Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-07-11 / 27. szám

Vasárnap 1993. július 18. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 04,55 - nyugszik 20.34; Közép-Szlovákia: 05.02- nyugszik 20.41; Nyugat- Szlovákia: 05.08 - nyugszik 20.47 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 03.46 - nyugszik 19.35; Közép-Szlovákia: 03.53- nyugszik 19.42; Nyugat- Szlovákia: 03.59 - nyugszik 19.48 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük FRIGYES - KAMILA valamint Amó, Kámea, Ka­mill, Kamilló, Milla, Mirkó, Zomilla nevű kedves olva­sóinkat FRIGYES - a magyar frigyes szóból alkották a XIX. szá­zadban a korabeli magyar, de német eredetű Fridiik név helyettesítésére. A Fridiik a német Fridrichbői keletke­zett, elemeinek jelentése: béke + hatalom. • 1718-ban született Saverio BETTINELLI olasz író, kriti­kus, irodalomtörténész (f 1808) • 1868-ban halt meg Emanuel LEUTZE német fes­tő (szül. 1816) • 1933-ban ' született Jevgenyij Alek- szandrovics JEVTUSENKO szovjet-orosz költő • 1948- ban született VANKÓ Ger­gely vajdasági magyar költő • 1968-ban halt meg Cor­neille Jean Francois HAY- MANS Nobel-díjas belga far­makológus és fiziológus (szül. 1892). Már csütörtökön kapható az újságárusoknál! A VASARNAP következő, 32 oldalas számának tartalmából: Judit Kopasz-Kiedrowska Csilla beszélgetése Mayer Judit műfordítóval T anítómesterünk a történelem, avagy nevetve bukdácsolunk Két színház - egy évad Dusza István színházi mérlege Vissza a paradicsomba s3!bó G. László beszélgetése Huszár Tibor fotóművésszel Ábel és Eszter Gárdonyi Géza kisregényének 5. része Öreg ember nem vén ember Összeállításunk nyugdíjasoknak Életmód Állati dolgok Megfejtés a 14. oldalról Jó a megfigyelőképessége? A középső figura a legmagasabb A szlovákiai választások ufórejtélye - 270 ezer roma magyarnak vallotta magát címmel közölt cikket a Republika június 14-i száma. Václav Vacovsky, a szerző megalapozatlan adatokat kö­zöl, amikor azt állítja, hogy a Szlovákiában élő mintegy 300-350 ezer roma közül az 1991-es választásokkor 270 ezer vallotta magát magyar­nak. Ez a tények torzítása. A Szlovákiában élő romák száma pontosan nem ismeretes, és a becslések meglehetősen eltérőek. A korábbi népszámlálások alkalmával nem tüntet­ték fel a roma, illetve cigány nemzetiséget. A munka- és szociálisügyi minisztérium kimuta­tása szerint 1991-ben Szlovákiában 253 943 roma élt, a legtöbb — 140 241 — a Kelet-szlovákiai kerületben. Az 1990-es márciusi népszámlálás volt az első, hogy a roma nemzetiséget is feltüntették. Tehát szabadon dönthettek, milyen nemzetiséget válasz­tanak. Müyen nemzetiségűnek tartja magát a több­ség, ha az 1991-es népszámláláskor csak 80 627- en vallották magukat romának? Hová tűnt a felté­telezett 270 ezer roma származású állampolgár? Megkísérlem megmagyarázni a kérdést. A Szlo­vák Statisztikai Hivatal a szlovák kormány felké­résére, három hónappal a népszámlálást megelő­zően (1990 decemberében) felmérést végzett. A felmérés célja az volt, hogy feltérképezze, milyen a romák véleménye a Szlovák Köztársaság­beli helyzetükről. A felmérést 16 járásban végez­ték el, ott, ahol a legnagyobb a roma lakosság aránya a 16-70 éves korú lakosság körében. Érdekes, hogy a megkérdezettek 37 százaléka tartotta magát romának, 27 százalék cigánynak, 18 százalék szlováknak és 17 százalék magyarnak. Mi következik ebből? A roma származású lakosság mintegy háromne­gyede szlovák nyelvi és kulturális környezetben él - ók a népszámláláskor szlovák nemzetiségűnek vallották magukat, kivéve azokat, akik romának tartják magukat. A fennmaradó egynegyed - mint­egy 87-90 ezer roma — a magyar nemzetiségű lakosság között él, főként a Rimaszombati, a Rozs­nyói, a Losonci, a Tőketerebesi és a Dunaszerda- helyi járásban. Ha megfontoljuk, hogy kisebb részük - körülbelül 25 ezer - roma nemzetiségű­nek tüntette fel magát, akkor az utolsó népszámlá­láskor 67-70 ezer roma vallotta magát ma­gyarnak. A magyar nemzetiségű lakosság számának fejlő­dését illetően nem indulhatunk ki az 1948-as statisztikai, valamint az akkori népszámlálás ada­taiból, mint azt a szerző teszi, amikor Szlovákiá­ban csak 190 ezren vallották magukat magyar nemzetiségűnek. Mint ismeretes, 1946-47-ben folyt a reszlovakizálás, azokban az években 326 679 magyar kérte nemzetisége megváltoztatá­sát. Közülük 1947 végéig 200 ezer embernek adták meg a szlovák nemzetiséget. De már 1950- ben 355 ezren vallották magukat magyarnak Szlo­vákiában és 1961-ben már 519 ezren. Vagyis nem történt biológiai csoda, és nem állunk szemben ufórejtéllyel, mint azt Václav Vacovsky állítja. Mindössze az történt, hogy majd mindenki, illetve mindazok, akik 1946-ban és 1947-ben resz- lovakizáltak, ismét eredeti nemzetiségükhöz tarto­zónak vallották magukat. Jaroslav Vlasic Megjegyzésünk: Amikor elolvastam a Republi- kában a fenti írást, azt hittem, hogy a józanság kezd felülkere­kedni az állami sajtóiroda lapjá­nak szerkesztőségében és a bosszantó történelmi hamisítá­sokat, zagyvaságokat megpró­bálják helyrehozni. Örömöm azonban korainak bizonyult. Az a bizonyos Václav Vacovsky úr még rátett néhány lapáttal na­cionalista handabandázásaikra. Egyes statisztikai adatokat in­kább a „szakértők becslésével“ helyettesített. Nem óhajtok még csak vitatkozni sem az ilyen el­fogult, sőt elvakult „szakértő­vel“. Egyetlen dolgot azonban nem tudok szó nélkül hagyni. Azt, ahogy a reszlovakizációt Vacovsky úr megmagyarázza az olvasóknak, már a nacionaliz­mus elrettentő példatárába tar­tozik. Úgy tűnik, hogy az ő agyában is megszülethetett volna ilyen világraszóló csalás. Azt írja, hogy a reszlovakizá- ció tulajdonképpen az elmagya­rosított szlovákok visszaszlová- kosítása volt. A kétszázezer elis­mert „újraszlovák“ a magyarosí­tás áldozatául esett tősgyökeres szlovák volt. Ez aztán a szemen- szedett hazugság! Ha Vacovsky úr nem tudná, még élnek azok közül nagyon sokan, akik a kite­lepítéstől félve reszlovakizáltak. Az én szüleim is közéjük tartoz­nak, nekem még ma is megvan a reszlovakizációs okmányom. Tudtommal például a Királyhel- meci járásban a lakosság 90 szá­zaléka sok nemzedéken át iga­zolhatóan magyar volt. Az utol­só népszámláláskor kiderült 519 ezer szlovákiai magyarral kap­csolatban pedig az az igazság, amit a fent szórólszóra közölt írásban Jaroslav Vlasic kifejt. Igen jó lenne, ha a Republika a Vacovskyéhoz hasonló otrom­ba és hamis fejtegetésekkel nem vezetné félre a szlovák közvéle­ményt és nem mérgezné felesle­gesen a légkört. Vacovsky szerint a benesi dekrétum „a magyaroknak elő­nyöket biztosított“. A kollektív felelősségrevonás szellemében ötvenezer magyar családot min­den ok nélkül kiforgattak vagyo­nukból. Nem voltak fasiszták, nyilasok, hanem csak egyszerű emberek. Mi hát az előny? Az hogy nem gyilkolták őket ha­lomra, mint a szudéta néme­teket? Bizony szegény az a republi­ka, hol ilyen Repubüka tájékoz­tatja a szlovák közvéleményt. Sz. B. Az ÚJ SZÓ és a JÉSÉmBP nyári versenye III. kérdés „... Vak, süket és mozdulatlan gettóélet ez mindenképpen: a jogfosztott emberek szé­gyen- és félelemterhes élete. És az ok? Egyetlenegy tény, vá­dak vádja: magyarságom.“ Ezek a sorok abban a döbbene­tes erejű, máig felkavaró mű­ben olvashatók, amelyet a szerző 1946-ban írt Stószon. Éveken át sokszorosított for­mában, titokban terjesztették. Nyomtatásban először 1968- ban jelent meg. Mi a mű címe és ki a szerzője? xxx Nyári versenyünk tízfordu­lós. Minden héten, valamelyik napi számunkban vagy a Va­sárnap című hétvégi magazi­nunkban fölteszünk egy-egy kérdést. Az ÚJ SZÓ és a VASÁR­NAP minden számában köz­lünk egy-egy versenyszel­vényt. Tisztelt olvasóinktól azt kérjük, hogy legkésőbb hétfő estig postázzák szerkesztősé­günk címére (819 15 Bratisla­va, Pribinova 25), lehetőleg le­velezőlapon, a helyes választ. A hét versenyszelvényből le­galább négyet mellékelni kell. Hetente két díjat sorsolunk ki: 1/ ötszáz schillinges óravá­sárlási utalvány (A bécsi Fortstinger cég ajándéka) 2/OLIVETTI SOLAR 100 típusú zsebkalkulátor, va­lamint egy OLIVETTI GO! típusú membrános kalkulátor (a komáromi Kombit Computer cég ajándéka) A heti sorsolás eredményét mindig szombaton közölj ük. Azok a tisztelt olvasók, akik a tíz kérdésre legalább nyolc jó választ küldtek be és ugyan­ennyiszer ráragasztották a le­velezőlapra vagy a levélre a négy-négy versenyszelvényt, jogosultak részt venni a fődíjak sorsolásán, amelyre szeptem­ber közepén Királyhelmecen kerül sor. Minden résztvevő - ha jól válaszolt és elküldte a négy­négy versenyszelvényt - akár hetente és a fődíjak sorsolásán is nyerhet. Fődíjak: 1. 30 ezer korona 2. 20 ezer korona 3. 10 ezer korona 4. Személyi számí­tógép 5. Ajándékcsomag (lemezek, hangka­zetták) 6-10. 1000 koro­na értékű tárgyi nyeremény Sok szerencsét és jó szóra­kozást ! a dekrétumokról Nem vagyok történész, csupán az utolsó fél évszázad történéseinek ré­szese és szemtanúja. Ezeket az évti­zedeket magyarként éltem meg és ezért alapvetően másként értéke­lem, mint azok, akik a magyarelle­nes törvényeket, intézkedéseket hozták és lelkesen végrehajtatták. Sajnos a mai szlovák történetírás a korszak értékelésében egy lépést sem tett előre. A kommunista hami­sításokat kozmetikázza, még csak nem is törekszik a demokratikus át­értékelésre. Az ezeréves magyar el­nyomás, az örök magyar ellenség­kép, a statisztikai adatokkal folyó zsonglőrködés a szlovák sajtó min­dennapos muníciója a közvélemény félrevezetésére. A mai szlovák kö­zépgeneráció és az ifjúság csak a kommunista történetírásból és a nacionalista eszmefuttatásokból is­meri a háború utáni évek benesi- dekrétumok alapján történt szörnyű­ségeit, amelyeket minden szemreb­benés nélkül védelmébe vesz a cseh és a szlovák köztársasági elnök és számos politikus. Nem az én feladatom, hogy vitat­kozzam a mai politikai nagyságok­kal. Talán a szlovák történészek is rájönnek egyszer, és lesz bátorságuk beismerni, hogy a benesi kitelepíté­sek szervesen beletartoznak abba az etnikai tisztogatási folyamatba, amely a fasizmuson, a sztálinizmu­son át egészen a mai délszláv polgár- háborúig vezet. A krimi tatárok, a volt Szovjetunióban élő németek áttelepítése, a 13 millió német hábo­rú utáni elűzése szülőföldjéről, a ma­gyarok kitelepítése (nem lakosság- csere, mivel többségük nem önként hagyta itt őseik földjét!) és a boszniai menekültek százezrei ugyanabban a nacionalista mentalitásban gyöke­reznek. Egyre kevesebben élünk már azok közül, akik szemtanúi voltunk a be­nesi dekrétumok végrehajtásának. A kollektív felelősségrevonás, a kol­lektív büntetés fasiszta találmány. Elmondom saját élményeim alap­ján, miért tartom szégyenfoltnak a dekrétumot: • Ha apám nem reszlovaldzál, le­het, hogy bennünket is kitelepíte­nek, pedig apám az első köztársaság­ban állami alkalmazott volt és egyet­len pártba sem lépett be. 9 Evekig nem volt csehszlovák állampolgárságom és ezért nem vet­tek fel a középiskolába. Sok ezren kénytelenek voltunk Magyarország­ra szökni, hogy tanulhassunk, mert hivatalos engedélyt nem kaptunk, hogy oda járhassunk iskolába. 9 Két leleszi unokatestvéremet 18-19 évesen Csehországba hurcol­ták kényszermunkára. Szüleik sem­miféle politikai tevékenységet nem fejtettek ki. A lányokat marhavago­nokban szállították Csehországba, ahol a földbirtokos, mint a rabszol­gapiacon, válogatta ki a neki megfe­lelő cselédeket. 9 Amíg apám a reszlovakizáció alapján nem kapta meg az állampol­gárságot, munkája sem volt. A benesi dekrétumok körüli vita valószínűleg még csak ezután bonta­kozik ki. Bár bennünket magyarokat is komolyan érint, de elsősorban a sok millió kitelepített szudétané- met nem akar belenyugodni abba, hogy a megbukott rendszer kívánsá­gának megfelelően szemérmesen hallgassanak az ügyről és felejtsék el. A történelmet nem lehet vissza­csinálni.Megítélésem szerint elsősor­ban nem vagyonjogi kérdés az egész, hanem erkölcsi és politikai. A mai Európában az ilyen kényes ügyeket jó lenne tisztázni és rendezni. Ezt bizonyítja az Európa Tanács ajánlása is. Nem hiszem, hogy azok fogják megszabni a végleges döntést, akik ma is védelmezik és jogosnak tekin­tik a történelemben példátlan dekré­tumokat. Szűcs Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom