Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-04-18 / 15. szám
Magyar glóbusz TALLÓZÁS A MAGYARORSZÁGI SAJTÓBAN Hol van a Balkán határa? És vajon mi, magyarok - magyar- országaiak és nem-magyarországiak - oly közel élvén ehhez a földrészhez, mely korántsem csupán földrajzi megjelölés, hanem egy társadalom helyzetét is jelző állapot: távolodhatnának-e a Balkántól? Ez politikai, társadalmi, történelmi, mi több, magatartásbeli kultúra kérdése. És éppen azért, mert a válaszok nagyon sokrétűek lehetnek, sokat is foglalkoznak ezzel a kérdéssel Magyarországon. ÉLET ÉS | » IRODALOM Lukács György emléktáblája ürügyén Lukácsy Sándor, az ismert irodalomtörténész (most március 15-én tüntették ki József Attila-díjjal) távolról sem tartozott a Lukács-tanítványok népes táborába, inkább Petőfivel és a magyar reformkorral foglalkozik. Ezért érdekes az a ironikus hangvételű glossza, amely Döntsük le Bem apó szobrát címmel látott napvilágot. „Lukács Györgynek immár második emléktábláját verik le. Az indulatnak, mely tehetetlen kövön áll bosz- szút, legfőbb érve, hogy a filozófus a Tanácsköztársaság alatt kivégez- tetett néhány engedetlen, megfutamodott katonát. Erről eszembe jut, ami Kőváry László könyvének (Erdély története 1848-49-ben, Pest, 1861) 13Í9. lapján olvasható: Bem József beszéde, amelyet akkor mondott tisztikara előtt, amikor 1848 decemberében megindult, hogy kiűzze Erdélyből a császári csapatokat: »Uraim, a kormány engem e sereg parancsnokául teljes hatalommal nevezett ki. Feltétlen engedelmességet kívánok, ki nem engedelmeskedik, főbelövetem...« Ha kellett, meg is tette. Ugyancsak Kőváry írja, a 199. lapon: Amikor 1849. március 9-én Bem az ellenség támadó készületeiről értesült, »azonnal dobot üttetett, csupán annyi időt vesztett, mig két fegyelmet sértett huszárt, Zsurmay (alvezére) kérése dacára, főbelövetett...« Más értesüléseink is vannak Bem szigoráról. Egy katonát azért akart kivégeztetni, mert - nyilván részegen - megsértette tisztjét, Petőfit. Szándékától csak a költő kérésére állt el. A háború kegyetlen munka. A parancsnok olykor büntetni, elrettenteni, példát állítani kényszerül. Mint egykor Bem apó. Mármost mitévők legyünk? Döntsük le a szobrát?“ 2000 Hol van Prága? Török András jegyzete a 2000 című „irodalmi és társadalmi havi lap" oldalain csupán látszatra kurió- zus. Valójában... „Nem sok dolog van, mi csodálatos és egyben őszinte dolog e Földön, de a térkép éppen ilyen dolog. Éveken át lehetséges volt a Kelet- Európába hónapokra átruccant buta kis amerikai diákokat a következő kérdéssel zavarba ejteni: »Legyenek szívesek a táblára felrajzolni... Budapest, Bécs és Prága elhelyezkedését«...A diákok“ a Bécstől 2 teljes hosszúsági fokkal nyugatabbra fekvő Prágát Budapestnél is keletebbre helyezték... És ilyenkor rendre közösen elmerengtünk a távolságokon. Én még azt is el szoktam volt mesélni, hogy az olcsó repülőjegyek, a valaha igen széles körű utazási korlátozások miatt ifjúkoromban Prága tizedannyira távolinak tűnt Budapesttől, mint Bécs... »Talán Prága tényleg keletebbre van, mint Budapest...« mondotta tudós barátom évekkel ezelőtt, mikor »még élt Husák«, mielőtt tízezrek rázták kulcsaikat a Vencel-téren (»itt az idő: nyitni kell«)... A mai Prágában több az angol szó, mint a cseh: az őshonos lakosok kerülgetik a frissen letelepedett »parvenű«- jenkiket. Állítólag harmincezren vannak, legtöbbjük ihletet kereső, bimbózó művészpalánta. Prága ma az első világháború utáni Párizs paródiája. Hajnali ötkor lehet már csak szabadon, örömmel áthaladni a Ká- roly-hídon... Prága most oldódik el keleti béklyóiról, s csendesen, de határozottan úszik vissza ősi helyére. Még öt év, és senki nem tudja, hol keresse. Bécs, Budapest, Bratislava helyén? S ők akkor hol lesznek? Lebegtessük őket!“ Hamis alternatívák Hajdú Tibor, a kitűnő történész a Mozgó Világ márciusi számának kerékasztalán - Vitányi Iván, Pető Iván és Fodor Gábor társaságában - arról elmélkedik, hogy milyen veszélyek leselkednek a magyarországi polgárra, a magyarországi politikára. Hajdú a hamis választások, a hamis alternatívák veszélyére hívja fel a figyelmet. Az egyik figyelmeztetését emelném ki: „Az egyik hamis alternatíva: van-e, nincs-e szélső- jobboldali puccsveszély. Ezt gyakorta megvitatjuk és megállapítjuk, hogy jelenleg még szélsőjobboldali puccsveszély nincs... Főleg azért nincs, mert a mai európai helyzet nem kedvez neki. Ha kedvezne, akkor bezzeg sok minden lehetne, de hál’istennek nem kedvez. No és akkor megnyugszunk. Ne nyugodjunk meg, mert a szélsőjobboldal nem azáltal veszélyes, hogy esetleg zászlót bont, nyíltan is magához ragadja a hatalmat és megvalósítja azokat a megvalósíthatatlan eszméket, amelyeket Csurka... ki szokott fejteni a Magyar Fórum hasábjain. A szélsőjobb azáltal veszélyes, hogy lejáratja, a Balkán felé löki az országot, hogy már a csehek sem kérnek belőlünk... Ez a főveszély. Az alve- szély pedig az, hogy miután a szélsőjobb jelentősebb része az MDF- en belül található, szétrohasztják a kormányzó pártot. Szoktak minket, különféle ellenzékieket azzal vádolni, hogy ellendrukkerei vagyunk a kormánynak. Lennénk szívesen, de - sajna - ebben a helyzetben még ennek a kormánynak is drukkolni kell, hogy egyenesben tudja tartani az ország szekerét, a szakadékba ne boruljunk mindannyian. Ezért félnünk kell attól, Csurkáék irodalmi munkássságának az lesz a vége, hogy az ország kormányoz- hatatlanná válik. Hogy történelmi példára hivatkozzam, néha csöndesen meggyanúsítjuk Tisza Istvánt: abban, hogy 1914-ben némi ingadozás után hozzájárult a világháborúhoz, része volt annak, hogy 1915- ben választásokat kellett volna tartania, s akkor ő megbukott volna, és ezt nagyon jól tudta. Ma ilyen háborús veszély nincs, de vannak, akik mindenáron ott szeretnének maradni a parlamentben.“ A szellemi balkanizálódás veszélyei Hornyik Miklós, a budapesti Világ- szövetség főszerkesztője nemrég települt át Újvidékről Budapestre. Valamikor a hatvanas évek elején azzal tette nevezetessé a nevét az egyetemes magyar szellemi életben, hogy sorra-rendre készített olyan interjúkat Illyés Gyulával, Déry Tiborral, Németh Lászlóval, Pilinszky Jánossal, amelyek az akkori Magyarországon nem jelenhettek volna meg. A Heti Magyarorszábban Hornyik most a változásokról számol be. „Sajnos, Magyarország szellemileg balkanizálódott. Ez egy olyan módon érkezett magyarnak, amilyen én is vagyok, akit itt hirtelen és természetes mozdulattal átölel az anyanyelve, különösen fájdalmas. Hadd mondjak el egy személyes példát. Én úgy ismertem meg Csoóri Sándort, hogy 1968-ban kettesben Eörsi Istvánnal, mint a legjobb barátok, megkeresték a szerkesztőséget Újvidéken. Hogy ez a kapcsolat hogyan alakult a továbbiakban, arról ma már nem is igen érdemes beszélni. A mai helyzet képtelenségét az bizonyítja, hogy egyszerűen föl- vethetetlen egy olyan kérdés, hogy például Pilinszky melyik párt köreihez tartozna. Vagy Weöres, vagy Ottlik. Ez jellemzi a legpontosabban, hogy az írók nagy többsége nem azt teszi, amit tennie kéne. Nemhogy nem emelkedtek fölül a helyzet abszurditásán, hanem néhányuk még gerjeszti is a feszültségeket. Kialakultak a frontvonalak, ahol vannak ugyan mesterlövészek, de az írói arcok eltünedeznek.“ valóság Milyen tehetségesek a magyarok? Czeizel Endre, a nagyon jól ismert orvosgenetikus, Susánszky Éva szociológus társaságában azt az izgalmas kérdést vizsgálta, hogy melyik nemzet mennyi tehetséget (pontosabban: a világ által elismert tehetséget) tudott az elmúlt háromszáz évben produkálni. Hosszú tanulmányuk a Valóság márciusi számában olvasható, itt azonban csak következtetéseiket tudom idézni. „A magyar tehetséges nép, mivel az objektív értékelés tükrében is relatívan magas a kivételes tehetségek gyakorisága. Ez azonban elmarad számos más kis és nagy nép gyakorisági értéke mellett. S ezen nem is csodálkozhatunk. Mohács óta e hazában csak nagyon ritkán, illetve csak kivételes helyeken voltak olyanok a társadalmi feltételek, amelyek kedveztek volna a világra- jött kivételes adottságúaknak... A magyarság nem tehetségesebb és nem tehetségtelenebb, mint más nemzet. Az öröklés igazságos, minden népesség számára hozzávetőleg azonos adottságokat biztosít, természetesen lélekszámának arányában. Ebben az országban eddig csak ritkán adatott meg a kivételes adottságúaknak, hogy tehetségüket harmonikusan és teljesen valóra váltsák. Akiknek ez sikerült, azoknak általában a szokásosnál nagyobb erőfeszítésre és embert próbáló pokolra menésekre volt szükségük... Most Mohács óta először új helyzet adatott. A mi küldetésünk az, hogy a váratlanul ölünkbe hullt politikai demokrácia légkörében végre olyan társadalmi feltételeket teremtsünk, amelyek alkalmasak lesznek a kivételes adottságok kibontakoztatására. De ne felejtsük az USA-ban sikert elért magyarok tanítását: »It is not enough to be Hungarian.« (Vagyis: Nem elég csupán magyarnak lenni.)“ E. Fehér Pál összeállítása Amikor 100 000 schilling volt a kaszinó asztalán... Egy biztos: Paulik Péter sosem felejti el 1990 júniusát. Barátjával, Borisszái úgy döntött, hogy szerencsét próbál, s elmegy rulettezni. Nem lakóhelyén, Pozsonyban, hanem Ausztriában, pontosabban a Bécs melletti Badenben. Mindketten 80-80000 koronát váltottak át schillingre. Közösen gazdálkodtak, együtt játszottak - egy ideig. Ötvenötezerről indultak. Ennek az összegnek már a többszöröse is a zsebükben volt, aztán... Aztán az utolsó schillingjüket is lesöpörték az asztalról. Egyikük sem nyugszik bele a kudarcba, gyűjtenek, hogy visszatérhessenek a badeni kaszinóba. A bő kétórás beszélgetést követően Paulik Péter hangsúlyozta: „ Nyugodtan írd meg, nehogy másokat is hasonló sors érjen...“ • Nyolcvanezer korona nem kis pénz, különösen egy ifjú házasnak.- Ha lett volna, többel kezdünk. Mondtam is Borisnak, ennyivel szállhatok be, ennyi gyűlt össze az esküvői ajándékokból. • Mit szólt a feleséged, amikor benyúltál a közös kasszába?- Eleinte ellenezte, aztán kötélnek állt. Az volt a feltétel, hogy megnézi, hová járunk. • Mert ugye, Bécs környékén nem csak „ártatlan“ kaszinók vannak? Paulik Péter (Ordódy Vilmos felvétele)- Kezdettől fogva csakis a rulettra gondoltunk. Úgy a negyedik-ötödik kiruccanáskor tartott velünk. Korábban, ha nem is horribilis ösz- szeget, de mindig nyertünk. Akkor húszezret vesztettünk! Megesik... • Újoncként ilyen nagy összeggel játszottatok?- Ez volt a végeredmény. Különben 170 schilling a belépő, ezért 4x50 schilling értékű aranyzseton jár. Ezzel kötelező játszani. • Milyen volt a kezdet?- Sikeres, mivel színre tettünk: az amatőrök mindig így ruletteznek. Hetente háromszor eljártunk Badenba, s ha nyertünk 1000-1000 schillin- get, hazamentünk. Evés közben jött meg az étvágyunk. Előbb 2000, majd 5000 lett a határ, aztán rájöttünk, ez sem nagy pénz. És itt kezdődött a tragédia. • Ezt hogy érted?- Kockáztattunk, mert volt pénzünk. A legnagyobb napi nyereségünk meghaladta a 175 ezer schillinget, máskor a veszteség pedig a 220 ezret! Amikor jól ment, mi voltunk a janik, a helybeliek nevünkön szólítottak; az egész kaszinó minket bámult. Nem okozott problémát a 36 schillinges kóla, az 55 schillinges Marlboro megvétele... De most? • Nem tudtátok, hol a határ, mikor kell összecsomagolni, és több tízezer schillinggel a zsebetekben hazajönni?- Profi szinten nincs visz- szaút, folytatni kell! Csak a záróra vagy az üres pénztárca vethet véget a játéknak. Ha van pénzed, hajnali három előtt nem illik kilépni a kaszinóból. Hiába, itt is vannak íratlan szabályok. Aki a rulettet kitalálta, Nobel-díjat érdemelne! • Nagy „fogások“?-Amikor a kezdet kezdetén - a hecc kedvéért - ezret rátettünk a nullára. Sokan azt hitték, elment az eszünk. A végén mi nevettünk, 36 ezret kasszíroztunk. Óriási mázlink volt. Amikor 100 ezer schillingünk feküdt az asztalon, sokak lélegzete is elállt... • Mi lett a vége? • Pezsgőbontás vagy búcsú?-Az utóbbi! Mind elvesztettük, illetve kölcsönadtuk a kaszinónak. Megfogadtuk, kamatostul visszanyerjük: reszkessetek, badeni krupiék! • Miben reménykedsz?- A taktikában. Ésszel kell játszani, az első pofont mindenki megkapja. Nagyot téved az, aki bedobja a törülközőt. • Az eddigiek másról tanúskodnak...-Várd ki a végét, lesz még ünnep a mi utcánkban! Most arra gyűjtünk, hogy ismét asztalhoz ülhessünk a badeni kaszinóban. • Vajon a szüleid tudnak-e az ausztriai éjszakázásaidról?- Akkor mondtam meg, amikor 70 ezer schilling pluszban voltam. Természetesen ellenezték, a mamám napokig nem tudott napirendre térni fölötte. Sajnos, nem volt visszaút. • Ha sokat, nagyon sokat nyernél, akkor sem?- Erre most nem tudok válaszolni. De azt hiszem, a továbbiakban sem lesz megállás. Akkor éreztem gondtalanságot, s azt, hogy az élet szuper, amikor sok pénzem volt. Sajnálom, hogy nem vettem semmit. • A barátod is támogatja az újabb badeni kalandot?- Igen! Annál is inkább, mert szólóban is le-lejárt, s elvesztett 150 ezer koronát. A mamája összes megtakarított pénzét elrulettezte. • Nem féltek az újabb kudarc(ok)tól?- Ha félnénk, örökre elbúcsúztunk volna Badentől. Az volt a baj, hogy amikor nem ment, különváltunk. • És most mit csinálsz?- A közelmúltban nyitottam egy reklámirodát és egy autókölcsönzőt, tehát vállalkozó lettem, mégpedig a Presscentrum nevezetű felhőkarcolóban ... Zsigárdi László 1 10 1993. IV. 18.
