Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-01-24 / 3. szám
Az ember tragédiája írója születésének 170. évfordulójára Madách Imre 1823. január 21-én született a Madách-család alsósztregovai ősi fészkében, itt élt, itt alkotta meg a világ drámairodalmának egyik legnagyszerűbb művét, Az ember tragédiáját. MADÁCH IMRE CSALÁDI DRÁMÁJA Imre 22 évesen vette feleségül Fráter Erzsébetet, az egyszerű Bihar megyei köznemes leányát. Édesanyja kezdettől ellenezte a frigyet, egyrészt Erzsébet kisnemesi származása, másrészt vallási okok miatt. A frigy azonban megköttetett, s az ifjú pár házassága első évét - a csesztvei birtokon - boldog egyetérMadách Imre síremléke az alsósztregovai egykori Madách-parkban tésben töltötte. Utána Alsósztregovára költöztek, az ősi Madách-birtokra, innen utálta ki Madách Imréné Fráter Erzsébetet az anyósa. Ehhez hozzájárult az is, hogy Imre fogsága idején Erzsébet továbbra is társadalmi életet élt. A Prágai Magyar Hírlap Madách Imre születésének századik évfordulóján - 1923 januárjában - interjút készített az akkor még Losoncon élő Madách Jolánnal, aki elmondta, hogy édesapjának - Madách Imrének - a letartóztatása alatt édesanyja nem követett el semmit, ami sértette volna a házastársi hűséget. Összes „bűne“ az volt, hogy 1854 farsangján Hanzély Ferenc és Meskó Miklós társaságában elment a losonci bálba. Egyébként sem ö volt a fiatal magyar nők között az egyetlen, aki a forradalom leverése után flörtölt a betelepített osztrák katonatisztekkel. Talán még át is nevelték e tiszteket?! Madách Imréné eme tettére a nacionalista megyei urak és hölgyek megbotránkozással tekintettek és bojkottálták a bálban. Fráter Erzsi nem a tisztesség és az erkölcs, hanem a látszat ellen vétett. Az anyós pedig kimondta az ítéletet: Fráter Erzsinek távoznia kell a Madách-házból. Madách Jolán elmondása szerint a szülei szerették egymást, és ellentétes természetük ellenére sem váltak volna el, ha az anyós nem intrikál. Madách Imre édesanyja puritán erkölcsű, szigorú asszony volt, aki az eqész Madách-kúria fölött uralkodott. A ZÁRT KAPU ELŐTT Madách Jolán eme hetven év előtti beszélgetésben azt is elmondta, mennyi megaláztatásban és fájdalomban volt része az édesanyjának, amikor hosszas könyörgés után meg akarta látogatni Sztregován élő gyermekeit. Ócska bérkocsin érkezett a Madách-kastély bejáratához. Csak annyit kért, hogy a gyermekeit láthassa. Anyósa azonban kérlelhetetlen volt. „Megfordulni ebben a pillanatban" - hangzott a válasz. CSAK OLYAN LÉGY, MINT A VIRÁGSZÁL A HÁZAMNÁL... Madách Imre valóban szerette a feleségét. A válás után is többször hívta, hogy térjen vissza. Egyik levelében ezt írta volt feleségének: „Csak olyan légy, mint egy virágszál a házamnál, soha ne is lássalak, csak neveid csendben a gyermekeinket “ Fráter Erzsi Nagyváradon élte az elvált asszony keserves életét, a Madách-családtól évi 800 forint járadékot kapott, de ez kevés volt. HOL A DÉDANYA SÍRJA, AMELYET A LESZÁRMAZOTTAK KERESNEK? Madách Imre és Fráter Erzsébet tíz évig tartó házasságából négy gyermek származott. Közülük Aladár további leszármazottai vitték tovább a Madách nevet. Madách Imre egyetlen unokáját sem láthatta, 41 éves korában hunyt el, az első unokája, Flóra pedig 1893-ban született. Flóra - Madách Aladár és Fekete Mária leánya -1911 -ben feleségül ment Kuchinka Istvánhoz. Ebből a házasságból két fiú, István (dr. Kuchinka István mérnök, meghalt Salzburgban 1988-ban, utód nélkül), és Vilmos született. Vilmos 50 éves korában 1964-ben halt meg Kiskunfélegyházán. Ott van eltemetve. Az ö sorsa 20. századi Madách-sors. KÉT PENGŐFILLÉR A TAJGÁN Az ÁVH 1945 decemberében letartóztatta és átadta a szovjet KGB-nek. Előbb a balatonfüredi szovjet bázison, majd a budapesti Conti utcai börtönben tartották fogva. Kémkedéssel vádolták és halálra ítélték. Az ítéletet időközben 25 évi kényszermunkára változtatták, így került Madách Imre dédunokája a sarkköri tajgára. Egy napon, erdőirtás közben az avarban egy 1938-as magyar királyi pengő kétfillérest talált. A pengő kétfilléres hátoldalán a magyar Szent Koronával a haza üzenete volt neki. Hit, valami remény szállta meg. Bízni kezdett. Sztálin halála után 1955-ben Kuchinka Vilmost is hazaengedték. Ö volt az egyetlen Magyarországon élő Ma- dách-ivadék. Jelenleg Sao Paulóban él Madách dédunokája - Lola -, a két Kuchinka testvér féltestvére és gyermekei, Madách egyenesági ükunokái. Márton, Miklós Pál, a legfiatalabb egyenesági Madách-leszármazott nagyanyja, Madách Flóra kívánságára a Madách-ne- vet is viseli. Valamennyi leszármazott magyarnak vallja magát és beszéli az ősapa nyelvét. Kelenváry J. László „Ott, hol a kis Túr (Ahol nemcsak Esze Tamás és a Nagyságos Fejedelem, hanem a Himnusz és a Szeptember végén is született.) Akár a játék kedvéért és mentségével, akár annak halovány reményében, hogy nem lesz egészen haszontalan, tegyük fel a fölöttébb naiv kérdést: gondolhatta-e Petőfi 1847-ben, ama líraian nevezetes nyári napnak alkonyulatánál, a szatmári Tisza-part fövényéről szemlélve a természet örök szépségét, hogy a tőle csak lépésekre a Tiszába hanyatló kis Túr, melyet okkal becéz kicsinek, hisz valóban ösztövér meg kurta is (,..s teszem, a gömöri Rimában, horribile dictu, olykor még az antant és Co. által hajózhatónak meghirdetett zempléni Ronyvában is több víz folydogál; bár a mi kis Túrunk a poézis birodalmában - a miénkben legalábbis és örökérvényűen - nagyobb az Amazonasnál), nos gondolhatta-e a Költő, hogy száz év múlva - hátborzongatóan pontosan száz év múlva, 1947-ben -, a párizsi békeszerződések fergetegesen elfogulatlan rendelkezései nyomán a folyócska de jure is: négyféle státusban (!) három állam „szubjektuma“ lesz? Vagyis lesz előbb, felső, csermelyes szakaszán román folyó, azután egy rövid szakaszon ukrán-román határfolyó, majd magyar-ukrán határfolyó, végül csak magyar területen folyó folyó. A kérdésre adandó költői választ nem kell siettetni. Azt azonban az előbbiekhez hozzáfűzhetjük, nem okvetlen baj, hogy a kis Túr torkolatával szemben, túlnan, átellenben, ahol a pór menyecske korsaját a beregi oldalon megmerte, nem mindjárt egykori szovjet terület fölött visz a tekintet a mármarosi bércek felé. Valamint, hogy a kép akkor válik trianonivá, ha az ukrán jelzőt fentebb, mindkét esetben behelyettesítjük csehszlovákkal. E parolának szánt sorok után térjünk át a kon- túrozottabb és komorabb képsorokra. 67.5 százalékban magyar ajkú s több mint százezer lakosú partiumi városban (ugyanígy Nagykárolyban, Érmihályfalván, Halmiban, Szaniszlón stb.) a kiselsösök, ha anyanyelvi iskolában találjuk őket, a magyar mellett már a második félévben tanulják a románt, holott jószerivel az ábécén sincsenek túl. Később, harmadik nyelvként tanulják a franciát (újabb újlatin nyelv), amihez líceumi szinten egy további, vagyis negyedik ún. választható nyelv társul. Viszont a Tisza szlovákiai oldalán meghúzódó Királyhelmecen (Král'ovsky Chlmec), 1880-ban 98.5 százalékban, 1910-ben 98.3 százalékban, 1991-ben kereken 80 százalékban magyarlakta városban, hasonlóan az ide 20 km-re eső Nagy- kaposon (Veiké Kapusany) a magyar gyerekek, akiknek 60-65 százaléka, nem engedve semmilyen pressziónak, kitart az anyanyelvi oktatás mellett, az elemi iskola második évfolyamától, második nyelvként tanulják a szlovákot, az ötödik osztálytól harmadikként egy kötelezően választható idegen nyelvet, majd a gimnáziumok humán tagozatán egy további - negyedik - választható nyelvet. Nem árt megjegyezni, hogy a Tisza alsó szakaszánál elterülő magyarlakta, de Jugoszláviához csatolt területen - Horgostól át Kanizsán, Zentán, Csókán, Adán, Pádén, Moholon, Óbecsén, Törökbecsén keresztül egészen Bácsföldvárig - a magyarhoz kötelezően csatlakozó iskolai nyelvek természetesen a cirillbetűs szerb-horvát- tal kezdődnek... Mit is lehetne ehhez hozzáfűzni? Egy nem is nagy területen: egyazon kultúrához, ugyanazon nyelvhez tartozó, ám bűnösen fölaprított etnikumú őshonos lakosság - ennyi nyelvvel birkózzék! Közben és mellesleg az élet szürke hétköznapjaiban viselje, tűrje a legkülönbözőbb élű és színárA Felső-Tisza-vidék etnikai térképe Rövidítések: Be Beregszász (Beregovo), Cs Csap (Csop), Er Erdőd (Ardud), Ém Érmihályfalva (Vales lui Mihai), H Halmi (Halmeu), Kh Királyhelmec (Král'ovsky Chlmec), Me Medzila- borce, Mu Munkács (Mukacsevo), Nb Nagybánya (Baia Maré), Nk Nagykapos (Veiké Kapusany), Nky Nagykároly (Cáréi) Nyh Nyíregyháza, St Stakcín, Tű Tiszaújlak (Vilok), Sz Szatmárnémeti (Satu Maré), Uv Ungvár (Uzsgorod) (U. Gy.) Keressük meg a térképen azt a pontot, ahol Szlovákia, Ukrajna és Magyarország határa a Tiszánál találkozik. De fél szemmel figyeljük az innen nem messze, a nagypaládi kiszögel- lésnél - azaz a kis Túrnál - összefutó ukrán-magyar-ro- mán határt is. Az alföldes táj, amelyen ma a négy ország, tehát Szlovákia, Ukrajna, Románia és Magyarország osztozkodik, az úgynevezett Felsö-Tisza menti síkság. Az első pillantásra nem is gondolnók, hogy itt már-már a rekordok könyvébe illő jelentőséggel kerültünk szembe. A szóban forgó területen ugyanis a négy államot elválasztó határok mindkét oldalán - számolva ez nyolcat jelent - mindenütt magyarok élnek. Igen, ma is, annyi meghurcoltatás, annyi megpróbáltatás után is, mindenekelőtt magyarok, akik - hozzáfűzhetjük - e tájon nem a Habsburg-telepítési akciók óta, nem Bizánc eleste vagy Hódító Vilmos kora óta, hanem az avar századokig nyúló idők óta élnek. Magyarok, de más-más ország állampolgárai. E jobb sorsra érdemes tisza- és szamosháti magyarok életét, hányattatásait, rávilágítva egyben elriasztó példaként az ordas diplomácia szerfölött közveszélyes voltára, nagyon sok aspektusból lehetne vizsgálni. Itt azonban az aspektusoknak mindösz- sze egyetlen vetületére kívánjuk ráterelni a figyelmet. Arról a vetületröl van szó, amelyik az óvodákig, az iskolákig, az iskolatáskákig nyúlik, s azon belül is csak a nyelvtanulást érinti. Gondoljunk hát e fölszeletelt, négybe vágott magyar etnikum kisiskolásaira, serdülőire, diákjaira. Az ukrán oldalon található s példának kiemelt harmincezer lakosú Beregszász (Beregovo), a Párizs környéki béketárgyalások idején 96 százalékban, ma háromnegyedrészt magyarok lakta város tanulói, miután bizonyos részük anyanyelvi iskolát látogat - makacs szülök! -, a magyar nyelv mellett tanulják a tegnapi orosz helyén, vagy azzal párhuzamosan, az ugyancsak nem latin betűs ukránt, és egy további kötelező idegen nyelvet. Nagyon valószínű, hogy e régióban, s azon belül először is a Kárpátalján, rövidesen porondra lép a rutén-ruszin nyelv is. A román oldalon fekvő Szatmárnémetiben (Satu Mare), a versailles-i békekonferencia idején 94 százalékban, az 1956-os népszámláláskor nyalató diszkrimináció, azon belül is a legfájdalmasabb, a nyelvi diszkrimináció széljárásait, terhét rákfenéjét. Ez az írás egy helyzetkép vázlata; kisiklasztott századunk sorsát döntően meghatározó két „nagy békeműnek“ egy kis ujjlenyomatára igyekszik felhívni a figyelmet. Epilógus helyett álljon itt egy idős mátyusföldi atyámfia hangos merengése - vagy inkább csöndes kifakadása. Róla annyit: a XX. századnak e tájra kimért szinte valamennyi ostorcsapását megélte. Szavai az Ipolyság felé közeledő vicinálison hangzottak el: ,,Ha bennünket, magyarokat sújtott volna egy München, egy münchenihez hasonló döntés, revízió, mi nem nyafognánk, nem panaszkodnánk. Mi hálásak lennénk a sorsnak, ahogy mondom, hálásak. És nem százszor, hanem ezerszer! Bizony, ezerszerI“ A kupéban, jól emlékszem, mindenki igazat adott neki. Urbán György A 10 1993.1.24. EUJESEI1 0 m
