Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-06-06 / 22. szám
Szerkeszti: Tallósi Béla Selma Lagerlöf Azanyamókus Az történt, hogy egy anyamókust fogtak a Kerek-tó partján, a mogyorósban, és elvitték a közeli tanyára. Ott nagyon megörültek a lompos farkú, okos szemű, kedves állatkának, és azt hitték, hogy egész nyáron szórakozhatnak majd vele, nézik, ahogy ugrándozik, mogyorót hámoz és ropogtat. Volt valami régi mókusketrecük, azt kitakarították; ágyat is csináltak falevelekből, és odakészítettek neki egy csésze tejet és pár szem mogyorót. Úgy gondolták, a drótból font kerék jó lesz játszóhelynek, azon fog körbe-körbe kapaszkodni, szökdécselni. A tanya lakói szentül hitték, hogy pompásan gondoskodtak a mókuskáról, és csodálkoztak, mikor látták, hogy szomorúan és haragosan gubbaszt a szobája sarkában, és olykor egyet-egyet kiált, mintha panaszkodna. Az ételéhez nem nyúlt, a kereket nem forgatta. „Talán még fél tőlünk — gondolták. - Holnapra megszokja a helyét, és akkor jókedve lesz. “ kozik vele. Nagyanyó azt hitte, hogy ez az ő házi törpéjük és nem ijedt meg. A csöppség előbb óvatosan körülnézett, aztán egyenest a mókusketrechez szaladt. De a ketrec magasan lógott, nem érte fel, hát hozott valami botocskát, és felkúszott rajta, mint a matrózok a hajókötélen. Ki akarta nyitni a mókusház ajtaját, de lakat tán villámgyorsan leszánkózott és a másik valamit is felvitte a ketrecbe, s már repült is vissza, ki a kapun. Nagyanyónak most már nem volt maradása az ablak mellett, kiment az udvarra, és a kút árnyékába húzódott, hogy majd onnan jobban lát mindent. De nem volt egyedül, a macska is odaosont, nagy óvatosan és meghúzódott, hogy senki se láthatta. Sokáig vártak. Nagyanyó már-már visszament, mert hideg volt a márciusi éjszaka. De éppen, mikor indulni akart, kopogást hallott. A facipő kopogott, jött a csöppA tanyán valami készülődés volt, aznap késő estéig fennmaradtak. Nagyanyónak sem volt kedve lefeküdni, az ablaknál ült, kinézett az udvarra. A mókust tisztán látta: szüntelenül futkosott ki-be, a szobájából a kerékre, a kerékről a szobájába. Nagyanyó furcsállotta, hogy ilyen nyugtalan, és azt hitte, az erős fény zavarja, attól nem tud aludni szegény. Jó késő lehetett már, amikor nagyanyó meglátott valami nagyon furcsát: parányi emberke osont be a nagykapun - legfeljebb arasznyi magas, de facipőt viselt és bő nadrágot, mint a falusi legények. Sokszor hallotta már, hogy minden ház körül tanyázik egy törpe, és szerencsét jelent, ha az ember találőrizte. Nagyanyó figyelt. Látta, hogy a mókus kijön a kerékre, és sokáig beszél valamiről a törpével. Aztán amikor mindent megtárgyaltak, amit kellett, a csöppség leszánkózott a botocskán, és kiszaladt a kapun. Nagyanyó nem hitte ugyan, hogy visszajön, de azért ottmaradt az ablakban. Érdemes volt. Nemsokára visszajött az emberke, most úgy sietett, hogy facipője alig érintette a földet, szinte repült. Mind a két kezében volt valami, de nagyanyó a rossz szemével nem tudta kivenni, hogy mi. A törpe azt, ami a bal kezében volt, óvatosan letette a földre, a másikat meg felvitte a házikóba és benyújtotta a mókusnak. Azség. Két kezében most is hozott valamit, és ezek a valamik fickándoztak és nyivá- koltak. Nagyanyó megértett mindent: a törpe a mókus fiait hozta el a mogyorósból, hogy éhen ne haljanak szegények. A törpe, amikor az egyik mókuskölyköt le akarta tenni a földre, hogy a másikat föl- vihesse az anyjához, meglátta a macska zölden villogó szemét. Tanácstalanul állt, kezében a két mókusfiúval. Körülnézett, forgolódott, észrevette a nagyanyót, odament hozzá, és az egyik kis- mókust felnyújtotta neki. Nagyanyó ki akarta érdemelni a bizalmát, lehajolt, szépen fogta a mókuskát, míg a törpe vissza nem jött érte. Z. Németh István Medvebocsánat Volt egy medve, Egyszer este Azt mondta a bocsának: Ha majd rosszat Teszel, s bosszant Engem: mondd, hogy „bocsánat“! Egyszer kölyke Lefröcskölte, Mikor nagy volt a locspocs, „Jaj, a tócsa...!“ Kicsi bocsa Ennyit szólt csak: „kérlek, bocs!“ Másnap, amikor a reggelinél együtt volt a család, persze nem állhatta meg, elbeszélte, mi történt az éjjel. De csak nevettek rajta, azt mondták, álmodott! Míg aztán mégis benéztek a ketrecbe és látták, hogy a levélágyon négy csupasz, félig vak mókuskölyök fekszik.- Akárhogy volt is, annyi szent, hogy szégyellhetjük magunkat az állatok és az emberek előtt — csóválta fejét a gazda. Aztán fogta és nagyanyó kötőjébe tette az anyamókust meg a négy kicsit. - Eriggy — mondta —, vidd vissza őket a mogyorósba! Beke Margit fordítása 1. A baglyokat ősidők óta a legkülönfélébb híresztelések lengik körül. De bármennyi babona fűződik hozzájuk, mindenképp kedvelt és népszerű madarak. Lám, Doktor Bubo, a tévé baglya is hogy belopta magát a szívekbe. Tulajdonképpen melyik fülesbagoly rendszertani neve Bubo, illetve Bubo bubo? 2. Ha az ember maga elé képzel egy baglyot, általában vaskos testű madárra gondol, noha a bagoly inkább karcsú jószág. Akkor miért tűnik ducinak? 3. A baglyok kerek fején általában nem látszik fül. Kivétel a fülesbagoly, amely épp két szép formájú fülének köszönheti nevét. Csakhogy az ő látványosan kiálló füle sem valódi fül, hanem micsoda? 4. Az igazi fülesbagoly természetesen védett madár. Általában elhagyott fészkekben rendezkedik be, főleg a szarkáét kedveli. Saját magassága 40 centit sem éri el. De van nála kisebb rokona is, az ún. réti vagy erdei fülesbagoly. Másik két rokona az uhu és a füleskuvik, amely az egyetlen rendszeresen vonuló kis baglyunk. Miben „leg“ a füleskuvik? 5. Persze nemcsak a füles-, a fülét nem mutogató kuvik is bagoly. Róla terjesztette a legvadabb pletykákat a nép, amely egyenesen halálmadámak nevezte, és úgy üldözte, hogy majd kipusztította. Pedig roppant kedves jószág a kuvik. Ülve vagy 20 cm magas, a padlásokon éldegél, és az általában éjszakai élethez szokott társaival ellentétben imád napozni. Ha derűs idő van, kiül a padlásablakba, a tetőre vagy a faágakra süttetni magát. Szó sincs róla, hogy holmi halálmadár volna. Akkor meg mitől keveredett rossz hírbe? 6. Faluról terjedt el az a már jóval hízelgőbb hiedelem is, hogy a bagoly a madarak tudósa. Egykoron ugyanis a parasztember nem hordott szemüveget. Ha romlott a látása, beletörődött, még orvoshoz sem ment. Pápaszemet csak az urak hordtak, főleg az írástudók, mint a pap vagy a tanító. És persze a bagolynak is volt okuláréja, hát hogyne nézték volna bölcsnek, tudósnak őt is. Miért tűnik szemüvegesnek? 7. Melyik antik görög istennő szent madara volt a bagoly? Válaszok: 1. Az uhu és buhu néven is ismert nagy fülesbagolyé. 2. A laza tollazata miatt. 3. Fülnek látszó tolldísz. 4. A baglyok közül az ő hangja a legdallamosabb. 5. Faluhelyen, amikor még nem ismerték a villanyt és drága volt a gyertya, meg a mécsesbe való olaj, éjszaka csupán ott gyújtottak világot, ahol nagy beteget őriztek. A fénykedvelő kuvik persze felfigyelt a kivilágított ablakra és nyomban letelepedett valami hozzá közeli fára, ahol a fénynek örülvén, boldogan kuvikolni kezdett. A virrasztók a csendes falusi éjszakában jól hallották a hangját, s ha a nagybeteg meghalt, összefüggést kerestek a halál és a kuvikolás között. A babona olyan sokáig tartotta magát, hogy csak most kezd kikopni a köztudatból. 6. Mert szemüveghez hasonló, sugaras toll- koszorú keretezi a szemét. 7. Paliasz Athéné szent madara. (fi) Gondolkodom, tehát... Egy rész az egészből Az ábrán egy kivágást látsz egy nagyobb képből. Próbáld megállapítani, mit ábrázol a kép, amelyből a részlet való! Nos? Készítette: M. Motycík Rejtvényes számtan írd be az üres négyzetekbe a megfelelő számokat, hogy a számtani műveletek elvégzése után a megadott eredményt kapd vízszintesen is és függőlegesen is! n ±\ n • m □ j □ □ □ ; i +r 9□ S □ s + r 31 =2 u =6 □ 3 ü MEGFEJTÉS A május 23-ai számunkban közölt feladatok megfejtése: Ritka, mint a fehér holló; őzlábgomba kalapja. Nyertesek: Boráros Zoltán, Dunaszerdahely; Vojtek Mónika, Virt; Bús Mihály és Éva, Pográny; Marko Gyula, Nagybalog; Futó Éva, Ragyolc. 16 1993. VI. 6. Vasárnap Bajusz Pál rajza
