Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-01-31 / 4. szám
TITOKZATOS ÉGI VÁNDOROK 4 Néhány az ufótörténetek sokaságából Ezt a két földöntúli lényt egy szemtanú vallomása alapján Franciaországban rajzolták le Határkőként emlegetik Kenneth Arnold amerikai üzletember 1947-ben történt talál- kozását az ufóval. Ezt követően született meg az ún. ufómánia, ahogy ezt az ufótaga- dók ironikusan emlegetik. Azt viszont meg sem említik, hogy már a második világháború végén is megfigyeltek ufókat, melyeket a szövetséges pilóták gúnynévvel is illettek. „Foo Fighters“-nek nevezték el őket, amit tüzes, vagy inkább lángoló vadászoknak fordíthatnánk le. A második világháború végén általánosan elterjedt az a nézet, hogy a németek légelhárító fegyveréről van szó, ugyanis 1944- től, az éjszakai támadások során a német vadászgépekre erős fényszórókat szereltek föl, amelyeket az ellenséges gépekkel találkozva azért kapcsoltak be, hogy elvakítsák a szövetségesek pilótáit. Hitler a második világháború vége felé gyakran dicsekedett titkos fegyverekkel. Ezzel magyarázható, hogy a szövetségesek parancsnokai a Foo Fighterst német titkos fegyvernek vélték. A háború után derült ki, hogy a németeknek soha nem voltak ilyen fegyvereik. Ennek ellenére a Foo Fightersek létezését nem vonták kétségbe. Valószínű, hogy ufójelenségről volt szó. A háború alatt az embereknek merőben más gondjaik voltak, mint a jelenség közelebbi, tudományos vizsgálata, ezért a Foo Fightersek a második világháború megoldatlan rejtélyévé váltak. Idézzünk fel azonban néhány eseményt. AZ AMERIKAI PILÓTÁK VÖRÖS GÖMBÖT LÁTTAK 1944. november 23-án, röviddel 22 óra után, Strasbourg közelében egy amerikai vadászrepülőraj repült Schleuter hadnagy parancsnoksága alatt. A raj pilótái tíz piros gömböt láttak csoportosan repülni. A fénylő pontok nagy sebességgel közeledtek az amerikai repülőgépek felé. Amikor a hadnagy jelentést tett a földi irányítóknak, miszerint tíz német repülőgépet lát közeledni, a radarkezelő személyzet kinevette őket. Azt válaszolták a pilótáknak, hogy az ó műszereik nem észlelnek semmiféle idegen repülőgépeket. Eközben a fénylő testek mintegy hét kilométerre megközelítették az amerikai repülőgépeket, és tartották ezt a távolságot. Schleuter hadnagy úgy döntött, hogy megközelíti az ismeretlen gépeket. De ahogy befejezte a fordulatot, a fények kialudtak. A hadnagy vadászgépével átrepült a kérdéses légtéren, de pilótája nem észlelt semmilyen repülőgépet. Két perc elteltével a testek újra megjelentek, de most már az amerikai repülőrajtól távolabb, majd hirtelen süllyedni és távolodni kezdtek. A repülőgépek radarjai sorra meghibá- sodtak, ezért a raj parancsnoka úgy döntött, hogy visszatérnek a bázisra. A Foo Fighters-dossziét ezután végérvényesen elsüllyesztették a katonai archívumok legmélyére. UFÓMÁNIA AZ ÖTVENES ÉVEKBEN Az ufómánia ötvenes években jelentkező hulláma leginkább az USA- ra jellemző. E korszaknak mégis a hidegháború adta meg jellegzetességét. A Föld bolygó hatalmai új világháború szélén egyensúlyoztak azzal a minőségi különbséggel, hogy a mindent elpusztító atomháború rémlátomása tartotta félelemben az embereket. Az ufók megjelenése az USA fölött ebben a légkörben jogos gyanút váltott ki, hogy nem az oroszok titkos fegyveréről van-e szó. Nem maradt más, a Pentagont is be kellett vonni e titkos égi jelenségek kivizsgálásába. Az USA- ban beindították a Blue Book fedőnevű széles körű kutatási tervet. Célja az azonosítatlan repülő tárgyakról észlelt megfigyelések, valamint az ufórejtély megfejtése volt. Ez a kutatási program csaknem húsz évig tartott. Ez idő alatt több mint 11 ezer ufójelenséget elemeztek több száz filmfelvétel és fénykép felhasználásával. A szakemberek véleménye a vizsgálat eredményeit illetően nagymértékben eltért egymástól. Az egyik csoport azt állította, hogy a kutatás tárgyát képező jelenségek 95 százaléka nem más, mint természeti vagy ún. anomális természeti jelenség. A másik csoport a jelenségek hatvan százalékát tartotta természeti jelenséggel ma- gyarázhatónak. E szempontokat figyelembe véve elmondhatjuk, hogy az ufójelenségek öt, illetve negyven százaléka sem magyarázható, tehát azonosítatlan jelenség. Egy másik amerikai alternatív kutatási terv a Blue Book tervhez hasonló célokat követett. A Colorado fedőnév alatt vált ismertté, s az ún. Condon-zárójelentés kiadásával ért véget 1968-ban. A KATONAI JELENTÉSEK PONTOSAK Talán érdemes lenne megemlíteni a tisztázatlanok kategóriájába tartozó jelenségeket. Nagy részük katonai jelentés, amelyek ma is a legszavahihetőbbek. Általában nagyon pontosak, a nélkülözhetetlenül fontos részletek sem hiányoznak belőlük. A jelentések közlői megfelelő elméleti és műszaki felkészültségű tapasztalt és jól képzett szakemberek, akik képesek határozottan megkülönböztetni a természeti és az atmoszférikus jelenségeket az ufó-jelenségektől. 1949-ben a mexikói Tierras Ca- lientes hegy térségében egy négymotoros amerikai felségjelű repülőgép keresztezte az égboltot a Yucatán félsziget fölött. A látótávolság kitűnő volt, az ég felhőtlen, amikor a gép pilótája kis fénylő pontot észlelt a Iáhatáron. Először meteorológiai léggömbnek hitte, de csak azután, hogy megközelítette Ezt az ufólényt állítólag egy Amerikában lezuhant repülő csészealjban találták a tárgyat, látta a repülőgép legénysége, hogy furcsa, korong alakú testről van szó, mintegy 2,5 kilométer magasságban. A test körül vékony füstréteg volt látható. Amikor a repülőgép pilótája az ismeretlen tárgyat repülőgépével úgy hét kilométernyire megközelítette, az hirtelen megfordult tengelye körül és villámgyorsan felzárkózott a repülőgép mellé. A pilóta kénytelen volt gépével egy kilométer magasságba lesüllyedni, de a korong alakú test állandóan a repülőgép körül körözött. A repülőgép tovább süllyedt, motorjai kihagytak, a pilóta elveszítette uralmát gépe fölött. A legénység valamennyi tagja kénytelen volt ejtőernyő segítségével elhagyni az üzemképtelenné vált gépet. Miután az elhagyott repülőgép a tengerbe zuhant, a korong függőlegesen emelkedni kezdett, majd hirtelen felgyorsulva eltűnt a legénység szeme elől. FILMFELVÉTEL FÉNYES TESTEKRŐL Létezik két, 1950. április 15-én készült filmfelvétel. A felhőtlen égen egymás mögött óriási sebességgel repülő két fehér fényű test látható rajtuk. A fényes testek mibenlétét a mai napig homály fedi. A szakemberek megállapították, hogy a két film, a „Montana Movie“ és a „Tre- monton Movie“ eredetiek, nem hamisítványok. Ezt a két filmet a Blue Book kutatási terv az ufójelenség bizonyítékaként értékelte. Említésre méltó Manteli kapitány esete is, aki 1946. január 7-én vesztette életét egy ufó üldözése közben. P-51 D Mustang típusú (a második világháborúban ismert egyik leggyorsabb vadászgép) repülőgépe roncsait több négyzetkilométernyi területen találták meg szétszóródva. A roncsok erős radioaktivitást mutattak ki. A pilóta rádióbeszélgetését magnetofonszalagra rögzítették, ahogy ez a légiközlekedésben szokványos. A magnetofonszalag tanúsága szerint a pilóta utolsó szavai a következők voltak: ......Te jó Isten, his z ebben emberek vannak...“ ■j QCQ november 3-án, I uOű. a London közelében működő radarállomáson a szolgálatot teljesítő H. Walter hadnagy a képernyőn nagyon erős, jól kivehető jelet észlelt. Távcsöve segítségével meggyőződött arról, hogy a rádiólokátor képernyőjén megjelent jelet a radarállomás fölött lebegő fehér tárgy váltotta ki, úgy tizennyolc kilométernyi távolságban. Ebből a távolságból a tárgy méretei a teniszlabda méreteihez voltak hasonlíthatók. A visszavert jelek há- romszor-négyszer voltak erősebbek, mint az akkori legnagyobb repülőgépeké. Ebből kiindulva a test feltételezett mérete elérhette a hatvan métert. A repülésügyi minisztérium kezdetben elhatárolta magát az esettől, később mégis azt nyilatkozta, hogy a jelenség meteorológiai léggömb volt. Mészáros János MIHAIL ZALESSZKIJ ÉRDEKES MUNKÁJÁRÓL BESZÉL • Ön szerint miért ilyen felemás a természetgyógyászok megítélése itt, Európában? — Ez nem mai probléma, hiszen gondoljon csak vissza a századokkal ezelőtti boszorkányüldözésekre, vagy akár a javasasszonyokat körülölelő titokzatos legendákra. Az emberek mindig gyanakodva fogadták a különleges tehetséggel rendelkező társaikat, mindig valamilyen sátáni dolgot kerestek mögötte. Mára annyiban változott a helyzet, hogy az emberek egy kicsit csalódva a túlkemi- zált orvostudományban, gyakran fordulnak a természetes gyógymódok felé. Ezt persze az orvostársadalom szemléli gyanakodva, hiszen a megszokott európai materialista alapon működő racionalizmusuk sokszor kielégítetlen marad, mert arra, amit a természetgyógyász nyújt, nem mindig tudunk magyarázatot adni a mai tudásunk szintjén. Ma még csak a tényeket ismerjük, az okok felfedése a jövő titka. Bár az is lehet, hogy ezekre a dolgokra soha nem találnak magyarázotot, de nem is ez a fontos. Egyetlen dolog van, ami számít, mégpedig hogy a beteg meggyógyuljon. Persze azt sem szabad elhallgatni, hogy az orvosok gyanakvása sokszor nem minden alap nélküli, hiszen vannak olyan gyógyítók, akik anélkül kezelik embertársaikat, hogy megfelelő anatómiai, orvostudományi előképzettségük meglenne. Ezek az emberek, akik gyakran természetgyógyászoknak nevezik magukat, csupán sarlatánok és haszonszerzésből teszik, amit tesznek. Sajnos az is előfordul, hogy bajt okoznak. Nos, ezek miatt néz ránk gyakran ferde szemmel az orvosok egy része. • Önből hogyan lett természetgyógyász ? — Kijevből származom, és az orvostudományi egyetemen találkoztam először azokkal a módszerekkel amelyet az ön anyanyelvén természet- gyógyászatnak hívnak. Az egyik professzorom mutatott be különféle technikai fogásokat, amelyeket azután éveken át gyakoroltunk. Tíz esztendőn át dolgoztam kórházban, mint belgyógyász és kardiológus. Ebben az időszakban elsősorban orvosként tevékenykedtem, de ha volt rá lehetőség, akkor természetes módszerekkel is próbálkoztam, meglehetősen jó eredménnyel. Hosszú gyakorlás után aztán áttértem teljes egészében a természetes módszerekre, s most már csak így gyógyítok. • Meg lebet-e tanulni ön szerint a természetgyógyászati fogásokat? — A dolog technikai része elsajátítható, de ez olyan, mint a művészet. Mindenki megtanulhat rajzolni, ám nem mindenkiből lesz Michelangelo. Szóval a fogások hosszú évek gyakorlásával elsajátíthatók, de ez gyógyító energia nélkül bizony nem sokat ér. Amikor először találkoztam ezekkel a gyógyítási módokkal, akkor különféle vizsgálatokat végeztek rajtam, amelyek kimutatták, hogy én sokkal több bioenergiával rendelkezem, mint a legtöbb ember. • Ez hát a gyógyító erő titka? — Talán igen. De azt hiszem, ha így is van, akkor is elengedhetetlenül fontos a gyakorlás, és az alapos ismeretelsajátítás. Nagyon fontos, hogy haazembersegíteninem tud, akkor legalább ne ártson. A mi módszereink hosszú évszázadokon át fejlődtek ki, és ezeknek a gyógymódoknak, ellentétben a kémiai úton létrehozott gyógyszerekkel, nincs mellékhatásuk. Ezek a gyógymódok egyébként nem csupán egyetlen szervre koncentráltan fejtik ki hatásukat, a szervezet egészét gyógyítják. • Melyik az a testrészünk, szervünk, amelyet leginkább megtámadnak a betegségek? — A problémák, az egészségügyi gondok kiindulópontja leggyakrabban életünk tartóoszlopa, a gerincünk, amelyből az összes ideg ldin- dul és behálózza a testünket. A legtöbb ember huszonöt éves kora után már küzd valamilyen gerincproblémával, amely aztán később több betegségnek is alapja lehet. • Ön hisz Istenben? — Szeretnék hinni benne. • Kell-e szimpátia gyógyító és beteg között? — Óriási szerepe van. Amikor olyan beteg jön el hozzám, aki nem hisz ezekben a módszerekben, de már nincs más segítség, vagy amikor egy túlságosan is zárkózott ember jön el az első találkozásra, akkor ezeket az embereket mindig „meg kell nyitnom“, hogy aztán átadhassam a gyógyító energiámat. Ezek az emberek először nagyon nehezen fogadják be azt az energiát, amelyet a gyógyulásuk érdekében sugározok feléjük. • Ön megmondja-e, ha nem tud segíteni? — Néha nagyon nehéz feltárni a mélyen rejlő problémát. Amikor mindez már sikerül, még nem jelenti azt, hogy a beteget meg is tudom gyógyítani. Amikor az analizálást követően megállapítom, hogy az én módszereimmel nem tudok segíteni, akkor bocsánatot kérek, és ha tudok olyan segítséget, amelyet más meg tud adni a betegnek, akkor azt javasolom. • Ha egy halálos beteg vár öntől gyógyulást, megmondja-e, hogy már nincs segítség? — A betegnek meg kell mondani a valóságot, bármilyen keserű is az. • Van valamilyen speciáhs módszere?-Egyszerre csak egy embert gyógyítok. Nagyon fontosnak tartom a személyes kapcsolatot. A módszerek különbözőek. Gyógyítok energiával, különböző masszázsmódszerekkel és vállalok csontkovácsolást is. (Kanizsa) Ukrán orvos és természetgyógyász Magyarországon
