Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-03-28 / 12. szám
Szerkeszti: Tallósi Béla r avasz van - gondolta a kis sündisznó (ha ugyan szokott ilyesmire gondolni), amikor útnak indult. Rövidesen a falhoz ért, megvizsgálta a tegnap kilazult téglát, megbökdöste az orrával, és gyorsan elszaladt, mert a tégla majdnem a fejére pottyant. Kicsit várt, aztán óvatosan visz- szalopakodott, bekukucskált. Semmi, csak félhomály, pókháló és orrfacsaró, erős szag. Azért bemászott. Elindult a szag felé. Útközben talált három kiszáradt pókot, egy elgyöngült darazsat és egy gyu- fásdobozt. A darazsat megette, a többit félretuszkolta az útból. Ráérősen totyogott tovább, s ha ismeri a „Micimackó“-!, talán még eztdudo- rássza magában; „Egy darázs nem darázs, Sünikének csöpp falás, jöhet a kö-vet-ke-zö. De nem volt következő. Szegény feje, ha tudná, hová került! Ez egy régi poros raktár, itt semmi zsákmány nincs, csak egy iszonyú valami, amiről, ha tudna, lélekszakadva iszkolna vissza a szabadba. De nem tudta, hogy a sarokban egy kátrányos hordó van, benne olvadt szurok, innen az erős szag, s mindehhez egy végzetszerűen odatámasztott fapalló. Nemsokára rá is talált a fapallóra. „Ha már itt vagyok, 8AL0GH IMRE SÜNIKE felmászok rá“ - gondolta - és felmászott. Ám a deszka végén csupán feneketlen feketeséget talált, meg szörnyű bűzt és már fordult volna vissza amikor megcsúszott a lába... Odakint pedig továbbra is tavasz volt, emberek sétáltak a raktár előtt, néha még bele- borzongtak a napfénybe, de már nem hordtak pufajkát, és nem szidták a művezetőt. Talán két óra múlva - kattant az ajtó, fény csapódott a sarokba. A pókok felháborodottan rohangáltak rejtekhelyükre, a sündisznó abbahagyta a kapálózást. Az emberek körbejártak, ezt azt felemeltek, arréb löktek. Egyikőjük belerúgott a hordóba - ezt is el kell majd vinni végül megálltak középen.- Mehetünk? A kis sün az előbbi zaklatástól rémülten tovább kaparta a hodó oldalát.- Várj, mi az? Egér?...- Nem, sündisznó! Sünike! De jól nézel ki! A következő óráról Sünike nem sokat tud. Rémült félelmében a szemét sem merte kinyitni. Rettenetes bűzt érzett, csiklandós dörzsölést - már ha egy sün csiklandós - a hasán, a lábán, valami szörnyű lé ment az orrába, amitől prüszkölni kellett, s mindez nagyon sokáig tartott. h/j indössze egyszer mert IVI felnézni, sok-sok ember állta körül, mind ót nézte és Tibort, aki benzinbe mártott ecsettel áztatja róla a szurkot és olyan óvatosan fogja, mintha puha avarban feküdne; még beszél is hozzá. És újra mozogtak a lábai, és valami köszönetfélét pislogott - és a kis sündisznó újra érezte, hogy tavasz van, és hogy süt a nap. Juhász Ferenc Fekete taréjú szántás Fekete taréjú szántás, aranyos taréjú felhő, friss füvek, rügy az ágon, tócsákat ringat a szellő. Foltokban hó a földön, Ibolya ömlik a völgybe; mintha csak kék zománccal lenne a domb leöntve... Szepesi Attila Dalocslca Rengeteg erdőn rügy pattan, szarvasok járnak harmatban. Nyílik az ibolya friss szélben, hangol a fülemüle fészkében. AZ ÁTKELÉS MEGFEJTÉSE Többször kell ide-oda ingázni a ladikkal, például a következőképpen: 1. átviszi a kacsát, azután 2. átviszi a kutyát, de visszaviszi a kacsát, 3. átviszi a zsákot, 4. végül a kacsát, így sosem marad a parton egymás társaságában sem a kacsa meg a kutya, sem a kacsa meg a zsák. Átkelés A gazda töri a fejét, mitévő legyen, amikor a vásárról hazatérve át kell kelnie a folyócskán. Ez még egyszerű lenne, csakhogy a parton kikötött ladik, bizony, elég rozoga, aDDa nem szaunát be úgy, hogy maga mellé veszi a kukoricászsákot, a kacsát és Bodrit, a házőrzőt is. A ladikban a gazdival vagy a kutya, vagy a kacsa, vagy a zsák kerülhet át a másik partra, különben az elsüllyed. De ha a kutyát a kacsával a parton hagyja, míg ő átviszi a kukoricászsákot, Bodri megtépi a szárnyast. Az is világos, hogy a kacsa megdézsmálná a kukoricászsákot, ha tehetné, azaz őrizetlenül otthagynák vele a parton. Mi a csudát csinálhat a szegény gazda? Hogyan oldja meg a dolgot? (A megfejtést lásd alul!) (Magyar népmese) Egyszer volt, hol nem volt, volt egy molnárnak egy takaros és okos leánya, aki olyan okos volt, hogy hetedhét ország ellen járt a híre. Meghallja ezt a király. Odaizen neki: van neki a padlásán százesztendős kendere, fonja meg azt selyemcérnának. A leány erre visszaizen, hogy van nekik százesztendős sövényük, csináltasson abból a király aranyorsót, akkor szívesen meg fon ja az aranyfonalat, de azt csak nem kívánhatja a király, hogy az aranyfonalat haszontalan faorsón fonja meg. Tetszett a királynak a felelet. Megint azt izeni, hogy van neki egy lyukas korsója a padláson, foldja meg azt, ha tudja. Megint visszaizen a leány, hogy fordíttassa ki hát a király a korsót, mert az öregapja sem látta, hogy színéről toldoztak volna meg valamit. Ez a felelet még jobban megtetszett a királynak. Most meg azt izeni, hogy menjen el a leány őhozzá, de úgy, hogy mégse menjen; köszönjön is, mikor elébe ér, de mégse köszönjön; vigyen is neki ajándékot, ne is. Erre a leány elkéri az apjától a szamarát, felül rá, aztán úgy megyen a királyhoz. Otthon egy galambot megfogott, szitával leterítette és elvitte magával. Mikor aztán a király elébe ért, egy szót sem szólt, hanem meghajtotta magát, aztán a galambot a szita alól elrepítette, így hát ment is, nem is, hiszen a szamár vitte, köszönt is, nem is, hiszen némán hajolt meg, vitt is ajándékot, nem is, hiszen a galamb azon minutában elrepült. A Mátyás király udvarában élő humanisták igyekeztek az uralkodó minden cselekedetét oly módon lejegyezni, hogy minél kedvezőbb színben tüntessék őt fel. Galeotto Marzio például fontosnak tartotta megírni, hogy Mátyás igen szépen evett. Olyan ügyesen vette ki például a kezével a tálból a húsdarabokat, hogy azok leve nem csöppent a ruhájára. De miért kézzel? - merült fel a kérdés. Nem ismerték akkor még a villát? De igen. A király felesége hozott is néhányat Itáliából, ám használatuk csak lassan honosodott meg. TALÁLÓSDIK 1. Van lába, de sosem jár, csupa toll, de sosem száll, ki megveti, meg nem veti, inkább magát beleveti, mi az? 2. Parasztnak van, királynak van, olykor még a Holdnak is van - ugyan micsodája? ■ejBApn Z ABy t Gondolkodom, tehát... A bal sarokban látható Q betűt összerakhatod a számmal jelölt fekete alakzatokból. Egy elem azonban felesleges. Melyik? Készítette: M. Motycík Ha helyesen fejtetted meg a feladatot, akkor mindkét 5. oszlopban egy, dunaszerdahelyi-pozsonyi illetőségű szlovákiai magyar kiadó nevét kapod eredményül. Ugyanez a neve a kiadó gondozásában megjelenő egyik irodalmi-művészeti folyóiratunknak is. 7. Nagyon csúnya, 8. ... Capone, 9. Ezzel a hangzóval (betűvel) kezdődik a német hétfő. Készítette: B. A. MEGFEJTÉS A március 14-ei számunkban közölt feladatok megfejtése: a 6-os számú; koboz. Nyertesek: Pálos Edit, Dunaszerdahely; Pelle Gábor, Rimaszombat; Budai Gabriella, Fülek; Nagy Géza, Nyékvárkony; Dobos Zsuzsa, Buzita. 1993.111.28.
