Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-07-11 / 27. szám

♦ * Szabálytalan krimi A macskák René Clément francia film­rendező életműve meglehető­sen változatos. Készített ellen­állási drámát ( Harc a síne­kért), értett az irodalmi alkotá­sok átültetéséhez (Patkányfo­gó), finom iróniával ábrázolta a polgári erkölcsöket {Mon­sieur Ripois). Volt persze ked­venc műfaja, vissza-visszatérő motívuma, érdeklődésének leg­inkább megfelelő hangja is. Clément a modernkori film noir egyik jeles mestere. Előszere­tettel vitte vászonra a profi gengszterizmus különleges teljesítményeit. Szeretett bor­zongatni. Lerághatta a körmét, aki belefeledkezett izgalmas történetei megtekintésébe. Ami azonban a Tűző nap-ot s a töb­bi dermesztő bűnügyi alkotást a szabványkrimik fölé emeli - tulajdonképpen csak annyi, ami a konfekcióárut megkülönböz­teti az igazi értéktől: a feszült­ségteremtés érdemes mestere mindig nagy gondot fordított a lélektani hitelességre, az ok és okozati összefüggések realista feltárására, a miliőfestés pon­tosságára. Minden bizonnyal ez az oka annak, hogy munkái filmtörténeti rangúak. Tovább fognak élni, mint a divatos mo­ziszenzációk. A macskák (1964) is a sikerült Clément- opuszok közé tartozik. Témája és tárgya egy cinikus, magabiztos, fölényes playboy rej­tőzködése és védeke­zése. A szemrevaló fi­atalembernek jó oka van arra, hogy kámfort játsszon - ugyanis el­csábította egy alvilági pofa feleségét. Az ille­tő vérdíjat tűz ki az ifjú szélhámos fejére. Hő­sünk - Alain Delon személye­síti meg a figurát, immár hír­névtől övezetten, szegény megboldogult Gérard Philipe A PRO 7-en Irene Papas Görög színészből nincs sok mostanában, legalábbis olyan­ból, akit világszerte ismernek. Az antik színház szülőföldjé­ről manapság nem jelentkez­nek túl sokan, akik a filmen is bizonyítanák tehetségüket - vagy csak a világ nem figyel rájuk eléggé? Én legalábbis Melina Mercourin kívül - aki időközben hazája miniszter­asszonya lett, s e tevékenysége közben már nem tudott túl sok időt szakítani a művészet mű­velésére - csak Irene Papast tudnám megnevezni. (No meg Papadimitriu Athinát, de ő - nevével ellentétben - magyar.) Az 1926-ban született gö­rög színésznő már külsejével is ókori elődeit idézi. (Bocsá­nat: mint színésznő nem idéz­heti elődeit, hiszen mint tud­juk, az ókori görög színházban szerepkörét idézve - női karok kikötőjébe menekül a veszé­lyek elől. El ne felejtsük: lu- xuskömyezetben, Monte Car­lo közelében folyik a bújócska (meg a vadászat). Utoléri-e a végzet a bájgúnárt, avagy sike­rül kereket oldania? Erre ka­punk választ az akciókban gazdag cselekmény végén. Hadd hívjuk fel a figyelmet a logikai játék szabálytalanságá­ra: nem olyan egyszerű a kép­let, hogy „vagy-vagy”-gyal fe­lelhetnénk a fenti kérdésekre. A macskák meséje az expozí­ciót követően furcsán folytató­dik, s még furcsábban fejező­dik be. A film egyszerre szolgál a félelmetes események színé­vel és fonákjával. A grand gui- gnol-elemek hatását parodisz- tikús fricskák enyhítik. A bűn és a szerelem összefonódását különleges hatású epizódok érzékeltetik. Kicsit nyomasz­tó, kicsit elidegenítő a hangu­latok felidézése. Jane Fonda európai kiruccanásának, fran­cia kalandjának első tétele a jó szakmai és közönségfogadta­tásra talált mozidarab. Aminek aztán - mint közismert - karri­er és házasság lett a következ­ménye. De ez már egy másik krimi... (3 Sat, szerda 22.25) a női szerepeket is férfiak ját­szották - nők nem tehették be a lábukat az amfiteátrumba.) Fe­kete hajával, sötét szemével, markáns vonásaival azonban pontosan olyan, amilyennek Elektrát vagy Antigonét elkép­zelhetjük magunkban. Mind­két szerepet eljátszotta már fil­men. Akinek szerencséje volt és elég idős hozzá, láthatta: az Elektra című filmet 1962-ben, az Antigonét 1964-ben forgat­ta. Ugyancsak 1964-ben ké­szült a világhírű Zorba, a gö­rög című film, amelynek női főszerepét alakította a címsze­replő, Anthony Quinn mellett, és 1967-ből származik még egy ókori görög témájú filmje, az Odüsszeia. Modernebb témák sem ide­genek azonban tőle, elég csak az Anna ezer napjára gondol­nunk (1969), vagy a Minden­kinek a magáét (A ciascuno il suo) című filmjére, amelyet e héten láthatunk a PRÓ 7-en, vasárnap éjjel. (Partnere egyéb­ként az ugyancsak világhírű olasz színész, Gian Maria Vo- lonté, akire szintén érdemes odafigyelni.) (PRO 7, vasárnap 01.00) # 4 A1/3Sárnap és a TEIÍH^IS melléklete 1993. július 17.-július 23. Dormogo Dömötör és A macskák A cím medverésze nem gyermekműsorra utal, hanem a komikus-virtuóz Adriano Celentano egyik viszonylag friss, 1986-os filmjére (Osztrák 1, péntek, 21.25) A macskák sem a szirupos musicalre vonatkozik, hanem egy René Clément filmre, melyben Alain Delon a főkandúr, avagy Monsieur Fekand (3 Sat, szerda, 22.25) Dián Fosseyt úgy lázba hozza a gorillákról szóló előadás, hogy azonmód felkerekedik,s elindul a dzsungel mélyére. Az aggódó Fosseyt Sigourney Weaver alakítja (RTL, vasárnap 20.15) Elton John veri Presleyt Eltonnak immár 24 slágere stafétázik az amerikai sikerlistákon, s ezzel túl­szárnyalta Elvis Presley-L Ezen a hétvégén Elton a sláger az MTV-Europe-on. Münchausen Afrikában A hazudós báró kései utóda egy bestsellerírónővel elmegy Afrikába, ahol viharos kalandokat él át. A végkifejletet nem mondjuk el... (Osztrák 1, szombat 20.15)

Next

/
Oldalképek
Tartalom