Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-01-24 / 3. szám
9 19931.24. A ligha tévedünk, ha az anyanyelvű iskolának a kisebbségi nyelvek fenntartásában meghatározó szerepet tulajdonítunk: az iskolák egyfelől nyelvi ismeretekkel vértezik föl a tanulókat az ismereteknek anyanyelven való oktatása, ill. magának az anyanyelvnek a tanítása révén, másfelől pedig lehetőséget nyújtanak az anyanyelv használatára, méghozzá - és ez nagyon fontos - a legkülönfélébb stílusszinteken, az iskolai kosárlabdameccseken való bekiabálásoktól a szikár szaknyelvi megnyilatkozásokon keresztül a magasztos témákról írt fogalmazások ,,fennkölt stíl“-jéig. A nemzetiségi iskola azon kevés munkahelyek egyike (mind a gyermekek, mind a tanárok számára), ahol a kisebbség nyelve - szerencsés esetben - bármilyen beszédhelyzetben szabadon használható. A nemzetiségi iskolákat ért bármiféle támadás létében veszélyeztetheti a kisebbséget. Mivel nincs kizárva, hogy hamarosan - mint már jó néhányszor - ismét szükség lesz rá, hogy az egész szlovákiai magyar közvélemény kiálljon oktatási rendszerünk jelenlegi formájának megőrzése mellett - ha már a továbbfejlesztés kérdését egyelőre nem nagyon lehet(?) napirendre tűzni - hasznosnak látszik megnézni, hogyan értékelhető a nálunk meghonosodott iskolarendszer nemzetközi viszonylatban; kortársaiktól elválasztva tanítják anyanyelvükön (rosszabbik esetben nem is anyanyelvükön, hanem anyaországuk hivatalos nyelvén, pl. a törökországi kurd gyermekeket a kurddal még csak nem is rokon török nyelven). A tanulók nagyon kevés német nyelvi oktatást kapnak, mivel a cél az, hogy családjukkal együtt saját országukba települjenek vissza. Ezek a gyermekek gyakran földrajzi elszigeteltségben élnek, a nagyobb német városok gettóövezeteiben, ahol viszonylag ritkán kerülnek érintkezésbe német anyanyelvű beszélőkkel. Egészen más a helyzet, ha a kisebbségi nyelven beszélő tanulókat azért oktatják anyanyelvükön, hogy azt megőrizzék és továbbfejlesszék, s ugyanakkor megtanítják őket kommunikálni a többség nyelvén is (ezek az ún. nyelvvédő vagy nyelvmegőrző programok). Ilyenkor egy-egy osztályba csak a kisebbségi nyelv beszélői járnak. A tanár kétnyelvű, sőt a másodnyelvet is kétnyelvű pedagógus oktatja. A gyermekek szülei ezt az oktatási formát önként választják. Ezek a programok általában ún. additív kétnyelvűség kialakulását eredményezik. A kétnyelvűségnek ez a típusa az egyén nyelvi fejlődése szempontjából rendkívül előnyös, mivel az anyanyelv rendszerének tökéletes kiépülését és megszilárdulását, erre pedig hatékony másodnyelvi Oktatási rendszerünk -madártávlatból A lehetséges kétnyelvű oktatási programok és a szlovákiai magyar iskolák Méry Gábor felvétele milyen oktatási programok alakultak ki a nyelvietnikai kisebbségek számára a világ más tájain, s ezek mennyire hatékonyan szolgálják az anyanyelv megőrzését, illetőleg az államnyelv elsajátítását. A világon az ún. nyelvi befullasztási programok a leggyakoribbak. Ezeknek lényege, hogy a kisebbségi gyermekeket többségi tanítási nyelvű iskolákba járatják. A programok egy részében a tanulók némi anyanyelvi oktatást is kapnak, másokban viszont nem. Ez utóbbi esetekben a gyermekeket nemzetiségileg vegyes osztályokba járatják, vagyis a tanulók egy része többségi anyanyelvű. A tanár általában nem beszéli a kisebbségi diákok nyelvét. Ez az oktatási forma különösen a bevándorló gyermekek oktatására jellemző, és egy, az egyén számára nagyon előnytelen kétnyelvüségi típust, az ún. szubt- raktív kétnyelvűséget eredményezi. Ennek jellemzője, hogy a gyermekek másodnyelvdominánssá válnak, anyanyelvűk fokozatosan elsatnyul, s emiatt általában gyönge iskolai eredményeket érnek el. A befullasztási programok finomabb változatának tekinthetők az ún. átirányítási programok, amelyek a kisebbségek beolvasztásának „emberségesebb“ módját képviselik. Az ilyen típusú rendszerben az oktatás az első néhány évben anyanyelven is folyik, egészen addig, amíg a kisebbségi tanulók a többség nyelvét úgy-ahogy el nem sajátítják. A cél nem az illető etnikai csoport nyelvének fejlesztése, megőrzése: a kisebbségi oktatási nyelv itt puszta eszköz. Ez a módszer is szubtraktív kétnyelvűséget eredményez, s az előzőekhez hasonlóan nemcsak a gyermekek nyelvi fejlődésének szempontjából káros, hanem általános értelmi fejlődésük vonatkozásában is. A többségi tannyelvű osztályokba való átirányításkor a diákok másodnyelvi ismeretei lehetővé tesznek ugyan bizonyos felszíni nyelvi folyékonyságot, ez azonban az elvontabb gondolkodáshoz, a hatékony ismeretszerzéshez nem elegendő. Más esetekben az anyanyelvi oktatásnak az a célja, hogy megakadályozza a bevándorlóknak a többségi társadalomba való beépülését. Ezt szolgálják az ún. elszigetelési programok. Ezek alkalmazása során a kisebbségi gyermekek nem választási lehetőségként, hanem kényszerűségből tanulnak anyanyelvükön. Az államnyelvet az ilyen iskolákban vagy gyöngén vagy egyáltalán nem oktatják. Az ilyen programokat az olyan vendégmunkások esetében alkalmazzák, akiknek végleges letelepedését a hatóságok nem tartják kívánatosnak. A bajorországi bevándorló gyermekeket például német anyanyelvű ráépülést tesz lehetővé. Ugyanakkor ezek a programok az általános ismeretszerzés szempontjából is messze a legelőnyösöbbek. E típushoz tartoznak pl. a finnországi svéd, az erdélyi, a vajdasági vagy a szlovákiai magyar iskolák, legalábbis azok, amelyekben ténylegesen érvényesül a kisebbségi oktatási nyelv. E leggyakoribb programokon kívül két továbbit is meg kell említeni, noha ezekről helyhiány miatt részletesebben nem szólhatunk (pedig ez sem volna éppen tanulság nélkül való): az egyik a Szlovéniában alkalmazott sajátos kétnyelvüségi oktatási program (a kérdés egyik kutatója, a vajdasági Göncz Lajos ezt utópisztikus programnak nevezi), a másik pedig a Kanadában a kisebbség nyelvét tanuló óhajtó többségi diákok számára kidolgozott ún. belemerülé- si program. A fönti áttekintésből kiderül, hogy iskoláink a kisebbség számára legelőnyösebb típusba tartoznak; ilyen szempontból a szlovákiai magyarság rendkívül kedvező helyzetben van. Ez az oktatási rendszer ugyanis nemcsak az anyanyelv megőrzését és továbbfejlesztését teszi lehetővé, hanem a leghatékonyabb (mert anyanyelven történő) ismeretszerzést is, beleértve a más nyelvek elsajátítását. Annál szomorúbb viszont, hogy a szlovákiai magyar szülők jelentős hányada önként utasítja el azt a lehetőséget, amely a világ legtöbb kisebbsége számára csupán elérhetetlen álom, s választja helyette gyermekei számára a lehető legkárosabb „programot“, vagyis a befullasztásit, amely gyakran sem a másodnyelv tökéletes elsajátítására, sem a hatékony ismeretszerzésre nem alkalmas, s ugyanakkor az első nyelv radikális leépülését eredményezi, különösen ha ennek fejlődését a tá- gabb környezet nem támogatja. Persze a gyermekek egy része, nyilván a legtehetségesebbek, le tudják küzdeni még ezeket a nehézségeket is. De mennyivel könnyebb volna a dolguk, s mennyivel többre vihetnék, ha anyanyelvű iskolába járhatnának! A világban alkalmazott kétnyelvű oktatási stratégiák áttekintése után az Oktatási Minisztérium törekvéseit is tágabb perspektívából tudjuk szemlélni. Nem kétséges, hogy itt a nyelvmegőrző programok leépítéséről, az átirányítási programok elterjesztéséről volna szó. Ez a megoldás azonban számunkra elfogadhatatlan, mert nyelvünk nagyfokú leépülését, kisebbségünk gyors beolvadását eredményezné. Nem szükséges ezt a lehetőséget kipróbálni: a világ számos országában megtették és megteszik ezt helyettünk. Ismerjük az eredményt is: az így oktatott kisebbségek képtelenek arra, hogy anyanyelvűket hatékony kommunikációs rendszerként továbbadják a következő nemzedéknek. Sorsuk a teljes beolvadás. M ég egy kérdést szükséges tisztázni. Szlovákia vezetői nagyon szívesen hangoztatják mind a többségi lakosság, mind a külföld felé, milyen kedvező a szlovákiai magyar kisebbség helyzete. Sok más mellett az iskolákra is hivatkoznak. Ezek óriási jelentőségét valóban nem szabad alábecsülni, hiszen a magyar tanítási nyelvű iskoláknak minden fogyatékosságuk ellenére nélkülözhetetlen szerepük van kisebbségünk nyelvének és kultúrájának megőrzésében és a következő nemzedéknek való továbbadásában, s ezt a feladatukat nem is a legrosszabbul látják el, noha ennek nem mindig vagyunk tudatában. Azonban iskolarendszerünk létrehozása és fenntartása nem az államhatalom érdeme! Az első köztársaság iskoláit a magyar államiság idejéből, vagyis Trianon előttről örököltük, a háborút követő évek iskolátlansága után pedig - nagy szerencsénkre - sikerült a korábbi oktatási rendszert fölújítani. A (cseh)szlovák hatóságok viszont az ország megalakulása óta ennek az iskolarendszernek a leépítésén fáradoznak. A dicsőség tehát nem őket illeti, hanem azokat a névtelen ezreket, akinek még a totalitás sötét éveiben is volt bátorságuk fölemelni szavukat az iskoláink szétzüllesztését célzó alattomos tervek ellen. Lanstyák István Az első magyar műholdas csatorna megkezdte rendszeres adását A Duna Televízió szolgálni akarja a közösséget, amelyben mozog: a magyarságot, a környezetében vele együtt élő népeket és egész Európát. Talán a legeurópaibb gondolat ez: együtt kell élnünk, el kell viselnünk egymást... Csatornát kell nyitni a sokféleségnek. Az erőszak mellett ki kellene próbálni a szelídség, a türelem, a békességteremtés erejét is. A rendszeres adás megkezdését hosszas előkészületek, kísérletek előzték meg. Tavaly március 15-től egy hónapon át kísérleti adások voltak, majd októbertől karácsonyig további kísérleti jellegű adások folytak. A rendszeres adás 1992. december 24-én indult. A genfi világértekezleten 1977- ben jelölték ki minden európai ország számára a geostacionárius műholdpozíciókat. Ám ennek csupán elvi jelentősége volt, mert mégoly egyszerű műhold elkészítése és pályára juttatása is meghaladja a kis országok műszaki és pénzügyi lehetőségeit. A nagyobb nyugati tévétársaságok is csak a közben létrejött óriási, többnyire nemzetközi műholdas vállalkozások által pályára állított műholdakon bérelnek átviteli csatornákat. Hogyan történhetett mégis, hogy Magyarország számára is „megnyíltak az egek csatornái“? Korábban is voltak elképzelések a szocialista országok közös műholdszóró műholdjáról, amely szovjet segítséggel az Interszputnyik program keretében valósult volna meg. Magyarország előbb az ASTszáz kilométer és megfelelő vételhez néha bonyolult antennák szükségesek. A technika fejlődése és árának csökkenése következtében ma már célszerűbb a tévéműsorok műholdas rendszereken történő továbbítása. A tévéstúdióból a műsort ún. feloldóállomáson keresztül a műholdra juttatják, amely a vett jelet visszasugározza a földre. A műholdra irányított földi vevőrendszeren kiválasztható és nézhető a kívánt csatorna, amit azután közönséges tévén lehet nézni. A műholdas műsorközlés legnagyobb előnye, hogy a besugárzott terület egy egész világrész is lehet, nincsenek a vétel szempontjából árnyékolt területek, nincs zavar. A magyar műholdas adás besugárzott területe az itt közölt rajzon látható. Ebből világosan kitűnik, hogy az adó (kereszttel jelölt) helyéhez Dél-Szlovákia egészen közel van. Itt az adás jól vehető. A tapasztalatok szerint 1,8 m-es (vagy annál kisebb paraboloid) antennákkal a műsort Székelyföldön és Moldvában is kifogástalanul lehet venni. A MŰHOLDAS ADÁS ELŐNYEI A műholdak a hidegháború korszakában születtek, így elsősorban katonai célokat szolgáltak. Az 1957- ben fellőtt első Szputnyikot műholdak százai követték, de csak 1963- tól sikerült geostacionárius műholdakat pályára állítani. Előnyük, hogy a Földdel azonos sebességgel keringenek, így a Földről állni látszanak. Ezért a rájuk irányított antennák rögzíthetők. A műholdon át közvetített képet, a vétel után a földön, kábelrendszerek segítségével juttatják el az egyéni felhasználókhoz. RA, majd az Eurotelsat szervezettel kezdte meg a tárgyalásokat. Végül az utolsó pillanatban az utóbbi csatornát sikerült lekötnie. Az adás egyelőre szükebb sugárzással indult, de ha felszabadul egy csatorna kedvezőbb sugárzási lehetőséggel, az adás átkerülhet oda. A jelenlegi csatorna egy tévéműsort tud sugározni, amely mellett maximálisan nyolc hangcsatorna foglalhat helyet. Ebből legalább egyet a tévé hangja foglalja el. A többin rádióműsorok sugározhatók. Ám olyan lehetőség is fennáll, hogy többnyelvű hang kísérje a tévéképet. Az Eurotel-sat természetesen más hírközlési lehetőségeket is kínál (telefon, adatátvitel stb.). NYELVI NEHÉZSÉGEK NÉLKÜL Ónként adódik a kérdés: vajon egy egész Európát besugárzó műsor leküzdheti-e valamiképp a nyelvi nehézségeket? Jobbára igen. Először itt a több kísérőhang lehetősége. Ám célszerűbb a feliratozás, ami adott esetben akár hét nyelven is történhet. Az olvasót bizonyára érdekli, milyen a magyar műholdas program vételi lehetősége. A földi tévéadók hatósugara legjobb esetben néhány A Magyarok Világszövetsége kéthetente megjelenő, Világszövetség cimű lapjában Márczi Imre így fogalmazta meg a magyar műholdas adás küldetését: Mi lesz az új programban jelentkező Duna Televízió üzenete? Miféle megváltást kínál a magyarságot sújtó sokféle bajjal szemben? Tud-e valami újat, reményteljeset mondani? Kikhez ér el egyáltalán? ... Mi jól tudjuk, hogy a pontos tájékoztatás mit jelentett például az ötvenes években, amikor szinte csak a BBC magyar adásából tudhatta meg az ember, hogy mi történik igazán a hazai politikában... Deák Ferenc így fogalmazott a hazai sajtó szabályozásával kapcsolatban még a múlt században: Egyetlen szabály kell, az, hogy nem szabad hazudni... Szóljon a program arról a valóságról, amiben élünk, legyen tárgyilagos, toleráns, tisztelje az emberi méltóságot abban is, aki magában nem tiszteli...“ Ha a Duna Televízió műsora terjeszteni, gazdagítani fogja a magyarság szellemi, erkölcsi és kulturális értékeit a határokon túl is, óriási feladatot teljesít, mert „ezeket az értékeket nem másoktól veszi és ha szétosztja se lesz belőlük kevesebb“. (A Világszövetség nyomán)
