Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-07-11 / 27. szám

> A RIBISZKE NÖVÉNYVÉDELME Ez a kártevő, a Synanthedon tipuli- formis még gyakoribb, mint a ribisz­ketapló, de mindenképpen könnyeb­ben érzékelhető - észrevehető. A vessző hosszában húzódó, fekete falú, bama ürülékcsomókkal telített járat metszéskor felhívja a figyelmet a kártevőre. Idős bokron mindkét károsító előfordulhat. A lepke szárnyainak nagyobb ré­sze átlátszó, nem borítja hímpor, s ezért fekete erezete miatt szitára emlékeztetnek. Ebből ered a szita- szárnyú elnevezés, amit a nyelvújí­tás szitkárra rövidített. (Jobb lenne ezt a magyar nevet megtartani, mint a német név tükörfordításából kelet­kezett „üvegszámyú“ ribiszkelepke „hivatalos“, szakkönyvekben hasz­nált elnevezést.) A petéből kibújó hernyó berágja magát a hajtás, a vessző belsejébe és ott lefelé haladó járatot készít. A bá- bozódáshoz közelálló hernyó telel át. Április végén bábozódik, majd május-júniusban kirepül. Hosszan elhúzódhat az évi nemzedék rajzása. A ribiszke-szitkár elleni vegyszer- mentes védekezésként vágjuk le a lepke hernyója által megtámadott vesszőt, keressük meg az általában a járat végében tartózkodó hernyót (bábot). Sajnos, a járat gyakran a gyökémyakba, a főgyökérbe ve­zet, olyankor ki kell szedni a tövet. Permetezéssel csak a lepke rajzá­sa, a tojásrakás és a lárvák kelése idején lehet védekezni ellene, mert a ribiszke-szitkár lárvája rejtetten, a vessző belsejében él. Ha hígított ribiszkeszörpöt öntünk egy citrom­sárga műanyag tálba és a bokrok közelébe helyezzük, akkor még a peterakás előtt összegyűjthetjük a lepkéket, nagyobb ültetvényben pedig megállapíthatjuk a permetezés optimális idejét. A szörp erjedő illata és a sárga szín vonzza a lepkéket, beleesnek a folyadékba és ottpusz­tulnak. Más módszer is van az előre­jelzésre: figyeljük meg a vesszőkön található röplyukban a bábing, egy kis szövedéktok megjelenését. A vegyszeres védekezést a vegyes Az üvegszámyú ribiszkelepke imá- gójának testhossza 10-14 mm, szár­nyainak fesztávolsága 18—24 mm. A nőstények mindig nagyobbak, mint a hímek (szakirodalom nyomán: 1. d.) Ribiszkelepke lárvája a morzsalékos ürülékcsomóval telített járatban háztájiban megnehezíti a friss fo­gyasztásra szánt zöldségnövények, gyümölcsök szürete. Árutermelő gyümölcsösben a várakozási idők betartásával, rajzáskor hatásos a for­mation (Anthio - 22 EC), a dimetoát (BI - 58 EC), és a diklórfosz (Unifosz 50 EC) hatóanyagú készítményekkel végzett permetezés. Kertészet és Szőlészet A MUSKÁTLI növényvédelme MM ÖTLETEK INNEN-ONMAN „Fogókalapács“ Nagyapám régi vágású mester­ember volt, s a lakatos szakma elleni véteknek tartotta, ha vala­ki fogóval szögeit. így aztán je­lenlétében csak titokban folya­modtam ehhez a fogáshoz, amely, valljuk be, főleg akkor kényelmes, ha tucatszám kell használt deszkákból szögeket ki­húzni. Hatékonyabbá (s tán „eti- kusabbá“ is) tehetjük ezt a mun­kát, ha a fogó fejére egy kb. 10 mm vastag, 25-30 mm-es nagyságú vaslapot forrasztunk. Palackvágás cinezővel A kisebb kézügyességgel megál­dott embernek még üveglapot vágni sem olyan egyszerű fela­dat, hát még palackot... Pedig ez a művelet is egyszerűen megold­ható. Nem kell hozzá más, mint egy kb. 1,5 mm átmérőjű, meg­felelő hosszúságú rézhuzal és egy ún. cinező pisztoly. A rézdrótot a palack köré hajtjuk, s két végét rákötjük a ci­nező pólusaira, majd azt bekap­csoljuk. Úgy 1 perces melegítés után a fiaskót hideg vízbe márt­juk, illetve a csap alatt leöblítjük. A hirtelen lehűtés után a rézhu­zal mentén a palack könnyen kettéválasztható. Vigyázat! A hidegvizes keze­lés előtt ne feledjük el a cinezőt áramtalanítani - a konnektorból kikapcsolni!!! A muskátli veszedelmes kórokozója, xantomonászos betegségének elői­dézője, a Xantbomonas campestris pv. pelargonii. Egyes adatok szerint az elhanyagolt állománynak 80-100 %-át is elpusztíthatja. A kórokozó dugványokkal terjed, így a vegetatív úton szaporított mus­kátlit szabadföldön és üvegházban egyaránt veszélyezteti. Mindkét he­lyen 3-6 hónapig marad életképes a talajban. A nálunk termesztett fa­jok közül a Pelargonium zonale a legfogékonyabb a betegségre. A xanthomonas-t a szétfröccsenő víz terjeszti. A baktérium elsősorban a természetes nyílásokon, de a sebe­ken keresztül is bejuthat a növény­be, s ott 20-40 nap alatt kifejlődve, teljes pusztulást okozhat. A fertőzés kezdetén apró, kör alakú, vizenyős foltok keletkeznek a levélen, amelyek hamarosan bar­nára, majd feketére színeződnek. A foltok terjedésével az egész levél elszárad. A száron is gyorsan szapo­rodnak az elváltozások, mígnem tel­jes hosszában nyálkásan elrohad. A dugványok a talpuktól felfelé megfeketednek, megrothadnak. A betegség kialakulását, terjedé­sét megkönnyíti a nedvesség és a magas páratartalom, ezért rendkí­vül fontos szárazon tartani, szellősen ültetni a növényeket. A kórokozótól mentes anyanövény-állomány sok gondtól szabadítja meg a kertésze­ket. Dug vány szedéskor metszőesz­közünket okvetlenül fertőtlenítsük! Minden egyes vágás után mártsuk baktériumölő szerbe! (Egy liter víz­hez két Neomagnol tablettát ad­junk.) A szaporítóanyag szedése után, a sebfelület lezárására Kasu- min 2 L 0,15 % -os oldatával való permetezés javasolható. A megelő­zésre a továbbiakban a Rézoxiklorid 50 WP, 0,3 %-os oldata is hatásos. A technológiai részletek pontos megtartása rendkívül fontos, mert a baktériummal fertőzött muskátlit csaknem lehetetlen meggyógyítani. A muskátlirozsdát okozó gomba - Puccinia pelargonii zonalis - ún. uredospórákkal tartja fönn magát, kizárólag muskátlin él. Köztes gaz­danövénye nincs. Szabadföldön nem, csak az üvegházakban telel át. Az uredospórák rémisztőén gyor­san, mindössze 3-6 óra alatt csíráz­nak ki. Két hét múlva jelennek meg a rozsdatelepek a leveleken. A be­tegség télen, tavasszal és ősszel roha­mosan terjed; nyáron a meleg napo­kon stagnál vagy visszafejlődik. A gombát a fertőzött dugványok is terjesztik. Ezért minden ismeret­len szaporítóanyagot Plantvax 20 WP 0,15 %-os oldatával csávázzuk. Az állományt két-három hetente kontakt (Dithane M-45) és sziszte- mikus (Sápról) szerekkel felváltva permetezzük. Csak a kedvezőtlen körülmények között a fejlődő muskátlit fertőzi a botritisz. A leveleken és az elnyílt virágok szirmain bama, elhaló foltok keletkeznek. A védekezés első teen­dője a körülmények megváltoztatása (világos helyiség, gyakori szellőzte­tés, a beteg növények, illetve növé­nyi részek eltávolítása). A Rovral, a Sumilex és a Ronilan szerek hatá­sosak a gomba ellen. Kertészet és Szőlészet A szemek és a magvak élelmiszerré történő feldolgozása közben jelentős mennyiségű ún. malomipari melléktermék képződik, melyek közül a legjelen­tősebbek a korpák. A korpa a héj burkát, valamint a szem külső részét tartalmazza, ezért rostban és fehérjében gazda­gabb, mint az eredeti mag. A korpafélékre nagy természetes foszfortartalom jellemző, amely az állatok részére kitűnően értékesíthe­tő (a korpa etetése során ezért a mészkiegészítésről nem szabad el­feledkezni). A korpaféléknek magas a nyers- rosttartalma, ennélfogva a szarvas- marhák és' a juhok természetszerű takarmánya. Kisebb adagban szíve­sen fogyasztják a sertések, barom­fiak és a lovak is. A legfontosabb és a legnagyobb mennyiségben terme­lődik a búzakorpa, amelynek kemé­nyítőértéke kg-onként 500 g, fehér­jetartalma pedig 100-120 g között változik. Gazdag rosttartalmánál és kedvező keményítő-fehérje arányá­nál fogva kiváló tejelő takarmány. Sokféle és bőséges B-vitamint tartal­maz: Tiaminból 4-11 mg-ot, Ribo- flavinból 1—4, Nikotinsavból 250- 400 mg-ot, Pantoténsavból pedig 25 mg-ot. A korpafélékben E-vi- tamin és sok zsír található. Kissé hashajtó hatásúak. A korpa értékét, minőségét nagy­mértékben rontja az üszögspóra. Mennyisége házilag gyorsan ellen­őrizhető. Kevés korpát (20 g) ma­gas pohárba helyezünk, majd azt színültig töltjük vízzel és jól össze­rázzuk. Néhány percnyi ülepítés után a pohár felszínén csíkban látha­tóvá válik az összegyűlt üszögspóra. A szürkés-fekete csík szélessége jelzi a fertőzés mértékét. Ezzel az eljárás­sal a korpában lévő rostaaljról, gyommagtartalomról, a földes ré­szek mennyiségéről is informálódha­tunk. Ezek a pohár fenekén gyűlnek össze. A korpa minősége joggal kifo­gásolható, ha 0,5 %-nál több üszög­spórát és anyarozst tartalmaz. A konkolyos és üszögös korpát fia­tal, vemhes és szoptató, tehát veszé­lyeztetett állatokkal ne etessük. Á korpa tápértékét a gabona (búza) kiőrlési foka, intenzitása jelentősen módosítja. Az egészséges búzakorpa a tehe­neknek önmagában szinte „eszmé­nyi“ tejelő pótabrakja, mert 1 kg korpa 2 liter tej termeléséhez nyújt elegendő fehérjét, keményítőt. A tejelő tehén abrakszükségleté­nek 40—45 %-át, a juhokénak pedig akár 60 %-át is a korpa képezheti. Sertésekkel - elsősorban kocákkal — naponta 1 kg korpa etetése java­solt. A lovak abrakjának 25-30 szá­zalékát tartalmazhatja. Etetésével — hashajtó hatásánál fogva - a lovak ünnepi betegsége megelőzhető oly módon, hogy a szünnap előtti este forrázva és testmelegen 1,5-2,0 kg korpát az abrakhoz keverünk. Ritkábban etessünk egyéb korpa­féléket is. Az esetek többségében azonban az egyéb korpák a búzakor­pával keverve kerülnek forgalomba. A KORPA TÁPÉRTÉKE A KIÖRLÉSTÖL FÜGGŐEN Kiőrlési (%) Nedvesség (%) Emészthető fehérje (%) Kern. érték (g) 75,0 13,0 11,2 50,6 83,0 13,0 10,0 46,5 34,0 13,0 7,7 40,0 A KORPAFÉLÉK MINŐSÉGE TÁPLÁLÓÉRTÉK ALAPJÁN Korpaféle 1 kg takarmány tápanyagtartalma emészthető keményítő fehérjekon­fehérjetart. (g) érték centráció % Búzakorpa (egységes) 110 500 22,0 Búzakorpa (jó minőségű) 120 550 21,8 Búzakorpa (gyenge minőségű) 105 400 26,2 Arpakorpa (közepes) 100 570 17,5 Kukoricakorpa 95 580 16,4 Zabkorpa 35 400 7,9 TEJELŐ TEHÉN ÉS KOCA RÉSZÉRE JAVASOLHATÓ TAKARMÁNYKEVERÉK a) Koca (200 kg testtömegű, a vemhes- ség utolsó hónapjában) 1. változat 2. változat Takarmányárpa 1,0 1,5 Kukorica 1.0 1,2 Szójadara 0,5 0,3 Búzakorpa 1,0 0,5 Takarmányrépa 1,5 3,0 b) Tejelőpótabrak (1 liter tejtermeléshez) 1. változat 2. változat Takarmányárpa 0,10­Búzakorpa 0,20 0,5 Borsó 0,10 Kistermelők Lapja CSÍPŐS LETT AZ ÉDES Gyakori panasz, hogy az eredetileg édes paprika leromlik, csípőssé válik, szinte égeti az ember száját. Ez akkor fordul elő, ha a termelő a legszebb tövekről maga szedi a jövő évi vetőmagot. Ugyanis előfordulhat, hogy valahonnan a kornyékről csípős fajta virágpora került az édespaprika bibéjére, vagyis két különböző tulajdonságokkal bíró fajta keresztező­dött. Abban az esetben tehát, ha saját vetőmagot akarunk használni, növényeinket el kell szigetelnünk. Ez a paprika esetében a legközelebb termelt más fajtákból legalább 500 méteres távolságot feltételez, hiszen a rovarok nagy távolságokra is elhordják a virágport. A háztájiban ez bizony nem könnyű, ámde mégis megoldható. Az anyatő virágait, még mielőtt kinyílnának, vékony vattaréteggel borítsuk, illetve csavarjuk be; a virágszárat pedig jelöljük meg lazán felkötött színes pamutfonállal. A vattaréteg minden idegen virágport felfog, s így az öntermékenyülésnek nincs akadálya. Gyakorlatilag minden önmegpor- zásra képes növény virágát így kezelhetjük. A megtermékenyülés hat nap alatt megy végbe. Ha a vatta időközben megázna, azt szárazzal váltsuk fel. Végül még egy jó tanács: lehetőleg a legkésőbbi virágokból fejlődő termésekből nyerjünk magot. Csiba László 20 1993. VII. 11. ÚBUJBSBfl mm g A metszési felületen jól felismerhető a szítkor hernyójának járata korpajjip

Next

/
Oldalképek
Tartalom