Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-01-24 / 3. szám
D Szerkeszti: Mislay Edit T omás két évig sem élt együtt első feleségével. A házasságból egy fiú született. A válóperben a bíróság az anyának ítélte a gyermeket, Tornáénak pedig megszabta, hogy fizetésének egyharma- dával járuljon hozzá kettőjük életviteléhez. Egyben kikötötte, hogy Tomás minden második vasárnap láthatja a fiát. Csakhogy valahányszor találkoznia kellett volna a fiával, az anya mindig talált valami kibúvót. Ha drága ajándékokat vitt volna nekik, bizonyára könnyebben találkozhattak volna. Tomás megértette, hogy a fia szeretetét az anyánál kell előfizetnie és megfizetnie. Elképzelte, hogyan akarja á jövőben Don Quijote módjára a fiába oltani elveit, melyek minden irányban homlokegyenest ellenkeztek volt felesége nézeteivel. Már előre fáradtnak érezte magát. Amikor egy vasárnap az anya az utolsó pillanatban ismét lemondta a fiával való találkozást, Tomás hirtelen eldöntötte, hogy soha többé nem akarja látni gyermekét. Végtére is miért érezne a fia iránt - akihez semmi más nem köti, mint egy óvatlan éjszaka - többet, mint bárki más iránt? A pénzt pontosan fizetni fogja, de senki se kívánja tőle, hogy holmi apai érzelmek nevében harcoljon a fiához való jogáért! Ezzel az okfejtéssel, természetesen, senki sem értett egyet. Tornáét tulajdon szülei is elítélték, és kijelentették, hogyha Tornáé nem hajlandó törődni a fiával, ők, Tornáé szülei sem törődnek többé saját fiukkal. Közben tüntetőén jó kapcsolatban maradtak a menyükkel, és szélté- ben-hosszában dicsekedtek példamutató viselkedésükkel és igazságérzetükkel. így sikerült Tornáénak rövid időn belül megszabadulni a feleségétől, a fiától, az anyjától meg az apjától. Mindannyiukból csak egyvalami maradt meg benne: a nőktől való félelem. Vágyott a nőkre, de félt tőlük. Valamiféle kompromisszumot kellett kötnie a félelem és a vágy között; ezt a kompromisszumot „erotikus barátságnak“ nevezte. Szeretőinek azt állította, hogy csak az érzelgősségtől mentes kapcsolat, mélyben az egyik fél sem formál jogot a másiknak életére és szabadságára, csak az ilyen kapcsolat adhat mindkettőjüknek boldogságot. S mert biztosítani akarta, hogy az erotikus barátság sohase csapjon át a szerelem erőszakosságába, csak nagyon hosszú szünetek közbeiktatásával találkozott állandó szeretőivel. Ezt a módszert tökéletesnek tartotta, és gyakran népszerűsítette barátai körében: -Tartsuk be mindig a hármas szám szabályát. Vagy gyors egymásutánban találkozzunk a nővel, de ez esetben sohasem többször, mint háromszor. Vagy hosszú évekig érintkezhetünk vele, de csak azzal a feltétellel, ha a találkozások között legalább három hét telik el. Ez a módszer lehetőséget teremtett arra, hogy Tornáénak nem kellett szakítania állandó szeretőivel, s eközben szép számmal akadhattak futó kalandjai is. Módszere nem minden nőnél aratott sikert. Barátnői közül Sabina értette meg a legjobban. Sabina festő volt, és azt mondta: - Szeretlek, mert a giccs tökéletes ellentéte vagy. A giccs birodalmában szörnyeteg lennél. Nincs az az amerikai vagy orosz film, amiben másképp szerepelhetnél, mint elrettentő példaként. Sabinához fordult segítségért, amikor állást keresett Terezának Prágában. Miként azt az erotikus barátság íratlan szabályai megkövetelték, Sabina megígérte, hogy megteszi, ami tőle telik, és hamarosan valóban talált egy helyet az egyik képes hetilap fotólaboratóriumában. A munka nem követelt különösebb szakképzettséget, mindazonáltal a felszolgálói státusból a sajtó munkatársainak céhjébe emelte Terezát. Sabina maga kísérte el Terezát a szerkesztőségbe, és Tornáé ekkor megállapította, hogy életében nem volt jobb barátnője Sabinánál. x Az erotikus barátság íratlan szerződése feltételezte, hogy Tornáé kiiktatja életéből a szerelmet. Amint megszegné ezt a feltételt, a többi szeretője másodrendű szerepre kényszerülne, és fellázadna. Ezért is szerzett Tornáé egy albérletet, ahová Terezának el kellett vinnie nehéz bőröndjét. Tornáé őrködni akart Tereza fölött, védeni akarta őt, örülni a jelenlétének, de semmi szükségét nem érezte, hogy változtasson életvitelén. Ezért nem akarta, hogy kitudódjék: Tereza nála alszik. Az együttalvás ugyanis a szerelem corpus delictije. A többi szeretőjével sohasem aludt együtt. Amikor ő látogatta meg valamelyiket, a dolog egyszerű volt; akkor távozott, amikor akart. Kínosabb volt a helyzet, amikor a női jöttek fel őhozzá, s neki magyarázkodnia kellett, hogy éjfél után hazaviszi . őket, mert álmatlanságban szenved, és képtelen elaludni egy másik ember szoros közelségében. Állításával nem járt messze az igazságtól, de a fő ok ennél is kínosabb volt; azt nem merte elárulni szeretőinek: amint véget ért a szeretkezés, ellenállhatatlan vágy fogta el, hogy egyedül legyen; azt, hogy éjszaka közepén egy idegen lény oldalán ébredjen, kellemetlennek találta; a közös reggeli ébredés taszította; nem vágyott rá, hogy bárki is hallja, ahogy fogat mos a fürdőszobában, és a kettesben elköltött reggeli meghittsége sem vonzotta. Ezért lepődött meg annyira, amikor ébredéskor Tereza szorosan fogta a kezét. Nézte a lányt, és képtelen volt felfogni, mi történt. Felidézte magában az imént eltelt órákat, és úgy érezte, valamiféle ismeretlen boldogság illata árad belőlük. Attól kezdve mind a ketten várták, hogy egymás oldalán aludjanak el. Már-már azt mondanám, hogy szeretkezéseik célja nem a gyönyör volt, hanem a gyönyört követő alvás. Különösen Tereza nem tudott elaludni Tomás nélkül. Amikor néha egyedül maradt albérleti szobájában (mely mindinkább puszta alibi volt), egész éjjel nem hunyta le a szemét. Ezzel szemben lehetett bármennyire zaklatott, Tomás karjában akkor is elaludt, Tomás meséket suttogott a fülébe, amiket neki talált ki, csacskaságokat, egyhangúan ismételt vigasztaló vagy mulatságos szavakat. A szavak Terezában zavaros látomásokká változtak, s ezek a látomások ringatták első álmába. Tomás tökéletesen uralta Tereza álmát, a lány abban a pillanatban aludt el, amit Tomás választott meg. Miközben aludtak, Tereza úgy kapaszkodott Tomásba, mint az első éjszakán: szorosan fogta a csuklóját, az ujját, a bokáját. Ha Tomás fel akart kelni, cselhez kellett folyamodnia, hogy fel ne ébressze. Kiszabadította az ujját (csuklóját, bokáját) Tereza szorításából, s ezzel mindig félig felébresztette a lányt, mert álmában is nagyon őrködött fölötte. Csak akkor nyugodott meg, amikor Tomás csuklója helyett a kezébe csúsztatott valamilyen tárgyat (ösz- szegöngyölt pizsamát, papucsot, könyvet), amit aztán úgy szorongatott, mintha Tomás valamelyik testrésze lenne. E-|. . ízben, amikor éppen al- Uy tatta Terezát, s a lány csak 52. alom első előszobájában járt, így hát tudott még válaszolni a kérdéseire, Tomás azt mondta: - Úgy. Most pedig elmegyek. - Hová? - kérdezte Teraza. - El - mondta Tomás szigorú hangon. - Veled megyek! - mondta a lány, és fel- emelkedett az ágyon. - Nem, nem szabad. Örökre elmegyek - mondta Tomás, és kiment az előszobába. Tereza felkelt, és csukott szemmel követte. Csak egy rövid inget viselt, alatta meztelen volt. Kifejezéstelen arca meg se rezdült, mozdulatai azonban határozottak voltak. Tomás kiment az előszobából a folyosóra (a bérház közös folyosójára), és becsukta Tereza előtt az ajtót. Tereza hevesen lenyomta a kilincset, és követte őt, mert álmában szentül hitte, hogy Tomás örökre el akarja hagyni, s neki fel kell őt tartóztatnia. A férfi lement a lépcsőn az első pihenőre, és ott megvárta Terezát. A lány lejött hozzá, megfogta a kezét, és visszavezette az ágyába. Tomás megállapította: szeretkezni egy nővel és aludni egy nővel - kétféle szenvedély, mely nemcsak különbözik egymástól, hanem már- már ellentétes. A szerelem nem a szeretkezés iránti vágyban nyilvánul meg (ez a vágy számtalan nőre vonatkozik), hanem az együttalvást kívánó vágyban (ez a vágy csupán egyetlenegy nőre vonatkozik). Körtvélyessi Klára fordítása Veres János Kökényvessző vei Kökényvesszővel kincset keresek, mely valahol el van ásva. Rögeszmémre nem hat a kábítószer. S vágyom az igazi gyógyulásra. Kis szellemek képzelt bölcsességet Tiszáinak, dicsfényben ég az arcuk, s mint Pomádé királyon az új ruha, a semmi lebeg rajtuk. Él-e valaki, aki az ígéret raktárából az elzárt értékeket kihozná? Aggódva, szorongva fürkésszük a jövőt, de — erősebb távcső kellene hozzá! I anny ans utcán „Te I "zából Danny tudta, valamiben má: gondolkodás u tok, ez úgy angol, a mám zsidó vagyok“ Nyugodt, n sikerült kielégí váncsiságát. Li és egy héber Johnnyét is, al karácsonykor akasztott az aj hogy Johnny : mert a Lynste; míg neki a Car mennie Anne ralddal, akiket dőlt magában. Dannynek i járhat a Lynste sem értette az alnak pontosai amelyet mindé hív. A házuk Johnnyék ház dig Karenék la Karen és Joh mentek. Fájdalmát a Lynstead ii^j la volt, játszói val, nagy előa títettek mindé anyja a beira oda, Danny jó mai borított p ragyogott, s a sárga köpenye tekintetével vi festett polcok levenni a játe volt, még ki s csomagolópap Mialatt any tett, Danny megnézett. Az jó lenne, ha 1 ülne az iskolai Anyja befe] átnyújtotta a I valamit, mire tült. A tanár i: hangosan besz „Nagyon s. szünk fel zsidí ad iskolába.“ Danny nem Tudta, hogy : rosszról, négy Z. Németh István Komáromi hajnal Nézd, ott a híd fölött égbe szállt már a köd, a fény erőre gyűlt. Ám a város álmos, hajnalára vár most, átmosta a múlt. Kóborló lélek, várj! Nem találsz haza. Lebontatta házad a hosszú éjszaka. Azt a régi utcát már ne is keresd: az idő porrá tépte a fiakkerest... Nézd a homlokom: a templomtornyokon ücsörgő angyalok - mint sápadt ablakok - csupán álmainkban hagytak mély nyomot. Hogy Aaslaug hajadonná serdült, Husaby fene kestül felfordult. Éjről éjre ott verekedtek-marJ kodtak a szállás legdelibb legényei. Szombat éjjé volt a legnagyobb dulakodás; de olyankor az örej Husaby Knut le sem vetette a bőmadrágját, é: nyírfasuhángot tett az ágya elé.- Ha már leányom van, hát meg is őrzőn — mondogatta. Neset Tore zsellérfiú volt, de a népek csak az beszélték, hogy mégis ő jár a legtöbbet a husaby gazda leányához. Nem szerette ezt az öreg Knut tagadta is, mindig azt mondta, hogy színét sem látt; annak a legénynek. De a népek csak kuncogtál magukban, és azt beszélték, hogyha az öreg Knu odafenn, Aaslaug padlásszobájában kutatott volna ahelyett, hogy a nagyszobában huzakodnék a töb bivel, akkor meglelte volna Torét. Kitavaszodott, és Aaslaug a jószággal a hegy legelőre ment. Most, hogy rekkenő hőség ülte mej a völgyet, húsén emelkedett ki a hegy a rezgí párázatból, szóltak a kolompok, ugatott a kutya Aaslaug meg kurjongatott, és fújta a havasi tűiké fenn a réteken - akkor fájt ám a legénynek a szíve míg odalenn tekeregtek a földeken. És a legelst szombat este egyik a másik után lopódzott felfelé De hamarabb lejutottak, mintsem felértek volna mert odafenn az esztenánál egy legény fogadtt a kapuban, és úgy helybenhagyta őket, hogy nem i: felejtették el azután a búcsúszót: — Gyere csal máskor, kaphatsz még többet is! Tudták is azt valahányan, hogy az egész gyüle kezetben csak egyvalakinek van ilyen ökle, a; pedig Neset Tore. Nem is tetszett a módos gazdale gényeknek, hogy ez a zsellérbak olyan fenner öklelődzik Husaby Aaslaugnál. ♦ De nem tetszett az öreg Knutnak sem, miko: fülébe jutott, és úgy gondolta, hogyha senki má: nem bír vele, hát majd ő meg a fiai megkísérlik Knut akkortájt lassacskán már vénülni kezdett, tú Szabó Ottó grafikája MILAN KUNDERA
