Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-01-24 / 3. szám
* 4f Szerkeszti: Tallósi Béla zen a földön, ahol a hunok megtelepedtek, valamikor, reges régen egy Rád nevű király uralkodott. Óriási termetű, gonosz ember volt, aki a szomszéd fejedelmek országait sorra elfoglalta, hol erőszakkal, hol furfanggal. Most is egy szomszéd király ellen készült háborúba, és szövetségesül meghívta (Magyar monda) Csörszöt, az avarok szép, ifjú királyát. A két szövetséges sereg a Tiszánál találkozott. Ráütöttek az ellenségre, és úgy elsöpörték, mint árvíz a gátat. A csata után a két király áldomást ivott, aztán a harci zsákmányt akarta volna Rád megosztani Csörsszel. De Csörsz így szólt:- Nem kell nekem a zsákmányból semmi, Rád király. A nyert csata jutalmául add nekem feleségül szépséges lányodat, Délibábot! A gonosz Rádnak azonban fájt a foga Csörsz birodalmára is. Nagyon szerette volna az ifjú avar királyt is kiszorítani a Tisza mosta szép országból. Csakhogy tegnapi szövetségesének és barátjának nem lehetett mára ilyen hirtelen és nyíltan árulója. Tervét, hogy az avar birodalmat is hatalmába keríti, későbbre halasztotta. Esze ágában sem volt tehát, hogy Csörsz királynak odaadja a leányát feleségül, hogy vejévé tegye azt, akit országából el akar űzni. Ezért fortélyos észszel így szólt:- Nem bánom, Csörsz király, legyen leányom menyasszonyod. De feleséged csak akkor lesz, ha a Tiszától idáig akkora árkot ásol, hogy rajta hajón viheted haza Délibábot. Mikor Csörsz megértette Rád király kívánságát, rögtön hazavágtatott a Tiszához. Nemsokára egész népe, apraja-nagyja izzadott a munkában. Ezer meg ezer kéz törte a Tisza füzeseinél a gyepet. Hasadt a mély árok a munkásseregek keze nyomán, szemlátomást haladt. Csörsz éjjel-nappal ott volt, és ha lankadtak emberei, folyvást biztatta, serkentette őket. Délibáb meg várta, egyre várta Csörszöt. De hónapok teltek, évek múltak, és Csörsz még mindig nem érkezett meg. Egyszer álmában úgy tetszett a leánynak, mintha vőlegényét látná, ahogy aranyos hajón közeledik az árokban hömpölygő víz habjain. De bizony Csörsz nem jöhetett meg soha. Akkor éjjel, amikor Déhbáb őt látta álmában, megint ott nyargalt az árok mentén, és fáradt népét munkára buzdította. Zivataros, sötét éjszaka volt. Egyszerre az ég tüzes villáma lecsapott, és agyonsújtotta a szerencsétlen királyt. A kifáradott nép pedig tüstént hazatért, az árkot örökre elátkozta. Mikor Délibáb hírét vette vőlegénye halálának, fájdalmában megtébolyodott. Szüntelenül csak azt beszélte, hogy Csörsz ott várja őt az árok vizének mélyén, aranypalotával, gyémántos kerttel. Egyszer megszökött hazulról, egyenesen nekiment a víznek s odaveszett. árok nyomát még sokáig lehetett látni Heves és Borsod megye határán a sík vidéken, s Borsodban az árok tövénél még most is áll Ároktő; azon a helyen pedig, hol az ároknak vége szakadt, s népek szálltak meg, épült Árokszállás. A tigris és a datolya (Koreai mese) A tigris egy éjszaka bemerészkedett a faluba. Arra lett figyelmes az egyik ablak alatt, hogy egy kisgyerek sír keservesen. Az anyja pedig bosszankodva fenyegette kisfiát:- Azonnal hagyd abba a sírást, mert ha nem, elvisz a tigris. A gyerek csak tovább sírt, bömbölt, mintha nem is hallotta volna a fenyegetést. „Ez a gyerek csöppet sem fél tőlem, bizonyára nagyon bátor!“ - gondolta magában a tigris. Az anya látta, hogy így nem megy semmire, hát nyájas hangon folytatta:-Nesze datolya, csak ne sírj már! Erre a kicsi abbahagyta a sírást. A tigris így gondolkozott: „Micsoda ijesztő, szörnyűséges teremtmény lehet ez a datolya, amit csak úgy odavetnek a gyereknek, és az tüstént elhallgat.“ Inába szállt a bátorsága, félt a datolyától, s letett arról a szándékáról, hogy elrabolja a gyereket. Kiment az istállóba, gondolta, ha nincs gyerek, jó lesz helyette egy ökör is. Az istállóban azonban egy tolvaj bújt meg, aki a sötétben ökörnek vélte a tigrist, és a hátára pattant. A tigris rémülten vágtatni kezdett, amilyen gyorsan csak tudott. „Bizonyára a szörnyűséges datolya támadt rám!“ — gondolta. A tolvaj pedig tovább lovagolt a tigris hátán, ostorral biztatta gyorsabb vágtára, hogy elmenekülhessen, mielőtt kivilágosodnék, s rajtacsípnék az ökörrabláson. Mikor megvirradt, a tolvaj ijedten látta, hogy nem ökör-, hanem tigrísháton lovagol. Rémülten leugrott róla. A tigris pedig félelmében továbbrohant, menekült a hegyek közé, s talán még most is fut, ha meg nem állt. Bartócz Ilona átdolgozása DEÁK KATALIN Téli mese Icipici tündérlányka betoppan a palotába. Megkérdezi tél királyát miért nem rázza a szakáUát? A gyerekek napok óta várnak a friss, fehér bóra. Szánkóznának, síelnének, hóembert építenének. Siess tehát, kedves apó hulljon, hulljon már a hó! őröm legyen és ne bánat, lengedezzen a szakállad! MEGFEJTÉS A január 10-ei számunkban közöltfeladat megfejtése: (fentről lefelé) 455, 238-217, 120-118-99, 49-71—47-52, 1-48-23-24-28. Nyertesek: Surányi László, Vágfar- kasd; Kalapos Viktória, Nagyka- pos; Csontos Henrietta, Rozsnyó; Cservócs Sándor, Ipolynyék, Wol- lent Éva, Ipolyság. Egy kis matematika Az üres négyzetekbe írd be a megfelelő számokat oly módon, hogy a kijelölt számtani műveleteket elvégezve, az eredmény vízszintesen és függőlegesen is helyes legyen. Készítette: Kovács Sándor Százhetven évvel ezelőtt született MADÁCH IMRE drámaíró, akinek műve a világon az egyetlen, amely a teremtéstől a végpusztulásig követi az emberiség sorsát. Rejtvényünk fő soraiban hat művének címét találhatják. Megfejtésként ezt kell beküldeni szerkesztőségünk címére (Re- dakcia ÚJ SZÓ, Pri- binova 25., 819 15 Bratislava) legkésőbb január 27-ig. A levelezőlapra feltétlenül írják rá a „Keresztrejtvény“ jeligét. A helyes megfejtők közül - sorsolással - hárman 300-300 koronát nyernek. Készítette: LŐRINCZ LÁSZLÓ A január 10-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Ha valakit sárba mártasz, nem maradhat tiszta a kezed.“ 300 koronát nyertek: Magyarics László, Pozsony; Bíró Lídia, Alistál; Iván Sándor, Kassa. 1993.1.24. i/acárna ifosDi
