Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-07-04 / 26. szám

ÚBlUBSBfl Q ► Budapesti beszélgetés BÉKY LÁSZLÓ természetgyógyásszal Azután, ahogy néhány héttel ezelőtt a budapesti TV Nulladik típusú találko­zások című adásában a kövek gyógyító hatásáról beszélt, nyomban elhatároz­tam, Béky László bioenergetikus természetgyógyásszal beszélnem kell. A találkozóra nem a Stefánia úti Aura természetgyógyászati rendelőjében, hanem lakásán került sor. A felesége kedvesen hellyel és stílusosan előbb gyógyteával, de miután nem éltem ajánlatával, feketével kínált.- A férjemnek ma nagyon nehéz napja volt, elaludt. Azonnal szólok neki - hagyott ma­gamra a kényelmesen, barátságosan beren­dezett szobában. Alig nézhettem körül, belé­pett a házigazda. Köntösben és mezítláb, s a kölcsönös bemutatkozás után kényelme­sen elhelyezkedett - jógapózban.- Mesélne valamit arról, hogyan gyógyít a kövekkel? - utaltam a tévéadásra.- Ne a kövekkel kezdjük, mert az így túl egyszerű lenne. A kő csak egy icipici része a holisztikus természetgyógyászatnak. Az el­vem az volt, s ma is az, hogy mindig az egész embert nézem, a környezetében. Meg kell találni, hol bomlott meg a mikrokozmosz. S amikor ezt már tudjuk, két lehetőség áll rendelkezésünkre: vagy szelíd módokkal be­avatkozunk és helyreállítjuk az energetikai egyensúlyt, vagy pedig megteremtjük a felté­telét annak, hogy az egyensúly helyreálljon. Tehát felvetődik a kérdés: gyógyítani, vagy elősegíteni a gyógyulást? Véleményem sze­rint nem szabad gyógyítani, a legfontosabb a feltételek megteremtése ahhoz, hogy a be­teg meggyógyulhasson. Ha azt vesszük, hogy az egyik oldalon van a terapeuta, a másikon a páciens a betegségével, s kettejük között található a megvalósítandó cél, az egészség, akkor vagyok jó gyógyító, ha az én tevékeny­ségem csak 1-2 százaléknyi. Akkor vagyok nagyon jó, ha egy beszélgetéssel, életmód­tanácsadással - mint amikor a vonat rossz vágányon van és sikerül jó vágányra állítani - rávezetem a beteget a jó ,,sínre". Persze, az embernél a folyamat nem ilyen egyszerű, hiszen a betegségeknek számtalan oka van. Nemcsak testi, hanem lelkiek is. Amikor mindezeket megállapítjuk, akkor kell eldönte­ni, milyen terápiát alkalmazunk. Érdekes, de kétélű fegyver a bioenergia-kezelés. Hogy tartósan van-e rá szükség? Vannak esetek, amikor igen. Ha a beteg olyan állapotba kerül, hogy önmaga még képtelen elindulni az ön­gyógyulás útján, kezelnem kell. Például a sú­lyos rákbeteget vagy a degenerativ izületi megbetegedésben szenvedőt. De egyéb ese­tekben az úgynevezett aura-korrekcióknak nem látom értelmét. Sőt, kifejezetten káros­nak tartom, mert a beteg elszokik attól, hogy képes legyen önmaga saját erőből gyógyulni. Az aura-korrekcióra azt szoktam mondani, hogy az a csali. A beteg ugyanis megérzi, hogy mennyire jó volt ez, valami történt vele. S akkor azt mondom, no, kedves, maga is elő tudja idézni ugyanezt. Közlöm azt is, hogy változtatnia kell táplálkozási szokásain, át kell térnie növényi ételekre. Hogy ez most makro- biotikus vagy vegetáriánus, netán ovo-lakto- vegetárius - a betegnek kell eldöntenie. Mert hiába képzelek én el valamit, ha azt a beteg képtelen megvalósítani. Minden esetben le­hetőségeit figyelembe véve állítom fel az étrendet, a terápiát. Amikor ezt megbeszél­tük, jöhet a méregtelenítés. Ebben benne vannak a gyümölcsnapok és az ésszerű böjt. Ám a böjt nem azonos a koplalással, hiszen a böjt lelki hozzáállás kérdése is. Ne úgy kezdjük, hogy jaj, két-három napig nem sza­bad ennem, hanem úgy, jaj milyen jó, hogy két-három napig megvonom magamtól a táp­lálékot, s a szervezetem tisztulni fog. Persze, vigyázni kell a böjt ütemére. Mert ha az évek során a szervezetben túlsók méreg halmozó­dott fel, a gyors méregtelenítés következté­ben a beteg rossz állapotba kerülhet (fejfájás, hányinger, pattanások a bőrön, fehér lepedők a nyelven). Bár ezek tulajdonképpen jó jelen­ségek, nem szabad túlzásba vinni a dolgokat. El kell érni, hogy a beteg képes legyen a böjtöt ép lélekkel elviselni. Ezért a szaka­szos böjtölést ajánlom. Az első héten egy-, a másodikon két-, a harmadikon már három­napos ételmegvonás történhet, s ezt követő­en minden pénteken koplalni lehet. Nem vi­tás, tekintetbe kell venni a lehetséges kontra­indikációkat (pl. a cukorbetegeknél). A következő lépés, ami a szervezet harmo­nizálását elősegíti, a helyesen kiválasztott gyógynövény-terápia. Van sok kiváló előre­gyártóit teakeverék, de véleményem szerint a gyógytea akkor jó, ha személyre szólóan készül. Minden esetben nemcsak az összete­vőit ingázom ki, hanem azt is, hogy az egyes alkotórészekből milyen mennyiség kell. Fon­tos az is, mikor fogyasztható, étkezés előtt vagy után, kortyonként vagy egyszerre egy pohárral, de az is, meddig tartson a teakúra. Az sem mindegy, milyen vízből készül vagy milyen edényben forraljuk a vizet. Számos apróságnak tűnő, ám lényeges dolgot tudnék még említeni. A teakészítés művészet. Jóma­gam keleten tanultam meg azt, hogy már a szertartás előtt lélekben felkészüljek az ivásra. Ugyanis ezalatt az idő alatt az ember önmagával foglalkozik, belső énjét igyekszik megtalálni. A gyógynövényteát nemcsak le­hajtom, hanem lélekben hozzáfordulok. Lenyűgözően beszélt a természetben rejlő energiákról is. A reggeli és a kora esti Nap­meditációkról, amikor ráhangolódunk a Nap­ra, a vörös tartományba tartozó hullámhossz­ra. A hajnali harmattaposásról, a fák átölelé­séről, miközben átvesszük energiájukat, s azokról a jelenségekről, melyek harmonizál­ják az embert. Megemlítette a különböző vízterápiákat,agyagpakolásokat s a gyógykö- veket is.- Ezeket is kiingázom. Hiszen azok nem is kövek, hanem a természet csodálatos kicsiny részei. Ha az ingával megállapítom, hogy a betegnek mi a diszharmonikus, s melyik a harmonizáló rezgése, akkor megfogom a követ, rámeditálok, s a beteg testrészre helyezem. Nagyon rövid idő alatt a gyógykö használatát mindenki megtanulhatja Gyak­ran már az javítja a közérzetünket, ha csak megfogdossuk a követ. Ám ezt sem lehet állandóan, csak amikor szükségünk van rá, amikor úgy érezzük energiaveszteségünk van. A természetgyógyász fontosnak tartja a légzógyakorlatok elsajátítását is. Az ősi jógatudományra, a szanszkrit irodalomra, a keleti bölcsek igazára utal.-A számtalan jógalégzésnél mindig az a fontos, hogy valamitől meg akarunk szaba­dulni. A rossztól, ami gátolja az én vagy az egyén fejlődését. A rosszat ki kell lélegezni, a megvalósítandó célt, a jövőnket viszont be kell lélegezni. Szükség van a lélek helyretéte­lére. Nem vagyok pszichológus, tehát pszi­choterápiát nem alkalmazhatok, de terápiám jelentős része a pozitív gondolkodásra való törekvés. A betegnek reményt kell adni, láttat­ni a szép jövőt. És itt a terapeutának ismét óriási felelőssége van. Mindig arra kell gon­dolni, hogy hol van a hitnek, a hit visszaadá­sának, illetve a felelőtlen hitegetésnek a hatá­ra?! Mert ha jön egy súlyos beteg, akivel bármit is csinálok, tudom, hogy ettől nem fog meggyógyulni, ott a hitegetés embertelenség.- De a beteg azért keresi meg, mert gyó­gyulni akar - vetettem közbe, s beszélgető­társam igazat adott.- Természetesen. Akkor is elmondok min­dent. A mesteremtől kérdeztem mindig, hogy meddig tart a mi kompetenciánk. Úgy tanított: amíg a test meleg, segíteni kell. A halál előtti órákban is elmondom, semmi sem biztos. Sose lehet tudni... Számtalan csodálatos megmagyarázhatatlan gyógyulásról tudunk. Olyanra, amire nincs magyarázat. Ilyenkor aztán mindenki rádöbben, hogy a természet megint bölcsebb lett az embernél. Béky László betegei önmaguk döntenek arról, mit választanak. A hagyományos orvos­lást, a természetgyógyászt, vagy a lehetősé­gek kombinációját.- Ha nem kéz a kézben gyógyítunk, s ha nem az a szent cél vezérel bennünket, hogy javuljon a beteg állapota, akkor kár az erőfe­szítésért. Ha a beteg nem bízik meg bennünk, sose tér rá a gyógyulás útjára. Az én rende­lőmben nincs normál-medicínaellenes han­gulat. A beteget arra kérem, az általam java­solt kúrát beszélje meg kezelőorvosával. Nem tagadom, előfordul, hogy ez a viszony még nem felhőtlen - hangsúlyozta, majd egy pél­dát említett. - A minap egy osztályvezető sebész-főorvos elhozta hozzám az anyósát. Azt mondta, hogy azért kísérte el, mert az, amit ó s a kollégái csináltak, nem segített. Megkérdezte, meg tudom-e gyógyítani. Azt feleltem, nem tudom, hogy megtudom-e. Mert azt sem tudom, hogy a beteg egyáltalán meg akar-e gyógyulni. Kivizsgáltam és azt mond­tam, ha ezt meg ezt megcsinálja, nagy való­színűséggel feljavul. Ha valaki azt kérdezi, meggyógyítom-e, mindig azt felelem: nem. De megéreztetem vele, milyen a jó állapot, öngyógyító programot adok neki, s közösen megteremtjük a gyógyulás feltételeit... Sok érdekeset mondott a masszázsokról is. A rendelőjébe látogató beteg komplett talptérképet kap, amin megtanulja a masz- százs alapfogásait. Elsajátítja azt is, hogy a saját illetve családtagja kezén hol, mikor és melyik pontot kell masszíroznia.- Nincs ebben semmi ördöngösség, csak fel kell fogni a természet finom rezgéseit, s reagálni kell rájuk. Megemlíti a beteg és terapeuta kapcsola­tát. Azt, hogy fontos a bensőséges viszony, ám nem tartja jónak a függőség kialakulását.- A beteg önmagától függjön, ne én legyek a kapocs a test-lélek-szellem hármas között. Nekem az a dolgom, hogy elősegítsem a be­teg pozitív gondolkodásának a kialakulását. Ismerős mondatok - fut át rajtam a felis­merés, hiszen nem is olyan régen dr. Nagy Géza komáromi természetgyógyász mondott ehhez hasonlókat. Észrevételemet azonnal közöltem Béky Lászlóval.- Tisztelem, sokra tartom és nagyra be­csülöm Géza barátomat, s feltétlenül hiszek gyógyító képességében. Már nekem is segí­tett. _ ?- Valami bőrbetegségem volt, nem tudtam szabadulni tőle. Megkértem, nézze meg, s adjon rá valamit. A kenőcse természetesen megszüntette panaszomat. Eleve tudtam, hogy amit Géza barátom készít, segíteni fog. A kis kitérő után újból betegeiről s rendelő­jéről szólt. Arra kértem, önmagáról beszéljen.-Agrármérnök lettem, pedig orvos akar­tam lenni. Ennek ellenére, a gyógyítás érde­kelt mindig, s aki panasszal fordult hozzám, azt helyes irányba tereltem. Amikor úgy hat évvel ezelőtt Magyarországon már nyíltan is vállalni lehetett a természetgyógyászatot, ki­alakítottam magam körül a dolgokat. Persze ehhez szükségem van az erőnlétre. Ezért igyekszem karbantartani magam. A nappal együtt kelek, megiszom a gyógyteámat, jógá­zom (ha időm engedi, egy-két órát), ezután jöhet a hideg zuhany, majd a napi sport. Télen a konditerem, nyáron a futás, illetve a vízisportok. Hetente ,,csak" 20-25 beteget fogadok, előrejelzési naptáram július végéig foglalt. A hétvégeken a fiatal természetgyó­gyászokat tanítom. Nem tagadom, sok közöt­tük az orvos, sokat tanulunk egymástól. S ez az, amit nagyon fontosnak tartok. Péterfi Szonya „A krónikus fáradtságot ritkán okozza betegség, depresszió vagy kevés alvás“ - állítják David D. Gardner és Grace Joely Beatty pszichoterapeuták. Már soha nem akarok fáradt lenni című könyvükben. Lehetséges ez? Az alábbiakban tömören összefoglaljuk a szakemberek egyszerű tanácsait. 1. LÉLEGEZZÜNK MÉLYEKET! A tartós szellemi munka, feszült­ség ebben a mozgásszegény világ­ban oxigénhiányt okozhat a szerve­zetben. Peter M. Miller egyszerű tanácsa: „A kávészüneteket hasz­náljuk légzési gyakorlatokra!“ 2. IGYUNK ELEGENDŐ VIZET! A testnek az energiatermelésben sok vízre is szüksége van. A kalifor­niai egyetem kutatói megállapítot­ták, a szervezetben már csekély vízhiány is fáradtságot, fejfájást és csökkenő koncentrálóképességet okoz. Mivel az agy háromnegyede vízből áll, a vízhiány erősen csök­kenti teljesítőképességét. Az ameri­kai hadsereg szakértője, Frank Crast szerint: ,,Az elfogyasztott víz mennyiségének sokkal nagyobbnak kell lennie, mint amit a szomjúságér­zet jelez. Amikor szomjúságot ér­zünk, szervezetünk már bizonyos mértékig dehidratizálódott.“ Tehát a tanács: Naponta igyunk legalább tíz kétdecis pohár vizet! 3. NE FÉLJÜNK EGY KEVÉS CSOKOLÁDÉTÓL SEM! „Tudom, hogy furcsán hangzik, egy orvostól az ilyen tanács - ismeri be Bonnie Dattel professzor San Franciscóból. - Én azonban energi­ámat csokoládéval töltöm fel. Délu­tán négykor mindig megeszem egy kis rúd csokoládét teával. Ezután még van erőm mosni, megfőzöm a vacsorát, és elintézem folyó admi­nisztrációs munkámat.“ 4. AMIKOR FELÉBREDÜNK, SZAGOLJUNK MENTÁT! A parfőmök kedvelői tudják, hogy az illatok feldobják az embert. Ha azt akarjuk, hogy ez a hatás minél gyor­sabb legyen, tegyünk a reggei fürdő­vízbe mentát, rózsa- vagy citromilla­tú olajat. Ha erre nincs idő, legalább vállunkat és nyakunkat kenjük be ilyen olajjal. Mindezt Judith Jackson ajánlja Az illat érintése című köny­vében. 5. A MASSZÁZS SERKENT! Pam Shriver teniszcsillag szerint Tizenkét serkentő -ftanacs számára a leghatásosabb serkentő a masszázs. Ezzel kezdi és végzi a napot. Eltünteti a fáradtságot és pszichikai frissességet eredményez. 6. SZABADULJ MEG AZ UNALOMTÓL Semmi sem csapolja meg jobban energiánkat, mint az unalom. A szakemberek azt ajánlják, hogy próbáljunk mindennap valami szo­katlan dolgot csinálni. Elég, ha felhí­vunk egy rég nem látott ismerőst, vagy bekapcsolódunk az új tervek kidolgozásába... Igyekezzünk meg­szabadulni a rutintól. Késő este ne a tévét nézzük, hanem kapcsoljuk be a rádiót, reggelire pedig a vacso­ránkat együk. „Fantáziaszegénysé­günk az unalom fő oka. Meg kell próbálni mindent érdekesebben, változatosabban csinálni - ajánlja Ann McGee-Coop az unalomról írt könyvében. 7. TÖRŐDJÜNK A TALPUNKKAL IS! Nehéz feltölteni energiánkat, ha mondjuk fáj a talpunk. A talpunk szüntelenül szolgál bennünket. „Az átlagember életében annyit gyalo­gol, több mint négyszer körüljárná a földgolyót“ - állapítja meg Barbara Hirsch washingtoni ortopéd. Néha húzzuk le a cipőnket és alaposan masszírozzuk meg a talpunkat. Megérdemli. Fürdőkádban, speciális szappannal még hatásosabb a talp­ápolás. 8. AKÁRHOGYAN, CSAK MOZOGJ! Energiánk feltöltése szempontjá­ból teljesen mindegy, hogyan moz­gunk, tornászunk. Lehet az hastánc, séta vagy görkorcsolya. A lényeg a rendszeresség! „Majdnem minden sport növeli az agyban azokat a vegyi elemeket, amelyek javítják a hangulatot“ - állítja Keith Johns- gard pszichológus Sporttal a dep­resszió és a szorongás ellen című könyvében. Napi egyetlen gyakorlat huszonnégy órára elegendő. Kitisz­tul az agy és fokozódik az alkotó­kedv. 9. TANULJ A GYEREKEKTŐL! A gyerek felszabadult jókedve, kacarászása, játékossága, öröme annyi energiát szabadít fel az agy­ban, hogy az meggyorsítja a szerve­zet metabolizmusát. „Próbáljuk meg hétköznapokon is felosztani időn­ket munkára és szórakozásra, anélkül, hogy a hétvégét lesnénk. Dobjunk labdát kollégánknak, együnk dinnyét és ne szégyelljük, hogy leve lefolyik az állunkon, játsz- szunk a gyerekekkel! Minden spon­tán, gondtalan tett fokozza vitalitá­sunkat.“ 10. A PILLANAT ÉLMÉNYE Megszoktuk, hogy automatikusan reagálunk a dolgokra anélkül, hogy megpróbálnánk beleélni magunkat a változó pillanatok eseményeinek szépségébe. Naponta 15 percet for­dítsunk meditációra. Kényelmesen helyezkedjünk el és koncentráljunk a légzésre. Figyeljük a be- és kilég­zést, mellkasunk tágulását és összehúzódását. Közben gondol­junk arra, hogy minden pillanatban élünk. Ha valami megzavarja a kon­centrációnkat, nem számít, kezdjük újból. 11. JÓLESIK EGY KIS SZIESZTA Ne becsüljük le a nyúlfarknyi szundítást. A virginiai egyetem tudó­sai szerint a könnyű szendergés fokozza a teljesítőképességünket, javítja hangulatunkat. Néha egy fél­órás könnyed szundi ugyanúgy fel­frissít, mint kétórás mély alvás. 12. A DAL IS ERŐT AD A dalolás felfrissít. Próbálja ki! Ha nincs kedve, kapcsolja be a rádiót, vagy a magnót. A zene a legjobb serkentő, állítja a Presley-klub igaz­gatónője. „Megállapították, hogy a gyors és ritmikus zene fokozza a szívritmust, a légzést és csökkenti a szervezetben az adrenalint. Haté­kony, serkentő a depresszióban szenvedőknek“ - írja a zenével gyó­gyító szakember, Ruth Sahuk. A szakemberek sokféle tanácsot adnak az energia feltöltésére, a fá­radtság megszüntetésére, azonban egy dologban valamennyien egyet­értenek: az energia energiát szül. Ez azt jelenti, ki kell próbálni, mi az, ami felfrissít, és próbáljunk kitartani mellette. Ezzel megszabadulunk a fáradtságtól és életkedvünk új erő­re kap. (Sz) 1993. VII. 4.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom