat: a gazdaság és a szociális politika válságáról. 2. A gazdaság roskatag állapotban van. Keveset beszélnek róla, de az önálló Szlovákia államiságának berendezkedéséhez mil- liárdok szükségesek (hadsereg, hivatalok, nagykövetségek stb.), amit a kormány az állami költségvetésből vesz el, és ezt az egyszerű halandóknak úgy adják be, hogy „költségvetési hiány“. Az itt-ott cseppenő nyugati kölcsönök (például a legutóbbi 90 millió) csupán apró foltok a tátongó lyukakon. A hiány többi részét a lakosságnak kell megfizetnie. Emelkednek a különféle adók, növekszik az infláció, folytatódik az elszegényedés. 3. A válság ostora aztán a szociális gondoskodáson csattan. Nemrég egy olvasónk ezt kérdezte tőlem: „Kőműves vagyok. Az előző rendszerben összegyűjtöttem hatvanezer koronát öregségemre. Mint mások, én is betettem a bankba. Vásárlóértéke ma már a felét sem éri. Adjon tanácsot, mit tegyek azzal a néhány koronával, hogy megőrizze vásárlóértékét. A banki tizenkét százalékos kamat nem sokat ér, hiszen csupán a legutóbbi devalváció megtakarításomnak egyharmadát felfalta. Az annyira szidott szocializmusban nehezen megspórolt pénzemet tönkretette a demokrácia.“ Sajnos nem tudok tanácsot adni, mivel senki nem tudja, meddig tart az elértéktelenedés. Egyelőre üres az államkassza. A kormány kétségbeesett javaslatokat tesz a költségvetési hiány összekaparására, így egyelőre nem igen marad pénz a nyugdíjak, szociális segélyek emelésére, a munkanélküliség támogatására. A dolgozó nyugdíjasok járandóságának ellopása és számos más antiszociális intézkedés, az adóemelésekkel együtt nemigen pótolja a hiányzó költségvetési milliárdokat. Szakértők véleménye szerint év végéig a kormánynak még ki kell gondolnia további lakosságot sújtó pénzszerzési lehetőségeket is, mert a nemzetközi szervezetek eladósodott kormánnyal nem tárgyalnak. Szomorú dolog, de a demokratikus átalakulás egyelőre a fenn költ szavaknál egyebet nem adott az ország népének. Azzal, hogy mindent szabadon meg lehet írni még nem javul az életünk és egyelőre csak az a biztos, hogy a mindennapi kenyér is tovább drágul. Szűcs Béla 2 1993. Vili. 8.
