Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-07-18 / 28. szám
f§ 21 1993. VII. 25. Sör kutyáknak és macskáknak A Nottinghamban lévő „Ritz“ hotelbe Mercedesen szállítják az ember négylábú barátait, a kiváltságos kutyusokat. A kutyaszállodában külön ágyban alszanak, a megrendelt ételeket asztalokon szolgálják fel nekik és ha gazdájuk úgy kívánja, szobájukba tévékészüléket is tesznek. Carlislovék, a tulajok elégedettek a forgalommal. A gazdagok szívesen megfizetik azt a 45 márkának megfelelő összeget naponta, ha tudják, hogy kedvenceik jó kezekben vannak. A Los Angelesben megrendezett kutyadivatbemutató három stárma- nökenje. Szarvatlanított orrszarvúak Afrikában kipusztulás fenyegeti az orrszarvúakat, mivel az orvvadászok tömegével pusztítják őket, hogy megszerezzék értékes orrmányukat, amelyből dísztárgyakat faragnak, de főleg afroditikum- nak, vagyis nemi serkentőnek használják. Zimbabwéban most a további pusztítás megakadályozására kitalálták, hogy elkábítják a rinocéroszokat és lefűrészelik agyarukat. Így az orvvadászok hoppon, az orrszarvúak pedig ékességük nélkül maradnak. Egyelőre jobb megoldást nem tudtak kisütni. A Strasbourg melleti Schiltigheim- ben levő Pecheur sörgyár piacra dobta az alkoholmentes macska- és kutyasört, Mon Titi és Mon Toutou néven. A sörgyártáskor megmaradó komlóból készül és egy márka öt- venbe kerül.- Halló, rendőrség! Jöjjenek amilyen gyorsan csak tudnak, mert az a bandita fekete kandúr veszélyezteti a család aranyos Lórikájának az életét! Néhány éve egy arab emír megismerkedett síelés közben a feketeerdei Rotfeldenben lakó Wilhelm Breitlinggel és meghívta őt az emírségbe. Ott megkedvelte a tevéket és elhatározta, hogy azokat fog tenyészteni. Gazdaságát három fiára és feleségére bízta, ő pedig az átalakított istálló- . ... . ban elhelyezett te- Breitling asszony a tevet sétáltatja vékkel törődik. Arra számított, hogy ötlete jó hasznot hozó attrakció lesz a környéken. És számítása be is jött, amikor az első tevefesztiválra 15 ezer látogatót sikerült toboroznia. Breitling a sikeren felbuzdulva Fatamorgana néven megalakította a német tevebarátok egyesületét. Évi tagdíj száz márka. Bajorországban és Ausztriában közel száz tagja van és többen már szereztek is tevét. Elkészült a tízkilométeres versenypálya terve is, ahol majd a teve-futóversenyeket rendezik. Falutól távoli, erdőhöz közeli kertünkben éveken át egy vadon élő macska tanyázott, önellátó életmódjából adódóan az egész környéken irtotta a rágcsálókat. Nem is láttunk egeret azokon kívül, amelyeket zsákmányul ejtett. Mert azokat mielőtt elfogyasztotta volna, trófeaként helyezte a lábunk elé. Egyszer azután a cica eltűnt. Ki tudja, vadász lőtte-e le az egerek rémét vagy betegség vitte el. Jobb megoldás híján, felállítottuk a fogókat. Egy hétvégén azután abban az apró kalitkaszerű valamiben, amelybe a torkos rágcsáló könnyen bejut, de onnan kiút már nincs, ott pislogott az ijedt, hosszú farkú egérke. Igen ám, de mi legyen vele?- Nézd, milyen szép a szeme- szólalt meg a feleségem. - A szőre meg mint a selyem... Ebből máris értettem. A nejjel nem számolhatok a hóhéri munkában. De hát milyen halálmódot is válasszak a csapdába esett áldozatnak?- Tudod, mit?! — szólalt meg ismét az asszony a segítségemre sietve.- Dobjuk be a vízbe...- Vízbe? De hisz az egér úszik!- Ne tréfálj. Láttál már úszó egeret? Mi tagadás, látni nem láttam, de hát valamikor természetrajzot azért tanultunk.- Próbáljuk ki! - vágta rá és már indult is a kertünk előtt folydogáló levezető csatorna hídjára. Ott azután a csapda ajtaját óvatosan kinyitva, a rab egérkét belepottyantottunk a vízbe... Az pedig fejét büszkén feltartva, apró lábacskáit szaporán kapkodva, mesterúszóként közeledett a part felé. Szárazföldet érve megrázta magát és még mindig riadtan felénk fordulva hálásan pislogott.- Nézd, milyen kedves... Kajánul mosolygott. Ebből megértettem, hogy természetrajzot ő is tanult, hiába akart az ellenkezőjéről meggyőzni. Csakhogy a csalafinta kegyelemgyakorlás históriája ezzel nem fejeződött be. A következő héten megrökönyödve állapítottuk meg, hogy távollétünkben az egérke - bizonyára hálája jeléül, talán rokonságával együtt - tiszteletlátogatást tett nálunk. Különösen az ágyakat tisztelte meg figyelmével, amiről a szét- és összerágott takarók és párnák tanúskodtak félreérthetetlenül. A nejnek szokatlanul torkára fagyott a szó.- Az egérke - mondtam kurtán.- Az a szép szemű és kedves... zs. 1. A madarak pusztulása gyermekkorom óta elszomorít. Talán hathétéves koromra nyúlik vissza az első brutális emlék, amikor hetekig tápláltam egy fészkéből kipottyant kis sárgarigót, azonban a szomszédék nyápic macskája a szemem láttára széttépte. Akkor még képtelen voltam megérteni a gyilkos hajlamot, amely csupán a természet megmásíthatatlan törvénye. A körte bosszúja Anyám kertjében van egy hatalmas körtefa, amely évről évre rengeteg finom gyümölccsel ajándékoz meg bennünket. Érdekes, hogy a tömérdek körte között mindig akad néhány, nem öklömnyi, inkább gyermekfejnyi óriás. Többnyire a fa legmagasabb déli ágán büszkélkedik a napfényben, és aki meglátja, elgyönyörködik a körték királyában. Azonban nemcsak mi, hanem az örökké éhes feketerigók is tudják, hogy a zamatos gyümölcs milyen jó csemege és bizony minden évben alapocsan megpocsékolják a termést. Szegény anyám, botjával nagyokat csap erre-arra, hogy előadjanak a csattanástól, zörgéstől. El is röppennek a szomszédék cseresznyefájára, azonban anyám alig fordít hátat, a rigók máris folytatják a lakmározást. Történt egyszer, hogy egy koraérett körte lepottyant, és a rigók egymással versenyezve próbálták bekebelezni. Elbámultam, milyen önfeledten élvezik a gyümölcs édes húsát, amikor váratlanul a fa tetejéről a hatalmas, majd egy kilós körtekirály hangtalanul szinte a levelekhez sem érve rázuhant a dézsmáló fejére. Egy pillanatig bénultan bámultam a jelenetet, aztán odamentem a feketerigóhoz, kiterjesztett szárnyakkal élettelenül borult a félig megevett körtére. Agyonütötte a király. Felemeltem a csodálatos termést és szépséges pirosló sárga arcán ripa- csokat találtam. A ~feketerigó csőrének nyomait. Akkor megértettem, hogy szent bosszú áldozata lett a rigó. Kamikadze- veréb Aki évtizedek óta autózik, bizonyára ütött már el olyan madarat, amelyik röptének gyorsaságát nem idomította a gépkocsi sebességéhez, amikor keresztben átrepült az úton. Viszont ami évekkel ezelőtt velem történt, az a madárgázolás egyetlen kategóriájába se illik bele. Nagyon szép reggel volt, amikor munkába siettem. Az út menti kis erdőből rajokban röpködtek a madarak, kergetőztek, örültek az új napnak. Egyszer csak egy magányos veréb vagy húsz méternyire feltűnt a szélvédő üveg előtt és egyenesen felém repült. Már csak tíz méter, már csak öt. Ösztönösen fékeztem. Mit akar ez az öngyilkos? Azonban nem érkeztem tovább latolgatni, mert a kamikadze-veréb teljes sebességgel nekirepült az üvegnek. Előtte még egy villanásnyira farkasszemet néztünk és groteszk mozdulattal megpróbáltam elhessegetni az őrült madarat, de minden hiába való volt. Az üvegen ottmaradt véres csőrének nyoma. Azóta sem tudtam megfejteni az öngyilkos veréb talányát, lehetséges, hogy vak volt. Vagy elromlott a „radarrendszere“? Vagy talán megbomlott a madár esze? Mi a fenéért repült teljes sebességgel nekem? Öngyilkos bálnákról már olvastam, de öngyilkos verebekről még nem hallottam. Örök talány számomra. (szűcs) Állati jogok Kassán megjelent a Szabadságot az állatoknak Szövetség által kiadott DIEGO című folyóirat. A lap az állatok védelmével kapcsolatban mindennel foglalkozik. Az első szám a hasónlő célú külföldi szervezetekkel együttműködve készült és fő témája a napjainkban sokat vitatott kísérleti állatokkal foglalkozik. Az állatoknak is joguk van az életre. A városokban egyre szaporodnak a családokból elűzött kóbor kutyák, macskák, amelyek gondot okoznak a lakosságnak és a hatóságoknak is. Remélhetőleg az érdekes folyóiratnak kialakul az állandó olvasótábora. •C Kettévágott kép A kettévágott kép két felét nem lehet pontosan összeilleszteni, mivel a rajzoló öt apró részletet megváltoztatott. Ha három perc alatt megtalálják olvasóink, gratulálunk. (Megfejtés a 2. oldalon)
