Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-07-04 / 26. szám
Gazdag, jó megjelenésű aneszteziológus a férfi, huszadik éve él már az Egyesült Államokban. Bent a kórházban ismerkedik meg Betty vei; orvos és páciense gyorsan egymásba szeretnek. Elvált asszony a nő, magányos farkas a férfi, senki és semmi nem állhat közéjük. Kétéves barátságuk tele van romantikával, az iráni férfi stílusában, megjelenésében igazi amerikai dzsentlmen- né vált, a keleti világ külső jegyeit teljesen levetkőzte már. Belső énje azonban maradt a régi; hazát bármikor cserélhet az ember, géneket soha. Szerelem, házasság, gyerek, boldog családi élet, aztán a férfi gondol egy nagyot, s Iránba viszi szabadságra szeretett családját. Kedves, derék asszony a feleség, de a népes, szerteágazó rokonság valahogy mégsem tudja elfogadni őt. És nemcsak otthon, a rokonok körében, hanem kint, a város utcáin, az iszlám közösségben sem érzi jól magát az asz- szony, már menne is vissza Amerikába, amikor kiderül: nincs visszaút. Hidegzuhanyként éri férje bejelentése, hogy maradnak Iránban - mindörökre. Nemcsak szabadságától — gyerekétől is meg akarják fosztani, hogy igazhitű muzulmánt faragjanak belőle. Hiába tiltakozik, és hiába fordul hivatalos szervekhez, a kapu bezárul mögötte. A helybeli törvé- ■ nyék szerint ő is, lánya is férje „magántulajdona“. A férfit pedig már nem vonzza Amerika. Szabadságáról, kényelméről, anyagi biztonságáról lemondva iráni családját, vallását, az iszlám szokásokat választja. Feleségét ezzel minden emberi jogától, női méltóságától megfosztja, s tizennyolc hónapig fogolyként kezeli. Látszólag megbékél a nő, beletörődik sorsába, gondolataiban azonban csak a szabadulás, a szökés foglalkoztatja. Mindent megtesz, hogy amerikai útlevéllel a kezében hagyja el az országot, de minden próbálkozása kudarcba fullad. Megalázzák, megfélemlítik, újra és újra csapdába ejtik. Bármerre fordul is, minden hivatalban, diplomáciai képviseletben ugyanazokba a falakba ütközik. Betty Mahmoody azonban nem ismer lehetetlent. Szökését pontosan, lépésről lépésre előkészíti és Kur- disztán vad szirtjei között kislányával együtt,. az életét kockáztatva, papírok nélkül lépi át az iráni-török határt, hogy az amerikai nagykövetségről aztán egyenes úton jusson vissza egyesült államokbeli otthonába. Kegyetlen, megrázó film Brian Gilbert mozija. Nem azt akarja mondani, hogy minden irániban ott lakozik a veszélyes, kiszámíthatatlan, vakbuzgó muzulmán, csupán arra figyelmeztet, ahány ház, ahány világ, ahány vallás, annyi szokás. A szokások pedig nem egy esetben írott és íratlan törvényeket szülnek. Előbb a könyv, aztán a film kavart viharokat. Betty Mahmoodyt, a regény íróját többször is megfenyegették: élete utolsó óráit éli; Brian Gilbertet, a film rendezőjét nem egy vetítés előtt pokolgépes támadás veszélyétől óvták. Irán legfelsőbb köreiben politikai merényletnek tartották a könyvet, azokban az országokban, ahol műsorra tűzték a filmet, az iráni nagykövetség hevesen tiltakozott és nem engedett hosszú vetítéssorozatot. A lányom nélkül soha mégis könyvsláger lett, a mozikban pedig, szerte a világon telt házak előtt pergett a film. Betty Mahmoody saját szenvedését, megpróbáltatásokkal teli kínkeserves történetét meséli el. Életének azt az időszakát, amelyet a földi pokolban, perzsa férje mellett töltött. Brian Gilbert Kaliforniában találkozott Betty Mabmoodyval.- Nagyon tetszett a regény, de a forgatókönyv, amelyet a kezembe adtak, már nem annyira. Kihagytak belőle majdnem mindent, ami a regényt izgalmassá tette, egy szerelmi történet csupasz vázát láttam csak benne. De nem Betty és Mudi kapcsolatát, hanem az amerikai nő és a kurd embercsempész történetét, aki átviszi Bettyt az iráni-török határon. Ilyen részt nem is talál az olvasó a könyvben, hiszen ott, abban a helyzetben szerelemről szó sem lehetett, ilyen ötlet csak egy hollywoodi fejében születhetett meg. Meg is jegyeztem Bettynek rögtön az első találkozásunkkor, hogy én csak akkor rendezem meg a filmet, ha átírjuk a kész forgató- könyvet. Mintha ő is erre várt volna... azonnal igent mondott. • Bár a történet jelentős része Iránban játszódik, a külső jelenetefinoman fogalmazva, szálka a szemükben. • S az amerikaiak hogyan fogadták?- Amerikában természetesen mindenki felhördült és Betty Mohmoo- dyval érzett. Négy nappal a perzsa- öbölbeli háború kitörése előtt volt a bemutató, és a kint élő irániak egyfolytában bombatámadásokkal rémisztgettek bennünket. • Sally Field, aki 1984-ben Robert Benton Hely a szívemben című filmjének fiatal, gyapottermelő özvegyasszonyaként nyert Oscar-díjat, hogy reagált a forgatókönyvre?- Azonnal igent mondott a szerepre, csak arra kért: ne kelljen Betty Mahmoodytól „leckéket“ vennie. Először nem is akart találkozni vele, aztán udvariassági gesztusból mégsem kerülte el őt, de a figuráról, a filmről szó sem esett köztük. Sally Field kitűnő színésznő és nem akarta, hogy bárki vagy bármi változtasket Izraelben forgatták. Nem tartottak attól, hogy a perzsák majd közbeszólnak?- Maga a forgatás ugyanolyan izgalmas volt, mint a regény, soha nem tudtok, milyen események várnak ránk. Iránban dúlt a forradalom, oda nem mehettünk, Közel-Keleten egyedül Izraelben dolgozhattunk, teljes biztonságban azonban ott sem érezhettük magunkat. A regény te- heráni fejezetét Tel Avivban vettük fel, nagyon is feszült légkörben, hiszen Hollywoodból gyorsan kiszivárogtak a hírek, az irániaknak pedig remek a szimatuk. Pontosan tudták, mikor, hol dolgozunk és a háttérből nemegyszer jelezték: testi épségünket kockáztatjuk minden egyes forgatási napon. • Az arab országokban forgalmazták a filmet?- Nem, és nem is fogják. Nekik ez, „Egyfolytában bombatámadásokkal rémisztgettek...“ (Méry Gábor felvétele) son az elképzelésein. Érdekességként jegyzem csak meg, hogy amikor Izraelbe repültünk, ugyanolyan izgalommal hagyta el Amerikát, mint Betty Mahmoody annak idején. Mintha csak egy láthatatlan radar működne benne, úgy figyeli a világot és az embereket. • Mit üzen azoknak, akik szerint A lányom nélkül soha túlzásokkal teli feminista történet?- Hogy tévednek. Könyvkiadóban dolgozik a feleségem, jeles angol írónők alkotásait szerkeszti, ő még nálam is pontosabban tudja, kinek a regényéből árad a feminizmus. Betty Mahmoody műve szerintem sem tartozik azok közé. • A Betty lányát játszó hatéves gyereket mennyire viselték meg a megrázó jelenetek? Nem tartott attól, hogy lelkivilágán nyomot hagynak a látottak?- De igen, kezdetben én is féltem ettől. Sally Field azonban olyan meghitt kapcsolatba került a gyerekkel, hogy mindent meg tudott magyarázni neki, még azt is, hogy a pofonok és a könnyek sem igaziak. És végig, az egész forgatáson ott voltak a szülők is, úgyhogy remélem, semmiféle lelki sérülést nem szenvedett a gyerek. • A lányom nélkül soha nem az első munkája. 1985-ben Álomszerelem címmel egy Franciaországban vendégeskedő angol diáklány és egy párizsi egyetemista szerelméről forgatott filmet. Azt megelőzően milyen produkciókban dolgozott? — Színházban kezdtem a pályát, színészként, később lettem csak rendező. írói ambícióim is voltak, de a film most már mindennél jobban érdekel. David Puttman, a leghíresebb angol producer támogatását élvezem, amióta forgatok. Most T. S. Eliot első házasságának történetét viszem filmre Willem Dafoe és Miranda Richardson főszereplésével. • Arra nem gondolt, hogy A lányom nélkül soha a férj szemszögéből is a nézők elé kerüljön?- Szóba jött ez is, igen, aztán dugába dőlt a dolog. Megmondom őszintén, én nem is sajnálom. Két bőrt ugyanarról a medvéről nem lehet lehúzni. • Betty Mahmoody folytatta a történetet, második könyve Szeretem a gyerekem címmel jelent meg. Olvasta?- Olvastam, de nem fogott el a vágy, hogy filmre vigyem. Meghagyom másnak, nekem más terveim vannak. Szabó G. László 1993. VII. 4. A színész famíliából származó georgiai lány szöcske lábakkal, béka szájjal és lapos orral (maga állítja magáról!) sokszor volt már igézőén gyönyörű a filmvásznon. Ám talán soha olyan ellenállhatatlannak nem láttuk, mint a Micsoda nő! című filmben. Valójában ezzel a szereppel váltotta meg a belépőjét a Hollywoods nagyok klubjába. A nagyok pedig - ha tetszik, ha nem - örökké szem előtt vannak. Amikor valaki megpróbál eltűnni hosszabb, rövi- debb időre a nyilvánosság elől, akkor egyszersmind a karrierjét is kockára teszi. Amilyen gyorsan csúcsra lehet jutni a filmfővárosban, olyan gyorsan el is feledhetik az embert a rendezők, a producerek és persze a közönség is. Julia megkísértette a sorsot. Tizennyolc hónapja kiszállt a „mókuskerékből“, és bizony majdnem le is mondott már róla a szakma. Egy viharos szerelem Jason Patríc-kal, akivel élete mélypontján akadt ösz- sze, és a nagy lapok már eltűntnek is nyilvánították. Eközben persze kimerítően részletezik a mélypontot, azaz a kútba esett házasságot Kiefer Sutherlanddel. A Peter Pan spielbergi változatában, a Hookban játszott kis szerepe (Tinkerbell) végül is visszahozhatta volna Roberts kisasszonyt a mozi világába, igaz Spielberg ezt a közös munkát mint egy kellemetlen emléket meséli. Az új, már beharangozott produkció az Edward Zick film, Shakespeare In Love, amelyben Daniel Day Lewis oldalán játszana főszerepet újabb viharba fulladt. Julia ugyan nagy sleppel megérkezett Londonba, ám hamarosan sarkon fordult, mondván, nem neki való ez a munka. Ezután már Dániel Day Lewis szereplését is kétségesnek ítéli a szakma. A Micsoda nő, az Acélmagnóliák, A szerelem erejével, az Egyenesen át, az Egy ágyban az ellenséggel és a Hook még fut a világ filmszínházaiban. A hölgy, bár kissé hóbortos - és talán valóban rosszul túri a sztárságot! - még jelen van széles mosolyával, de valójában új szerepekben újabb mosolyokat várunk tőle. (tn)
