Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-07-04 / 26. szám
► 21 1993. VII. 4. MÄR Ä VILÁGŰRT IG Az űreszközök hulladéka, amely - egyebek között - a kiszolgált mesterséges holdakból, rakétafokozatokból, az elvetett védőpajzsokból, szerszámokból áll, az első Szputnyik fellövése (1957) óta alaposan felszaporodott a fellegek fölött, s mind nagyobb kockázatot jelent az űrkutatásban. Úrhajók, úrkompok már többször is majdnem összeütköztek a sztratoszférában „csellengő“ tárgyakkal. Tavalyelőtt két amerikai űrrepülőgépnek meg kellett változtatnia az irányát, mert ütközési veszély forgott fenn, aminek katasztrofális következményei lehettek volna. Becslések szerint több mint hétezer, legalább teniszlabda nagyságú tárgy kering fölöttünk, amelyek útja szabad szemmel, távcsővel vagy radarral a Földről is követhető, és százezerre becsülik az ennél kisebb tárgyak tömegét (az ufófantazmagóriák híveinek nagy örömére). Az úrszemét többsége a két úrnagyhatalomtól, az oroszoktól és az amerikaiaktól származik, ám a távol-keleti és az európai közös vállalkozások is bőven „szemetelnek“ odafent. Jelenleg ez a körülmény a legénységgel vagy az ember nélkül felbocsátott űrhajókat még viszonylag kis mértékben fenyegeti. Gondolni kell azonban a jövőre: az űreszközök számával együtt a hulladék mennyisége is egyre növekszik. A közelmúltban Darmstadtban, az Európai Űrhajózási Ügynökség (ESA) földi ellenőrző állomásán tartották az első konferenciát ebben az ügyben, amerikai, kanadai, orosz, japán és európai űrkutatási szakemberek részvételével. Abban mindannyian egyetértettek, hogy az őrszemét eltakarítása technikai és gazdasági okokból egyelőre megoldhatatlan, a további hulladékképződésnek azonban gátat lehetne szabni. Egy ideje már alkalmaznak is ilyen módszereket. A start után például eltávolítják a maradék üzemanyagot a rakéta kezdő fokozatából, hogy a későbbi robbanás lehetőségét kizárják; az úrhulladéknak legalább a fele ugyanis robbanásokból keletkezett. Az „obsitos“ geostacioná- rius mesterséges holdakat újabllyen címmel jelentette meg egy japán kiadó azt a könyvet, amelyből mellékelt képünket vettük. Az első: járás közben iábenergi- ával hajtott minimosógép, a másik: kerékpáros fehérnemű-szárító. Hiába, az emberi találékonyság nem ismer határokat. ban magasabb pályára vezérlik, ahol már nem zavarhatják utódaikat. A darmstadti konferencián elhangzott a javaslat: a feladatukat már elvégzett űreszközöket leszálló pályára kellene irányítani, hogy a légkörbe érve a súrlódástól felizzanak és megsemmisüljenek. Élvezzük ugyan a technikai haladás áldásait, csakhogy ennek ára van: már az űrt is beszennyezzük bolygónk körül. MEGCSAPOLJÁK A FELHŐT A szomjazó világban egy felhő olyan, akár egy hordó víz, és a tudósok régóta kísérleteznek megcsapolásával. Évtizedekig próbálkoztak azzal, hogy a felhőket jódezüst- tel „vetették be“, esőt előidézendő - váltakozó sikerrel. Most chilei és kanadai kutatók hatásosabb módszert találtak: alacsonyan szálló felhőket fognak be és „kifejik“ belőlük a vizet, hogy a szárazságtól szenvedő területeket megsegítsék. Chile száraz tengerpartja fölött többnyire ködöt hajt a szél: az időjárás sokszor áll esőre, mégsem ered meg. A köd nedvességtartalmának összegyűjtésére a tudósok ötven finom szemű, egyenként négy méter magas és tizenkét méter széles hálót feszítettek ki. Amikor arra száll a köd, a háló felfogja a vízcseppeket. A naponta összegyűlő 110 hektoliter víz egy tartályba kerül, onnan pedig hat kilométeres csővezetéken át jut el a környező halászfaluba. A 350 lakos így az eddig vásárolt napi 18 liter fejadag kétszeresének örvendhet.- Amit itt csinálunk - mondja Robert S. Schemenaue fel- hókutató -, az egy segély- program része, ám ugyanakkor tudományos úttörómunka is. Égi összeköttetés Az Iridium nevű égi hálózat lehetővé teszi a drótnélküli telefonösszeköttetést az egész világgal. A Motorola amerikai cég harmincmillió állomással számol. A 77 telefonösszeköttetéseket továbbító űrállomással az amerikai Motorola 1997-re szeretné kiegészíteni a földi digitális telefonhálózatot. Készülékeivel kapcsolatot lehet majd teremteni a D1 és D2 földi állomásokkal, vagy az alacsonyan repülő műholdak készülékeivel. Az új rendszert az irídiumról nevezték el, mivel annak atommagja körül 77 elektron kering. Ehhez hasonlóan 77 műhold fog körözni a Föld körül óránkénti 26 ezer kilométeres sebességgel, 760 kilométer magasságban. Természetesen a kozmoszon át folytatott telefonbeszélgetés már nem újdonság. A világrészek közötti telefonösszeköttetéseket az Egyenlítő felett 36 ezer kilométer magasságban keringő műholdak közvetítik. Azonban ez a nagy magasság sokszor gondot okoz. Például lehetetlen kapcsolatot létesíteni velük egyszerű, néhány watt teljesítményű kis készülékekkel. Megváltozik a helyzet az úgynevezett Leo- műholdakká I (Low Earth Orbit). Az 500 grammtól könnyebb, 1,5, watt teljesítményű kis kézitelefonokkal is továbbítani fogja a beszélgetéseket. A műholdas Irídium telefonhálózattal drót nélkül lehet tárcsázni a világ bármely pontját. Mibe fog kerülni ez az égi telefonálás? Állítólag ötven dolláros alapdíj mellett percenként három dollár lesz a beszélgetés ára. A telefonkészülék Németországban úgy 3-5 ezer márkába kerülhet. Az Irídium nem fogja helyettesíteni a földi telefonhálózatot, csupán annak kiegészítője lesz. Az égi készülék az úgynevezett gateway segítségével teremthet kapcsolatot a földi hálózattal és ugyanúgy lehet hívni, mint akármelyik telefonnal. A Irídium állomást azonban közönséges telefonnal nem lehet majd hívni. Az Iridium telefon tulajdonosai viszont normális kapcsolatot tarthatnak egymással. Die Welt Minitelefon A legkisebb és legkönnyebb zsebtelefonnak Pockte Natel C a neve és elfér a ridikülben, vagy a férfiak zakózsebében. Súlya alig 30 dekagramm, és ha szükséges, magnószalagra rögzíti a hívásokat, üzeneteket. Nálunk jó lenne, ha közönséges telefonokból lenne elég. Életmentő légzsák A müncheni Aschauer életmentő légzsákot talált fel a lavina betemette emberek megmentésére. Az ABS-nek nevezett 150 literes légzsák egyetlen mozdulattal pillanatok alatt felfújható. Ha az áldozat nem kerül túlságosan mélyre, túléli a lavinát. A légzsák élénksárga színe megkönnyíti a hegyi szolgálat mentőinek a bajba jutott utáni kutatást. El tudják képzelni papírok nélkül a hivatalt? Furcsa, de egyúttal szép is lehet. Ám egy könyvtárat elképzelni papír nélkül már igazán abszurd dolog. Ez ellen minden bizonnyal tiltakoznának a könyvnyomtatók, könyvárusítók és a könyvmolyok. Amikor két évtizede megjelent a könyvtárakban a mikrofilm, sokan arra gondoltak, nem lesz-e igaza Marshall McLuhan népszerű kanadai filozófusnak, aki megjósolta „a könyv korszakának végét". Ma már könyvek nemcsak mikrofilmeken léteznek, hanem hangszalagokra feljátszva, kazettákon is. A számítógépek valamennyi új generációja igyekszik a szövegek minél tökéletesebb elektronikus feldolgozására. Ma már nem ritkaság, hogy a diákok elektronikus könyvtárakban tanulnak, képernyőről sajátítják el az ismereteket. Ez az irányzat valóban komoly veszélybe sodorhatja a könyvnyomtatást és könyvkereskedelmet. Persze kétségbe vonhatnánk, hogy mindenki képes kezelni a számítógépeket és azt is figyelembe kell venni, hogy nem olcsó felszerelések és egyáltalán nem biztos, hogy megfelel minden ember természetének, így például az irodalmároknak. Újabban a régi jó könyveket a zsebszámítógépek veszélyeztetik. A sok funkció elvégzésére alkalmas miniszámítógépeket már nagyon sok tolmács használja. Olyan kérdéseket fordítanak le, mint: „Hogyan jutok el az állomásra?“ Már kaphatók a cigarettacsomag nagyságú többnyelvű tolmács számítógépek. 50 ezertől 400 ezerig terjedő szókészletükkel hat, nyolc, sót tizennégy nyelvre is fordítják a szavakat. Nem is túl drágák. Léteznek már olyan számítógépek, amelyek a szavakat és mondatokat képesek hangosan kimondani. Ezek nagy segítséget nyújtanak például a vendéglőkben, ha vonaton, vagy repülőn utazunk, vagy kézikönyvként orvosoknak, jogászoknak. De mennyivel előnyösebbek az elektronikus könyvek a klasszikusokkal szemben? Egyesek azt mondhatnák, hogy el lehet velük játszani. Megjegyezzük, hogy a Sony cég, amely a tömegszórakoztatás olyan eszközével ajándékozott meg bennünket, mint a walk- man, azzal a reklámmal terjeszti új gyártmányait, hogy „megnyílt a hordozható állami könyvtár“. Ezzel az úgynevezett Data-Discman gyártmányait ajánlja, amelyek akkorák, mint egy vastagabb kompakt lemez, súlyuk tíz dekányi és az áruk ezer márka körül mozog. Körülbelül százezer kéziratnyi oldal szöveg fér rájuk, vagyis a Biblia, vagy más terjedelmesebb könyv szövegét sem probléma rögzíteni. Fokozatosan , nyílnak meg a könyvtárak, amelyek az ismert lexikonok és szótárak elektronikus rögzített szövegét tartalmazzák, de összehasonlíthatatlanul sokoldalúbb szolgáltatásokat képesek nyújtani, mint a klasszikus könyvtárak. Például a számítógép nagyon rövid idő alatt képes kikeresni az összes egyforma szóvégződéseket. Az adatok szelektálásában pedig felülmúlhatatlan az elektronika. Az idézetek, szövegek kikeresésében semmi sem képes felvenni vele a versenyt. Az elektronikus könyvek tökéletes és lenyűgöző „játékok“. Nem is beszélve a miniatürizációról és az időmegtakarításról. Csak azok járnak rosszul, akik szeretnek a könyvekbe belefirkálni és szamárfüleket csinálni lapjain. (A Frankfurter Allgemeine Zeitung Magazin nyomán) 4 «*
