Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-07-25 / 29. szám

KÉPES MOZAIK Elátkozott ország Aki teheti, menekül Haitiből. Mi is tarthatná vissza az embereket a kari­bi koldusvilágban, ahol puccsok és ellenpuccsok sorozatát vészelik át, s lélegzetvételnyi idejük sincs, hogy felocsúdjanak a rémálomból. Nincs ott egyéb, csak káosz, terror és AIDS. A nicstelenek útra kelnek, bízva abban, hogy valahol a közel­ben jobb életre, új hazára találnak. Kisemmizett, eltaszított gyerekek százai maradnak hátra. De ők is bizakodnak: egy szép napon eljön egy anyuka, apuka, elviszi őket egy mesebeli országba. Port-au Prince gyermekkórházában a három kis­lány is arra vár, hogy örökbe fogad­ják őket a főleg Kanadából, az Egye­sült Államokból, Németországból és Hollandiából érkező „érdeklődők“. gyermekei Václav Klans cseh miniszterelnök attól tartott, „szürke“ lesz a Közép-európai Kezdeményezés idei budapesti csúcsértekezlete, ahol a tíz tagország kor­mányfői és külügyminiszterei majd csupán az „országokat átszelő autóutak és vasútvonalak közös építéséről“ szóló fölösleges vitákkal fecsérelik a drága időt. És, nicsak, még jóformán el sem kezdődtek a megbeszélések, ö maga gondoskodott a vérpezsdítésről, amikor nem éppen diplomatikusan válaszolt Antall József ama meglepetést keltett levelére, amelyben Prága együttműkö­dését kéri a szlovákiai magyar kisebbség jogait érintő európa tanácsi ajánlások végrehajtásának ellenőrzésében. Minthogy az inkább Bonn, mint Budapest felé kacsingató Klaus kerek-perec kijelentette, Csehország ki akar maradni a szlovák-magyar vitából, vagyis - a politika nyelvére fordítva Vajon min töprenghet Vladimír Meciar a KeK-csúcs résztvevőinek feje fölött? — esze ágában sincs számára érdektelen bonyadalmakba keveredni, lezártnak tekinthette az ügyet. De találgatások lavináját indította el — kissé tapintatlan állásfoglalásával gesztust tett Pozsony felé, amely cserébe hajlandóságot mutatott arra, hogy tárgyaljon a hagyományos határok megteremtéséről? így aztán - tán nem is csoda — az ominózus levélügy valahogy az érdeklődés hátterébe szorította a KeK-csúcs témáit: a háborús konfliktust és a gazdasági vonatkozású kérdéseket. Egy valami azonban ismét bebizonyoso­dott, a régió országai képtelenek közös nevezőre jutni, bármilyen kérdésről is van szó. Most sem sikerült megteremteni azt az összetartó politikai klubot — ahogy Antall József fogalmazott —, amelyben sikeresen fejlődne a szügség- szerú együttműködés és közelednének egymáshoz a régió országai. Ehhez túlságosan önösek az érdekek. Lazítás Egy kis reggeli „jogging“ mindig jólesik, hisz nem csak politikából áll az élet. íme, ezt vallja Bili Clinton elnök is, aki még külföldi látogatásain sem mond le a szo­kásos reggeli tréningről. Tokió ban a G7 csúcson jó munkát végzett partnereivel, Szöulban szintén megtette, amit kellett - az elvárásoknak megfelelően dorgálta meg a keményfejű phenjani vezetőket —, úgyhogy lelkiismeret-furdalás nélkül vág­hatott neki a szöuli elnöki rezi­dencia kertjének. Vendéglátója, Kim Jong Szám sem vallott szé­gyent - bírta az iramot. Egyéb­ként mindketten elégedettek le­hetnek, s nem csupán sporttelje­sítményük miatt. A fenyegető­zésnek is megvolt az eredménye: július közepén Genfben ismét beindultak a Washington és Phenjan közötti tárgyalások az észak-koreai nukleáris objektu­mok nemzetközi ellenőrzésének engedélyezéséről. Kapkodhatja a fejét a németek kancellárja - szűnni nem akaró bírálatok kereszttüzébe került. Most leg­újabban a terrorellenes különítmény, a GSG 9 tagjának Bad Kalinenben állítólag „rosszul elsült“ fegyvere miatt, amely világraszóló botrányt robbantott ki és onasi politikai hullámverést okozott. Semmi kétség, fél­resikerült a RAF feltételezett tagja elleni kommandóak­ció, aminek nyomán Seiters belügyminiszter és von Stahl főügyész is kénytelen volt távozni tisztségéből. A miniszter utódjára Kohl kancellár igencsak hamar rátalált, ám Manfred Kanther nem az az ember, akit mindenki szívesen lát Németország politikai porond­ján. A szociáldemokraták a fejére is olvastak a kancel­lárnak, amiért a CDU jobbszámyának képviselőjét állította a belügyminisztérium élére. Ez nem volt a leg­jobb húzás egy olyan időszakban, amikor Bonn, életbe léptetve az új menekülttörvényt, gyakorlatilag bezárta kapuit a külföldi menekültek előtt, amikor az idegenek elleni pogromok miatt sokan már úgyis ferde szemmel néznek Németországra és kormányára, amely képtelen megálb'tani a járványként terjedő radikalizmust. Kereszttűzben A pertörlés és a szabadulás híre mosolyt varázsolt Vük és Danica Draskovics arcára, a szerbiai ellenzék híveiben pedig új reményeket keltett: vezetőjük a kilenc napig tartó éhségsztrájk után talán új fejezetet nyithat országuk történetében. Bizonyára teljesen másban reménykedik Milosevics, akit nyilvánvalóan nem emberbaráti okok vezéreltek, amikor elrendelte a pertörlést. Itt a nyár dereka, nosza, vedd a poggyászod, s ha pénztárcád is úgy akarja, kerekedj már végre útra. így csalogat a forró tengerpart, vár a tá­voli nagyváros pezsgő élete, a völgy zöldje, friss szele... De vigyázz, be ne dőlj a puszta csábításnak! Ha megteszed, s ész nélkül vágsz neki a nagyvilágnak, a legszebb paradi­csom is könnyen pokollá válhat. Kell-e példa? Ha kell, tucatjával szolgálnak mindennapjaink. Forró homokra léptek a német turisták a törökországi Antalyában, ahol lázadc-ó kurdok puskájára akadtak. Nekik ugyanis mi közük volt a honi bajokhoz, konfliktusokhoz? Az ég világon semmi. De csakúgy, mint Egyiptom piramisai tövében az iszlám fundamentalisták bombái, Al­pás mindenképp. Idén Acapulcóban sem jobb a helyzet, az orkánok után csak a híre s a hamva maradt meg a csodaparadicsomnak. Jó ötlete támadt a német CSU két képviselőjének: Bonn úgy 50 mil­liárd márkáért vásárolja meg Spa­nyolországtól Mallorca szigetét, hi­szen ott úgyis mindig túlnyomó többségben vannak a vakációzó né­metek. így válhatna a Bild magazin ötlete nyomán Palma de Mallorcából mondjuk Palmenhausen, amely, minthogy leszakadna spanyolhontól, mindjárt biztonságosabb is lenne: ki­szűrnék a robbantgató baszk terro­ristákat. No, akkor mehetünk majd Mallorcára üdülni... legfeljebb ide­genként „kifütyülnek“ onnan is. A kockázat még mindig kisebb, mint Tenger közepén álomsziget? Tévedés - csupán egy farm a megáradt Missouri és Mississippi „ölelésében“ valahol West Altonban gériában a megbékélhetetlen muzul­mán testvérek máglyái, a kurd geril­lák fegyverei is legújabban a turiz- mus.t és a turistákat sújtják. Fekete- Afrikában sem ajánlatos üdülni, a hí­res szafarik nem csak a vadállatok miatt veszélyesek. Álmodni sem ér­demes a havasok alatti bejrúti stran­dokról, Bagdadról, Teheránról meg, ugye, kár is beszélni. A távolabbi Japánban vagy Kínában a szép pago­dákat csodáló turistára, ha nem is puskatus csap le, de természeti csa­a maffiózók által uralt napsütötte Szicíliában. Ha kell még példa, van ám: Észak-írország zöld rétjei, sajátos hangulatú városai és terroristái, Ex- Jugoszlávia csodálatos strandjai és bombái, aknái, eszeveszett fegyve­resei ... Nos, válogathatsz bőven a turistaparadicsomok közt. De be ne dőlj a puszta csábításnak! Akkor inkább próbáld élvezni a honi szürke biztonságot. Az tán nem múlandó. Ugye nem? URBÁN GABRIELLA összeállítása 1993. VIII. 1. ÚBUJBSEfl H Hl ÚJ RA SZABADON A Presse karikatúrája

Next

/
Oldalképek
Tartalom