Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-01-31 / 4. szám
Miriam Tomi Amidőn piciny gyermekünket az első szavakra tanítjuk — önkéntelenül-e vagy tudatosan - egyféle védelmi rendszert kerítünk köré, melynek óvó, biztos és mindig egyértelmű melegéből el-elrándulhat a bölcs élet kalandos, szeszélyes forgatagába. Nyelvi otthont teremtünk első szavainkkal, melyeket hálásan visszagügyög: mama, pápá, tütü. S ebben az otthonban, a nyelvnek ebben az egyszer megépített, ezerszer kibővített, de egész életre szóló fészkében teszi meg a kisgyermek első lépéseit a világ megismerése felé, majd viszi végbe bátor tetteit a kalandnak nevezett élet beteljesedéséig. A cseperedő kis lény fokozatosan megtudja, mi történik az eszterlánci cérnával, a csigabigával, mindinkább ismerős lesz Tikirikitakarak országban, keservesen megkönnyezi a mátraalji lábatörött őzgidát, s bátorságot tanul a lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackótól. Már egyre jobban benépesül kis nyelvi otthona, mind biztosabban közlekedik benne, együtt a ládára is felszemtelenkedő tyúkanyóval meg a hegyes fülű Morzsa kutyával, ámulatba esik az izzó galagonya ruhájának rejtelmes forróságától, és Bóbita táncát közösen bámulja az angyalokkal. Aztán ezt az otthont, ezt a nyelvi biztonságot tovább gyarapítja, most már maga is, tudatosan, tanítóinak útmutatásával, hogy megértse a kikötött komp hallgatását, az éhező, fázó, de szabad farkasok dalát, hogy megtudja, mitől van melege úgyis a juhásznak, merre ácsorog az ösztövér kútágas a hórihorgas gémmel. Hogy tudjon kihez fohászkodni víg esztendőért, ha áldja vagy veri sors keze. A növekedő ifjú nyelvi otthonában érti meg annak rejtelmét, kicsoda jött bíbor palástban Keletről, hogy lábához térdepeljen egy-egy bokor, míg odafönn valaki kékítőt old az ég vizében. A távolság, mint üveggolyó hull be a nyelv kuckójába, a Halotti Beszéd mellé, s belecsendül tőle a füle, mely nem felejtheti el az egy mondatot a zsarnokságról. Ez az otthon, a nyelv bizalmas bensősége végigkíséri életét, szívébe balzsamot csöpögtet, az azonos nyelvben élők közösségének nagyszerű érzését, hogy ne kínozzák plakátmagányban ázó éjjelek. Vigyázzunk gyermekünk nyelvi otthonára. Puha melegét nem pótolhatja semmi, biztonságával nem vetekedik idegen tanya. Építésének részesei lehetünk, mi mind, szülők, akik elkövettük, hogy magyarul szóltunk először gyermekünkhöz. Brogyányi Judit Balázs (Prikler László felvételei) ö'ana Attila Ily C'l V A L/ (, lil kJ A A 'f-jándor
