Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-07-04 / 26. szám
¥ ¥ A hetvenöt esztendős Ingmar Bergmant egy 1967-ben készült filmjének felújításával köszönti az Osztrák 1-es csatorna - eloszlatva azt az időnként fel-felbukkanó tévhitet, miszerint a svéd rendező, a modem kultúra óriása műveiben kerülte a politikai kérdésekben való állásfoglalást. Kiindulópontnak válasszuk ezúttal az alkotó vallomásainak néhány mondatát: „A Szégyen keletkezése mögött a személyes iszony élménye húzódik meg. Hogyan viselkedtem volna a második világháború alatt, ha a nácik Svédországot is elfoglalták volna, ha valamilyen felelős tisztséget kellett volna betöltenem a közigazgatásban vagy máshol, vagy hogyan viselkedtem volna akár közönséges állampolgárként? Mekkora lelki bátorságot tudtam volna szembeszegezni a pszichikai vagy fizikai erőszakkal megszállóknak és megszálltaknak ebben az idegháborújában? Mikor elgondolkozom ezen a kérdésen, mindig arra a következtetésre jutok, hogy gyáva vagyok, mind lelkileg, mind testileg... A Szégyen szerény kísérlet annak megmutatására, hogy a megalázás, az emberi méltóság megsértése hogyan vezet az emberiesség megsemmisüléséhez azoknál, akik erőszaknak esnek áldozatul.” Békés polgári harmóniát zilál szét a világ zajától távoli szigetre berobbanó háború. Bergman főleg azt vizsgálja: miképpen hat az emberi élet minőségére, a kapcsolatok alakulására a társadalmi iszonyat, s hogyan vetkőznek ki önmagukból azok, akik békés körülmények között felelősséggel és hittel őriznék a humánumot? Az apokaliptikus látomást nyomasztó jelenetek sora, sokkoló epizódok képei hang súlyosítják. Már nem érvényesek az erkölcs parancsolatai - sugallja a történet. Minden egész eltörött - bizonyítják a fogvacogtató események, főként a férj rémes tettei. A befejezés már-már horrorhangulatokat idéz: holttestek között akad el a csónak, nincs menekvés, mindennek vége... B. Nagy László, a tragikus sorsú magyar kritikus eképpen magyarázta a Szégyen gondolati summáját: Bergman ......azt állítja, ho gy a háború, a fegyveres erőszak teljes mértékben abszurdummá vált, mert a legnemesebb eszményeket is visz- szájára fordítja, s a győzőt is olyan helyzetbe hozhatj a, hogy átvegye a módszereket, és meghonosítsa a viszonyokat, amelyeket meg akart semmisíveszélyes kábítószercsempész- banda ártalmatlanná tételében. A banditák vezére, Alain Chamier, Doyle-nak régi ellenfele. Az összecsapás elkerülhetetlen. Kezdetben úgy fest a dolog, hogy az alvilági erők kerülnek fölénybe. Chamier emberei elrabolják az amerikai nyomozót, és szörnyű procedúrának vetik alá: „beetetik” heroinnal, hogy kiszedjék belőle titkait. Aztán kiteszik a szűrét. Most következik a fordulat. Az óriásbébi roppant nehezen szokik le a kábítószerről, viszont módszeresen előkészíti, majd meg is valósítja nemes bosszúját. Doyle megtalálja a vegyi üzemet, ahol a csempészett árut dolgozzák fel a gengszterek - s aligha lehet kétséges, ki diadalmaskodik abban a tűzharcban, mely pontot tesz a versengés végére. Mondom, a történet érdekfeszítő. Gene Hackman partnere, Fernando Rey is remek formában alakítja a sunyi bűnöző szerepét. Legyen elég ennyi „mentőkörülménynek”... (Osztrák 7, szombat 23.20) (v. J.) geit ábrázolja drámáiban, de felelősséget érez az emberiség jelenéért és jövőjéért is. Méltó a tiszteletünkre. (Osztrák 1, csütörtök 00.20) (-essjó-) Francia kapcsolat II. Az első rész sikere folytatására csábított - s mint ez gyakran lenni szokott, a filmcsiná- lók újabb bőrt akartak lehúzni a rókáról. Tulajdonképpen minden feltétel adott volt a siker megismétléséhez. Az izgalmas sztori. Az akciók garmadája. A téma időszerűsége, és a bűnügyek iránti változatlan érdeklődés. Igaz, a stáb összetétele megváltozott (William Friedkintől John Frankenheimer vette át a kormánypálcát, mások az írók, új „fiú” az operatőr, részben eltérő a szereposztás), de a nagy ász, Gene Hackman megmaradt, s minden jel azt sejtette: garantált a kedvező kritikai és közönségfogadtatás. Másképpen alakultak a dolgok. Az „ezt már láttuk” komplexusa valósággal elsodorta a Francia kapcsolat második fejezetét. A bírálók ugyan elismertek bizonyos szakmai erényeket (fordulatos a cselekményjók a színészek), de egy pozitív véleményre legalább két elmarasztaló recenzió esett. Miszerint Frankenheimer rábízta magát a rutinra. Túlságosan kicentizet- tek az epizódok. Helyenként brutális a látvány. És így tovább... Tény, hogy a „repeta” nem nagyon állja ki az alapművel az összehasonlítás próbáját. Persze akár el is vo- /' natkoztathatunk az előzményektől. önmagában véve feszültségteli a kriminalisztikai alaphelyzet, s a rendező, aki szintén ügyes mesterember, dermesztő atmoszférát képes teremteni. A mese legalább annyira mozgalmas, mint a négy esztendővel korábban készített filmben, íme a rövid foglalata. „Popeye” Doyle, a New York-i zsaru Marseille-be utazik, hogy a helyi rendőrséget segítse egy Szégyen teni.” Pontos értelmezés. Hiteles elemzés. Amihez csupán annyit szeretnék hozzáfűzni: találó volt a választás a születésnapon. Ingmar Bergman a lélek mélyréteA l/asárnap és a TEIIH1» melléklete 1993. július 3.- július 9. Francia kapcsolat II. Az első rész sikere folytatásra csábított. A rendezőtől kezdve az írókig mindenki kicserélődött, de a nagy ász, Gene Hackman maradt, s az alkotók szinte biztosra vették a kedvező kritikai és nézői fogadtatást. Nem így történt... (Osztrák 1, szombat 00.20)) Született július negyedikén Több mint 12 ezer statisztát foglalkoztattak a diáktüntetésekhez, az ünnepi paraaeK leiveieieinez. A rendező maga is részt vett a vietnami harcokban, Így nem kívülállóként elevenítette meg a poklot. S mikor máskor kerülne képernyőre a film, mint Július 4-én? (Osztrák 2, vasárnap 20.15) Bolygóriadó és Lélekmenedék a KornyezeweaeiemneK szenteli, s megpróbálja zöldben láttatni a világot ezen a hétvégén az MTV-Europe. Zenei sztárok vallanak saját ökológiai elképzeléseikről, bolygómentő ötleteikről. Liv Ullmann a Szégyen című svéd film főszereplője (Osztrák 1, csütörtök 00.20)
